Kelet-Magyarország, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-09 / 238. szám

1958. OKTÓBER “it, CSÜTÖRTÖK KELFTMaGYARORSZAG 3 Akire unokái is büszkék lesznek . • • Muri Ferenc ferenctanyai mezőőr hőstette L" akó, tintaceruzával teleírt papírlap he­* ver az asztalon. Folyóírásos, cirilbetüs, már nehezen kiolvasható szöveg. Itt ül gazdája is: Muri Ferenc ferenctanyai mezőőr. Egyszerű ember. Kissé kopaszodik már, orra alatt bajuszka ágaskodik. Sok küzdelem rágta magát ráncaiba, arcán látszik már a dolgos élet fáradtsága. Mit is mondanak, mirő^ is beszélnek ők ket­ten: a papír és tulajdonosa? A gazda nem tudja, mi van a papírban, nem ért ő oroszul, s tizennégy éve, amikor kapta, lel­kére kötötték, hogy jól őrizze meg. Hát ő őrizte is becsületesen — dehogy adta volna oda más­nak! Ott hordja a tárcában, szépen összehajto­gatva, a belső zsebében, felesége meg a gyerekek képei között. Most is türelmetlenül nézi, látom rajta, hogy szeretné már visszatenni a helyére. Sikerült kiböngészni, s a szó szerint lefordítani az idegen szöveget. A töredezett betűk, a fakó írás egy történetet keltenek életre: „IGAZOLÁS Bálint Sándor és Muri Ferenc számára arról, hogy a Vörös Hadsereg alakulatainak a megér­kezéséig megmentették a Vörös Hadsereg har­cosainak és tisztjeinek egy csoportját, számsze- rint tiz embert, akik a német fasiszta sereg ál­tal be voltak kerítve október 24-től november 1-ig. Az említett polgárok sokoldalúan elősegítet­ték a Vörös Hadsereg felderítő alakulatainak a munkáját és ezzel megmutatták a Vörös Had­sereg katonái iránti szeretetüket. Sokféle segít­séget nyújtottak a bekerítetteknek, többek kö­zött segítették élelemmel és más felszereléssel. A megmentett katonák: 1. Nyikiforov Vaszilij Petrovics, százados; 2. Karas Vlagyimir Alexandrovics, százados; 3. Firnov Fedor Ivanovics, hadnagy; 4. Csaplagin Iván Leontovics, őrmester; 5. Maximov Petrovics. sorkatona; 6. Szvimkov Miháil Hocselevics, sorkatona; 7. Oszecskin Pjotr Szemenovics, sorkatona; 8. Vicskin Nyikoláj Petrovics, sorkatona; 9. Naszornij Andrej Jakovlevics, sorkatona; 10. Malahov Iván Petrovics, sorkatona.” A papír hátán piros tintaceruzás, szintén orosznyelvű szöveg: „Igazolom, hogy ez megfelel a valóságnak: X őrnagy” (kiolvashatatlan aláírás). A papír eleién egyik szovjet parancsnokság négyszögletes bélyegzője. Pergessük csak vissza az idő karikáját ti­zennégy esztendővel! Mi is történt tulajdonkép­pen Nyírtelek szomszédságában, Ferenc tanyán 1944 októberében? Közeledtek a szovjet csapatok. A nácik fejvesztve kapkodtak, megerősített járőreik ál­landóan a tanya környékén cirkáltak és rette­gésben tartották az egész környéket. Aztán fellángolt a harc. A szovjet partizá­nok. a reguláris Vörös Hadsereg előőrsei' benyo­multak Ferenc-tanyára, s érzékeny veszteséget okoztak a németeknek. A fasiszta hadvezetőség erősítést vetett harcba, s visszaszorították a par­tizánokat. Muri Ferenc, gróf Dessewffy Aurél méltósá- gos úr uradalmának cselédje barátjával, Bálint Sándorral nézelődött a határban. Tájékozódni akartak, hogy is áll tulajdonképpen a helyzet, mikor szabadul meg már végleg a cselédember a sok nyomorúságtól? Bálint kissé lemaradt, s Muri a töltésre kap­tatott. Egyszer csak földbegyökcrczctt a