Kelet-Magyarország, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-05 / 235. szám
1958, OKTÓBER 5, VASÄRNAP KELETIM Alii ÁRUBÚZÁI» A tudomány ni indent pótol Milyen szervek átültetésével kísérleteznek? (Budapesti tudósítónktól) Feliér műtőszoba a bostoni Petéi Bent Brigham kórházban. A műtőasztal fölött több ezer gyertyafényerővel vetíti le széles sugárkévéjét a neonfényes világító apparátus. Egy a kis asztalkán hidegen csillognak a különféle orvosi műsze; rek: kések, csipeszek, ollók stb. Erős, zömök ember hajó] a műtőasztalon lévő eszméletlen fiatalember fölé. A kórház főorvosa. Körülötte asszisztensei, a nővérek. Az orvosok „beöltözve” veszik körül a főorvost, akinek csak a szemüvege látszik keményvonaíú orra felett. Az ő kezében van most az élet és hilál... Az operáció több mint három óráig tartott. A főorvos és az ai szisztensei szinte pattanásig t eszülő izgalommal végezték iehéz munkájukat. Végül a főorvos felemelte fejét, végignézett munkatársain. — Azt hiszem, tökéletesen sikerült — mondta aztán halkan- Az „ajándékvese “ szabályosan működik.. . Er-ől a nagyszerű operációról E.dott hírt nemrégiben a Ü’Hiimanité“. Egy érdekes veseátültetésről volt szó, amelyet a bostoni Péter Bent Brigham kórh ázban hajtottak végre León Masden nevű amerikai fiatalemberen, akinek mindkét veséjét el kellett távoli- tahi. A beteg bátyja „odaajándékozta” fél veséjét öccsének. és a kórházban az „ajándék- vesé.” átültették a betegbe. Amiit az átültetett vese működni kezdett, a két bete? vesét eltávolították. A különös műtét végrehajtásához Kentucky állam legfelső hatóságának különleges engedélyére volt szükség. E; a konkrét eset is azt bizonyítja. hogv p transzplantáció a szervek átültetése, a modern orvostudománynak egyik <een fontos á«a A lövője pedig szinte beláthatatlan. 3 mestsrsésses sm — A szervátültetéssel kapcsolatban kell megemlékeznünk a legújabb szovjet szív-tüdó- kés^ülékről, melyről legutóbb a Budapesten járt Petrovszkij moszkvai professzor az ottani elsőszámú sebészeti klinika vezetője mondott érdekes dolgokat. Ez a bonyolult gépezet a működésben meggátolt szív és iüdő funkcióit együttesen látj a el. Maga a készülék egyáltalán nem hasonlít a természetes szívhez, miért is egyesek helytelenül nevezik mesterséges szívnek. Egv szivattyú segítségével biztosítja a folyamatos vérkeringést, ugyanakkor a tüdő szerepének átvételével a vér megfelelő oxigénellátást é« a kilélegzett széndioxid elvonását. Petrovszkij professzor, aki egyébként 1948 őszétől 1931-ig Magyarországon tartózkodott, mint a harmadik számú sebészeti klinika tanára, nyilatkozatában kifejtette, hogy ez a szív-tüdő készülék beláthatatlan lehetőségeket tár az orvos- tudomány elé. Főként ennek a készüléknek és a vele kapcsolatos eljárásnak köszönhető, hogy ma már bizonyos balese- tes haláleseteknél lehetséges a halott életrekeltése is. 3 halói! szemével lát a vak A szerv-átültetés terén az úgynevezett Filatov-eljárással értek- el rendkívül figyelemreméltó eredményt A szaruhártya elhomályosodása gyakran jár vaksággal. Filatov-eljárással egv halott szemének szaru- hártyáját helyezik át az eltávolított beteg szaruhártya helyére, s így illető egyén ismét lát. Más esetekben sikerült a csont, porc, az ízület átültetése. Nálunk különösen a megfelelő idegellátás biztosítására helyeztek nagy súlyt, s c-en a téren Kubányi Endre professzor munkálkodott eredményesen, 3 trans?n!antáció válfajai Az orvostudomány _ a szerv- átültetésnek eddig négy válfaját különbözteti meg. Az autólóg transzplantáció az az eljárás, amikor az egyénnek ‘saját szervét ültetik át egyik helyről a másikra. Ilyen például, amikor a hás bőrét a végtagokra, a végtagokét pedig az arcra operálják. Történhet szövetek és szervek átültetése. azonos 'fajőn belül, to- 'vábbá testvérről' testvérre, szülőről gyermekre, vagy megfordítva. gyermekről szülőre, végül idegen fájok között. Azonos fajon belül történt transzplantáció a. vérátömlesztés is. amikor folyékony szövette] van dolgunk. .Ebbe a kategóriába tartozik- a szaruhártya átültetése. 3 kicserélt fej Szinte mintha a mesék birodalmába tartoznának a világhírű biológus, Prizbrám bécsi professzor laboratóriumában végzett kísérletek.A bécsi tudósnak sikerült először egyes állatfajták végtagjainak átültetése olyanképpen, hogy az átültetett szervek továbbra is elvégezték az összes életfunkciójukat. A patkányok vidáman futkosnak a beoperáit idegen lábakkal, az egerek jól láttak az átplántált szemekkel és a kicserélt fejű indiai tücsök az operáció után másfél hónapig ciripelt még átültetett fejjel. Igaz, hogy ez volt az egyetlen eset, amikor sikerűit a fej-transzplantáció. Páfszív A különböző kísérletek eddigi eredményei ‘ alapján a Moszkvai Orvostudományi Intézet sebészeti-tanszékén V. P. Gyegyinov professzor vezetésével