Kelet-Magyarország, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-17 / 245. szám

1953. OKTÓBER 17, PÉNTEK KEl.IiTM AtiY AKÓHÁZAI* 5 Kádár Jáuos elvtárs beszéde a budapesti választási nagygyűlésen (Folytatás az 1. oldalról.) Sokan az ellenforradalom után azt hitték, hogy a Pénz tönkre­megy. Lázasan vásároltak. Mi azonban győztük áruval! M t 17 milliárd forint értékű áru van az üzletekben és a rakta. .kban. Tessék nyugodtan vásárolni. (Nagy taps) Most 2.100 millió fo­rint takarékbetét van az ország­ban. Dolgozóinknak ezt a törek­vését dicsérendőnek, jónak' tart­juk a saját szempontjukból is, és az ország szempontjából is. ' — Az életszínvonal — mint is­meretes — tavaly 14—16 száza­lékkal növekedett. A statisztiku­sok most alaposabban utána szá­moltak és azt mondják, hogy a korábbihoz képest tavaly n -rn 14—16 százalékkal, hanem ponto­sabban 16 százalék fölé emelke­dett az életszínvonal Az egy főre jutó kalóriafo­gyasztás Olaszországban 2.570, Hollandiában 2.910, Ausztriá­ban 2.940, Angliában 3.230, a Magyar Népköztársaságban pedig 3.240. Ha 10 kalóriával is, de már megelőztük az Egyesült Államokat is, Angliát is — ba még nem is az egy főre számított termelésben, de az evésben. (Derültség.) — Ismét komolyra fordítva a szót — az elért eredmény ma­ga nagy, és megmutatkozik annak az elvnek az érvényesülése, hogy a szocializmus építésének együtt kell járni a dolgozók életszínvo­nalának emelkedésével. Nyugod­tan állíthatom, hogy nálunk ez az ,elv gyakorlatban is megvalósult. Gazdasági előrehaladásunkban is két tényező volt a döntő: A Szovjetuniótól, Kínától, és a többi testvéri országtól ka­pott segítség, valamint a ma­gyar dolgozó nép becsületes és egyre lendületesebb termelő- munkája. — Nem szabad azonban szem elől tévesztenünk a következőket: Csak reális életszínvonal-emelke­dést határoztunk el. Ez az év arra szolgál, hogy megtartsuk az 1957. decemberig elért nívót és megte­remtsük a további előrehaladás feltételeit. A célt, amelyet erre az évre magunk elé tűztünk, elértük: A gazdasági eredmények javu­lásával az idén a tervezettnél mnitegy másfél milliárddal többet fordítunk beruházásokra. stabilizáltuk az életszínvonalat Kádár János elvtárs ezután be­jelentette, hogy a párt széleskö­rűen megvizsgálta, milyen kérdé­sek foglalkoztatják a munkásosz­tályt. A kommunista és pórtonkí- vüli társadalmi munkások körül­belül 45.000—50.000 dolgozóval be­széltek. — Azt kértük az emberektől, mondják meg véleményüket az egyes kérdésekről. A dolgozók el­mondották : helyeslik a párt politi­káját. Első és fő követelésük, hogy , ezt a helyes politikát még követ­kezetesebben valósítsuk meg az élet minden területén. Ez igazsá­gos és helyes követelés! Nekünk a központban az a dolgunk, hogy következetesen érvényt szerezzünk dolgozóink e fő követelésének. Van néhány olyan ismert szociális kérdés, amely a munkások jóré­szét foglalkoztatja. Ilyenek: a nyugdíjasok egyrészének hátrá­nyos helyzete, a sokgyermekes csa­ládok helyzete, továbbá az, hogy a dolgozók egyes kategóriáinak ke­resete más kategóriákhoz képest elmaradott, végül a lakáskérdés. — A Központi Bizottság most megvitatta ezeket a kérdéseket, és határozatokat is hozott A Központi Bizottságnak az a véleménye, hogy ez idei év első kilenc hónapjának eredményei alapján és a további fejlődést figyelembe véve — a jövő évben végre kell hajtani azt az általános élet- szinvonal-növclést, amelyet a hároméves tervben előírtunk. Ezenkívül a jövő év első felében néhány dolgot rendezni kell. Az a véleményünk, hogy segíteni kell a nyugdíjasok bizonyos kategóriájának hely­zetén és gondoskodni kell ar­ról, hogy a nyugdijak megál­lapításánál az összes ledolgo­zott évek száma jobban érvé­nyesüljön, mint jelenleg. (Taps.) A jövő év első felében segítem kell azokon a csalá­dokon is, ahol három, vagy több gyermek van és azokon a magányos asszonyokon, akiknek két, vagy kettőnél több gyermek eltartásáról kell gon­doskodnak. .(Taps.) Van olyan nézet, hogy várjunk az egésszel még egy-kát esztendőt, hogy általánosan emel­hessük a családi pótlékot. Ezt az álláspontot azzal indokolják, hogy mit fognak szólni mondjuk a két­gyermekesek, ha csak a harmadik gyerek után emelik a családi pótlékot.. Van azonban egy másik nézet és ezt fogadtuk el. Azt mondottuk, hogy a kétgyermekes családoknak meg kell érteniök, hogy az ország gazdasági helyzete pillanatnyilag többet nem enged meg. De ha azt megengedi, hogy annak a körülbelül 110.000 család­nak a helyzetén könnyítsünk, ahol sok gyermek van, akkor ne­künk mielőbb kötelességünk se­gíteni ezeken a családokon! Ezt meg fogják érteni az emberek. Majd, amikor olyan helyzetben leszünk, hogy általánosan emel­hetjük a családi pótlékot, nem fo­gunk várni egy hétig sem. Vi­szont már most sem szabad tétle­nül néznünk azt, hogy magányos asszonyok négy-öt gyermekkel szűkösebben éljenek olyan ország­ban, ahol a nép átlaga lassan a világrekordot éri el a táplálko­zásban. (Helyeslés, nagy taps.) — Ha világosan látjuk már az ide év eredményeit, akkor a jövö év elején bizonyos kaígóriáknál emelni kell a fizetést. Olyan kate­góriákról van szó, amelyek nem a nehéziparban dolgoznak, de a munkások általános jó élete s nyugodt álma szempontjából fon­tos feladatokat végeznek. Az egészségügyi dolgozókra, valamint az általános és kö­zépiskolai tanítókra és taná­rokra gondolok, (Taps) mert a fizetésük bizonyos mértékben elmaradt. Rendezni kell az ügyüket, hiszen ők gyógyí ják a dolgozókat, ha betegek, és ők faragnak embert gyermekeinkből. Helyzetük to­vábbi javítása össznépi, össznem- zeti érdek. V lakáskérdésről többek között a következőket mon­dotta: a hároméves tervben 110 000 lakást építünk. Ez évi át­lagban hatvan százalékkal több, mint az elmúlt években. Emellett a jövő év első feiében olyan tervet kell törvényerőre emelnünk, amelynek végre­hajtásával 15 év alatt alapjá­ban megoldjuk Magyarorszá­gon a lakáskérdést. Ismeretes, hogy a második világ­háborúban és 1956-ban rengeteg lakás elpusztult. Az igények is megnövekedtek. Emlékezzenek csak 1930-ra, amikor egymás he- gyén-hátán éltek a munkásembe­rek, de a fővárosban 8000 kiadó lakás volt. Senki sem rohant ki­venni azokat, mert nem tudta, hogy a következő héten dolgozik-e még. Most nem kell félni attól, hogy nem tudják a lakbért fizetni, vagy a jövő héten nem lesz mun­ka. Az igények növekedtek, s mi arra gondolunk, hegy megkétsze­rezhetjük, sőt megháromszoroz­hatjuk a lakásépítés1, ha a lakás­ra váró dolgozók egy kicsit taka­rékoskodnak, szövetkezetei alapí­tanak. így saját tulajdonukként, saját maguknak előbb fognak la­kást építeni. így az állami lakás­építésből is hamarabb jutnak la­káshoz a legjobban rászorultak. A mai lakbérek mellett nincs más út a lakáskérdás megoldására. A lakbérek a fenntartás 70 százalé­kát sem fedezik. Meg kell moz­dulniuk tehát egy kicsit a társa­dalmi erőknek. A Horthy-rend- szerben az emberek a keresetük negyven százalékát adták lakbér­re, most 5—6 százalékát csupán Komolyan szembe kell néznünk tehát a lakáskérdéssel és kézbe kell vennünk a megoldását. Elha­tároztuk, hogy 15 év alatt — a társadalom segítségéve!, mozgósí­tásával — egyszersmindenkorra rendbe kell hozni a lakáshelyze­tet. Nem lehet az unokákra örö­kül hagyni. Elég baj. hogy mi nyögjük. Mi a régi uraktól " költük ezt az áldatlan helyzetet. Kádár János ezután külpolitikai kérdésekről beszélt. Megállapította: — külpo­litikánk mindenki előtt ismeretes, s az nem fog változni a jövőben sem. — Büszkék vagyunk arra, hogy népünket barátjának mondja az a szovjet nép, amely négy évtized alatt csodát teremtett az egykori cári Oroszország helyén. Büszkék vagyunk e nagy nép barátságára és rendületlenül mindenkor a magyar—szovjet barátság mellett vagyunk, és leszünk. (Hosszantartó viharos taps.) Ugyanígy hívei és kö­vetkezetes harcosai vagyunk a szocialista tábor egységének. (Nagy taps.) — A világ változik. A Szovjet­unió az első szocialista ország volt a világon, de most, ezekben az években lerakták a szocialista tár­sadalom alapjait Bulgáriában, Kí­nában, — és az nem akármekko­ra ország. Közeljárnak a szocializ­mus felépítéséhez Csehszlovákiá­ban és az egész szocialista világ gyors ütemben halad előre a szocializmus teljes felépítésé­nek útján. Minden feltétel megvan ahhoz, hogy mi ma­gyarok is kicsit gyorsabb lép­tekkel haladjunk ezen az úton. Egység kell, akarat kell, eltö- ' kéltség kell! — Külpolitikánkat illetően egyik szomszédunkkal, Jugoszláviával nézeteltéréseink vannak, — ideoló­giaik is, politikaiak is. A jugoszlá- vok például nem helyeslik, hogy a 12 szocialista ország egységes tá­borba tömörült. Nekünk viszont az a véleményünk, hogy ha nem volna szocialista tábor, akkor már béke sem Tolna a világon A jugoszlávok mostanában olyasmit üzennek nekünk, hogy a viszony javítását óhajtják. Mi ugyanezt akarjuk és reméljük, hogy a jószomszédi viszony fejlőd­ni fog. Hívei vagyunk ennek. Ha azonban vannak Jugoszláviában olyan emberek, akik azt képzelik, hogy viszonyukat Magyarország­gal úgy is javíthatják, hogy köz­ben sajtójuk szidalmazza a Szov­jetuniót, Kínát, Bulgáriát, Albá­niát, — akkor ez az elgondolá­suk hibás. —Szolidárisak vagyunk a nagy Kínával. Kína partmenti szigetei­nek kérdése Kína belügye és az igazság a Kínai Népköztársaság oldalán van. Elítéljük és megbé­lyegezzük az amerikai imperialis­tákat, akik jogot próbálnak for­málni arra, hogy egy hatalmas szabad nép, egy független ország belügyeibe avatkozzanak. — Mi a békés egymás mellett élés hívei vagyunk — folytatta Kádár János — békében akarunk élni Ausztriával is. Mostanában az osztrák kormány tényezői pár olyan kijelentést tet­tek, hogy elő akarják mozdítani a normális viszony kialakítását Ausztria és Magyarország között. Ezt üdvözöljük. Mindent meg fo­gunk. tenni ezért és őszintén re­méljük is, hogy kialakul a jószom­szédi viszony. — Jó viszonyt akarunk az Egye­sült Államrkkal is. Bár kissé ne­héz velük jó viszonyban lenni. Meggyőződésünk, el fog jönni az az idő, amikor az Egyesült Álla­mok és a Magyar Népköztársaság viszonya jó lesz. Ehhez csupán egyetlen tényező kell.: azok, akik az Egyesült Államok kormányrud- ját kezükben tartják, vegyék tu­domásul és törődjenek bele abba, hogy a Duna—Tisza mentén él egy nép, amely a szocialista tár­sadalom híve, azt építi és at­tól nem fog tágítani soha, (Hosszantartó, nagy taps.) — Dolgozó népünk számolhat azzal: alig lesz olyan hónap, hogy az imperialisták hol itt, hol ott ne igyekeznének előidézni valamiféle feszültséget, mert a hadianyago­kat gyártó multimilliomosok ab­ban a különleges helyzetben van­nak, vagy ha nincs feszültség, ak­kor tőzsdekrach és politikai csőd fenyegeti őket. Ezzel számolni kell. De erősnek és magabiztos­nak kell lennünk, mert a szocia­lista tábor, a béketábor oldalán van az igazság és ez a tábor ere­jében is hatalmasabb, mint a há­borús gyújtogatok csoportja (hosz- szantartó, nagy taps). — A béke védelme, a szocializ­mus felépítése azonban nem lehet csak a párttagok feladata. A szo­cialista társadalomban az egész nép fog élni. Nemcsak párttagok élnek majd abban a társadalom­ban, és mint tudjuk a szocialista társadalomban nem is csak mun­kások élnek majd, élnek ott majd parasztok is, értelmségiek is. Te­hát a szocialista társadalom fel­építése nem is csak a munkások feladata. Az új társadalom felépítéséhez kell a párt és a munkásosztály vezetése, mert anélkül nem épül fel a szocialista társadalom — de a megvalósítása csak az egész nép közös műve lehet. Ezért mi azt gondoljuk, hogy a népi, nemzeti egység politikája a helyes poli­tika. Az a helyes, hogy az egész nemzet egyesítse erőit az ilyen össznemzeti jelentőségű feladatok­ra. Ezért a Hazafias Népfront tévé-, kenységére még hosszú ideig szükség lesz. Hiszen a párttagok és a pártonkivü- liek összefogása, a széles népi összefogás nélkülözhetetlen a szocialista társadalom teljes felépítéséig. — Úgy gondolom, elvtársak, he­lyez ha a nem párttagok tisztelik és becsülik a párt tagjait, a kom­munistákat. Az élet azt mutatja, bogy a párt tagja többet vállal magára az élet nehezebb oldalá­ból. a munkából, a fáradozásból. A párttagok megbecsülést - érde­melnek azért a többletmunkáért* amelyet önként vállalnak a közös­ségért, az egész nép érdekében. Viszont a párttagok is becsüljék a pártonkívülit. Becsüljék, mert ha tudják, hogy egyetlen nagy feladatot sem lehet csak a párt­tagok erejével megvalósítani, ak­kor agy tekintenek a pártonkí- vüliekre, mint baj társainkra, küz­dő* ársainkra, munkatársainkra. Közös a feladatunk és közös tesz az örmünk! •— Kedves Elvtársak! At elmúlt két év során az ellenség külön­böző módszerekkel próbált bizal­matlanságot kelteni a párt politi­kája és a vezetés iránt. Álnok, hazug hírveréssel még a pártve­zetés egységét is megpróbálják kétségbevonni.. Annak az új ba­ráti légkörnek, —• amelyet Önök a pártszervezetekben tapasztalhat­nak — a megfelelője a felső ve- 'r.etésben is megvan. Mi most elv- támiasan, testvériesen vagyunk együtt, ami azt jelenti, hogy vi­tatkozunk, azután határozunk. Miután megvitattuk a dolgokat és határoztunk, a cselekvésben egy­ségesek vagyunk! (Nagy taps.) A mi politikai vonalunk már nemcsak, a párt, nemcsak a kormány politikai vonala, ha­nem a dolgozó magyar töme­gek politikai vonalává lett és ez a biztosítéka annak, hogy ez a politika nem változik. (Nagy taps.) Őrizzük ezt az egysé­get, — a pártban a pártegységet, a Hazafias Népfrontban a párt­vezette népi, nemzeti egységet, s a cselekvésben erősítsük és mélyít­sük a dolgozó milliók egységét a helyes cél érdekében. Ez a leg­fontosabb feladat! Befejezésül arról beszélt Kádár János elvtárs, hogy a magyar nép mindennapi helytállásával, munkájával támogatja a párt ésa kormány politikáját. November 16-án, a választás napján szavazó­cédulájával is támogatni fogja azt. Meg vagyunk győződve: a vá- választás eredménye olyan lesz, hogy az egész világon örülni fog­nak a szocializmus, a szabadság hívei és elkeseredhetnek a reakció emberei. (Nagy taps, percekig - sú­gó „éljen”.)

Next

/
Thumbnails
Contents