Kelet-Magyarország, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-14 / 242. szám
2 KELETMAGYARORSZAG 1358. OKTOBER 14 KEDD A rossz férj mellett milyen legyen az asszony? Azt hiszem, sok ezer asszonytársam (sorstársam) keserűen nevetett fel, amikor ezt a címet elolvasta. Milyen legyen?!! Természetesen jó! Hunyja be a szemét, ne lásson, ne halljon. Tartsa férjét továbbra is eszményinek, a legszebbnek, a legjobbnak és szolgálja hűséggel! Mert rossz férj nincs! Nem lehet! Ezt csak a „rossz asszonyok” találják ki a saját mentségükre! Hiszen ha a férj züllik, eljár otthonról, ha szeretőt tart, annak is az asszony az oka, akkor is az asszonyban keresik a hibát. Ha a gyerek neveletlen, ha rosszul tanul az iskolában, ki felel érte, ha nem az asszony?! Ha nincs valami a megszokott helyén, ha a leszakadt gombot, a zoknin a lyukat véletlenül nem veszi észre, mindjárt megkapja jutalmát:’ „te ilyen, ... te olyan!” Hányszor szakad fel belőlem is a lázadás, a keserűség: — Miért vagyok én a felelős mindenért a családban?! De azután látom, hogy ez örök, megváltozhatatlan szabály! Tudom a férfiakban (főként a jobbérzésűekben) megmozdul valami... tiltakoznak... Nézzenek csak magukba jól. Talán volt már olyan eset, amikor elismerték rossz természetüket, hibájukat? Én még nem tudok ilyenről. A férfi hibája is erénynek számít. Én nem azt mondom ezzel, hogy az asszonyok tökéletes, hibanélküli lények! De ha az asszony „vétkezik”, azt nehezebben tudja a társadalom is megbocsátani, mint a férfi bűneit. Ismerek egy családot. (Sajnos, sok tízezer ilyen van!) Az asszony nyolc gyereket nevel, iskoláztat a maga erejéből, mert férje a keresetet elissza. A szinte önmaga árnyéka asszonyka hihetelen erővel dolgozik. Nappal másnak mos, takarít, éjjel a gyermekei holmiját tartja rendben. Nem sír, nem jajgat. Megszokta már. Remegve les az ajtó felé, mikor jön mór élete ura! És amint erőszakos robajjal kitárul az ajtó, halkan, szó nélkül odakészíti a vacsorát az asztalra. Nem kérdezi a férfi, hogy honnan, miből. Termés/e; esnek tartja. De mindjárt kész a jutalommal, ha valami nincs rendjén: — Te!... te!... és már emeli a kezét... Hát milyen legyen ez az asz- szony és sok ezer sorstársa?! A minap — a cikken vitatkozva — egyik ismerősöm keserű gúnnyal nevetett fel. — Jó asszony?! — Hát van ilyen? Én nappal dolgozom a hivatalban, este vacsorát készítek, rendbehozom a gyerekek és férjem holmiját. Mosok, súrolok... Igaz, sokszor nem tudok olyan friss, üde lenni, mint más, de azért nem hagyom el magam. És mit gondolsz, a férjem kit tart szebbnek, jobbnak, különbnek? A koleganőjét. Az a mintaasszony. Akaratlanul is felnevettem, mert az a régi nótasor jutott eszembe hogy: „így se volt jó, úgy se volt jó, mindig csak a más asszonya volt a jó!” S. G. ii&ssunyívci nmgaia ta a férjét, ahogy mondani szokta, „megbíztam benne“ és... éldegélt férj egyedül. Kezdetben hazajárt, csinált magának valami vacsorát és una kozott. Rádiót hallgatott, magnetofonra vette saját hangja*, mert ezt a feleségétől is látta, csak teljen múljon az idő. Az idő azonban ravasz valami, mindig a visszája* csinálja annak, ami kéne. Most is: a szen'nek sem teltek, vánszorogtak a percek. így ment ez napokon. olykor heteken át. Lassan eljött