Kelet-Magyarország, 1958. november (15. évfolyam, 258-280. szám)

1958-11-02 / 259. szám

1958. NOVEMBER 2, VASÁRNAP KELETMAGVARORSZAO Gáz a kárpálontúliak szolgálatára Az uzshorodi, mukacsevói és berehovói munkások és al­kalmazottak életében egyre jobban meghonosul a gáztűz­hely, amely alkalmas és prak­tikus a' háztartásban. Tavaly a kárpátontúli váro­sokban több mint 600 2—4 ka­rikás gáztűzhelyet szereltek fel. Most csaknem 2300 csa­lád használ gázt. Az év végéig a kommunális lakásokban a uzshorodi várcsi ipari kombinát és a Ívovi gáz­készülékgyár még 500 gáztűz­helyét szerelik majd fel. c l tn unkanap után Susogó szvaljavai eidőlc. Szorgosan dol­goznak itt a fakiter­melők. készülnek a Szovjetunió Kommu­nista Páríja XXI. kongresszusának mél­tó fogadására. A kong- : esszus előtti szociális­ul versenyben különö­sen kitűnt az a brigád, amelyet Canyko Fe- gyir Szemenovics is­mert fakitermelő, az SZSZKSZ Legfelső Szovjetének küldötte vezet. Sok a gondja Fe­dor Szemenovicsnak. Nappal szervezi bri­gádjának munkáját az erdöré&zlegen, ma­ga is részivesz a fák ledöntésében, nyilván­tartja a munkát, fel­ügyel arra, hogy min­den részlegen érezni lehessen a munka harcos ütemét. Este pedig hozzá­lát képviselői teendői­hez: átnézi a válasz­tók postáját, elküldi a megfelelő válaszo­kat a dolgozók .leve­leire, fogadja a láto­gatókat. A képen: Canyko Fegyir Szemenovics a dolgozók leveleit ol­vassa. Rosko J felvétele. — Hallottátok — kérdezte egyik kolhozista a másiktól. — Mit? — érdeklődtek azoic. — Pitra a „Frajdakon“ ku­koricát akar termeszteni. — Csak nem? Akkor lesz ott termés, amikor a kakas tojni fog és csirkéket költ. — Mit akar? Békakurottyo- lást hallgatni egész éven á — Majd meglátjuk, ha élni fogunk — fejezték be látszó­lag közömbösen a bcszélgeté t. A „Frajda‘- föld. Mivel ví­vott ki dicsőséget magának ez e. földdarabka a „Mocsár“ dű­lőben? Miért adtak ennek a földnek ilyen gúnynevet, ami­lyennel az egyszerű emberek minden üres, terméketlen dol­got nevezt'k? Nem a termőké­pességével. Négy éven át küz- ködtek ott a kolhozisták, négy éven át akartak hasznot húz­ni belőle. Ez a föld mind a négy éven át eredményielenü; sajtolta ki munkájukat és ve­rejtéküket. — Nem, ez lehetetlen — gon­dolta nem egyszer Jurij Juii- jcvics. — Nincs háládatlan föld — és kérte a vezetőséget, hogy ossza be csoportjához ezt a földdarabkát. — Szégyent hoz a jóhírére, Jurij Jurijovics — próbálták lebszélni. — Minek ez magá­nak?! Hiszen az a föld termé­ketlen, még kökény sem nő ott. — Megpróbáljuk — tartott ki elgondolása mellett Pitra, csoportjának tagjai nevében is. Meg volt győződve, hogy mind a 27 kolhozista köves i fogja. De nem így történt. Még be sem járta a falut a csoport- vezető határozatának híre, amikor meglátogatta Moskola Iván, idős földműves. — Aíiért keressünk magunk­nak bajt, Jurko? — kérdezte az öreg. — Hiába fogunk dolgod i mert az a föld annyi hasznot hoz. amennyi tejet ad a bika. Pitra nem várta, hogy a lcol- hozista így fogja támogatni szándékát, hisz a kolhoz meg­szervezésétől kezdve a csoport­ban dolgozik. Ez a beszélgetés igen nyugtalanította Jurij Ju- rijovicsot. „Mi lesz, ha ter­vemmel egyedül maradok?‘ — ötlött fel benne a gondolat. „Talán félreismertem társai­mat?“' Nem várva, amíg a. csoport többi tagja is meglátogatja, el­ment hozzájuk. A kolhozisták különbözőképpen fogadták cso­portvezetőjük elgondolását. Ami a legjellemzőbb, egyetlen egy ember sem volt közömbös iránti. Négy földműves — Ko- Pa Iván, Bilák Sslepán, Ma­kacs Vaszil és Gebes Pavlina komszomoltag foglalt állást amellett, hogy fogadják el a Frajda“ részleget. 