Kelet-Magyarország, 1958. november (15. évfolyam, 258-280. szám)

1958-11-02 / 259. szám

6 KELETMAGTARORSZAG 1858. NOVEMBER 3, VASARNAF Virágzik a Szovjet-Kárpátontúl kultúrája Új hultúrhái A kárpátontúli dolgosók, akik örökre egyesül­tek vértestvérükkel, az ukránokkal, a szov­jethatalom csillaga alatt, a kummunista párt ve­zetésével és a Szovjetunió va­lamennyi népének segítségével építik új, szabad és boldog életüket. A szovjet hatalom bevezetése óta mindössze 14 év telt el. Ez rövid idő, de a kár- pátontúliak életében végbe­ment óriási változások, a gaz­dasági, politikai és kultúrális építésben elért eredményeik arról tanúskodnak, milyen tet­tekre képes ez a nép, amely levetette a szociális és nemzeti elnyomatás igáját és úrrá lett saját sorsának. Most a kárpá- tontúliak, visszatekintve a megtett útra, érzik az új rend­szer — a szocialista, igazi né­pi rendszer erejét és életképes­ségét. Különösen nagy változások történtek a területen a szov­jethatalom éveiben kuturális téren. Az ipar szocialista épí­tése és a mezőgazdaság kol­lektivizálása lehetővé tette, hogy felszámolják a terület gazdasági elmaradottságát és szilárd alapokat rakjanak le a szocialista kultúra mindenirá­nyú fejlesztésére. A szocializ­mus és csakis a szocializmus, mint a társadalmi rendszer magasabb formája, biztosítot­ta a valóban demokratikus kultúra és népművelés fejlő­dését, a nép szellemi életének fellendülését. R övid időn belül a terü­leten igazi kuturális forradalom ment vég­be, melynek legfőbb eredményeképpen lét­rejött a valóban népi értelmi­ség új osztaga, Ennek az értel­miségnek az élete és tevékeny­sége elválaszhatatlan kapcso­latban áll a nép, a kommunis­ta párt érdekeivel. A népművelés állapota min­den nép kulturális színvonalá­nak legszemléltetőbb mércéje. Büszkén mondhatjuk, hogy a szovjethatalom első öt évében felszámoltuk területünkön a ka­pitalista múlt olyan szégyen- teljes örökségét, mint az írás- tudatlanság. Területünkön most 810 általános ismereteket adó iskola működik, ezek kö­zül 121 tízosztályos iskola. 14 technikumban és szakiskolá­ban képezik a népgazdaság és népművelés számára a kö­zépfokú képzettséggel rendel­kező szakembereket. A szov­jethatalom felbecsülhetetlen ajándéka a kárpátontúli dolgo­zók számára az uzsgorodi egyetem. A munkások, a kol­hoztagok és az értelmiségiek ezreinek gyermekei jutottak ahhoz a lehetőséghez, hogy főiskolai végzettséget szerez­zenek. Óriási politikai, nevelő és kulturális tömegmunkát foly­tatnak a területen a klubok és a könyvtárak. A Kárpáton- túlon a szovjethatalomig nem volt egyetlen egy állami klub sem. A különféle nemzetiségi egyesületek és magánemberek tulajdonát képező néhány könyvtár nem játszhatott ko­moly szerepet a lakosság kul­turális fejlődésében. Ellenkező­leg, ezek a propaganda tűz­fészkei voltak és az uralko­dó osztály érdekeit szolgálták. Jelenleg területünkön 612 ál­lami klub és több szak- szervezeti klub, kultúrotthon és több mint 960 társadalmi könyvtár működik. Most a területen nincs olyan falu vagy település, ahol ne volna egy, sőt néhol két kultúrfelvilágosí- tó intézmény. Minden területi központban és több községben gyermek- és ifjúsági könyvtár van. Ilyenek régebben egyál­talán nem voltak. T erületünkön jelenleg 1315 lakosra jut egy könyvtár. Az Amerikai Egyesült Államokban, ahol úgy szeretnek di­csekedni „az amerikai élet­móddal” 21.600 emberre, Nagy- britanniában pedig 82.000 la­kosra jut egy könyvtár. A kárpátontúli dolgozók nagy kuturális vívmánya az Állami Történelmi és Honis­mereti Múzeum, valamint az Állami Képtár, amelyek jelen­tős tudományos-kutató és tár­sadalmi munkát fejtenek ki a területen. Óriási lendületet vett a területen az utóbbi években a műkedvelő tevékenység. A