Kelet-Magyarország, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-09 / 238. szám

4 1 1 . .............»■... KFrrriwM-vAnoR«!**« 1958. OKTÓBER 9, CSÜTÖRTÖK A vén bakancsos és \1 a azt mondják itt a Nyírség- ■‘•TJL ben, hogy nem falu az, ahol legalább két állandóan működő kultúrcsoport nincs, es nyugod­tan lehet így beszélni, mert va­lóban ritka falu, ahol nem dol­goznak a színjátszók, ahol nincs dalárda, vagy népi tánccsoport. Ha arra gondolunk, hogy ma alig egy évtizeddel azután, hogy megszűnt az embertelen robot és már a kultúrházak színpadán, ugyanakkor a nézőtéren is ott van majdnem teljes létszámban a nyírségi nép, bizony van okunk örülni. Pár évtizede még ezrével menekültek a nyomor elől az Óceán túlsó oldalára, volt olyan falu, ahol mindenki zsellér volt, s a nevüknél töb­bet csak elöljárók tudtak papír­ra vetni, dolgoztak látástól va- kulásig és a kultúra szót isme­retlen megnyilvánulásnak' tar­tották — ez a nép most zené­vel, tánccal és színpadi játék­kal műveli, szórakoztatja magát. Ez az, amit Ady így fogalmazott meg: „éhe a szépnek”. Mohón nyúlnak most sok-sok évszázad után művészethez, kultúrához, viszont nemigen csodálkozha­tunk, ha felületesen válogat­nak. Jöjjön, ami még nem volt — mondják és elfogadnak min­dent. Maradjunk egy témánál. A színpadokat megszállta a nép­színmű. Régen számukra ez sem volt, érthető, hogy most új és sok kis faluban örömmel üdvöz- lik. Az viszont kevésbé érthető, hogy akiknek feladatuk, hogy megfelelő irányt szabjanak a vi­dék hatalmas kulturális érdek­lődésének, belegyezően bólogat­nak a népszínművek láttán, sót mi több, támogatják is azt. fónéhány faluban megtanul- " ták Csathó Kálmán: Te csak pipálj Ladányi, Szigligety: Cigány című darabját, A vén bakancsos és fia, a huszár című Szigeti darabot pedig még könyvalakban is megjelentették, írd és mond: 1957-ben. Itt van mindjárt A vén bakkancsos... című darab. Ökörítófülpósön már majdnem tanulták, Berke­szen játszanák (ha meglenne), s van, ahol elő is adták. Az ér­deklődés nagy, de mi a tanulsá­ga, s milyen művészi mélységei vannak, még így átdolgozott fl Hazafias Népfront életéből Nagyszabású kiállítás előkészí­tésén dolgozik a Hazafias Nép­front Szaboics-Szatmár megyei bizottsága. A hónap közepén meg­nyíló kiállítás Szaboics-Szatmár megye tizenhárom év alatt meg­tett útjáról számol be. A kiállítás képek, grafikonok, statisztikai adatok segítségével — mintegy 30—32 tablón — dokumentálja a megye fejlődését. A gazdag anya­igot a tervek szerint a MÁV váró­termében tekintheti majd meg a közönség. Jelenleg az adatgyűjtés, valamint a létesítmények fotózása folyik. A fényképezés munkáját a „Móricz Zsigmond”, a „József Attila” és néhány járási fotoszak- kör végzi. A kiállítást a megye nagyobb községeiben is bemutat­ják, bár hasonló helyi vonatkozá- súak a járások székhelyein is ké­szülnek. Nyíregyházán szeptember 29. és október 4. között megrendezett .Nevelési hét” anyagát a Hazafias Népfront Magvei Bizottsága a községekbe is eljuttatja Szerte a megyében mindenütt megszerve­zik a helyi hazafias népfront­bizottságok i hasznos eluadassoro- -»rtotr ___ Egészségügyi előadássorozat Mátészalkán A mátészalkai járási kultúrház ismeretterjesztő előadássorozatot indít. Az első előadások október 9-én és 10-én lesznek megtartva „Nemiéletünk” címmel. Előadói: 9-én a nők számára dr. Salamon István szülész-főorvos; 10-én a férfiaknak dr. Csiszár Gusztáv belgyógyász-főorvos. A közönség szervezését a KISZ, a nölanács és a Vöröskereszt