Kelet-Magyarország, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-09 / 238. szám
2 KELFTM ^OTAR<’'!«7AG 1958. OKTOBER. 9, Cou <J*. NYiKBGYHÄÄI bmmerbk 58 év pmcfcrkabá.oan J ól megtermett, pirospozsgás arcú ember. Örökké derűs, tele van nagy életkedvvel. Még hófehér haja láttán sem hinné el az ember, hogy több, mint hét évtized szállt már el fölötte. 73 esztendős Kostyál Géza, a nyíregyháziak kedvelt „Géza bácsija“. — Nyugdíjban hamarabb elpusztul az ember — ezt tartja és már mondja is, amikor afelől érdeklődöm, nem vágyik-e egy kis pihenőre. Mert még most is dolgozik. A volt Vesszős-féle étterem vezetője. Körülötte fiatal pincérgyerekek, jónéhányuk talán még húsz éves sincs. Az öreg — már bocsánatot kérek Géza bácsitól ezért a titulusért — szóval ő a tanítómesterük. És nemcsak itt, a nagy forgalmú étteremben. Négy éve „tanára” az új pincér „generációnak”, aa ő segítségével ismerkednek meg a magyar és a francia konyha rejtelmeivel, a tálalás módjaival és a vendéglátás sokféle fortélyával. Pozsony, Bécs, Berlin Párizs, Budapest És az ifjú pincérlegények tanára jól felkészült a nagy iskolában. 1900 óta pincér, ötvennyolc esztendeje. Volt kisvárosi pincér, szobapincér nagy szállodákban, utazópincér vasúti étkezőkocsiban és ki tudja még, mi minden. Ahogy beszélgetünk az étterem ebéd előtti csendjében, egymás után kerülnek elő az emlékek. Pozsony, Bécs, Berlin, Párizs ... Igen, több évig dolgozott ezekben a világvárosokban. Élmények? Emlékezetes vendégek? Hm, régen, régen volt, ki tudná már azt pontosan, hitelesen elmondani., Vagy várjunk csak.. Igen, Pesten a New-York kávéházban.. Krúdy Gyula, Móricz Zsiga, Hel- tai.. És sok év szivarfüstös homályán át újból hallani, amint összecsendülnek a pezsgős poharak, rég elporladt emberek szólalnak meg csendes beszéddel a kávéházi asztalnál.. n hatszáz pengős tükör kétszer is összetörik .. Aztán nagy dáridók, úri murik zsivalya hallatszik. Géza bácsi már itt van a nyíri dzsentrifészekben, Nyíregyházán. Az idő: 25 évvel ezelőtt. Ki is lett volna a legközvetlenebb szemtanúja a sok úri mulatságnak, mint ő és pincértársai. Az ő szemük előtt nyíltak meg a nyíri szegénység verejtéke árán degeszre tömött dzsentri-bukszák, hogy kiegyenlítsék a nagy pezsgős vacsorák, a Korona-kávéházban rendezett heje-huják számláit. — Nem igen számított nekik a pénz. Azok a dzsentri-gyerekek, akik itt szolgáltak önkéntesként Nyíregyházán, havonta ezer pengő zsebpénzt is kaptak hazulról. Ebből tellett a mulatozásra, a virtuskodásra. Volt olyan hét, hogy a kávéházi nagy tükröt kétszer is összetörték. Pedig minden esetben hatszáz pengő volt az ára.. Aki itt van. mindenkinek egy üveg pezsgőt! — De az öregebb je sem volt ^.csendesebb”. Emlékszem arra, hogy amikor Vay Miklós gróf felöntött valahol és bejött a Koronába, mindjárt elkiáltotta magát: „Aki itt van, mindenkinek egy üveg pezsgőt!“ És akkor mi már tudtuk, hogy mulatás lesz. öreg Rácz Marci bandája is gyantázni kezdett, mi meg már kértük is a zárórahosszabbítást. És így rakódik ki az emlékek apró mozaikjaiból a „békebeli” Nyíregyháza ama bizonyos másik arca. Az egyik: munkanélküliek emberpiaca a városháza előtti „köpködőn”, városszéli nyomortanyák, keserves cselédélet a grófok, bárók és nagybérlők uradalmaiban — és a másik: a pezsgős, tükörtörő dáridók, tiszti bálok, elegáns pisztolypárbajok egy-egy libbenő szoknya miatt. 1.800 pengős bankett — Horthy Miklós agarászatán — Aztán jöttek az urak aga- rászni. Két-három napos mulatságra jöttek ilyenkor össze a megyei nagyságok. Horthy is többször kirándult ide. Az agarásza- tok idején mindig a vendéglátó földbirtokos fizette a „cehhet”. Mi akkor gazdagon felszerelt pezsgős büfét állítottunk fel az agarászat színhelyén. Aztán jött a bankett a Korona felső termében. Aki nyertes lett az agará- szaton, 30 üveg pezsgőt fizetett.. Emlékszem, harminchat-harminchétben 1800 pengőbe került egy ilyen „agarász-bankett” Horthy agarászatán.. Kortesmuri — a képviselő úr számlájára És még egy felvillanó kép az úri dáridók korából.. — Szobapincér voltam akkoriban a Koronában. Nem tudom pontosan, harmincegyben volt-e, vagy harminckettőben. Képviselő- választásra készültek az urak. Éber Antal, a jelölt leutazott akkor Nyíregyházára. Itt lakott a Koronában és a választási irodáját is itt rendezte be. Lakosztálya volt a kortesek tanyája. Töméntelen mennyiségű ételt és italt fogyasztottak. Éber Antal „kente a kereket“.. A választás napján meg egész nap tartott a dinom-dánom. A felső teremben az uraknak, a kerthelyiségben meg „a népnek” — így mondták •, valójában Éber Antal embereinek. Természetesen a képviselő úr zsebére. Mivel jól „megdolgozták” a választópolgárokat.; •. Másfajta vendégek... — Hogy ma? Ma bizony másfajta vendégek körül sürgölődünk. És ez így van jól. Nincsenek nagy „cehhek" és három-négy éve már azok a korcsmái verekedések is megszűntek, amik néha ki-kirobbantak azelőtt. Javulnak az emberek. Észrevettem például, hogy mióta az iskolaév megkezdődött, gyengült a bolt. Bizony, a gyerek az első. Annak legyen meg mindene, még ha egy-két fröccsel kevesebbre is futja. És talán el sem hiszi — de mi magunk is úgy vagyunk vele, hogy vigyázunk az emberekre. Nem úgy, mint valaha. Akkor azt tartottuk, hogy hadd igyék, csak a dzsentri, hadd törje a kávéház tükrét. Van neki miből. De ma? Most szépen hazaküldjük azt, aki eleget fogyasztott már. Nem is egészséges, nó meg a pénztárcának sem használ, ha az ilyen tovább marad. Mert más világot élünk ma. Nem igaz? De igaz, Géza bácsi;;} Szakszervezeti munkánk Iránytűje IV ovember 16-án dolgozó népünk tanácstagokat — és országgyűlési képviselőket választ. Ebben a nagyjelentőségű belpolitikai esemény végrehajtásában feiel esség teljes feladat h-rul a szakszervezetekre is. A választási agitációs munkában fontos szerep jut a dolgozó nép minden rétegének, de különös szerep a munkásosztálynak. Pártunk számít a dolgozók, az egész szakszervezeti tagság aktív tevékenységére. Azt várja tőlünk, hogy erődítsék az államapparátus helyi szerveit, és az üzem, intézmény legjobb, legmegfelelőbb, legte-, kintélyesebb dolgozóit küldjék a tanácsi szervekbe, ismertessék népünk 14 éves eredményeit. Ott vannak a helyi eredmények és példák, mint az üzem fejlődése, új üzemrészek, kultúrházak, orvosi rendelők, fürdők, napközi otthonok és bölcsődék, valamint a munka- védelem fejlődése és az utóbbi években épült korszerű munkáslakásuk. A 14 év alatt óriási mértékben megnövekedett a dolgozók foglalkoztatottsága és lényegében megszűnt a munka- nélküliség. Igazolja ezt az is, hogy pl. megyénk építőipara a hiányzó munkaerőt toborzás ellenére sem tudja biztosítani. Üzemi, szakszervezeti bizottságaink törekedjenek arra, hogy a jelöltek munkáját, eredményeit a legmegfelelőbb formában népszerűsítsék. A pártszervezetekkel, a KISZ- szervezetekke], s a népfrontbizottságokkal együttműködve aktíváink beszélgessenek el az üzem ifjúmunkásaival is, akik elsőízben szavaznak. Rendezzenek részvételükkel találkozót — idős dolgozók bevonásávat — és beszéljenek a múltról, a Horthy-rendszer választási politikájáról. Sokat kapott az ifjúság a felszabadulás óta. Erről sem árt szólni. A nőbizottságok is sokat tehetnek a választási előkészületekben. Ha csak azt mondják el, hogy a múltban hogyan értékelték a nők munkáját és ma, már ez is szép bizonyítéka fejlődésünknek. A nők a népi demokráciában érték el, hogy a társadalmi, politikai, gazdasági élet vezető beosztásait is elfoglalhatják, hogy a munka köny- nyítésére a háztartási