klubok és kultúrházak kereté­ben működő színjátszó,-, ének-, tánc-, zenei és más csoportok­ban közel 40 ezer dolgozó vesz részt. A műkedvelő tevékeny­ség fejlődésének ragyogó meg­nyilvánulása volt a múlt év­ben tartott első területi ifjú­sági fesztivál. A területen több elsőrendű művészeti együttes nőtt fel: A Borzsava-együttes, Velikij Rakovec község együt­tese, a Perecsenyi Vegyigyár énekkara, a „Leszohimik”, „Leszorub”, „Verhovina” együttes, a berehovói kutúrott- hon színjátszócsoportja. Ezek az együttesek mesteri előadá­saikkal, művészi színvonalúk­kal és műsoruk eszmei célirá­nyosságával a közönség szere- tetét és megbecsülését vívták ki nemcsak kerületünkben, hanem az egész területen, sőt határain túl is. A klubok, a könyvtárak, a kultúrotthonok a pártszervezetek segi- tői lettek a széleskörű politikai tömegmunka és a kultúr-íelvilágosító niuné kában a dolgozók körében. Se­gítséget nyújtanak a szocialis­ta verseny megszervezéséhez, a műszaki és agrotechnikai ismeretek propagálásához, a dolgozók kultúrált és hasznos pihenésének megszervezéséhez. A falusi kultúr-felvilágosító dolgozók segítenek a kolhozta­goknak mielőbb megoldani azt a történelmi fontosságú felada­tot, hogy a legközelebbi évek­ben érjük utói és szárnyaljuk túl az USÁ-t az egy lakosra jutó hús, tej és vaj termelésé­ben. A szovjethatalom előtti idő­szakban a Kárpátontúlon nem volt egyetlen hivatásos művé­szeti intézmény sem. Most az ukrán és orosz drámai színház, a Filharmónia, és a Kárpá­tontúli Népi Énekkar műkö­dik a területen. A terület dol­gozói csak a szovjet időszakban jutottak ahhoz a lehetőséghez, hogy megismerjék az ukrán, orosz és nyugat-európai szín­művészet legkiválóbb alkotá­sait és a szovjet írók ki­váló színműveit. Á llandóan újul a Kárpá­tontúli Népi Énnekkar műsora. Ez az énnek­kar nagy népszerűség­re tett szert messze a terület és köztársaság határain túl is. Nagy sikerrel vendég­szerepeit Lengyelországban és Csehszlovákiában, ahol az énekkar magasan vitte a szov­jet művészet zászlaját. Sikeresen dolgoznak a Szovjet Írók Szövetsége és a Szovjet Művészek Szövetsége osztályainak alkotó szerveze­tei. A területen 20 újság jele­nik meg, amelynek egyszeri példányszáma 110 ezer. Egyre nagyobb lendületet vesz a nyomtatott lapok kibocsátá­sa a kolhozokban és az ipari üzemekben. Művészeink jelentékeny al­kotói beszámolója volt a te­rületi jubileumi kiállítás, me­lyet a Nagy Október 40. év­fordulójára rendeztek. Számos kiváló munkát mutattak be a köztársasági és országos jubi­leumi kiállításon. A terület munkásainak, kolhoztagjainak, értelmiségének, százai tettek tanúságot képzőművészeti és iparművészeti tehetségükről. Gyümölcsözően dolgozik a területi zenei egyesület, mely a terület műkedvelő zeneszer­zőit egyesíti, akik sikeresen próbálják erejüket a zeneszer­zés terén, valamint a nepda- lok gyűjtésében és feldolgozá­sában. S zilárdan beköltözött a kárpátontúliak életé­be a film és a rádió. Területünk felszabadí­tásáig mindössze 18 filmszínházunk volt, az idén 300 van. Egyre bővül az állan­dóan működő filmszínházak száma. Ezek a tények bizonyít­ják, hogy a film a művészet leginkább tömegjellegü és a lakosság széleskörű rétegei számára hozzáférhető formája. 1959-ben 2 millió 800 ezer né­ző fordult meg a filmszínhá­zainkban 1957-ben pedig több mint 7 millió 600 ezer. Meg kell jegyezni, hogy az utóbbi időben jelentősen meg­szilárdult a művészeti intéz­mények, elsősorban a kutúrfel- világosító intézmények anyagi alapja. 