Kelet-Magyarország, 1958. november (15. évfolyam, 258-280. szám)

1958-11-11 / 266. szám

2 KELETMAGYARORSZAO 1958. NOVEMBER 11, KEDD A tervkészítés kezdetén A termelőszövetkezetekben befejeződött a gazdasági éy. November elsején le­zárták a könyveket és megkezdték egy év eredményei­nek felmérését. Az elmúlt esz­tendő sikerekben gazdag szaka­sza volt termelőszövetkezeteink életének. A párt és a kormány hathatós támogatása a belterjes­ség irányába fordította a szö­vetkezeti gazdálkodást, s el­mondhatjuk: szövetkezeteink él­tek is a nekik nyújtott segítség­gel és a közösség hasznára for­dították azt. A termelőszövet­kezetekben a vetésszerkezet ará­nya megjavult. A kalászosok és az ipari növények aránya meg­közelíti az optimális mértéket. A talajerő-utánpótlás terén a műtrágyázás foka elérte a hol­danként 100 kilót, sőt, eseten­ként túl is szárnyalta. Ugyan­csak sokat javult a földek szer­vestrágyával való ellátottsága is. örvendetes a pillangós éve­lők arányának javulása és el­mondható, hogy szálastakarmá­nyokból soha nem volt akkora a vetésterület, mint az elmúlt gazdasági évben. A termelőszö­vetkezetekben igen figyelemre­méltó az állatállomány alaku­lása. Az elmúlt gazdasági évben a szarvasmarha-létszám például közel kétszeresére növekedett és meghaladta a tervezettet. A szövetkezetekről elmondhatjuk, hogy egyharmaduk már rendel­kezik szántó, vagy univerzális traktorral, nem beszélve a ki­sebb erő- és munkagépekről. A zárszámadások előkészítő munkáival egyidőben kez­dik meg az idén az 1958/ 59-es gazdasági év terme­lési terveinek elkészítését. A tervkészítési munkákba — a szövetkezetek szakemberein túl­menően — széles körben bevon­ják az állami-, kísérleti- és tan­gazdasági, valamint a gépállo­mási, járási szakembereket és a községi mezőgazdasági felügye­lőket. Nem kis felelősség hárul ezek­re a szakemberekre. Az ő jó, vagy rossz munkájuk, tanács­adásuk egész éven át érezteti majd hatását a szövetkezet gaz­dálkodásában, eredményeiben. Csakis az adottságok ismerete és pontos felmérése alapján ké­pesek a szövetkezet termelési, gazdálkodási terveinek elkészí­téséhez segítséget adni. A növénytermelésben a növé­nyek aránya, a pontos sorrend úgy valósítható meg, ha állan­dó, szilárd vetésforgóra alapoz­zák. Legyen az idei tervkészíté­sek alapvető, elengedhetetlen feltétele minden szövetkezetben a vetésforgó megteremtése, al­kalmazása. Így képes a szövet­kezet is kialakítani a növény- termelés nagyüzemi jellegét, megszüntetni azt, hogy 15—20 növényféle termelése esetén szétaprózódik a szervezés és csökken a gazdaságosság. A ter­vezésnél feltétlenül figyelembe kell venni a munkaerő és a munkaigényes kultúrák arányát. Ne íordulhassson elő munkator­lódás, de mindig biztosítsanak munkát a szövetkezet tagjainak. Igen fontos a reális szemlélet a termésátlag megállapításánál. Ügy tervezzünk, ahogy a talaj erőnléte megengedi! A z elmúlt gazdasági évben előfordult, hogy egyes szövetkezetek — a köny- nyebb megoldást vá­lasztva — szívesebben vették igénybe az állatállomány gya­rapításakor az állam segítségét, ahelyett, hogy saját jószágsza­porulatukból választották volna ki a szükséges egyedeket. A mostani tervek készítésénél meg kell mutatkoznia annak a tö­rekvésnek, amely nem az ok­talan kiselejtezésben mutatko­zik, hanem ellenkezőleg; a saját szaporulatából való állománynö­velésben. Igen lényeges, hogy az állattenyésztésben a takarmány­mérleg arányban álljon a ter- mékhozam-mennyiséggel. Ma­gyarán: fizesse is vissza a jó­szág azt, amit feletettünk vele. Nem szabad megfeledkezni az állatlétszámnövelés és a takar- ménytermő terület összhangjáról sem. De ugyanígy, nagy körülte­kintést kíván a beruházások ter­vezése, időbeni összehangolása. Termelőszövetkezeteink jelen­tős része nagyobb jövedelmet biztosít tagjainak, mint az átla­gos középparaszti gazdaság. Az arány egyre tovább javul a szö­vetkezetek javára. Egyrészt, hogy ez konkrétan kimutatható legyen, másrészt, hogy a szövet­kezet egész évi gazdálkodásá­ban állandóan tisztán lásson, a most készülő termelési tervek­hez igen fontos mellékletek kapcsolódnak. A tervszerűség­nek e nélkülözhetetlen kellékei: a munkaerőmérleg