23 kolho­zista határozottan tiltakozott. Ilyen már a paraszt terme­sze'e: amíg ujjaival meg nem érinti — nem hiszi, amíg nem győződik meg az ügy előnyé­ről, tiltakozik. Jurij Jurijovics ezt jól tudta. A meggyőzés út­jára lépett. Ellátogat csoport­fának valamennyi tagjához, beszélget velük. A szomszé­dok is összejönnek itt a meleg szobában. Sok minden szóba kerül az emberek szűk köré­ben, akik úgy ismerik egy­mást, mint öt ujjúkat. Az ilyen közvetlen, nem előkészített be­szélgetés mindenkor, mint kü­lön e célra épített hídon, áttér az ügyre, a holnapi napra. Itt pedig az új kukoricaföld lett a ,.holnapi nap“. Ezeken az esti „értekezlete - ken', amelyeken az ebéd ízle­tességétől a nemze.közi hely­zetig minden kérdést megvi­tatnak, Jurij Jurijovics úgy tett, mintha a be nem avaiko­víz leeresztésére, mert megígér­ték, hogy árokvajó-yépeket küldenek. Ettől a naptól kezdve a cso­portnak mind a 28 tagja ki­ment az új részlegre. A csa­tornák kijelölése után követke­zett a talaj előkészítése a ta­vaszi vetésre. Megérkeztek a szekerek helyi trágyával. A nagy kapacitású DT—i l-es na­ponta 16 órán át a Borzsova folyó medréből felrakott hor­dalékkal teli nagy szánokat vontatott a földrészlegre, a GAZ—93 foszforit-lisztet szál-» lit ott. Meleg, sőt forrd volt ez a tél a csoport tagjai számára. fenyegette. Minden száron nem hogy cső nem volt, hanem még magház sem. „Vajon tényleg nem lesz termés — rajzottak a gondola­tok Pitra fejében, mint a mé­hek a méhkasban. — Meddő kukorica. Nem előnyös a kol­hoznak. M'.t fognak mondani cz. emberek?“ Lelki szemei előtt látta, ho­gyan alakult meg, erősödött a csoport együttese nyolc éven át. Például 1950-ben Bilák Szíepán, Mahacs Vaszil és Ko­va Iván kolhozisták, miután másodszor megkapálták a 'U- kcricát, a legjobb szárakat L­A MUNKA HŐSE zás álláspontjára helyezkedne. De a kellő időben elhangzott szó megváltoztatta a beszélge­tés menetét a neki szükséges mederbe. Még akkor is, ami­kor a beszélgetés áttért a föld­kérdésre, lehetőséget adott csoportja tagjainak, hogy győz­zék meg őt tervének értelme - lenségéről, munkájának hiába­valóságáról, amivel lényegében még jobban fűtötte a vitát. Múltak a napok, változott az emberek hangulata és maga­tartása a csoportvezető elgon­dolása iránt. Az egyik estén nyíltan megkérdezte Mikola Iván kolhozistát: — No. Iván bácsi, vitetünk kukoricát a „Frajdín? — Meg lehet próbálni — vá­laszolt nyugodtan az b eg. — Nem fog tiltakozni? — Én, miért tiltakoznék? Csak azt mondom, hogy a szár megnőhet, de csöveket hiába várnánk... — Nem baj. Akkor ebben az évben bő kukoricatermést érünk el silóra. Lesz több tej, — mondotta Jurij Jurijovics, megelégedetten mosolyogva. -- Holnap pedig kimegyünk a csatornák kijelölésere, a talaj­Egyes kolhozisták nyíltan mondották: ■ — Látod, hogy igyekszenek. Nemsokára aludni sem fog­nak, hogy mielőbb csődbe jut­tassák a kolhozt... ■ Gyorsan múlt el a tél a szorgalmas munkában, a nap tavaszi melege felszívta a fö­lösleges nedvességet, amely nem folyt le az ültetvényt át­szelő csatornákon. Még mele­gebb napok következtek be a kukoricatermcsztök részére, reggeltől estig dolgoztak itt a kézi ültetők, az ültetvény mel­leit televényföld-kockákban sarjadt a kukoricaszem a meg­ritkult helyeken végzendő Vát­ülte léshez. Jurij Jurijovics éj­jel-nappal az ültetvényen volt, sőt még igen igényes is volt minden kolhozista munkája iránt. Örömet és megelégedést vál­tottak ki a csoport tagjaiból a növények egyenes és dús haj­tásai. Ne:n volt szükség a földkockákra. Mind a nyolc hektáron megjelentek a szabá­lyos zöld négyzetek. Amikor a növény magassága már elérte majdnem az egy métert, újabb komoly veszély vágták és zsákokba tették, hogy hazavigyék a tehénnek. Leleplezik őket, és a csoport előtt kiürítik a zsákokat. A gyűlésen elítélik bűnös cselek­ményüket, követelik, hogy zár­ják ki őket az együttesből. Csak miután a tettesek beis­merték tettük becstelen vol.