gépek sokszáz típusát gyártja iparunk. A 3 éves terv célkitűzései, a kormányzat lakásépítési és nyugdíjrendezási tervei is a dolkozók érdekében születnek és valósulnak meg. És a szakszervezetek legnemesebb feladatai közé tartozik, hogy ezeket elmondjuk a még kevésbé képzett dolgozóknak, felvilágosítsuk őket a párt. és a kormány intézkedéseiről. Minden dolgozó megnyerése erősíti a munkásosztály hatalmát. Gyengíti népünk ellenségeinek befolyását, tevékenységét. Megyénk jónéhány üzemében kezdeményeztek már a dolgozók választási. munkaversenyt. Üzemi bizottságaink segítsék kibontakozni ezt a lelkes áramlatot, és irányítsák a versenyt az üzem előtt álló legfontosabb gazdasági problémák megoldására. Szakszervezeti aktíváink jó felkészülésétől, a választás sikere érdekében végzett munkájától is függ, hogy népünk egységesen adja le szavazatai a Hazafias Népfront jelöl jeire. Ezért nagyon lényeges az is, hogy határozottan lépjenek fel minden ellenséges megnyilvánulással szemben. Egész választási munkánk a dolgozó nép harca is. E harcban megyénk félszázezer dolgozója és közel, hétezer választott szakszervezeti aktívája sokat tehet azért, hogy a választással olyan személyek kerüljenek államhatalmi szerveinkbe, akik szívügyüknek tekintik a munkáshatalom állandó erősítését, népünk életszínvonalának állandó emelését. Szilágyi Menyhért SZMT elnöke H. i_ Sándor káéul adóisága Vajon milyen gondolatokat rejteget Sándor bácsi? Töméntelen sok tapasztalatot raktározhatott el a falusi tanító közel harminc esztendős munkássága alatt. Ezen gondolkodom, amint elnézem tiszteletre méltó ősz halántékát, magas homlokát, barátságosan csillogó szemeit. — Mit is mondjak? Mit is mondhat egy falusi tanító? — tárja szét karját és barátságosan mosolyog. ♦ Az iskola udvaron vidám gyereksereg hancurozik. Élvezik az őszi napsütést. Jó kedvük behallatszik a nyitott ablakon át. Ülünk a dohányzó asztal mellett és cigarettázunk. •— Ez az én örömöm — mutat kifelé. — Valamikor nem voltak ilyen vidámak a gyerekek. Hangtalan volt az udvar. Ilyenkor ősszel a tanulók nagy része hiányzott. Nem volt ruhájuk, cipőjük. Akkoriban cirokból csináltak tollszárat- és cérnával erősítették rá a két filléres tollhegyet. Most!... csaknem valamennyinek töltőtolla van. Lassan ébrednek a szunnyadó, szomorú emlékek, melyeket élete könyvébe saját sorsa vésett Szálkái Sándornak. — A mai fiatalság előtt szinte hihetetlennek tűnik, amit az ember mond. Pedig valóság, hogy míg az egyház kezében voltak az iskolák, nem ismertük az olajozott padlót. Nem volt fogasunk — bár igaz, nem is hiányzott. Most kérem... Nem tudok olyan fogast csináltatni a kováccsal, hogy a szegek kibírnák a sok kabátot. A Szálkái Sándorok sorsa sem volt különb. Ebben a kicsiny faluban, ahol most kilenc nevelő gondoskodik a jövő nemzedék tanításáról, a harmincas években csak ketten voltak. Igaz, kevésnek tűnik, mégis sok volt ez, hiszen hat-hat osztályt tanított a katolikus és a református tanító. Osztatlan iskolát. De ha lett volna kiket! — Örültünk, hogy taníthattunk. Én kilencszáz-húszban képesítőztem és három évig voltam munka nélkül. Végül kegyeskedett szegődtetni az egyház. Mert szegödés volt ez. Olyan, mint a földnélküli kommencióért beálló zselléré. Az ekét húzó béres hiába áztatta könnyeivel az uraság földjét, nem termett az részére csak reményeket. így volt a tanító is, akit szellemi gúzsba kötöttek, béresként kezeltek. — Nem mese ez, hanem valóság — emlékezik Sándor bácsi. Jegyzőkönyvek bizonyítják, hogyan adta ki az egyház a tanító útját, amikor az terhére vált. „A mesternek pedig meghagyatik, hogy tegye változásba magát” — idézi az egűiket. Csoda-e hát, ha mi tanítók így imádkoztunk.: „Államosítás jöjjön el a te országodr Hosszéi éveken át