az a nap is, anrkor a takarítása már nem lehete t tovább halasztani. Ekkor felhívta a vállalati takarítónőt: takarítson ki. megfizeti. Csinos kis fruska, meg kell adni és (ki tudja miért, véletlenül, vagy szántszándékkal! este ment fel takarítani. A takarítás közben a mérnök megkínálta egy kis Rókával, aztán beksp- cs Ita a lemezjátszót és parketke- félés közben tangóztak. A harmadik, vagy talán már a második ilyen takarítás után úgy elhúzódott az idő, hogy a lány félt (?) hazamenni. Ott maradt tehát a mérnöknél. Lefeküdt a mérnökné szobájába, a mérnökné ágyába. S a mérnök ... Igen. mintha a feleségéhez menne éjszaka, bement hozzá, s ezzel elkezdődött egy szerelmi történet. Amikor az asszony hazatért, még nem sejtett semmit. Egyszer az*án talált egy levelet (mindig a levelek, a levelek), és rájött, hogy mi folyt, míg nem volt otthon. Este, mikor hazajött a férje, kitört a botrány. Most aztán úgy gondolja az asszonyka, hogy mindent jóvá tehet, ha „nem bízik meg úgy benne“ és „többet, törődik vele“. Ért pedig aként csinálja, hogy hetenként kétszer összehívja a barátnőit és nagy dáridót csapnak: „Hadd érezze jól magát a férjem”. Tehát házhoz szállítja a veszedelmet. íme, itt egy „jó asszony“ és egy „rossz ember”. Márton Géza Nyíregyháza A sziklát is megharapdálja az idő vasfoga, hát még az embert Kilencven esztendő úgy rá tud nehezedni a villákra, hogy felegyenesedni is a művészettel határos. Áfákon Rubovosz- ky Mihály földművelő ember, egykori amerikás-ma- gyar, így járt az idővel: Kilencven évet élt és bizony megviselte. — Nem szaladgálok már — mondja lassan, megfontoltan és szól, hogy beszéljek hangosabban, mert nem hall jól. Körülöttünk az unokák — meglett emberek — úgy harsognak, hogy szinte konganak a falak, ők tolmácsolják visszhangszerűen beszédemet. — Mihály bácsi, beszéljen vala- | mit a régi választásokról. Emlékiszik még? — kérdem és egyik tmenyecske utánam kiáltja: — A yrégi választásokról beszéljen. Kezével int az öreg magyar, hogy jó, jó, érti ő, már hogyne értené és mesél idő, adat nélkül, de érezni, hogy átélt, megtörtént dolgokról. — Itt mentek az utcán nagy csapatba — kezével a végtelen tömeget jelzi, — vitték a zászlókat, meg a táblákat. Egyszer az egyik, aztán a másik... A piacon meg nagy gyékényeket terítettek le... aztán csapra verték a hordókat, és ittak, amennyi beléjük fért. — Mi volt a gyékényen? —kérdem most már én is hangosabban. — Hát, ennivaló, kolbász, kenyér meg más is... Sütötték az ökröt nyárson... még pénzt í? adtak,aztán aki átment a másikhoz, azt ütötték, verték. — Es meddig tartott a dinomj dánom, Mihály bácsi? — Addig csak... Két napig válaszol, majd nem várja meg, hogy kérdezzek, tovább beszél. — Volt jobb párt, meg bal párt..i beszédeket mondtak... ígértek... sokmindent ígértek. — És betartották az ígéretet? — Ah, ... sosem tartották be, —i mondja Mihály bácsi és elfáradt nem beszél tovább. Az unokák koráról már néni igen tud semmit. Az eleven múlt Mihály bácsi. Emlékei vannak, de már nem tájékozódik. Az ó visszaemlékezései azonban segíte* neíc nekünk megérteni, mi a kü* lönbség az ő ideje és a jelen köJ zott. Akkor négyévenként eg$ nap volt csak jó, most négy év jó egyfolytában, mert az ígérete- két be is tartják. Rossz korban élt le nyolcvan évet Mihály bá-* esi! KISS JÁNOS. 