helyi szervezetei végzik. Anyakönyvi hírek Születtek: Rendes József — Éva, Ibolya, Bodnár László — Mária, Bánkövi László — Kata­lin, Gabriella, Ádám János — Éva és Anna, Badovits Mihály — Margit, Tamás Miklós — Miklós, László, Kiss József — Gyula, Kö­vér József — József, János, Ka­tona József — Erzsébet, Sipos Ferenc — Ferenc, István, Varga József — Tibor, Horváth András — Erzsébet, Agócs János — Já­nos, István, Vakály Sándor — Sándor, Oláh Pál — Mária, Feczku Gyula — Éva, Katalin, Domány Mihály — Judit, Erzsé­bet, Hortobágyi János — Erzsé­bet, Keszler József — József, Ba­lázs István — Katalin, Nyírén László — Ilona, Csáki Péter — András, Lakatos Ignác — Ignác, Farkas Sándor — Ilona, Hajnal­ka, Czimre Ádám — Tibor, Kokas László — László, Vári József — József, Susánszki József — Lász­ló, Rudi Béla — Ágnes, Kiss Miklós — Mária, Etelka, Bucsik István — István, János, Varga János — János, Béla, Benke Mi­hály — Mária, Julianna, Petics István — István, Házasságot kötöttek: Szekeres András—Balázs Julianna, Csorba Béla—Botos Mária, Pischek Ist­ván—Oláh Julianna, dr. Papp Kálmán—Papácsy Katalin, Csapó Géza—Takács Anna, Halász László Frigyes—Hubicsák Mária, Szepesi József—Bötykös. Margit, Trencsányi József—Takács Ida, Pócsi Sándor—Csáscsu Mária, Nagy István—Kovács Erzsébet, Köczkás István—Nagy Margit, Meghaltak: Ádám Éva 2 napos, Nagy Mihály 2 napos, Csikós Já­nos 1 napos, Karasz Ilona 3 he­tes, Kovács Imráné született Lechrier Vimia 79 eves, Batta Já­nos 7 éves, Szedlár Mária, Zsu­zsanna 3 hetes, Rácz György 63 éves, Rezsik Andrásná született Bodzás Ida 50 éves, Jeles János- ná született Vitái Mária 74 éves, Siposs Istvánná született Faragó Rozália 78 éves, Jávor Györgyije született Kmeti Ilona 77 éves, Papp András 64 éves, Lakatos Ju­lianna 4 éves, Jakab András 3 he­tes, Szakoiczai Györgyné szü etett Médvegy Erzsébet 73 éves. a többiek formában is? íme mindjárt a prológ vége: S a tanulság ma az legyen: Mindent legyőz a szerelem! Igazi fűzfa poétika, gyengécske forma, ostoba tartalom. Nem kell ide más csak szerelem és minden megoldódik. (?) Szép tanulság, csak éppen kár volna elfogadni. Régen is szerettek az emberek, viszont a tapasztalat azt igazolja,. :hogy ez minimális boldogsága volt az életüknek és igen kevésnek bizonyult magá­ban, komoly társadalmi problé­mák megoldásához. De mikor akar a vén bakancsos fia, a hu­szár, társadalmi problémát oldoz- gatni? Hisz bebizonyítja, hogy a szerelem egyedül elsöpri a gáta­kat, a gazdag és a szegény kö­zött. A hű szerelmes szegény- legény végülis elnyeri a gazdag lányt. Magasztalja a szegénysé­get,.-úgy .tünteti-fel, mint min­den jóság eredetét, tapsolni ak­kor kell, amikor a hős szegény fiú visszaadaja a kocsmárosnak a vagyonát — amit csellel meg­szerzett tőle — és csak a kocs- máros lányát viszi magával a mindennél boldogságosabb sze­génységbe. Van pozitív értéke is a darabnak, a vagyonos ember erkölcstelenségét kipellengérezi, de .ettől fügétlenül a végső ki­csöngés mégis az, hogy ha em­ber akarsz, lenni: légy üres zse- bű szerencsétlen, mert igazán boldog csak így, lehetsz. A karva akaratlan azt a tár­' . sadalmi. rendet. éltették ezek a darabok, limonádé ízű, pátosszal ejtett dialógusaikban, amelynek érdeké volt néosze- Fűsíteni a nicstelenséget. mert akadt belőle jócskán. Műparasz- tek, műgazdagok, felületes ér­zések, .íhaj-csuhaj bicskás ma- gvarkodás, szerelem - he!vett giceses édeígés örökös sablon szerint. Rózsaszínű szemüveg, ami eltereli a fi öveimet az mo­zi néni problémákról ..