Kelet-Magyarország, 1958. november (15. évfolyam, 258-280. szám)
1958-11-11 / 266. szám
195S. NOVEMBER 11, KEDD KELETMAGYARORSZ.AG 3 A közel-keleti helyzet 1 Uiabb helyiségekkel |bővül a Józsa András Múzeum Az utóbbi napokban a közvélemény figyelme ismét a Közel- Kelet felé irányult. Izrael csapatösszevonásairól és hadikészülődéséről számol be a környező arab országok sajtója. Az imperialista hatalmak repülőgépeket, harckocsikat és különböző más fegyvereket szállítanak Izraelbe. JELMAGYARÁZAT: 1, Jordániái részről csapal- össze vonások at hajtanak végre, hogy megelőzzék az esetleges meglepetésszerü izraeli támadást. 2. Az Egyesült Arab Köztársaság, valamint Irak kölcsönös védelmi szerződése. Az algériai francia katonaság szörnyű terrorral készíti elő az algériai választásokat Kairó, (AP): A francia hadsereg „Algéria egész területén fokozott terrorral igyekszik kicsikarni azt, hogy. az algériaiak jelöltessék magukat és szavazzanak . a november 30-i francia törvényhozási választásokon” — hangoztatja a közlemény, majd hozzáfűzi: — Október elseje óta „katonai műveletek” ürügye alatt francia csapatok páncélosok és repülőgépek támogatásával Órán megye számos faluját bombáz-; ták. Tlemcen térségében október 28-án a francia katonaság: agyonlőtt 33 algériai polgári személyt. Algeroisban a francia katonaság tömegmészárlást rende-; zett amelyben 84 algériai vesztette életét. Constantine megye Mila; városkájában a francia katonság összeterelte az algériaiakat és arra kényszerítette őket, hogy ta-: núi legyenek, amikor Bosszufot, az algériai felszabadító mozgalom egyik tagját élve eltemették, mert nem volt hajlandó jelöltséget vállalni. A közlemény végül megállapítja hogy az algériai felszabadító mozgalomnak a francia hadsereg fogságba esett tagjaira vérebeket uszítottak, torkukat elvágták, néhány ukat honfitársaik jelenlétében - élve elégették. > Az utóbbi években ugrássze- liieri "rmelktaei' a nyíregyházi ; Józsa András Múzeum anyaga. Szűknek bizonyult az Egyház úti > épületrész. Látták ezt' a látogatták és az illetékesek is. Néhány > napja az a hír' járja a várost, t hogy új'helyet kapott és „elköl- j főzik“ a múzeum. Csaliány igaz- Igatólól kértünk felvilágosítást: | — A hír nem alaptalan, csak * némi magyarázatra szorul. A l helyzet ugyanis az, hogy válóban ' kaptunk újabb részleget. Ez a Malinovszkij utcán, az Állami Áruház mögötti épületben lesz. Emellett természetesen a mostani múzeum-épület sem zárja be ajtaját, csak a zsúfoltságot szüntetjük meg. — Milyen részlegek kerülnek az új helyiségbe? — A Malinovszkij úti épület földszinti részén a régészeti és a néprajzi részleget helyezzük el, míg az emeleten a képzőművészeti, irodalmi anyagok, válámint a restaurátori■ műhely kap otthont. * • ' ■ . — Mikorra várható mindez? — Tervünk még, hogy megrendezzük mostani épületünkben a megyei képzőművészeti kiállítást, e hó végén, aztán hozzákezdünk a munkálatokhoz. Budapesti rendezőbrigád is közreműködik az új részleg berendezésénél. Ügy gondolom, a szükséges átalakítási munkákkal, valamint az említett anyagok átszállításával d jövő év elején készen leszünk és legkésőbb 1959. első negyedének végén megnyithatjuk új részlegünket. f Éjszakai műszakban Derék, szép szál, pirosarcú legény Orosz Miska. Géplakatos a Kisvárdai Vulkán Vasöntödében. A TMK-csoportban társai megszavazták neki a kiváló dolgozó oklevelet. Ez az ember nemrég éjszakai műszakban dolgozott. A TMK részlegvezetőtől kapott fontos feladatot. Este 7-kor . hozzá, is fogott, hogy hajnali fél 4-re kész legyen. Tizenegy órakor azonban baj történt: az öntöde Il-ben elromlott a kompresz- szor. Az öntödei munkásokat hazaküldték. Az ifjúmunkásra várt a nagy feladat, hogy a kompresszort, megjavítsa. Emlékezett rá, hogy mondták egyszer előtte: Ilyenkor ki kell szedni mind a tizenhat szelepet és a rosz- szakat kijavítani. Az öntödei művezető nem is bízott abban, hogy a fiú meg tudja javítani a kompresszort. Még maga is úgy gondolta, hegy nem fog sikerülni. Törte a fejét: Reggel majd bejön a TMK csoportvezetője, bejönnek a társai és hozzákezdhetnek a kompresszor javításához. 