Kelet-Magyarország, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-08 / 237. szám
2 KELFTMAGYARORSZAG 1958. OKTOBER 8, SZERDA Oéla húszéves, és fess fiú- ■ nak ismeri a falu. Magas,; hajában hullámok lejtenek, és h- romszögűre köti a nyakkendőjét. Százhatvanötöt ugrik magasba, és már hetente borotválkozik. Még. kissé szégyenlősen mutatkozik, be, de ahogy hamar] összemelegedésünk kibontja a beszéd fonalát, . emberesedő hangján cigarettával kínál — Tervet szívsz? — Ezt szoktam meg. 5—. Telik rá a fizetésből? 4r Még másra is.;.' Tetszik neki az érdeklődésem. Arcán ott. bujkál az elégedettség vonala. Hogyisne, hisz itt a dombok- mögé ékelődött faluban, Vencsellőn ritka, dolog, hogy Tóth Bélától valaki az élete, a mindennapjai felől érdeklődjön. Moist meg, hogy véletlen találkozásunk úgv hozta,, előbugyognak az emlékek egy fiatalember életéről;;., .Tokajban érettségizett két év- vei korábban. Volt is öröm a családnál, amikor Béla, az' egykori mezőőr harmadik fia kiterítette az asztalra a közepes érettségi bizonyítványt. Az apja, aki még négyvennyolcban apa- állatgondozói megbízatást kapott, nem volt elrontója a dolognak, hogy Béla egyetemre menjen. Hanem a felvétel nem sikerült. Hely hiányában itthon kellett maradniai De az is igaz, hogy A Meteorológiai Intézet jelenti, 1958. október 7-én, kedden 12 óra 4b’perckor: Várható időjárás szerda estig: felhős, párás idő. Több helyen reggeli .köd. Ma néhány, holnap több helyen eső. Mérsékelt szél. Enyhe éjszaka. A Béla sem akármilyen nevelésben részesült: ottmaradt a földnél, megfogta az eke Szarvát. — Később itt a gépállomáson kaptam állást. Anyagkönyvelő lettem. A ztán arról sem feledkezik ^ meg, hogy éppen akkoriban érte egy kitüntetés. A falu fiataljai az ifjúsági szervezet titkárává választották. Egy éve lesz lassan. És ahogy feleleveníti ezt az egy esztendőt, öröm hallani emlékeit. Akkor még csak 44 tagja volt a szervezetnek, de olyan életet teremtettek ők a faluban, hogy egyre több ká- csingó akadt. Szerepeltek, táncot tanultak, meg sportollak, szórakoztak. — Micsoda'..? Egyszerre száztízen lettünk. Még veszekedés is támadt, hogy ki jut be a szereplők közé. Aztán elérkezett a legnagyszerűbb is. Körüljárta a hír a falut, hogy a gróf volt uradalmi birtokán lebontottak egy épületet, és iskplát építenek belőle bent a faluban. Béláék összedugták a fejüket, és nem volt olyan nap, hogy kiszisták ne ügyeskedtek volna a munkában. A „járás” meg is dicsérte őket.. s — És mondd, Béla, elégedett vagy? nappali hőmérséklet nyugat felől csökken. Várható legalacsonyabb éj; szakai hőmérséklet 11—14, legmagasabb nappali hőmérséklet szerdán nyugaton 17— 20, keleten 20—23 fok között. — Miért ne? Furcsa a válasz, tovább bogozunk. — Húsz éves vagy, előtted a sok lehetőség .;. — Ez igaz. De becs'szavamra. én itthon is megtalálom a boldogulás útját. Ezren felül keresek, s ha most nem kellene katonának menni, már motort vennék. Tizenháromezreset... Most például házépítés elölt vagyunk. Szépet, nagyot, elalakú kétszobásat akarunk. Az anyag már együtt van ... — Tehát, jó az élet a falun... D ámnéz, mintha nem ér* tené a dolgot. Az! ár. ki is böki: — Ugrasztani akarsz? Eg; éhként is mi abban a szenzáció, hogy jól élnek a falusiak manapság? Elvégre ötvennyolcat írunk... — Jó, jó, de... — De, ha ikaiod, konkrétummal jövök. Écpen a napokban j.