lába: szovjet katonák csoportja állt a töltés túlsó ol­dalán. Nem vették észre. ■ Izgatottan rohant barátjához, s lelkendezve újságolta; — Sándor, itt vannak az oroszok! — Szóljunk nekik, — javallottá Bálint, ami­kor felfogta a szavak értelmét. Egyikük sem tudott oroszul, Muri tudomá­nya mindössze egyetlen szóig terjedt: — Sztoj! — kiáltotta harsányan, s akkor a . vöröskatonák földrevetették magukat, fedezéke­ket keresve készültek a harcra. Különös játék kezdődött. Muri Ferenc és társa kétségbeesetten integettek, magyaráztak: — Nem bántunk, barátok vagyunk! Gyertek, gyertek! S csak integettek, hívogatták őket. Mikor a vöröskatonák látták, hogy csak két fegyvertelen civillel állnak szemben, magukhoz intették őket. — Germánszki szóidat jeszty? IVf úri tudta, hogy kilométernyire német egy-' 1 1 ség tanyázik. Rézzel-lábbal; mindenféle jellel magyarázta. Aztán kiderült, hogy a szov­jetek . éppen arrafelé igyekeztek, hogy valahogy visszakerüljenek övéikhez. Be voltak kerítve. Ha Muri nem szól, éppen a tátongó gépfegyver­cső torkába igyekeznek. A nyelvtudást pótolta a szív szava — s a környező halálveszedelem. Így hát szót értettek. — Éhesek vagyunk — tudta me» az elcsigá­zott katonák mutogatásból a két barát. Hová vigyék, hová rejtsék őket, hogy a né­metek ráiuk ne bukkanjanak? Délelőtt tizenegy óra lehetett... Muri eszébe iutott a rejtett csicsókás rész, ott közel a tanyához, ahol elbújhatnak. Odave-' zette a katonákat, akik rögtön le is keveredtek. ■Megbeszélték a je.lszót: három fütty, s rá a vá­laszt' knhiotés. Muriék siettek ebédrevalóért. Ami ennivaló akadt a kamrában, hamarjában összeszedték:- szalonnát, kenyeret, sót és ivóvizet. Lopva, kerü­lővel vitte a rei+ett helvre. Mikor a csicsókás köz»1 éhe ért. h,ivgn füttyentett háromszor. Semmi válasz... Üjra füttyentett. Halk köhintés. s máris vitte az ebédet. A ka­tonák mn’ -o estek a falatoknak. Vacsorára már meleg ételt főztek, szegény­ember eledelét: krumplit. Amikor az asszony megtudta, hogv miről van szó, mindent előka­part, ami a kis kamrából előkerülhetett. Óvatosan hordták az ennivalót, nehogy bárki felfedezhesse a reitekhelvet. Már hűvös volt, a csípős októbervégi szél éle belemart az elcsigázott szovjetemberek bőrébe Éjszakára melegebb szállásról kellett hát gon- doskodni. Muri a tanyára vitte őket. Sötétben lopóztak ■ a katonák a tanyai bunkerbe, ami fedte, óvta őket a hidegtől is. így teltek a napok. Egyszer — délutáni idő­ben a_ házigazda szívverése is elállt a rémülettől: pl éhtábla csillant a késői napfényben, a német tábori csendőrség jólismert táblája. Német és magyar csendőrök lovagoltak a tanyára. Vissza­maradt oroszokat kerestek. Muri Ferenc szívét összeszorította a félelem: kislányát féltette, a hatéves szöszke Erzsikét Mi lesz az árvával, ha őt agyonlövik? Irgalomra nem számíthatott. Keményen nézett szembe a fasiszta őrmes­terrel: — Nincs itt senki idegen, őrmester úr!