7 órakor jönnek az öntöde nappali műszakosai, s nein fognak tudni dolgozni. Sok idő vész el. Meg kell próbálni, hátha sikerül. Hozzá fogott. Minden tudására szükség volt, de sikerült! Fél 7-kor már működött a kompresszor! Jöhettek a munkások önteni... Orosz Miska reggel fáradtan, de a jól végzett munka örömétől boldogan ment, hnjza. Másodízben akkor volt hasonló Öröme, amikor a november 7-iki vállalati ünnepségen megkapta., a.kiváló dolgozó jelvényt, a velejáró kétheti fizetéssel. Amikor Miska édesapja — aki négy jél- vényes útór —: meglátta a fia kitüntetését, elérzékenyülve ölelte meg Miskát és mondta: — Jól van fiam így kell ezt csinálni!! Lemaradtunk az autóbuszról Nyírturán lakom, viszont Nyíregyházán dolgozom. Reggel jövök az autóbusszal és este a 17.10-essel utazom haza. Bérletem van. November 6-án este ^zintén az autóbusszal szerettem volna hazamenni. Azonban lemaradtam és velem együtt még legalább tízen, akiknek bérletük van. A kocsi még nem telt meg, amikor a jegykezelő bezárta az ajtót, minket pedig ott hagyott. A sötétben gyalog mentünk haza, mivel más lehetőségünk nem volt arra, hogy a várostól messze eső községbe utazzunk. Én 12 kilométert gyalogoltam a gépkocsivezető és a jegykezelő „jóvoltából“. Mi dolgozók , és diákok úgy gondoljuk, megváltott bérletünk jogosít arra, hogy utazásunkat elsősorban biztosítsák. Bérletünket nem azért váltottuk, mert az utazás kedvezményes, hanem azért, hogy munkahelyünkre, és onnan haza utazhassunk az autóbusszal. Mivel a tél közeledik, szeretnénk ha ezután nem kellene gyalogolni otthonunkba saját hibánkon kívül. Nagyobb megbecsülést várunk a MÁVAUT dolgozóitól. Szőke Belőné. Lenin hetvennégyedik kitüntetettje Egy vörös íisst visszaemlékezései Elkészül-e i < határidőre a szamostatárfaivi i 1 msz-hoií ? A község földinűvesszövetkeze-1 ti vegyesboltja és italboltja eldu-' gott helyen működött. Sok utánajárással elintézték, hogy minl-j egy félmillió forintért a SZŐ-; VOSZ építőbrigádja új boltot; építsen. Sürgetésre július végén hozzá is fogtak az alapozáshoz, azóta azonban nem halad az építkezés. Türelmetlenek a szamostatar- falvaiak, mert lassan lejár a szerződésben vállalt határidő, és félő, hogy az újesztendőt az új bolt nélkül érik el a község lakói. Reméljük, hogy az építők megemberelik magukat és a sok ígérgetés után most már „rákapcsolnak” a munkára, a számos tatárfalviak örömére elkészítik a földmű vesszövetkezeti boltot. Szilágyi Lajos külsőre is jellegzetes ember. A mándokiak jól ismerik, hiszen ott lakik, amióta a legöregebbek csak tudják. Lajos bácsi felett is elnyargalt már egy tisztes emberöltő, de ez alig látszik . rajta, hiszen magas, szívós, életerőtől duzzad még ma is, akár egy büszke jegenye. Külsőleg gondtalannak, vidámnak látszik, pedig akik közelről ismerik, jól tudják, hogy micsoda fergeteges életet élt valamikor. A minap aztán ő maga mesélt el egyet-mást, de nem ám öreg cimborái közölt, hanem a legifjabb nemzedéknek: a piros nyakkendős úttörőknek. Hogy miről? Nem nehéz kitalálni. Lajos bácsi azt mondta a minap: — November 7-én ünnepeltünk, s ez helyes. Én és még sok felnőtt jól tudja, hogy mit ünnepeltünk. De ezek a kicsinyek? — Hát mondja el nekik Lajos bácsi amit tud, hadd tudják azok is. Így történt, hogy Lajos bácsi az úttörők előtt emlékezett visz- sza a Nagy Októberi Szocialista Forradalomra, amelyben maga is fegyveresen vett részt Oroszországban. Elmondta előbb, hogy s mint volt 1914. október 26-án, amikor az urak parancsára bevonult katonának. 3 hónapi kiképzés után már tuszkolták is a marhavagonba, hogy menjen a „vágóhidra”. Mert nagyon hasonlított az a hadbavonulás a barmok vágóhidra való szállításához. De mégis volt egy nagy különbség azért: a barmok nem gyilkolják egymást, de Lajos bácsiéknak bizony azt kellett tenniök. Olyanok voltak ők, mint Ady Endre Mesebeli Jánosa, A hatalmas embertpmeg, orosz, magyar, német, román, cseh egymás torkának estek és halomra gyilkolták egymást és azt se tudták, miért, kiért?! Jól kifundálták azt az urak, no! Ők tudtak, mire; volt az jó., Űk persze elhúzódtak á veszélyes helyekről s itthon dáridőztak, kakaskodtak. De üsért úgy esett, hogy elszámították' magukat egy kicsit. Az történt, hogy Oroszországban Lenin katonái átlátták az urak szitáján. Ä vörös katonák azt mondták.