tanított Sá- dor bácsi. Sok jófejű paraszt gyereket nevelt. Gondolatban hiába táplálta a reményt, a vágyat, azt, hogy ezekből a becsületes tanítványokból mérnököt, orvost, tanítót, jó szakembert, kiváló mezőgazdászokat neveljen, nem. sikerült. A szabadság hajnalhasa'’ ’ ng egyetlenegy ríatal nem került innen a szegénység riáiból a közép vagy felső iskolákba Közben a. tanító megőszült, megöregédet* Kimondhatatlanul fájt ez Szálkái Sár. *ornák. Bántotta a szélmalom-harc s a~ hogy a nép tehetségei elkallódnak, sem mivé válnak. Hiába tanított, eredmény' ■'em tudott felmutatni. — Pedig úgy érzem, becsülettel elvé- neztem a munkám — mondja halkan, sálit maga megnyugtatásául. — A falú nagy részét tanítottam, a gyerekek arcáról ráismerek apjukra, anyjukra, egykori tanítványaimra... Gondolkodik, emlékei között kutat s mintha visszalapozná a történelem lapjait, így szól: — S ezek tudatában nekem mégis akaratom ellen kellett cselekednem, amikor Thuránszky főispán úr választása volt... Nem is tudtuk, hogy miről van szó, amikor Kemecsére rendeltek. Itt vonatra ültettek és a megyeházán tudtuk meg: Megyery Pál hivatott bennünket, hogy a nevünkben felajánlja a kerületet a főispánnak. — Volt választó joga? — Azt még meghagyták, mint mindazok, akiket így vagy úgy kézben tudtak tartani. Mindegy volt itt, kire adtuk a voksot. Thuránszkyra vagy a nyilas Csik Lászlóra. Hisz nem, a nép szavazott. A mostani, tán nyolcszázzal szemben, akkor alig volt hatvan embernek szavazati joga Sényőn... Pedig akkor is voltak ám nekem olyan parasztemberek a tanítványaim, akik becsületesen a nép javára udtak volna kormányozni, dehát... — Vérforraló dolgok történtek itt ké- ~cm. Ügy csapták ke az urak a népet, hogy akarták. Ide hoztak Pestről egy ' ívták nevű embert. Beöliöztették sötét ••hóba. csizmát húztak a lábára és kioltották, mint a varasztok képviselőjét, ~"zben valami gyáros fia volt... Derülünk, Sándor bácsi tovább •szél. — No és hogy mit csináltak itt az nlékezetes zsidótörvény idején, az enye- esen hajmeresztő. A község 3200 hold öldjéből csupán 166 hold volt a váraszók kezén. A többi nagybirtok. Mikor Bodor Zsigmondiéi elvették az 1000 holdat, azt gondolták az emberek, hogy kiosztják a szegénység között. A fenét! Kerítettek bele egy Komjáthy nevű huszárszázados. A nép hoppon maradt. Így cselekedtek a Szalainé féle birtokkal is. Ezt meg Kállay Miklós unokaöccsének, Kornél úrnak adták. A zsellér ség egy barázdát sem kapott. Az urak pedig pöffesz- kedtek, nyúzták a népet... Így emlékezik a régmúlt időkre a kommunista igazgató, aki nyolc esztendeje van a nép bizalmából a tanácsban, sok. tanítványával együtt, akiket ő nevelt, ő tanított emberségre, becsületre, emöer- szeretetre. Büszke arra, hogy a felszabadulás óta sok olyan tehetséges paraszt gyermeket nevelt, akik ma már mint a néphadsereg tisztjei, mezőgazdászok, stb állnak helyt. — Miben leli örömét Sándor bácsi? — kérdeztem búcsúzóul. — Abban, hogy a '■égi tartj'.ásom le- róhatom. •> Meglepődésemre tovább folytatja: — Mint már mondtam, sok tehetséges gyereket tanítottam régen. Ezek megálltak a fejlődésben az úri világ béklyói miatt. Most a volt tanítványaim, negyven éves emberek jönnek hozzám. Azt, mondják nekem: „Tanító úr, szeretnénk tovább tanulni. Tanítana-e bennünket?” Én azt válaszoltam ezeknek az embereknek: „Igazatok van fiúk, én ezzel adós ■■agyők nektek.” Es most as üreg, sokat tapasztalt Szálkái Sándor, tanfolyamot szervez egykori tanítványainak, a Kiss Istvánoknak, a valamikor Senki Jancsiknak, akik yadba ülnek érett fejjel, hogy tanuljanak az öreg tanítótól. Attól az embertől, akinek abban telik legnagyobb öröme, hogy a kormányzás számára neveli ma már az -mbereket Sényőn is, akik megsüvegelik őszkoronás fejét. FARKAS KÁLMÁN.