át, és bocsánatot kértek, elhatá­rozták, hogy komolyan figyel­meztetik őket, és lehetőséget adnak nekik arra, hogy meg­javuljanak. 1951. Könnyezve áll Pitra előtt a kommunista Lazorko Mária, a csoport tagja.. Kéri, hogy a leggyomosabb és leg- kö.ö'tebb talajú kukoricarész­legét cseréljék ki. — Te kommunista vagy. Ho­gyan nézhetsz majd az embe­rek szemébe? Azt fogják mon­dani, hogy a könnyű munkát keresed. Teljesen mások lettek az emberek 1955-ben. Eljön hozzá a csoport néhány tagja és el­mondja, hogy látták, amint Levinec Anton, Kova Vaszil, Lmitrovics szomszédos csoport­jának kolhoizistája trágyát hor­dott ki az ültetvényre a kuko­ricavetések feljavítására, s Gizi vetés Vetik az Őszieket a Mukacsevő-kerületi Lenin kolhozban, Rtfcko J. felvétele. \ hogy ne kelljen azt szétszórni, egyszerűen beásta a földbe. El­mentek és összehívták a szom­szédos csoportot és kényszerí­tették Xevinecet, hogy ássa ki a trágyát. Azután pártgyúlésen vitatták meg ezt a dolgot. Újból maga előtt látja a kommunista Lazorka Máriát. Most már a vezetőség ülésén. Kinevezik a szőlőtermesztő cso­port vezetőjévé. Tiltakozik, nem akar elválni együttesétől, nem tudja biztosan, képes lesz- e vezetni a csoportot. . — Nem baj, fog az menni — mondják neki a vezetőségben. — Hiszen te már kijártad „Pitra iskoláját“. „Pitra iskolája“ — jutott eszébe Jurij Jurijovicsnak, és ez a gondolat visszahozta a je­lenbe. — Puszta föld, nem té­réin meg rajta a kukorica. A csoportvezető néhány na­pon át igen rossz hangulatban volt. Fájt neki a „kudarc“, de nem vesztette el a reményt. — Lesz kukorica — mondot­ta egyszer az elszontyolodott kolhozistáknak. — Hektáron­ként 100 mázsa... — Van — kiáltott fel boldo­gan Biró Olga kolhoztag. Az a hír, hogy Pitra kukori­cája termest hozott, sokkal gyorsabban járta be a falut, mint az, hogy Pitra a „Fraj- dán‘- kukoricát akar termesz­teni. — Tömeggyűlést fogunk tar­tani. amikor a termést beadjuk a mag árba — jelentette ki Jurij Jurijovics félbeszakítva csoportja tagjainak lerende­zését. — Most pedig munkára! Most már nem kellett agi­tálni a földműveseket. Maguk is látták, hogy kivívták a győ­zelmet, hogy nem volt igazuk azoknak, akik a föld , meddő­ségéről“ beszéltek. Százszorosán visszafizetett mindenért: a munkáért, az iz­galomért és a szilárd meggyő­ződésért. Mind a nyolc hek­tárról hektáronként átlag 112 mázsa kukoricát és 200 mázsa takarmány töltőt takarítottak be. Lám, mire képes a „Frai- da‘ föld, s mit eredményez az egyetértő együttes munkája. És bizonyos idő múlva gyors­röptű fecskeként szárnyalta be a falut az új hír: ..Az SZSZKSZ Legfelső Szovjetje Elnökségének rendeleté alap­ján Pitra Jurij Jurijevics a mezőgazdaság fejlesztésében elért kiváló sikereiért a Szo­cialista MurJca Hőse címmel tüntetendő ki.“ A munka nagyrabecsülése és a kormány kitüntetés új erőt, újabb lendületet adott a cso­port munkaszeretö együttesé­nek. Már majdnem befejezték a betakart ást — hektáronként több mint 109 mázsa kukorica- termést értek el —, és tevéke­nyen készülnek a jövő évi si­kerekért folytatandó harchoz. JEMEC HR1HOR1J, Új Éleiért kolhoz, Bilki község, irsavai terület. 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents