Kelet-Magyarország, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-17 / 245. szám

UM rrivi »r,Tieim«?i(, 1C53, CKTŐBF.5 !?. PÉNIE1 Gyors számvetés ear háztartásról- asszony nélkül lJ~a az ember háztartási ■■■ ügyekre kíváncsi, keres­sen egy asszonyt, aki szakara tott, „mérlegképes“ választ tud adni. Nem hi db ; mondják ma­gukról az asszonyok — és róluk a férjek —, hogy szinte vala­mennyi született pénzügyminisz­ter. (Lehet, hogy kissé túloz­nak?) Az viszont bizonyos, l.ogy a legtöbb háznál valóban a leg­szakavatottabb módon intézi a háziasszony az ügyeket és írja szép rendben a bevételi és k. adási rovat számjegyeit. Nos, arra voltam kiváncsi, hogyan néz ki a mérleg egy nyír­egyházi munkáscsaládnál? Puskin utca 79. Ti'ény szűri az esti homiU'. a takaros kis házacska Mákszemein. Nem soká kopo­gok. máris nyílik az ajtó és szí­vesen tessékel a férj a szobába, Csinos bútorok, frissen festett falak és szép szőnyegek teszik kellemessé, otthonossá a lakás*. A férj szibódik. •— Sajnos, most nem talál mindent úgy, ahogy az asszony itthagyta. Tudja, egész nap dol­gozom, mire hazaérek általában hat-hét óra, vacsorát kell meie- giteni, ellátni a sertéseket, a ba­romfit, aztán takarításra, meg egyébre már nem jut sok idő. — ??? TS italálla a ki nem mon- dott kérdést. Már vél ­Szol is. — A feleségem egy hete ment ti Csehszlovákiába., a rokonok mar nagyon régen hív'ák. Én is me­hettem volna, de fontos a mun­kám, meg nem is volt kire hagy­ni a ház táját. Így szalmaözvegV- kedek néhány napja és még egy­két hétig. — Hát..-. Én pedig az asszonV- fvyal szerettem volna beszélni a háztartás ügyeiről. — Nézze, ha segíthetek, na­gyon szívesen teszem. Nálunk semmit sem teszünk anélkül, hogy meg ne beszélnénk előbb. Ml érdekli? Foglalkozása, fizetése, s az, hogyan élnek? — A3 első két kérdés könnyJ. Vízvezetékszerelő szakmunkás vagyok az É. M. Megyei Építő­ipari Vállalatnál. Általában 1800 forintot keresek havonta. Persze, van, amikor többel. Hat éve dolgozom a szakmámban, azclőti segédmunkás voltam, még azelőtt meg alkalmi mun­kás. kubikos, kepés, harmados, summás. — Oyerek? Két fiú. Az egyik már tiZe öt éves, a másik hé:. Az anyjuk azért nem is dolgo­zik. Három férfira már vált mit dolgozni itthon. Amennyi inget, mos csak hetenként...! A na­gyobbik fiú kőműves segédmun­kás. Ha lesz kedve a szakmához, kitanulja a mesterséget. O is hoz havonta nyolc-kUencszáz fo­rintot. A harmadik kérdésre azt ** tudom mondani, hogy takarékosan, mindent beosztva meg lehet élni. Látja, itt a szo­bát? Az elmúlt télen több, mint tízezer forintot költöttünk rá. A iloctr vettük azt az ötgombos rádiót, bútort, ruhát mindnyá­junknak. asztalterítőt, tűzhe­lyet, a szőnyeget és még miit is. (Hirtelen nem, találom a kis­könyvet, amibe beírjuk a kiadá­sokat.) — A falon, keretben az okle­vél. Erről nem is szólt...- Igen, azt is tavaly kap- ; in, akkor lettem kiváló dol­gozó. Jutalom is járt vele, azt ciszórakoztuk. De éppen itt a könyv. Látja, amellett, amit el­mondtam az előbb, még mozira is költünk, meg színházra. A nyáron legalább nyolcszor vol­tunk a szabad éri színpadon, Le­het, hogy azt mondja erre, hon­nan telik így ruházkodni is, rteg élelemre is négyünknek két és fél ezer forintból? Nézze, a nVu- ron például aratni volt a fiam, megkereste a keityérnekvalót Gyulatcinyán, a gazdaságban. Sertést nevelünk kettőt is, úgy, hogy csak sóra, meg paprikára költünk a lakás, ruhanemű, meg a szórakozási kiadások mel'ett. És sokszor, mikor hazajövök, előveszem a szakkönyveket, azo­kat nézegetem. Csalt így leh-t többet, keresni, ha fejlődik az ember. Meg szeretem is a mun­kámat. Nemcsak azért, mert jól megélünk belőle, hanem mert sok örömei szerezhetek a fürdő­szobák tulajdonosainak. Hat esztendeje, hogy a szakmában vagyok, Az Irodaház és a "éke­li áz építésénél kezdtem, dolgoz­tam, a Gépjavító Vállalat, az Gz utcai bölcsőde, a baromfikeltető üzem,, a nyíregyházi stadion építésén. m.ost az Arany János ■utcai bérházak szerelését végez­zük. iZzcrctünk jól élni. nem is ^ olyan nagyon takarékos­kodunk. Nem sajnálom a fáradt­ságot, ha munkáról van szó. Megvan az értelme. — Nein mondom, hogy minden magvan. De amennyi kell, annyi feltétlenül. És egyelőre nem is vágyom többre. Különben jöjjön el. ha itthon lesz a feleségem. Ő mégiscsak többet tudna ezek­ről mondani. — Azt hiszem, ennyi elég. R. L. nyíregyházi villanyszerelő la­kásában megismerkedtünk egy munkáscsalád életének, mozza­nataival. (k. j.) yyvyyyYy ymYwyvyyyywvyvyyyyyyyyyyyYirymYm Mátészalka — ahogy egy kutató látja Amikor a mátészalkai Esze Tamás gimnázium jubileumi év­könyve megjelent, az író és szer­kesztő, dr. Csömör Zoltán, a gimnázium igazgató-helyettese talán még nem gondolt arra, hogy nagyobb fába is vágja a fejszét. — Igen, csak azután ha'ároz­1-am el, hogy kutatni fogok egész Mátészalka történetében, múltjá­ban. Két év munkája van már mögöttem, s az ember csak ilyenkor látja, mennyire kevés az, amit eddig megtudott, hogy tá­gul, bővül az érdeklődési köre. •— Mi az, ami legjobban ér­dekli Mátészalka múltjában? — Annyi ága van az ilyen munkának hogy erre nem is le­het felelni. Most az ős'örténet megírásánál tártok. Alapította: Zalka comcs íia Máté — Pesten járva, egy ritkaság­ra bukkantam a múzeumban. Arany kis szíjvég, a késői avar­korból, a lelet helye: Mátésze -a. Ez arra mutat, hogy mór akkor települt helység volt. De még előbb, a késői bronzkorból egy mák. y és egy tőr lelete is ezt • látszik igazolni. Persze, ezek magukban még nem bizonyító, teljes tények. Az első írásos em­lék 1260-ból ered. Ezek szerint Zalka comes fia, Máté telepítette volna Mátészalkát. Azt következ­tetem más források alapján, hogy 1140 táján a tatárdúlás elpusz itat­ta a települést, azért kellett Újra telepíteni, IV. Béla rsndele et adott ki, hogy az építkezéseket folytassák. Hol vaunak az egykori falvak ? —■ A következő kor, amelyből igen sok emlék maradt, a pa­rasztháborúk kora. Budai Nagy Antal, később Esze Tamás, Rákó­czi. A szájhagyomány szépen megőrzi őket. Mátészalka körül három olyan község is volt, ami a középkori térképen szerepelt, s ma nyoma sincs. Ejeg, Reme­teszeg és Sándorfalu. Elpusztu.­tak. Miért? Aztán van itt meg egy rész, amit ma is úgy hív­nak: „Fellegvár*. Valami vár lehe'ett itt? És ha volt, milyen? Hogyan veszett nyoma? És miéi, él még az emlékezetben? A kö­zépkorban várról itt nem emlé­keznek rreg, álta’ában Sz 'lkáról szó alig esik. 1848—1919 Két dicsőséges évszám. Ren­geteg emlék maradt fent ezek­ből az időkből. — Nevek, akik e'estek a negyvennyolcas harcban. A, ti- ze.nkilences forradalomnak még élő tanúi vannak. A munka majd teljes részletességgel fog­lalkozik ezekkel a dicsőséges korokkal. Eléggé ismeretes még néhány szomorú epizód is, eb­ből az időből. Amikor a fehé­rek 33 kommunistát tartóztattak le Szálkán, és bezárták őket az iskolába. Megásatták velük sa­ját, nagy, közös sírjukat, Az egész község egy emberként til­takozott a rettenetes dol-g el­len, s ennek a nagy ráhatásnak köszönhető, hogy a harminchár­mat mégsem végezték ki. Nem merték talán. Hanem helyettük a következő napon nyolc kallói fiatal legényt ültettek le a sír szélére, előbb ellőttek a fejük fölött — mint egy é ö tai.