árarn a Terv utcán, a 13—14. váiaszíási körzetben, mint ó:-z- szeíró. Azt mondja nesem az tgyÍK ember, nevéről pon.o- san rém ismerem; „Te lléia, monda mán: hát mikor vöt ilyen módja a parasztnak? Hatvan motor, meg három autó egy faluban . . Béla hallgat egy kicsit, dús haját hátra simítja, s nagy sluk- kot ereszt a levegőbe. Elnézem így, s közben a messzi távolba kutató tekintetéből próbálok olvasni. Béla észreveszi ezt, és mosoly kíséretében búcsúzunk egymástól. Már halk zümmögéssel tova- siklik a kocsi, őszi fényben úszik a táj, amikör eszembe jut, hogy Tó'.h Béla kétszázkilencvenket- ted magával először szavaz életében. • • • (angyal) Időjárásjelentés Kőművestanulók 21 FIŰ ÜLT az iskolapadban. Pelyhed- ző állúak, virgoncak. Kihallatszott a folyosóra, hogy a szakmáról, meg a lányokról beszéltek. S amikor a tanár az osztályba lépett, egyszerre vége- szakadt a tercierének és a huncutkodásnak. Nagy figyelmet tanúsítottak és izgultak amiatt, hogy vajon kit fog felelésre szólítani a szaktanár, — aki óra elején rendszerint visszakérdezi a leckét. — Császár Miklós, mit tanultunk a múlt órán? A padsorokban iz- gés, mozgás támadt. Néhányan, — akik nemigen tudták volna elmondani a leckét,— fellélegeztek. Császár pedig kiment a tanár elé felelni. A sztahanovista gyorshaladási módszerekről, a magyar Pozsonyi és a szovjet Makszimenko módsze. réről beszélt. Feleletéből látszott, hogy jól figyelt az előző órán. OTT JUTOTT ESZEMBE, hogy miért nem dolgoznak mostanában ezekkel a módszerekkel a kőművesek? Miért? Azért, mert a vállalatoknál kevés gendot fordítottak az élenjáró munkamódszerek elterjesztésére, és mert a műszakiak általában szeretik a könnyebbik megoldást választani. Ugyanis a gyorsfala- zási módszerek alkalmazásához a munka folyamatosságának biztosítására van szükség, — ami elsősorban műszaki feladat! Joggal tették fel a kőműves tanulók a tanárnak, hogy vajon a gyakorlatban hasznát veszik majd az élenjáró falazási módszerekről tanultaknak? S a válasz: a munkahelyeken beszéljenek az ipari tanulók a szakmunkásoknak arról, hogy mit hallottak és tanultak a sztahanovista munkamódszerekről. Ösztönözzék őket is arra, hogy alkalmazzák az élenjáró munkamódszereket, ami olcsóbbá teszi az építkezéseket és a szakmunkásoknak több keresetet biztosít. A fiúk feleletéből meglátszott, hogy jól figyeltek az előző órán. Szépen el tudták mondani és be tudták mutatni a zsi- nórpadról tanultakat, a kitűzés fortélyait. Császár Miki is megérdemelte feleletéért ■ a négyest. A SZAKISMERETI. óra második részében a tanár a pillérek-teherbírásáról beszélt a fiúknak. A példák kiszámításánál öröm volt tapasztalni, hogy a másodéves tanulók fejben is gyorsan és jól számolnak. Már sokat tanultak az iskolában. A munkahelyen csak dolgozni tanulnak meg: falazni, maltert készíteni és egyebeket. Az iskolában viszont job« ban megismerik a szakmát az elméleti ismeretek elsajátításával, ami hozzájárul ahhoz, hogy jó szakember legyen belőlük.- Derecskei István szaktanár is ehhez segíti őket a jó tanítással. ———■> i A filmhíradó elmarad Ha ritkán fordulna elő az eset, amellyel a minap a Móric/ Zsigmond filmszínházban talál, sóztam — nem szólnék. De sajnos, elég gyakori, hogy filmhíradót nem vetítenek. Pedig a hivatalos jegyzéken a Budapesti Filmraktár ezt ás feltüntette. — de sajnos, nem küldte el. Júliusban premier filmeket vetítettek — melyekhez tudvalevő új magyar filmhíradó is járna, — azonban a 72 előadás résztvevői egy alkalommal sem élvezhették ezt. Furcsa az ilyen meglepetés. Hiszen sokan rajonganak