- ne egymást ötje a sok proletár, hanem forduljunk az urak ellen.. Legyen vége egyszer és mindenkorrá az úri praktikának, teremtsük trieg a proletárok hatalmát! Ök aztán úgy is csináltak. Hüh, de micsoda emberek voltak azok! Lajos bácsi is ismeretségbe került velük s éppen olyan lett, mint azok voltak. De hogyan jutott közéjük? Ez úgy történt, hogy 1915 májusában Kievben a cári csapatok fogságába került, akik irányították egyik fogolytáborból a másikba, végül is Cseljabinksz- ba került, az Utalón túlra. Itt került érintkezésbe a bolsevikokkal 1916 tavaszán. A bolsevikok megmagyarázták aztán tö- viről-hegyire, mit akarnak voltaképpen. Lajos bácsi helyeselte Lenin tanításait, mert ezt ismertették meg vele a bolsevikok, s mikor 1917-ben kitört a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, ő is eljegyezte magát ónnak' eszméivel és fegyvert ragadott a burzsujok ellen. Csapata a Kaukázusban sorra verte meg a gaz fehérek osztagait. Lajos bácsi csakhamar feltűnt bátorságával és hősiességével s ezért Moszkvába küldték parancsnoki katonai iskolába. Innen a legendás hírű Buggyonnij-lovasokhoz került szakaizparancsnoknak. Ekkor történt, hogy a vörösök egy gyalogsági egységét nagyon szorongatták a cserkesz-kozákok. Csupán egy cigány tüzér hősies ágyúzása tartotta őket vissza, de a cigány tüzér már ereje végén volt. Lajos bácsiék hát éppen jókor érkeztek. Nosza, lett nemulass a fehér cserkeszeknek! Még a cigány tüzér ereje is visszatért a segítség láttán és rövid idő alatt szétverték az ellenséget. Rövidesen erre a sorsra jutott Kolcsak egész tábora. A vörösök lovassága és gyalogsága egyesülhetett és nagy irammal nyomultak előre. Gyakran 70—SO kilométert is kellett naponta előre vonulni. 1920 májusában keltek át a Dvina folyón és lovas párbajban foglalták vissza Vilnát, majd Polock, Vilyebszk, Grodnó és a többi helységet. Kemény harcokra volt itt szükség, gyakran betonfedezékéből kellett kipiszkálni a makacs ellenséget. Olyan eset is volt, hogy békésen lovagoltak, vagy táboroztak, amikor rejtett jetonfedezékböl orvul támadlak rájuk. Egyszer — amint mosolyogva mesélte Lajos bácsi — egy amazon-különítmény lőtt rájuk lesből. No, de mikor Lajos bácsi megtalálta a fedezéküket, lett nagy riadalom, ki erre, ki arra próbált elfutni. Lajos bécsiek azonban Hunor és Magor mondájára gondolva, elfogdosták őket és nyeregbe ültetve szállították be őket a táborba a parancsnokság elé. Lajos bácsi meghatódva emlékezett vissza Leninnel való személyes találkozására. Ez akkor történt, amikor a forradalom vezérei hírét vették Szilágyi Lajos vitéz tetteinek. Magukhoz hívták sok hős vörös katonával együtt, ahol legtöbbjükkel személyesen is szót váltottak, kezet fogtak a vezérek. Akkor Lajos bácsit is kitüntették. A kitüntetettek közt sorszám szerint ő volt a hetvennegyedik... Ezután az elérzékenyülés megkötötte nyelvét, ami átragadt kicsiny hallgatóira is. A kipirult arcok átszellemültek, némelyiken fényes esik támadt a szemtől le az állig. Képzeletük megillető- dötten járta be a nagy Oroszország tájait, ahol a vörösök közt Szilágyi féle magyarok is villogtatták kardjukat, táncoltatták prüszkölő lovaikat az ellenforradalmárok üldözése közben, Lajos bácsi még annyit mondott el, hogy 1921. tavaszán szerelt le, s ekkor tanácsadónak választották egy körzetben. Ekkor megnősült és részt vett abban a munkában, amely a Szovjetunióban a szocializmus felépítésének kezdetét jelentette. Majd a szíve hazahozta a szülőföldjére. A csendőrök elkobozták emléktárgyait, iratait, és folytonosan akasztással fenyegették, múltja megtagadására erőszakolták. Hiába volt azonban a kardlapozás, üldözés,La jós bácsi mindig azt mondta, amit ma is vall: — Sosem féltem a háláitól, s életemet bármikor feloldoznám most is azért, amiért már egyszer harcoltam. , Ilyen ember Lajos bácsi. Tanulhatunk tőle mi felnőttek is, nemcsak az úttörők. Makay Béla levele nyomán (ZA>