és az ágazati jövedelemszámítás. E zekkel az új gazdálkodási mutatókkal a 300 hold fölötti földterülettel ren­delkező szövetkezetek terveznek és azok, amelyekben a növénytermelésben elért jöve­delem holdanként 1200 forint, vagy efölött van. Nyilvánvaló, hogyha ezeknek a szövetkeze-' teknek szükséges a tervbővítést elvégezni, akkor a többiek ré­szére is hasznos a gazdálkodás részletes felmérése és elemzése. A munkaerömérleg teljes rész­letességgel állapítja meg a ter­melőszövetkezet kézi-, fogat- és gépierő-igényét mind az öt fő termelési idényben. Itt mutatha­tó ki növényenként! részletes­séggel az egyes munkafolyama­tok munkerő-igénye, s az, hogy milyen erő igénybevétele a leg­gazdaságosabb. Meglátszik, hogy egyes munkacsúcsok idején mit képes a szövetkezet kézi erővel végezni és mennyit kell a gé­pekre bízni. Megmutatkozik a munkaerőmérleg elkészítésekor, hogy a gépek ésszerű alkalma­zása esetén mennyi kézi mun­kaerő szabadul fel, amit más­felé tudunk hasznosítani. Ezek ismeretével tudnak a szövetke­zetek megfelelően módosítani termelési terveiken úgy, hogy semmilyen feladat végrehajtása ne szenvedjen hiányt. A munka­erőgazdálkodási terv elve azonos az állami gazdaságokéval és a tervszerű munkaerőgazdálkodás­hoz a szövetkezetek jelenlegi fejlettségi fokán nélkülözhetet­len. A növénytermelési ágazati j jövedelemszámítás azt a egfontosabbat mutatja meg, hogy a termelő- szövetkezet miként gaz­dálkodik a rendelkezésre álló munkaerővel és anyagi javak­kal; mennyibe kerül egy egység­nyi termék előállítása. Szükebb formájában ez is megvolt az ed­digi termelési tervekben úgy, mint a munkaerő elosztása, de részletesen a most készülő ter­vek alapján mutatható majd ki. mennyi értéket állít elő a befek­tetett munka. A főbb mutatók közül is a legfontosabbak a hozamérték-terv, az egyes növé­nyek költség-terve és a jövedel­mezőségi terve. Az ágazati jö­vedelemszámításnál látja a szö­vetkezet az egyes növények ter­melési költségének alakulását s így módjában van megfelelően változtatni a ráfordítások meny- nyiségét, a gépi, fogat, vagy ké­zi munkaráfordítás arányát úgy, hogy a jövedelmezőség növeked­jen az illető növénykultúránál. Látható: a termelőszövetkeze­tekben a jelenlegi tervkészítési munkák igen komoly feladato­kat rónak a szövetkezeti veze­tőkre és a szakemberekre egy­aránt. Magának a termelési tervnek is alapos, mindenre ki­terjedő munkán kell nyugodnia, h épvi selő jelöltjeink s még nagyobb körültekintést igényel a termelési tervben le­MADARÄSZ ISTVÁNNÉ Nyírbátorban kisiparos család­ból született 1926-ban. 1941-től a ' felszabadulásig mint mezőgazda- sági hónapos szerződött munkás j dolgozott a Bóni-részv'énytársaság- I ál. Később itt, a telepen lett I olajipari munkás. 1948-ban mint í aboráns dolgozik, s a nép bizal- j r.ából 1951-bsn a nyírbátori járási anács elnökhelyettesévé választ­ják. Majd Kemecsére kerül járási tanácsi v. b. elnöknek, s a járás megszűnése után a nagykállói já­rási tanács v. b. elnöke lesz, ahol ma is dolgozik. fektetett adatokkal szerves kap­csolatban lévő munkaerőgazdál­kodási terv és az ágazati jöve­delemszámítás. Itt az ideje, hogy véglegesen felszámolják terme­lőszövetkezeteinkben a formális tervkészítést, aminek nincs va­lóságos tartalma. A terv min­den egyes adata tényeken nyu­godjon, mert csak a megfontolt terv az, amit fennakadás nél­kül lehet megvalósítani. Samu András Asszonyoknak — lányoknak V «lazán«* ságban is mindig ez fog ural­kodni érzésein, férjéhez fűző­dő kapcsolatain. Ha olykor kedves, becéző, simogató csak azért az, hogy ezzel férjét va­lamire rávegye: talán új ru­hát, cipőt, kabátot szeretne, vagy pénzre van szüksége. Az ilyen asszony üzlettársnak te­kinti férjét, hiszen minden érzését az az elv kormányoz: Kedves vagyok hozzád, ezt vedd észre és viszonozd azzal, hogy teljesíted, amit kérek tőled. • Az. ilyen házasélet megma­radhat egy ideig a szürke üzt leti szinten, de egyszer csak bekövetkezik a baj. Vagy az egyik, vagy mind a két fél vágyik a szerelem után. Ezt azonban otthon nem találja meg, tehát kívül keresi. Meg­jelenik az a „bizonyos” har­madik. Ekkor aztán az üzlet­társak elgondolkoznak: El­hagyja? Nem nem hagyom el, ■ mert akkor megfosztanám j magamat ezektől és ezektől i az előnyöktől. Inkább elné­zem neki! Aztán ő maga is csinálja, mert „ha neki sza­bad, akkor nekem is” és a szerelem, amely másokat ösz- szekapcsol, az ilyen házastár­sakat — mert kifelé irányul — egymástól eltávolítja, sőt el is szakíthatja. A házasság alapja tehát a szerelem, amely viszont köte­lességtudattal jár, kitartást, önuralmat követel az élettár­saktól. Ennél a pontnál aztán már valójában felmerül a kér­dés: képes-e erre az ember, vagy nem? Aki képes, az ar­ra is képes, hogy élettársa mellett rosszban, jóban egy­aránt kitartson, vállaljon érte áldozatokat, munkát, olykor tagadja meg saját kívánságait, mondjon le szenvedélyeiről ha azok az élettársa életének harmóniáját megbontják, vi­szonyukat rontják, stb. A kö.- telességtudat az élettársakat egymással és a társadalommal köti össze. Sajnos, sok házas- társ nem értékeli kellőképpen a házastársi viszonynak ezt az igen fontos oldalát. Ebből ered aztán az, hogy a férj el­nézi családja nyomorgását, de keresetét kocsmába viszi, nőkre költi, elkártyázza, stb. Ügy hisszük, hogy a házas­társi viszonyokban beálló rossz irányú változások okát leggyakrabban a köteleségtu- dat hiányában lehet feltalálni. Ügy gondoljuk, hogy a leír­takból kiviláglik az alapesz­me: jó asszony az, illetve jó férj az, aki házassága legfőbb indítékát a szerelem nagy ér­zésében látta és látja. Ez a nagy érzés kitartásra, önura­lomra késztet, fegyelmezi és kötelességei teljesítésére ser­kenti. Ha a szerelem serkent valakit kötelességei teljesítésé­re, a kötelesség — hogy úgy mondjuk — kényszere eltű­nik, kísérője az öröm, a bol­dogság, Ügy hisszük, ideje lezárni a „milyen a jó asszony ? , illetve „milyen a jó férj?” kérdések­re választ kereső vitát. Annál is inkább, mert a vitázók annyi helyes elvet felsoroltak, hogy a további vitában leg­feljebb csak ismételni lehet azokat, és újakra nem szá­míthatunk. Most tehát a vita­záró írójára hárul a gond,, hogy megfeleljen a két nagy kérdésre. Őszintén szólva, erre nem lehet mindenki számára elfo­gadható feleletet adni, hiszen ami egyik férjnek jó, az a másiknak nem tetszik, ami az egyik asszonynak kedves, ugyanaz a másiknak kiálha- tatlan. így tehát nincsen más hátra, mint elmondani azokat az általános elveket, amelyek­ben — még a különböző ízlés, természet, életfelfogás ellené­re is egyetértés remélhető. Mivel az a kérdés, hogy mi­lyen a jó asszony, milyen a jó férj, a házasság gondolatával kezdődik, a vitazárót is a há^. zassággal kell kezdenünk. Elő­ször is tudni kell, hogy a . há­zasság a mi társadalmunkban szabad. Vagyis senki és sem­mi nem akadályozza meg az embereket abban, hogy sze­relmi házasságot, kössenek, ki­küszöböljenek minden gazda­sági és egyéb befolyást. A há­zasság szabadsága azonban nem azonos a házasság köny- nyelmű felfogásával. Az em­berek a házasságkötésnél nem engedhetnek pillanatnyi han­gulatuknak, benyomásaiknak, meit a boldog házasélet alap­ja a szerelem s a kötelesség- érzet. Jó feleséget, jó férjet csak az talál, aki nem köny- nyelműen, hanem igen meg­fontoltan közeledik a házas­ság gondolatához, aki egy­más mélységes megismerésére építi terveit, az együvétarto- zás érzését és a szerelmet te­kinti a házasságkötés egyet­len indítékának. Csak egy­mást szerető emberek tudnak hibáikról káros szenvedélyeik­ről, rossz szokásaikról lemon­dani, tudnak jó asszonnyá, jó férjjé formálódni a házasság­ban. Az a férfi, aki például azért kötött házasságot, mert feleségét a megismei-kedéskor szimpatikusnak találta, ugyan­úgy járt el, mint amikor meg­vásárol egy neki tetsző szük­séges dolgot. Az ilyen férj nem sokáig lesz jó férj. Csak addig, amíg észre nem veszi, hogy a futólagos ismeretség nem adott módot élettársa tel­jes megismeréséhez és olyan tulajdonságai vannak, ame­lyekre ő házasságkötéskor nem is gondolt. Az is biztos viszont, hogy az a nő, aki csak azért ment férjhez, mert a házasságkötés révén előnyökhöz — jóhang­zású név, rang, vagyon stb. — remélt jutni, nem lehet sem boldog, sem pedig jó asszony, mert a házasságkötés indíté­ka az önzés volt és a házas-

Next

/
Thumbnails
Contents