a híradóért, mint jó magam is. (fk) A megye azért megye, hogy többet tudjon, mint a város. Utóvégre akár a hivatal után adják az észt, akár az ész után a hivatalt, a megye mindenképpen felsőbb hatóság. Ezt mindenki tudja, csak Ballá Jenő és Bencs Kálmán nem akarja elismerni, s e percben arra gondol, hogy ügyesen túljár a főispán és az alispán eszén. Persze ezt csak gondolják, de nem így van, mert amikor a két megyei férfiú megtudta, hogy két úr utazott pénzmentendő Debrecenbe, mindjárt letette a gondűző pipát és gondolkodóba esett. — Na Dezső — emelte fel az újját a főispán — ha van ész, most vedd elő! Az alispán úr azonban nem volt ilyen derűs. Bizony a családi bírtok nagyon mozog a láb alatt. A demecseri ipartelep azonban drága ígéret, a reménység’ kútfeje az egész Mikecz családnak,. akit most e gondban ő képvisel. — Ha ilyen fümigative kezdjük, akkor, ki nem találunk semmit — mondta enyhe szemrehányásssal. — Pedig... a pénznek alighanem lőttek. A főispán mosolya lehervadt. Bizony, a történteknek a fele sem tréfa. Ha^ a püspököt rábírják az áttelepülésre, akkor az ötszáz ezer koronából egy krajcárt sem lát a megye. Nem lesz beruházás, ha pedig nincs beruházás elviszik Szabolcsból a hadiüzemeket és beláthatatlan akadályok. szakadnak a termékek jó áron való értékesítésének útjába. Először is a hazái piac igen olcsó (de csak az uraknak), a külföldi piacokon jó árakat fizetnek,-Ede a szállítással baj van és a kivitel engedélyhez van kötve. Engedélyt szerezni k'ész kálvária s hasznot is alig hoz, mert elnyerése érdekében fel kell ajánlani ál haszon bizonyos százalékát. Ilyen bajt- hozhat a’megyei urakra a püspök-' ség’és mégis kell vágni a dologhoz.’nem lehet nyíltan ellenezni a város tervét,, hiszen a püspök a keresztén'"'é'et- eszmé erősödését hozza magával. Dehát mit ér az eszme erősödése, ha a pénztárca Taposodása az ára! . — Valami fiskális ész1 kellene ide! — mondta töpregve ä főispán. URAMBATYÁM A polgármester úr — Nem hiszem, hogy segítene! — szólt Mikecz, majd igy folytatta. — Ezen már csak az segít, ha méltóságod hirtelen Ballát leváltja. A főispán nem-et intett a fejével és elgondolkozva hozzá tette: — Az legutolsó legyen! — Dehát akkor mit csináljunk? — kérdezte türelmetlenül Mikecz. — Mondom, hogy valami fiskális kell ehhe^! Élt akkortályt a városban egy ravasz fiskális, akiről azt beszélték, hogy azért jár télen, nyáron csizmában, mert lólába van és cipőt nem húzhat. Vagyis az ördöggel cimborái őkelme. E szóbeszédet látszott igazolni az is, hogy ez az ügyvéd minden pert megnyert, pedig csők olyan üggyel mentek hozzá, amit már senki sem vállalt. Hogy mi igaz ebből és mi nem, azt ma már nehéz eldönteni, de a főispán most rágondolt. Ismerte jól Csala fiskálist, hiszen Csala uram ravasszsága és a .vele szerzett vagyon révén került be a megyei törvényhatósági bizottságba. Rendszeresen részt vett a „fekete miséken”, is és igen jó szórakoztatónak, mulatságos társalgónak tartották nemcsak az úrak. de a hőinek is. bár őkelme már nem' volt éppen ifjú. — Hívd át Csala Marcit, ha ő nem talál ki valamit, akkor talán igazad lesz! — mondta Ujfalussy. * — Áh — legyintett Mikecz, de azért vette a telefont. A fiskális néhány nerc múlva meg is érkezett. Csendesen, közbeszólás nélkül hallgatta meg a történteket ismertető főispánt. Sokáig nem szólt, pedig a két megyei . ember olyan kíváncsian nézett rá. mint a gyermek a nagyapjára, ha az a legérdekesebb fejleményeknél