ú me­séli, „ez volt a harangszó“, — aztán lemészárolták őket. Ma is megvan a helye az iskolakert­ben, emlékoszlopot terveznek oda. A láptól az állami gazdaság iy Pár szóban szinte, lehetetlen beszélni arról a. hatalmas anyagról, amit Csornái- Zoltán már eddig is gyűjtött. A láp ki­alakulása, és most az új gazda­sági élet fejlődése a láp helyén, a megépült gyárak, a tárolók, a termelőszövetkezet, az iskolák, az új SZTK-kórház, mind-mind megannyi izgalmas téma tsj'ő­t. 'sünkben. Azt mindenki tudja, hogy Gacsáj Posta mátészalkai betyár volt, de azt kevesen, hogy az egész országban itt gyulladt ki először a villany, 1338-ban (ezernyolcszáznyolc- vannyale). Dehát ez nem Is annyira érdekes, mint a legújabb tíz év, ami eldöntötte a község igazi fejlődését. Még egy év legalább, hogy a munka elkészüljön, s bizonyára hasznos olvasmány lesz nem­csak Mátészalkán, s nemcsak a megyében, hanem az egész or­szágban is, y-b 10 éve SzaBiolcs-Sziií marban ’I 948-ban eldőlt a hatalom sorsa hazánkban. A mynkás- osztály kezébe vehette a hatalmat, mert a két mun­káspárt egyesülésével létrejött a munkásosztály egysége, meg­szilárdult a dolgozó osztályok szövetsége. Ettől az időtől kezdve meg nagyobb feladatok hárultak népi demokráciánk fejlődésének élharcosaira, a kommunistákra. Pártunk csata­sorba állította legjobb fiait, akik a Horthy-rendszer évejben, internáló táborokban, bújdosásban, rendőri felügyelet alatt, deportálásban, bűntető századokban, vagy az illegális mun­kában edződlek meg és elindította őket a népgazdaság kü­lönböző területeire, hogy munkájukkal segítsék a dolgozó ncp felemelkedését. Így küldött engem is a párt annakidején a gépállomá­sok szervezési munkáinak segítéséhez Szabolcs-Szatmárba. A gépek szeretetét a Győri Vagongyárból hoztam magammal, ahová ezelőtt negyven esztendővel kerültem. Ott leltem gép­lakatos és ott nevelődtem kommunistává. Azóta jóban, rossz­ban kitartottam a párt eszmei mellett. Ebben a megyében 4 évet töltöttem el a gépállomásoknál. Mint megyei politikai vezető, 27 gépállomás megalapításában vettem részt, hogy segítsünk a megye dolgozó parasztságának, az egyre szaporo­dó termelőszövetkezeteknek a kezükbe adott földek megmű­velésében. Az uraságoktól elvett épületekben műhelyek, gép­színek keletkeztek és - népi államunk gépeket küldött elma­radt falvaink lakosságának megsegítésére Ebben az időben alakultak meg az első termclőcsonortok és indult meg me­gyénk falvaink élete a félemelkedés útján. Hat évvel ezelőtt a párt új munkaterületre küldött, az útfenntartáshoz. Ezen a területen is hatalmas feladatok kínál­koztak. Mindenki tudja, milyen elhanyagolt, rossz utakat ha­gyott ránk örökségül a múlt rendszer. Megyei úthálózatunk az országos átlagnál is jóval elhanyagoltabb volt. Az öregek emlékeznek még rá, hogy esőzések, vagy téli havazások al­kalmával lehetetlen volt a közlekedés, a falvak egymástól hetekig is el voltak zárva. Az úthálózat elhanyagoltsága miatt is joggal ráillett megyénkre a „sötét Szabolcs“ elnevezés. Ezen az állapoton feltétlenül segíteni kellett. A kiindulás igen nehéz volt. Az elavult módszerekkel, a régi hengerekkel hiába javítottuk az utakat, a port felkavarta a szél és vele együtt terjedt a tüdővész a falusi lakásokban. Népi államunk ezt a feladatot is a nép érdekeinek megfelelően oldja meg. A rendszeres kutatások kimutatták, hogy hazánkban van nyersolaj és így lehetőség van az útépítéshez szükséges bi­tumen előállítására. Ehhez az anyaghoz megfelelő gépeket és technológiai eljárásokat kellett kidolgozni. Derék szakem­bereink ezt a feladatot is megoldották. Az eredmény az lett, hogy ma már megyénkben évente ICO km, utat tudunk kor­szerűsíteni szélességben és minőségben. így a gépkocsi forga­lomnak és minden jármű közlekedésének nélkülözhetetlen alapját fokról-i’okra megteremtjük. Megyénk, mint az egész ország is, nenksak a gépállo­mások és ük úthálózat tekintetében fejlődött hatalmasat, ha­nem minden téren. Sajnos, ezt nem sokan ismerték fel 1056- ban. nem gonrjoitak egyesek arra, *mit veszíthetünk, ha vesz­ni hagyjuk a munkáshatalmat, a kommunisták vezetéséi. Az ellenforradalom nagy pusztítást vitt véghez az országban. A károk és a visszatért régi úrak láttán már kezdtek feleszmél­ni a dolgozók. A Szovjetunió és a népi demokráciák támo­gatásával megmenekültünk a régi kizsákmányolok visszatér­ni készülő uralmától. Pártunkkal az élen a munkásosztály vezetése megerősödött, a munkás paraszt szövetség megszi­lárdult, a Hazafias Népfrontban kiterebélyesedett a dolgozók összefogása és ma már elmondhatjuk, hogy túl vagyunk a nehezén^ Az ország gyorsabban konszolidálódott és népünk ma egységesebb mint valaha. Most, a 3 éves terv megvalósítása során — amellett, hogy előre is lépünk — erőt gyűjtünk és felkészülünk a táv­lataiban is gyönyörű fejlődést ígérő újabb ötéves tervünkre. Most, amikor alkotmányunk rendje szerint az ősz folyamán újra választjuk államhatalmi szerveinket: a községi, járási, megyei tanácsokat és az országgyűlést, egyben a még nagyobb fejlődésre is megteremtjük a feltételeket. Ez a választás hi­vatott arra, hogy a jelölő gyűléseken és majd november 16- án a Népfront jelöltjei közül az államhatalmi szervekbe küldje azokat a dolgozókat, akik a legtöbbet tudnak tenni a nép érdekébén és velük együtt mindnyájunk szebb holnap­jáért. SZARVAS ERNŐ megyei tanácstag. Szüreti bált rendeztek Barabáson a HISZ tagjai Népes gyűlésre jöttek össze nemrég a barabási kiszisták. Vol­tak vagy nyolcvanan. A KISZ-be két cigány fiatalem­ber kátre felvételét. A tagság nem vonakodott, soraiba fogadta ő.ket. A szervezeti élet felpezsdítésé­nek első lépéséként elhatározták, hogy megrendezik a barabási szü­reti bált. Igen ám! De a kultúr­terem — amit már igen kinőtt a község — nem volt olyan álla­potban, liugy a balt ott megien- dezzék. Belül tatarozni, meszelni kellett, de nem volt miből. Közös összefogásra volt szükség. Nosza elsőként jelentkezett a két frissen felvett kiszista, hogy ők elvégzik a be’ső tatarozást, csak anyagot biztosítsanak. Itt sem lehelen fennakadás, mert a határ­őrségtől négy fiatal is vállalt»: 6 ki majd szállítják az anyagot. Nekibuzdultak a többiek is. A kijelölt napon harmincöt fiatal gyűlt összp a kultúrházr.ál. Ki meszelőt, ki seprőt, vagy ab’ak- tisztitó aik'almaiossagbt fogott s nem is volt még öreg este, amikor a helyiség megszépülve várta a szüreti mulatság résztvevőit. Jó bál volt. A bevételből rádió- vásárlásra gondolnak a fiatalok, Az jől jön majd télen ... Mivel a barabási szőlőhegy nem valami dombocska, a szüret is el­tart vagy három hétig. Szüretit meg nagymulatságok nélkül el sem lehet képzelni Barabáson. — Ezért elhatározták, hogy szüret vége felé az állami gazdaság, a határőrség és a községi kiszisték újabb, nagyobb szabású bált ien- deznek a gazdaság kultúrtermé­ben, 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents