Kelet-Magyarország, 1958. november (15. évfolyam, 258-280. szám)
1958-11-01 / 258. szám
2 KEEETMAGVARORS7M, 1958. NOVEMBER 1. SZOMBAT Fejlődő kulturális élet Nyíregyházán A város fehtsabudnlúsának évfordulóján A város utcáit járva sok embernek talán fel sem tűnik, hogy itt is, ott is egy-egy új létesítménnyel gyarapodik, szépül városunk. A városi tanácsnak nagyon sok munkájába kerül, hogy Nyíregyháza se maradjon el a fejlődésben, hogy itt is több lakást juttasson a dolgozóknak, hogy korszerű utak és járdák építésével biztosítsa a jobb közlekedési lehetőséget, parkosítással védje a város lakóinak egészségét. A fejlődés azonban nemcsak ezen a téren tapasztalható, hanem — ami nagyon fontos — a kultúra, a művelődés terén is. A múlt rendszer kultúrpolitikájának nem az volt a célja, hogy a dolgozó tömegek minél műveltebbek legyenek. Hangoztatták ugyan, hogy mindenki tanulhat, csak éppen lehetőséget nem adtak hozzá. 1930-ban a város lakosságának 8 százaléka analfabéta volt, ma csak a középiskolai tanulók 4 százalékát teszik ki a város lakosságánál?. A tanácsok feladata, hogy biztosítsák az iskolák és kulturális intézmények fenntartásához szükséges anyagi eszközöket. Az elmúlt 14 év ezen a téren is hatalmas fejlődést eredményezett, mert városunkban is több új iskola épült, mint a Kertészeti Technikum, a Szabadság-telepi általános iskola és óvoda, elkészült a Guszev- iakótelepen is az új iskola, épül az Erdősoron a korszerű általános iskola. Ebben az évben több, mint_ 20 millió forintot fordított a városi tanács az általános és középiskolák, napközi otthonok, óvodák fenntartására; Hatalmas összeg ez, a városi tanács költségvetésének 60 százalékát teszi ki. Nemcsak az iskolák, hanem máé kulturális létesítmények is segítik a lakosság műveltségének emelését. 15 körzeti könyvtár 34.000 kötete várja az olvasókat, ezenkívül legalább eny- nyi könyv van az üzemi vállalati könyvtárakban. Színházi kultúránk is egyre fejlődik; bár még csak most épül a korszerűsített színházadé van a városnak két kultúrottho- na és van egy minden igényt kielégítő szabadtéri színpada. Ezek változatos színházi és mozielőadásckkal szórakoztatják a dolgozókat és segítik elő műveltségük emlékét. A József Attila Művelődési Ház a város kulturális életének egyik élharcosa. Sok munkába és sok pénzbe került, amíg a művelődési ház a jelenlegi színvonalát elérte. Kórédy László elvtárs, a művelődési ház igazgatója büszke örömmel beszél a művelődési ház munkájáról, életéről és mutogatja azokat a fényképeket, amelyek megörökítették tevékenységük egy- egy mozzanatát. Amikor a városi tanács kezelésébe vette a művelődési házat, a művelődési ház belső életéről beszélni nem lehetett. A dolgozók a művelődési házba nem jártak, csupán két szak-. kör működött, néhány taggal. A „József Attila” kultúrház abban az időben hírhedt szombatesti táncmulatságairól volt nevezetes. A feladat az volt, hogy a művelődési ház a kultúra otthonává váljék, meg kellett teremteni a jó hírnevet, hogy a dolgozók szívesen menjenek oda. A pártbizottság és a tanács segítségével sikerült a feladatot végrehajtani. A megyei és a városi tanács több, mint 130.000 forintot adott tatarozásra, felszerelés és bútor vásárlására. Nehéz munkát végeztek a kultúrház dolgozói,, de megérte — mondja Kóródy elvtárs és már veszi is