- ' A. nemét megvetően mérte végig a rongyos, kopott cselédet, s élesen vakkantotta: — Weiter! A kövér paripák a gyenge palánktákolmányt kidontve gázoltak az útra. Muri és Bálint felváltva járták a környéket hírekért. Mindig pontosan tájékoztatták a vörös­katonák parancsnokát a fasiszták helyzetéről, pontosan kikémlelték hol, milyen ellenséges erő tartózkodik. Aztán biztató hírek érkeztek: — Már Nyíregyháza körül folyik a harc.;. C egyszerre, mint, a fergeteg, rohantak elő a rejtőzködők, s csókolták, ölelték viha­rosan honfitársaikat, — s magyar megmentőjü- ket. Muri csontjai szinte ropogtak az ölelő karok között, s mikor kicsordult az öröm első cseppje, emlékezetébe felejthetetlen fészket vertek a sza­vak: —Tovaris, daragoj magyarszki, tovaris...! így történt. S a biztos halálból megmentett tíz szovjet katona ezt a papírt, ezt az emléket hagyta itt Muri Ferencnek. Azóta elszálltak az évek és egyszerű sírba hántolták Bálint Sándort. Muri pedig őrzi, őrzi hűségesen a megfakult, kopott írást. Karas kapitány, Csaplagin. őrmester, s ti többiek, valahol messze Szovjetunióban,, emlé- keztek-c még a csicsókásra, a Ferenc-tanyára? Emlékeztek-e még házigazdátokra, Muri Ferenc­ié? Tudjátok meg az újságot: kislánya, a kis szőke Erzsiké, már húsz éves nagylány, s óvónő Rakamazon. Azóta még egy Muri-kislány szüle­tett, Irénke, aki 12 éves és iskolába jár. Muri bácsi pedig azóta is szorgalmasan járja a határt, vigyázza a drága vagyont. — ő a mezőőr... Sze­rény, csendesszavú most is, nem dicsekedett ő senkinek tettéről. ....... Pedig, ámit: tett — arról majd unokái is so­kat beszélnek... Győri lilén György, Aprószemü BORS A kis hibák is nagyra nőnének* ha idejében nem nyesegetnénk őket. Van szerencsénk ... Fortuna engedelmével bekopog­ni a nyíregyházi Toto-Lotto, (esetleg Lotto-Toto) iroda ajta­ján és elégtételt követelni ösz- szes eddigi szerencsétlen sztlvé- nyünk ügyében. Tesszük ezt pe­dig azért, mert miután tücskót- bogarat rákiabáltunk szerencse istennőre, ekképp vezekelt: — Óh, ti gyámoltalan szeren­csevadászok! Engem üldöztök átkokkal, mielőtt . jobban szét­néznétek a nyíregyházi Szeren­cse-barlangban ... ;■ Nosza, a BORS-nak nem kel­lett egyéb! Bekukkantott! És Fortuna bocsá’: megtaláljuk a dolog nyitját. Mert bár azt tartja a monda, hogy a négytalálatos- hoz szerencsés kézre van szük­ség. azért a toll sem lehet mellékes! Ezért kérdezzük, meg most az IRODÁTÓL: „Lehet-e törött hegyű toliakkal találato­kat elérni...?“ S ami még sze­rencsétlenebb dolog: a használ- hatalan íróeszközökből is kevés van. A tintatartók alján sem rózsásabb a helyzet: néhány, cseppnyi kék víz szomorúja a nyerni akarók népes seregét. Hadd kérdezzük meg: MEDDIG MÉG.,.? ★ Nem az az öt fillér... Nem tudjuk, kinek az agyá­ban született meg a tejivók nyi­tásának gondolata — minden­esetre okos gondolat volt. Azóta nemcsak megcsodálták, de meg is szerették a munkába igyekvő emberek az olcsó reggelik és va­csorák eldorádóját. Mert kép­zeljük csak el: az ember, belép, megkapja a forró tejeskávét, esetleg a, jégbehűtöt kakaót — ropogós sütemény kíséretében. Ez eddig nagyon szép, és még az is egyszerű, hogy mindezért fi­zetni illik. Hanem,.? Nem tudja a balkéz... Feltehetően azért helyeztek el Nyíregyháza pontjain több sze- métgyüjtőládát, hogy az utakról összegyűjtött hulladékot azokban elhelyezzék, és ezzel széppé, egészségessé tegyék a város'. Kellenek is az ilyen ládák az utcasarkokra, mert ugyan mi lenbe, ha az eldobott almacsut-. ka, vágy a hústól megszabadított csirkecsont napokon át bűzlene az' úton, fertőzné a levegőt... így került egy kék láda a Ma­lom utca Bessenyei tér felőli sarkára. Ám,, mielőtt megdicsér­nénk az illetékeseket cselekede­tükért, megkérdezzük: náluk tudja-e a bal kéz, hogy mit tesz a jobb...? összegyűjtik a bom­lásnak induló hulladékot a kör­nyező utakról, és oda teszik közvetlenül egy óvoda épülete „lé. Sőt: átellenbcn néhány mé­terrel ott van egy bölcsőde is, ahol a sok kisgyermeknek „fel­tehetően“ szükségük van a jó levegőre ..; De miképp, ha a nyitott tetejű láda tartalma bűz­lik — egyre csak bűzlik ...! Tisztogatás — szépséghibával Ha- már a szemétládáknál és a tisztaságnál tartunk, essék még szó egy másik dologról is. Merthogy a dolog sokaknak sze­met szúr, a BORS sem nézhet el felette... Kcrán'sem akarjuk megsérteni lelkes utcaseprőm- ket, .minden elismerésünk az övék. A hajnallal kelni, nem ép­pen kellemes dolog; s ők ezt teszik. Csak... Ha meghallga:- nák kérésünket, akkor még ,nar gyobb megbecsülésben lenne ré­szük. I— »•* A helyzet ugyanis úgy néz ki, hogy éppen a munkábaigyekvés óráiban érnek a legforgalma­sabb részekhez a sepréssel. Vá­roson sokan járnak hivatalba, de. a gyári munkásoknak sem mindegy: port kell-e szívni egész úton, vagy nem. Ugye, hogy lehet segíteni az utcasep­résnek ezen a szépséghibáján...? Reméljük, módunkban lesz ta­pasztalni. (angyal) Vencsellői hírek Vencsellőn az egyénileg dol­gozó parasztok közül is egyre többen veszik igénybe a gépál­lomás gépeit. Eddig mintegy öt­ven gazda burgonyáját takarí­totta be a gépállomás, Vinnai Mihálynak pedig őszi szántást végeztek, '★ Oláh Lajos' hemrég lépett be a vencsellői Szabadság Termelő­szövetkezetbe, s az őszi munkák­ban már résztvesz a közös gaz­daságban.-A­A vencsellői Szabadság Ter­melőszövetkezetnek 49 darab szarvasmarhája van. Tervük sze­rint jelentősen emelkedik majd a jószágállomány, melynek ré­szére eddig 1700 mázsa szálasta­karmányt raktak kazalba, . ä Szomorú történet Reggel volt, őszeleji délelőtt; Katika édes álomból ébredt, és miután ügyesen megmosta , s arcocskáját, reggelit kert a ma­mától. Szakály Abdrásné, a nyír­egyházi Vasgyár üti bérházban szokás szerint vajaskenyeret ké­szített kislányának, és közén az udvarra nézett ki dolga után. Katika jajgatása zavarta még ' munkájában. Ahogy berohant; falfehérré lett. A kislány szájét*'' han vörös csíkban patakzott a vér... Az történt uavanis. hoev miközben Katika jóízűen fala­tozta a vajaskenyeret, egy rozs­dás tű szúrta át pici ajkát... Nincs szükség hosszas magya­rázkodásra: a kenyeret, amely­ben a rozsdás tű rejtőzött, a nyíregyházi sütőipar készítette. Szakály Katikának még mindíg. sebes a szája. Éppen ezért tu» datjuk a Sütőipari Vállalattal, hogy a. tűt egyelőre varrásra, és nenv-kenyéríüszcrezésre hasz­nálják az egész világon. Miért kivétel Nyíregyháza...?! Hérom deci kávé, két süte­ménnyel: egynyolcvanöt... Félliter kávé, 3 süteménnyel': kettőnyolcvanöt..: És így to­vább, és így tovább ... Tejivóba járó embernek megszokott dolog már, hogy az „öt“-öt minden reggel hallja, és a két vagy há­rom forintból mindig csak tíz’ fillért kap vissza. A jó hírnév érdekében hívjuk fel a figyel­met az ilyen „objektív árdrágí­tásra“. Nem az az öt fillér, de ami visszajár — az még a. tej­ivóban is visszajár...!!

Next

/
Thumbnails
Contents