— ez fedi a népszínmű, fogalmát. .Ma már ezek c=ak ízlésro'nt.ásra, roman- ' tiki’s kénzétserken tésre és nem utolsó sorban szertiellenzőknek jók. Nerrí véletlen, hogy az ellen- forradalom ■ hozta a felszínre is- ■ mát a népszínműveket. A népszínműnek nem sok kö­ze van a néphez. A nép ilyen formában dolgozta fel, mond­junk csak egyet — a szegény­lány és, a gazdag fiú szerelmé­nek motívumát. Kádár Katában, ebben a székely népballadában például elpusztulnak a szerel­mesek, életben nem lehetnek egymáséi. A .társadalmi különb­ség tragédiák szülője, és ez a . reális valóság. Nem népszínmű kell a nyírségi falvakban, és operettet se játszón műkedvelő csoport. Ez, utóbbinál, ha elsik­kad a zene, — mert nincs, aki tolmácsolni tudja, hisz énekelni többnyire művészek tudnak — akkor az operett sem más, mint szirupos népszínmű. A Boci-boci ‘ tarka, a Mosoly országa, a Csár­dáskirálynő és a többi operett maradjanak csak színházi pro­dukciók. S, hogy -ismét .vissza­térjünk ,a népszínműre, maga az író Szigeti József sem érdemesí­tette „A vén bakkancsos és fia a huszár” című „népszínművet”, (de. a-többit -sem) arra, hogy könyvalakban kiadja őket, ak- ,kor mi most miért erőltetjük? Az a néhány megifiaradt pél­dány jó a színháztörténet mú­zeumába, de hagyják vele bé- - kén a mai közönséget. A zt, hogy helyenként még van közönségsikere a nép­színműnek, az — mint már megjegyeztük — a letűnt világ bűne. Bármennyire kísért is a múlt, ott azért már mégsem tartunk, hogy csak ez tetszik a falunak. Tetszik más is, tehát adjunk mást. Mert az sem igaz, hogy a rendelkezésre álló szín­padi irodalom népszínmű és vé­ge! Elvégre írtak mostanában is egypár jó dái'ábot, s emlékszünk néhány régire is. ' Kiss János i .Jl‘% Süssön a nap mindenkire Fülpösdarócon az a bosszantó szólás járja, hogy madzaggal ke­rítették körül a vetést, mert így tudják megvédeni a varjútól. A kérdésre a Petőfi Tsz. egyik tagja huncutul azt válaszolta: Nem kell nekünk madzag, mi a traktor püfögésével riogatjuk őket. Bizakodás uralja ezekben .. a napokban a termelőszövetkeze­tet: a közelgő zárszámadás egy­re határozottabban körvonalaz­za az idei eredményeket. Ezek a kilátások nem rosszak! A kívül­állók is látják, hogy új, gazda­gabb élet kezdődött az idén a Petőfi Termelőszövetkezetben és egyre gyarapszik azoknak á szá­ma, akiket nem kellene sokáig biztatni a közösbe való belé­pésre. De... Ez a „de” úgy néz ki Fülpös­darócon, hogy könnyebb elkép­zelni a Holdba futást, mint föld nélkül belépni a Petőfi Tsz-be. Legutóbb hérifcsalád kérte fel­vételét a szövetkezetbe, özvegy Varga Sándorra negyedmagával hét hold földet visz be, Szűcs Antainé meg a férje után megy — mivel arra '^küdtek, hogy jó- ban-rosszban együtt lesznek, hát az ember a jóból se hagyja ki. De bizony, a másik öt kérelme­ző előtt begombolkozott a szö­vetkezet tagsága: nincs föld. nem jöhettek. Ejnye, ejnye, fülpösdaróci Pe­tőfi Tsz. Hát mégis madzaggal keríti körül a szövetkezet — sa­ját magát? Gyereksereg Nyíregyházán Tarka gyereksereg verte fel kedden a nyíregyházi utcák csendesnek éppen nem nevez­hető csendjét, Fiúk, lányok tar­ka sokasága áradt végig a váro­son — s mintha a napsugár is érezte volna, melegebben sütött, mint ahogy az erejéből kiteliétt ilyenkor ősszel. Messzi környékről özönlöttek az iskolások, hogy megnézzék a híres svéd cirkuszt. Nyírpazony, Nyírszőlős, Rakamaz, Kótaj, Űj- fehértó — sőt még Nyírbátor apróságai is Nyíregyházára utaz­tak iskolástól erre a