1957-ben közel 1 millió rubelt fordítottak az állami költségvetésből különböző kul­turális berendezések vásárlá­sára és 2 millió rubelt a tata­rozásokra. Egyre nagyobb len­dületet vesz a területen a klubok, könyvtárak, kultúrolt- honok és filmszínházak építé­se. Csupán az utóbbi évben 43 kultúrfelvilágosító intézmény épült. Tágas klubok épültek Pidvinohradovo, Poljana, Ke- recki, Dovhe, Bogarevica, Má- lij Rakovec, Sztcblivka, Ho- rincsevo, Boronyava községek­ben stb. az idén még 32 ob­jektum építését fejezik be és újabb 49 kultúrfelvilágosító intézmény épitését kezdték meg. Mindez előmozdítja a lakosság körében folytatott po­litikai-nevelő és kultúrfelvilá­gosító munka további fejlesz­tését. Szilárd magabiztossággal és a jövőbe vetett mély hittel ha­lad előre virágzó Kárpáton- túlunk. További fejlődésünk záloga az, hogy a szovjet né­pek összetartó családjában, a szovjethatalom csillaga alatt és a kummunista párt bölcs vezetése alatt élünk cs dolgo­zunk. VAS O. a területi művelődési hivatal vezetője. Vasárnap, augusztus 17-e. [Ez a nap sokáig emlékezetük- [ben marad az izaiaknak. A [dolgozók — a kolhoztagok és [értelmiségiek — szolgálatára [új kutúrház nyílt. Ez egy va­llóban gyönyörű épület, amely la község főutcáját díszíti. Az [ épületben tágas előcsarnok, ! műkedvelőköri termek, egy [könyvtár, sőt egy állandó mo- Eziterem is van. :.. Elvágták a piros szala- [gct. Szélesen kitárult a vilá- [gos, tágas terem ajtaja. Sza- [bad a bejárat. Noha az új he­lyiség terme 350 férőhelyes, [ma többen is megfordultak [benne. Ennek az eseménynek [szentelt gyűlésre nemcsak az [izaiak, hanem a husztl kerü­leti környékbeli falvak szá­mos kolhoztagja és ifjúsága screglett ide. A színpadon felgördült a függöny. A jelenlevők előtt teljen összetételében sorako­zott fel a Dovhei Famegmun- káló Kombinát Borzsava énekkara. Nekik, a dovhei vendegeknek jutott osztá'y- részül az a tisztesség, hogy az első hangversenyt rendezzék az új színpadon. Ezután a ke­rület kiváló agitációs kultúr- brigádjai léptek fel. Sokáig hallatszott még a községben a dal, későig szólt a zene. E napon igazi ünnep volt Izában. Csmirj V. felvétele. Szülőföldünk palettája „Boksái művészete Kárpá- ttontúl csodás palettája. Művei­dben sok a frisseség és az erő, fa kedvesség és a sajátos világ­iszemlélet, a tisztaság és a ,színbőség, amelyek visszalük- Irözik a nép szellemét, gondo­lt alvilágát, érzelmeit és életének itipikus vonásait“ — ezt írták a [vilnyuszi diákok Boksái képci- [r öl. Boksái Joszip Joszipovics ké- fpeit ismerik messze, területünk [határain túl, életigenlő művé- >szele mindenütt talál hódoló­ikat. ..Nagy vászonnal cs range- \t.eg művész-kellékkel megy az [az idős ember a magas Kár­ipátokba, nem rettentik vissza Í a zápo-csők, a vihar, nun fél átgázolni a hideg hegyi pala- lkokon. Az ősz művész ismeri f szülőföldjének legcsodáiato- I sabb zugait, nyugtalan hegyi [folyóit és sűrűit, amelyeket a [csúcsok sűrű fcnyőcrdöi rej- í tenek. A művésznek megvan a > saját változatlan motívuma, a ; saját kedvenc színskálája. Ez ; az őszi erdők rézvörös és rőt- ’ arany színe, a patakok és fo­kjócskák ellentétes kékje, az ég áttetsző hideg színe. Az ősz az erdős Kárpátok­ban — ez a legdrágább időszak Boksainak. Valahogy különle­gesen, sajátságosán be tud ha- to'ni a természet életének mélységeibe, meg tudja éne­kelni annak hatalmasságát és erejét, Teljesen idegen tőle .i természet szomorú hervaddfá­nak lírája. Művészete mindig életvidám. Az ilyen festészet mindig emeli az ember hangu­latát, örömet lop az életbe. Boksái műveiben fontos he­lyet foglal cl a mai Kárpáton túl éleiének tanulmányozása. Jól ismerjük ,,Tutajosok‘, Almaszüret“ és más képeit. A szovjet kormány nagyra- beesüli a tehetséges művész érdemeit. Kitüntették az USZSZK érdemes művésze megtisztelő címmel, és az USZSZK Tudományos Akadé­miája levelező tagjává válasz­tották. A képen Boksái Joszip Joezi- povics „A Havasokon“ c. képe mellett.

Next

/
Thumbnails
Contents