abbahagyja a mesét. , s \.. ORSZÁGA elszólja magát — Méltóságos úram, én ezt nem vállalom! — mondta halkan. — Ej, de finnyás lettél! — szólt lebecsülő hangon Mikecz. — Ne azt mond, hanem azt, hogy le- het-e valamit tenni vagy nem? — kérdezte nyugottan a főispán. — Lehetni lehet, de csak más s nem én! — felelte az ügyvéd. — Ehhez az ügyhöz valami lokál-patriótát kell kiszemelni. — Lokál-patriótát? — húzta fel kissé értelmetlenül a szemöldökét Ujfalussy. — Olyan emberre bízzák méltóságo- dék, akiről nem köztudomású, hogy a megyéhez húz a szíve és feltételezhető róla, hogy bármit tesz, a város javát akarja. A három úr mélyen gondolkozott. A fiskálison kívül egyik sem értette, hogy miért kell ide városi ember. Az ügyvéd pedig nem beszélt, hanem fel-le járkált a szobában és gondolkozott. így telt el néhány perc. — Mondj még valamit! — bíztatta Mikecz. — Ehhez úraim tömegdemonstráció kell! A két megyei férfiú egymásra nézett: Ez mán csak a bolond! Szólni nem szóltak, várták, hogy maga még mondja Csala. mit akar. Az nem is várakozott sokáig, mert leült, elnyújtózkodott a bőrfotelben és beszélt. — Megnyerjük az ügyet, ha sikerül a debrecenieket is felhasználnunk! — Dehisz ahhoz agitátorok kellenének! — vágott közbe Ujfalussy — Na. na! Méltóságod jól gondolja, de a végrehajtást nem gondolta át egészen. Én úgy gondoltam, hogy a görögkatolikus papok segítségével, nekik is érdekük a püspök idehozatala. összefogunk vagy négyszáz embert. Beküldjük őket Debrecenbe, ott kettes sorban végigvonulnak a városon a püspökségre. Útközben akad bizonyosan oámulójuk, de olyan is, aki megkérdezi: Hová mennek kigyei- metek ily sokan? Ekkor egy ügyes ember azt mondja: A püspökért! Szó, szó.t követ és a mi emberünk elmondja hogy roppant sokat nyer a város a püspökkel, mert ha a püspök átjön, akkor magával hozza Debrecenből a fiú és a lány tanítóképzőt, alapít egy papi szemináriumot és mindez igen felélénkíti a városi életet. Nos uraim, erre aztán mit szól a debreceni cívis? Káromkodik egyet, megrázza az öklét a városi úrak felé és másnap küldöttségbe megy a polgármesterhez. Követelni fogják, hogy a püspököt ne engedjék ki a városból. S mit tesz a püspök? Ő bizonyosan büszke lesz, hogy ily sokan mennek érte, a büszkeség pedig, méltóságotok jól tudja, a papoknál mindig pénzt jelent, azaz emelint egyet a feltételeken, s ezzel megnehezíti a város dolgát. — Zseniális terv, csak sok pénz kell hozzá! — mondta lehangoltan Ujfalussy. — Mire a pénz? — Hát például az útiköltségre. no meg annak, aki ezt így végigcsinálja. Az ügyvéd ravaszul felnevetett. Ugyan! A szervezést a papok elvégzik. az útiköltség semmi, hiszen méltóságod kívánságára az állomásfőnök indít evv ingyenes különvonatot, ami a szervezőt illeti... az talán ... abban igaza lehet méltóságodnak. — mondta a fiskális és hirtelen elhallgatott. Egy ideig gondolkozott, mintha azon töprengene, hogy ki volna alkalmatos erre. Pedig nem töprengett kigondolta ő már azt. — Hacsak nagyon ügyesen nem választanak méltósávodék tette hozzá. — Kire gondolsz? — Hát... ha bátyámuramék az öcsémre, akit méltóztattok ismerni, rábíznátok két, három olyan ügyet, mért ügyvéd ő is, amin egy keveset fogni tudna és az ügy sikerrevitele esetén meghatalmaznák a hadiüzemek jogi képviseletével. persze osztalékos alapon, akkor talán elvállalná. A főispán felnevetett. Tetszett neki r ♦orv. bár az ügyvéd ravaszságát is látta. (Folytatjuk.) Szabó György. HÚSZÉVES FEJJEL * * * 7.