nevezetes alkalomra. Délelőtt 4200, délután 4000 gyerek szorongott az ■ óriási ponyva alatt, s vörösre tápssl ák kis kezüket. Ez a cirkusz olya.n élmény volt számukra, amit egy gyerekember ritkán felejt el. Gondoljunk csak kicsit mi, felnőttek vissza, iskoláskorunk­ra. Törődhettek-e akkor ilyesmivel a tanító és igazgató bácsik? Me­lyik tanyai, falusi parasztgyerek, juthatott hires cirkuszokba? mi gyerekeink mindent megkapnak, mindent, amiben hiányt szenvedtünk: a szülői szerelten kívül az állam, az egész -társadalom szeretetét. Jó ez így.. gy. i. gy; Mire készül a Móricz Zsigmond Művelődési Ház ? Néhány nap múlva jutalomki­rándulást rendez a nyíregyházi Móricz-Zsigmond Művelődési Ház kultúrmunkásainák. A kirándulás színhelyeként a" Matra-vidékrs esett választásuk. A mintegy hat­ezer forintos költséggel rendezett' kirándulás még jobban összeková­csolja majd a művelődési otthon társadalmi munkásait, Október harmincadikán Krúdy- évforduló alkalmából a TIT-tel karöltve emlékünnepséget ren­deznek. Ez alkalommal a műve­lődési . ház színjátszó együttese Krúdy: Az arany meg az. asszony' clrriű egyfelvonásös 1 darabját mu­latják be. Most mutatkozik be először a ház szalon-zenekara, magyar egyveleggel. Harmincadi­kán a felújított „Csalódáso-k“-kal lépnek színre, új szereposztásban; Kellékeket és kosztümöket Bu­dapestről szereznek be a darab­hoz. A tánccsoport nyíri motívumok­ból épített táncjátékot tanul. Hogy helyes? Jelölőgyűlésen vol­tam Nyaegyházán, a vasutas kultúrotlhon- ban, A Toldi utca je­lölt tanácstagot, illet­ve egyhangúlag elfo­gadta az eddigit. Vek­ker István személyé­ben. A gyűlés maga olyan volt, mint má­sutt. Valamit mégis érdemes feljegyezni. Amikor a népfront- bizottság részéről megkérdezték Vekker elv.ársat, hogy elfo­gadja-e a jelölést, a tanácstag felállt: „Szeretnék előbb meg­győződni a választók szándékárólÉs ez az egyszerű beszéd mélyre talált. Még, mielőtt a jelölt elfo­gadta volna a nép­front javaslatát, a ke­zek mind a magasba lendültek, cs Vekker István ismét tanázs- tag-jelölt lett. Hogy a formalitás kedvéért — miután a jelölt *1- fogadólag nyilatko­zott —, megegyszer megszavaztatták je­lenvoltakat, mindenki úgy érezte: minek ez megegyszer? S csak aztán hall­gatták meg a jelöltet. Sokan nem tudták, hogy a Toldi utcai kis híd építését Vek­ker István indította el. Azt sem, hogy a Damjanics utcai átjá­rót — melyen át meg lehet közelíteni a vil­lamosmegállót, ugyan­csak ö szorgalmazta. H. ) mennyi ügyes­bajos dolgát elintézte már egyeseknek. Azt sem, hogy a folyó két oldalát fásítani, illet­ve inkább bokrositani szeretnék. .,Milyen ?ó is lenne!1 S a tanács­tag olyanokat is ter­vez, mint a poros ut­........ ca fásítása. Csakhogy ehhez nagyobb össze­fogás kellene. És a ta­nácstag bátran, egyes nesen tárta a lakosság elé: kevesen keresték őt javaslattal, panasz- szal, kívánsággal, köz­üggyel. Más dolgokat is régen meg lehetett volna már valósítani, például a szeméthor- datást, ha az embe­rek törődnek a köz­üggyel. És erre is hallottam itt is, ott is: ' Milyen igaz. Rövid ideig beszélt a tanácstag, velősen. Hazafelé menet hal­lottam, az egyik je­lenlevő mondta a má­siknak: „Ez kell ne­künk. Keveset be­szél, inkább tesz. ím-. helyes?‘ y—h, Népfront híradó. — Hangszerszo- lók. Nyitott szemmel: Kritikai' műsor. — Ismertetjük holnapi műsorunkat. A nyíregyházi rádió mai műsora Köznapi krónika. — Szórakoz­tató zene. — Tele kamra, tele ' oince. — A kirakat mesterei. — i

Next

/
Thumbnails
Contents