1 Béke Világtanács felhívása A Béke-Világtancs felhívja a nemzeti békemozgalmakat, bőgj* október 15 és november 15 között vegyenek részt az atomfegyveriá- sérlctek megszüntetéséért, e fegyverek eltiltásáért, az általános lcJ szerelésért, a népek függetlenségének tisztelelbcntartsáért és minden háborús veszély kiküszöböléséért folyó harc nemzetközi hó* napjának megmozdulásaiban. BűicLőtj mai Ifjásííq A jó asszony és a jó ember Én úgy látom, hogy az asszonyok rákapcsoltak, és egyre inkább arról irkáinak, hogy milyen a rossz férj. Én úgy hiszem, hogy vannak jó férjek is, és vétek volna elsikkasztani ezt a tényt. Elsikkasztani lehetetlen is. h szen ezerszer több a felbontatlan házasság, mint a felbontott. Igaz, hogy a felbontatlan házasságban sem biztos, hogy csupa jó emberek vannak, de az a tény, hogy a felbontatlan házasságok szánta? több, mégiscsak azt bizonví ja. j hogy vannak jó férjek és jó feie-j ségek is. Hiszen élünk egymás? mellett maradunk! £ Én például ismerek egy csa-? ládot. A férfi mérnök, jól keres ? csinos felesége van és egy gyereke. Kívülről nézvést \ jól. mi: több szépen élnek. Belülről azonban egészen má, a helyzi A baj ott kezdődött, hogy A nagykállóiak példája Nagykállóban az elmúlt esztendőben csupán 4 százalék köz ségfejlesztési hozzájárulást szavazlak meg. A Hezaifas Népfront helyi bizottsága ez év elején szüjzkörű felvilágosító műnké . kezdett, amelynek eredményeképpen 10 százalékra emelkedett hozzájárulás mértéke, ami 686.000 forintnak felel meg Jellemző £ felvilágosító munka hatekonyságá 'a, hogy még a bérfizetísu élők, elsősorban az általános iskoai nevelők, elmegyógyintézeti o. vosok és dolgozók, a dohánybeváltó dolgozói is megmozdulta es 25.000 forinttal segítették közegük fejlesztését. A megszavazol összegnek már több, mint a fele befolyt, amelyből a sportpály kerítését, dülőutak megjavítását és a kvségi kádfürdő építése kezdték el. “1 ármiból érkezett egy ára- I dó hangú levél hét fia- J fal aláírásával. Györíi Irén és társai községük fiatalságának életéről és szép eredményeikről adnak számot. „Ez mind igaz — írják — e$ szeretnénk, ha más is tudna ró luk, mert nemcsak igaznak, hanem szépnek és jelentős eredménynek érezzük. Azt -zerei- iiétik, ha ez az írás minket is, nevelőinket is, és mindazok tt, akik olvasnak, hallanak rólunk, buzdítaná a szervezeti életre, fgy közös haszon származna belőle a jövőre vonatkozóan.*• Miben is áll a jármiak szép és jelentős eredménye? Ifjúság szervezet korábban is működő.t Jármiban, de az igazi kibontakozás 1957 novemberében kezdődőt azzal, hogy a kul úrotlhcn ba meghívtok 20 fiatalt. Az igaz- ?a'ó ismertette terveit egy szín- őtsíó és egy népi ánccsoport serveléséről. A fiataloknak tet- 'zett a terv. mer. elgondolásaik al vágyaikkal találkozott. Lel- tsedóssel kezd ek munkához, és hosszú téli es éket a kultúr- ázban töltötték el. Betanulták 1 árelőnyi Géza: Fehér Anna című darabját és különböző népi táncokat: Ha megelégelték a próbákat, bekapcsolták a rádiót, vagy a lemezjátszót. Táncoltak, zenét hallgattak, beszélgettek, píng-pcngoz.ak. Több ízben rendeztek ,,vendégfogadó“ esteket. Ilyenkor az igazgató, a „tanító néni“ és a szülök is közreműködtek. A lányok harapnivalót. a fiúk édességet és üdítő italokat hoztak. Az esten megjelentek a pártvezetőség, a tömegv.ervezetek vezetői, tagjai, sok szervezeten kívüli fiatal és szülő. Éjfélig barátságosan és kellemesen töltötték az időt. Máskor illemtani esteket tartottak külön a lányoknak, külön a fiúknak, aminek a hatása meg is mutatkozik a fiatalok előzékenységében és helyes magatartásában. N a és a nyilvános szereplések, előadások mennyi édes izgalmat, lótást-fu- tást okoztak! A színpad. díszletek, jelmezek előteremtése, drukkolás a sikerért... nagyon közel hoz. a egymáshoz a fiataloka1. Legtöbb szereplő először lépett a színpadra, s valljuk csak meg, lámpalázas szemük előtt nem egyszer csak óriási fejeket láttak a nézőtéren. De a közönség biztató tapsa, újrázása segített a nehézségeken. ,,Ott a színpado-n éreztük meg, hogy most találtunk csak igazi kapcsolatot falunk népével. A jóindulatú biztatástól szinte szárnyakat kaptunk, és o.z élet minden területén hasonló elismerésre törekedtünkAz igazgató irá* nyitása szerint megvitatták a szereplések tanulságait, a vendégszereplő kultúrcscportok, sőt a hivatásos színtársulatok és filmek tanulságait is hasznosították. Nerh is maradt el a siker, amikor Nyírkátán, Űrben, Ho- dászon, Kántorjánosiban és Opáljában vendégszerepeitek. A szervezett kultúrmunka felébresztette a jármi fiatalokban szunnyadó teltvágyat, érdeklődést más téren is. Ráeszméltek, hogy Jármi csak egy kis falu. De mi történik az országban és a nagyvilágon? A kíváncsiság és a tudásszomj kielégítést keresett. A helyi vezetők ebben is segítettek. Különböző bel- és külpolitikai előadásokat tartottak, szeminárium és tanulókörök alakultak, ahol számos kérdésre választ kaptak. E z év június 27-ét piros betűkkel jegyezték a KISZ emlékkönyvébe. Ezen a napon indult többnapos kirándulásra a mátészalkai járás legjobb kultúrMihály bácsi az elmúlt időkről beszél ASSZONYOKNAK - LÁNYOKNAK! Én, mint szenvedő asszony, szeretnék hozzászólni ahhoz, hogy milyen a rossz férj. Még hozzá eléggé szokatlan esetet szeretnék elmondani. A szokat-lanság abban rejlik, hogy akikkel megtörténik, nem éppen fiatalok. Kezdem azon, hogy én és a férjem nem vagyunk-"fiatalok (Talán az is furcsa, hogy e rovatban kérek helyet!) A férjem már túl van a hatvan éven és én is a hatvan felé ballagok. A dolog szokatlansága abban van, hogy férjem mégis nők után szaladgál. De nemcsak, hogy szaladgál, hanem költ is a nőkre. Pénzt a háztartáshoz keveset adhat, és ami ezzel már eayütt jár — goromba is. Persze, csak velem szemben. Én tudom, hogy ebben nemes . egyedül a férjem hibás. Szerintem hibás az a nő is. aki kikezd egy házas emberrel és igyekszik elidegeníteni a feleségétől. Nagyon sokat töprengtem már azon, hogy mit csináljak: Váljak el a férjemtől, vagy nyugodjak bele viselkedésébe? A válásba nem igen egyezne bele a férjem, de változtatni sem akar — vágj7 talán nem tud — a viselkedésén. Én igen jól ellátom őt, megvan itthon minden kényelme, és ezért nem igen cserélné fel otthonát egy másikkM. Szeretném, ha azok. akik hasonló helyzetben vannak, vagy •voltak, írnának e rovatban, s elmondanák, hogyan akarnak, vagy hogyan láboltak ki ők az ilyen helyzetből. Egy szomorú asszony. Váljak vagy tűrjek?