elő a naplókat, amelyek számokkal bizonyítják a fejlődést; Ma 11 szakkör működik a művelődési házban, amelyekben évente több ezer dolgozó sajá-j títja el a szabás-varrás, a ba-1 lett, a fényképezés művészetét,] Van ezenkívül zene-, ének- ésj bábjátszó szakkör; Sokat fejlődött a színházig műsorpolitika. Ma már minden? ember megtalálja az igényénekj megfelelő színdarabot. Ezt mu-J tatja a látogatók számának! emelkedése is. 1955 III. ne-l gyedévében 16.864-en nézték* meg a művelődési ház rendez-] vényeit; ez a szám 19ö3. I. ne-] gyedévében 21.305-re, IÜ58. II.j negyedévében pedi; : ^ '’0-t'ai emelkedett. Megyénk jelöltjei Id. Sus/la Sándor Készülődés Jónai József levele nyomán Császárszállás szerényen húzódik meg a dombos lankák hajlatán. A fehérre meszelt kis házakra langyosan süt le az őszi nap. Lassan-lassan a megszokott nyár utáni csend veszi birtokába a környéket. Már-már vége a betakarításnak, kamrában a gazdag év kincse ; -., Hanem az Űj Al- komány Tsz portáján serénykedő emberek munkájának zaja hal- lik. Az új, korszerű raktáron nemrég fejezték be az utolsó simításokat. Ideje is volt nagyon. Itt is — mint a legtöbb helyen — a kultúrházban voltak kénytelenek „kvártélyt“ biztosítani a sok szép termésnek. No, de egykét nap, és újra a kultúra háza lesz a helyiség. A zaj ugyanis azt árulja el, hogy a szövetkezet kiszesei, meg az úttörők önként vállalták a termény átszállítását az új raktárba. A tagság nagyrésze még az időszerű munkák végzésén tevékenykedik, így a fiatalok vállalkozása éppen jól jött. Annál i, inkái' mert vasárnapra ki- tisztítottan és átvá- rázsoltan kell. hogy díszelegjen a kultúrház. Választási nagygyűlés színhelye lesz a szövetkezeti kultúrház. Ügy hírük, hogy a megyei tanácstól érkezik vendég. Fék-2 szí István elnök elv-j társ látogat el hozzá-t juk. A fiatalok és a» szövetkezet tagsága a * tengernyi teendő ko-2 zött is módot talált arra, hogy emléke- 2 zetessé tegyék a va-* sárhap eseményeit. A? kiszisták és az úttö-. rők ének- és táncszá • mókát, meg színdara * .behat. tanul.«ak, hogy • az egybegyűlteket a • nagygyűlés után kel-» iemesen szórakozás-'» sák. Számítanak az* egyénileg gazdá’ko-J dókra is — mivel» már most nagy ér-J deklődés mutatkozik ♦ — és azt szeretnék. * hogy a szövetkezet• vendégfogadása minőig otthonosabb legyen. Jelenős ismeretterjesztő előadások és látogatóik számának emelkedése. 1955-ben egész évben kb. 30 ismeretterjesztő előadás volt, amelyet mintegy liOO-an hallgattak meg. 1958-ban negyedévenként 40—45 ismeretterjesztő előadást tartunk, a résztvevők száma meghaladja a 4.500-at. Nagyban segítette a szakköri munkát, s egyben a város művészeti életét az, hogy a város: tanács ebben az évben biztosította a képzőművészeti műtermet és 20.000 forintot adott rendbehozására és felszerelés vásárlására. > Számos művelője van Nyíregyházán a kultúrának. A tanács törekvése az hogy egyre többen és többen kapcsolódjanak bele ebbe a tevékenységbe. Megrendezte a tanács júniusban a kulturális seregszemlét, amelyen a város 17 legjobb kul- túrcsoportja vett részt és igyekezett a legjobbat , nyújtani, hogy elnyerje a 10.000 forint értékű jutalomtárgyak valamelyikét. Most új mozgalom indult öntevékeny kultúrcsoport- jaink körében. Kulturális teljesítmény verseny indult, amelynek célja az. hogy magasabb színvonalra emeljék az öntevékeny kultúrcsoportok művészi teljesítményét, ezenkívül csereműsorokkal segítsék egymás munkáját. Az üzemi kultúrcsoportok elvállalták a termelőszövetkezetek fiatál, kevésbé tapasztalt kultúrcsoportjainak pat- ronálását. Az ismertetett adatok kis állomásai annak a hatalmas munkának, amely egyre több és több embert érint, s amelyről úgy beszélünk, hogy végbemegy' városunkban is a kultúr- forradalom. ördögit János. Üjfehértón született 1901-ben. A.pja földmunkás volt. Jelenleg a nyíregyházi Dózsa Termelőszövetkezet elnöke. Körültekintően, hozzáértéssel és közmegelégedésre vezeti a közös tulajdonnal való gazdálkodást. 1944 óta tagja a pártnak. A munkásmozgalomba 1928-ban kapcsolódott be, s azóta megszakítás nélkül azon fáradozik, hogy az egykori zsellérekkel feledtesse az elmúlt átkos élet minden nycW morúságát. Politikailag állandóan képzi magát, hogy a rá váró társadalmi feladatokat a legjobban tudja megoldani. Az .ellenforradalom idején is habozás nélkül, szilárdan kiállt a nagyüzemi gazdálkodás mellett. S hogy az akkori megzavarodott eszmék hatására nem ingott meg a termelőszövetkezet, abban Suszta Sándornak van a legnagyobb érdeme. A termelőszövetkezet tagjai előtt köztiszteletben áll, mindenki elismeri vezetésre való rátermettségét. Az utóbbi évek- folyamán ideológiailag igen sokat fejlődött. S mint képviselő, az elmúlt évek alatt is nagyon tevékeny volt. Különösen a tanyai dolgozók ügyes-bajos dolgainak elintézésében fáradozott nagyon sokat. Józan, becsületes életmódja, eddig végzett munkája alapján javasolják a választók, hogy id. Suszta Sándor, a nyíregyházi Dózsa Termelőszövetkezet elnöke újból országgyűlési képviselő legyen. Két avat a s Elszállt felettem már egy emberöltő, és községemben, Nyírgyu- lajban két iskolaavatást láttam. Az egyik elég régén, harminc évvel ezelőtt volt... Az úri világ vezetői előbb hosszú évekig csak tervezgették, tervezgették, hogy iskolát kellene építeni Nyírgyulajban, Még emlékezni is keserű erre. Szedték a nehéz adókat, majd mégjojtetták vele a szegény embert, és a pénz, mint a füst elszállt valahová Emlékszem, hogy milyen sok nyavalygás árán. hosszú idő ilatt épült fel az első iskola a községben, Azaz, hogy jóformán fel sem épült. Ügy, befejezettlenül adták ái.m A másik avatás a napokban volt, október huszannyolcadikán. Mondhatom, csodálni való. hogy milyen hamar, szinte — kis túlzással — pillanatok alatt, nőtt ki ez a mostani iskola a földből. Mert mi, a község építettük... Es az adót most már nem pocsékold ]ák el bankettekre, mint valaha, hanem a falu felemelésére fordítják minden fillérjét. Egyszerű ember létemre le sem tudom írni, milyen szép a mi új iskolánk, Nyirgyulaj új iskolája. A kéttyn. termes, nevelőszobás iskola valósággal a falu büszkesége,.. BIHARI ALADÁR Visszatérés Eperjesi László, engedve a hazafias jelmezbe bújtatott szavaknak, ötvenhat őszén egy hangoskodók által összeverbuvált sereg előtt így szólt Hokk Mihálynak, a tiszadobi Táncsics Tsz elnökhelyettesének. — Nem regulázol tovább. Hokk Mihály csodálkozott. Nem értette, miért beszél ,,regulázásról'1. Ugyanis Eperjesinek volt ideje megtanulni Fekete István földjén, hogy mi a regulázás, mit jelent cselédnek lenni. Mindketten negyvenötben kaptak földet, egyszerre lettek középparasztok, s az idős ember ezúttal mégis „regulázásról“ beszélt. — Itthagylak benneteket — tört ki ismét belőle a szó. A csöndes szavú Hokk Mihály kereste az összefüggést Eperjesi szavai és az események között. Tudta hogy az ellenie.vadalom helyi szekértolói sok becsületes embert megzavartak, megtévesztettek. — Talán nem volt megelégedve a Táncsicsban? — kérdezte Eperjesi Lászlótól az alelnök. A válasz azonban elmaradt Nem szólt sem jót, sem rosszat. Rosszat nem mondhatott, mi', pár nappal korábban vitt házi huszonöt kilő híjával harminc mázsa búzát az öreg. Jól dolgoztaimegérdemelték a sok terményt. Igaz. Fekete s István birtokán is dolgozott annyit a családja egy esztendőben, mint ötvenhatban a Táncsics-ban, akkor mégsem volt úgy tele a kamrájuk, mint ezen az őszön. Bármennyit fáradoztak, 11 mázsa volt a kommenció. Eperjesi Lászlóban azonban felülkerekedett az egyéni gaz- dálkodás felé csábító mámor. Visszatért oda. ahol negyvenötben kezdte. Teheneit mindennap jármolva, szelte a határt, gyalogolt az eke után, biztatta riskáit. öt évi közösben munka után szokatlan volt a csendesen kérődző jószág „tempója“-. Ha a Táncsics Tsz földje mellett vitt el az útja, a traktorzúgás mélyen a szivéig hasított, s a zetorvontatású vetőgép zakatolását sokáig hallani vélte. Elevenen éltek emlékezetében a növénytermelési brigádban ei- ■ töltött, napok, évek. Sokszor azt sem tudta, mikor fejezték be a szántást, vetést a gépek. Növényápoláskor is csak a bokrok közét tisztogatták agyőmtől. Kasza helyett gép vágta a rendet, kombájn aratta, csépelte a terményt, a burgonyát fürge masina szedte. Aztán jött a vontató, felrakták a termést, Félvagonra valót vitt az egyszerre a malmokhoz, ö pedig tehénfogattal küszködik. S olykor, ha utat engedett a keskeny dűlőn a gyorsan száguldó szövetkezeti gépeknek, s azok tovatűntek, sokáig gondolkodott... Olvenhét tavaszán nem bírta tovább magábatartani a kínzó gondolatokat. — Visszamegyek a Táncsicsba — szólt az egyik este az asz- szonyhoz. — Te vagy a gazda — válaszolta az kurtán. Mivel még csak kifogást sem emelt az asszony, még jobban töprengett. Néhány nap múlva váratlan vendég érkezett a Táncsicsba. Hokk Mihály meglepődött, amikor meglátta Eperjesi Lászlót. Furcsa pillantást vetett rá, majd mintha semmi sem történt volna közöttük ötvenhat őszén, elébe sietett, kezet nyújtott a vendégnek. — Mi járatban van. László bátyám? — érdeklődött Hokk Mihály. Eperjesi meglepődött. Nem, nem ilyen fogadtatásra számított. Azt hitte, megvetik, kinevetik. — Csak benésfem — nézett az elnökhelyettesre. — Jól tette. Jöhetett volna már hamarább is. Eperjesi megértette, mire célzott Hokk Mihály. — Egyszóval, visszavennétek? — Nekem nincs kifogásom ellene. Remélem, a vezetőségnek sem lesz. Közgyűlés elé visszük a kérelmét — mondta az elnök- helyettes. Néhány nap múlva, üzenetet kapott Eperjesi László: vegyen részt a tagfelvételét tárgyaló közgyűlésen. A gondolatok egymást kergették fejében. Szerette volna előre tudni, felveszik-e, vagy elutasítják. Az elsők között lépett a közgyűlés termébe. Szokás szerint ezúttal is a belépésre jelentkezők kérelmét tárgyalták először. Hokk Mihály emelkedett szólásra. — A vezetőség megvizsgálta Eperjesi László tíz holdas középparaszt belépési kérelmét, és jaxasolja a közgyűlésnek: vegyük fel közénk -» 'ezdte az, elnökhelyettes.