legújabban érdekes és fontos kísérletek folynak. A tudósok a kutyákon végzett kísérletek során - kidolgoztak a szív, tüdő és más életfontosságú szervek á tültetésének módszerét. Az egyik kutyából a másikba szivet ültettek át, s megállapították, hogy a pótszív rendesen átveszi- a vérkeringés fenntartásával járó munka egy részét. Ezáltal az állat saját szívének munkája köny- nyebbé válik. A régi szív és tüdő teljes kicserélése esetében a vérkeringés és - légzés fenntartásának egész munkája az átültetett szervekre hárul. Az így megoperált kutya normálisan reagált a környezetére, rendesen evett, ivott. A transzplantációs műtétet több kutyán hajtották végre, s az operáció súlyossága ellenére a műtétet az állatok jól viselték el. Az operáció után hat nappal azonban elpusztultak, viszont a kétszívű kutyák két- szer-háromszor annyi ideig éltek még. Az egyik kutya 32 naDig életben maradt. Jelenleg fontos immunitás- tani kutatások folynak a Moszkvai Orvostudományi in. tézet sebészeti tanszékén a szervek átültetésével foglalkozó laboratóriumában. Külföldi és szovjet tudósok ugvanis rájöttek arra a nagyjelentőségű felfedezésre, hor,y a vércsoportok meghatározott szövetcsoportnak felel meg. Mélyhűtött és szárított szövetek alkalmazásával végeztek kísérleteket több esetben emberen is. Sikerült az aortát, az ember legnagyobb ütőerét igen hosszú darabon pótolni. Maga a transz- nlántált érdarab nem maradt életben, de lehetőséget nyújtót1 arra. hogv a szervezet sejtek bevándorlásával pótolja az- elhalt aorta részlet: szövetét; A laboratórium .dolgozói, most azokat a módokat keresik, amelyekkel a belső szervek, átültetésénél a szövetek biológiai összeférhetetlensége kiküszöbölhető. Az eddigi eredmények azt bizonyítják, hogy a transzplantáció útján komoly eredményeket lehet elérni. A tudósok bizonyosra veszik: a tudomány belátható időn belül eljut oda, hogy megoldta több fontos emberi szerv transzplantációjának problémáját. Kiss István Minden férfi fél a nőtől? — Minden férfi fél a nőktől, beleértve a saját feleségét is — mondja dr. Lydia Sicher. Di. Sicher természetesen maga is nő. Az orvosnő szerint ezt a félelmet a férfiak kisebbségi érzése okozza. Szerinte ugyanez a kisebbségi érzés ösztönzi a férfiakat, hogy Casanova szerepében tetszelegjenek. Ez okozza azt is, hogy néha liurvák a nőkkel akkor is, ha nem is úgy akarják. A férfiak lelkivilágát buzgón elemző orvosnő még tovább megy és azt állítja, hogy állásvesztéi esetén a férfiak azért keresnek a nőkben vigasztalást, mert nem tudatosan azonosítják munkájukban elszenvedett kudarcukat azzal a félelemmel, hogy nem eléggé férfiasak. És így folytathatnánk tovább, mert dr. Sicher minden elképzelhető helyzetből azt a szilárd következtetést vonja le, hogy nincs is olyan férfi, aki nem fél a nőktől. „A nyugati kultúrákban a férfiak úgy ér zik, hogy állandóan tanulságot kell tenniök ; férfiasságukról” — mondotta Sicher doktornő ellentmondást nem tűrő hangon egy interjú so ián. „Az eredmény: minden férfi szeretne Isten és Napoleon valamiféle kombinációjává válni.' Az orvosnő ugyanakkor kénytelen volt beismerni, hogy a nők viszont mindent elkövet - nek, hogy „uralmuk alá hajtsák” a férfiakaí- Szerinte az asszonyoknak miután hosszú évszázadokon keresztül háttérbe szorultak a közéletben, szükségük van: saját személyük jelentőségét érvényre juttassák. Ez nem hangzik túlságosan meggyőzőnek, Sicher doktornő azonban panaszkodik álláspontjához. 5 EGY SZEM ELADÓ Egy szerencsétlen francia asszony megrázó története Victor Hugo 140 esztendővel írta meg leghíresebb regényét és „A nyomorul lak” címet adta neki. Ebben az azóta világhírűvé vált műben egy nyomorgó anya — Fantine — kénytelen még életében eladni saját haját és fogait, hogy ennivalót vehessen az árából éhes kislányának. Sokat beszéltek azóta arról, hogy a nagy francia realista író bizonyosan csak kitalálta ezt a történetet és a szerencsétlen asszony esete nem több, mint egy túlhajtott fantázia szüleménye. A történelem bebizonyította, hogy amit Victor Hugó megírt, az minden regényessége mellett teljesen megfelelt a büszke francia nemzet akkori viszonyainak. Bármenv- nyire is iszonyatosak a nagy regényben leírtak, iszonyatosság- ban még azokat is felülmúlja napjaink Franci aországának egy eseménye, amely kísértetiesen emlékeztet a regényben szereplő anya esetére: Egy francia anya e’a1 dásra kínálja fel egyik szemét, hogy az árából tisztességes hajlékot szerezhessen gyermekeinek. íme a történet: Madame . és Monsieur Tonneau, egy becsületes és tisztességes francia házaspár, még 1957 őszén St. Laurent du Vyarba költözött, egy csinos kisvárosba a francia tengerparti Alpok vidékére. Egy bútorozott szobát vettek ki és 20 000 frank bért fizettek érte havonta. Tonneau legelőször egy szállodában talált munkát, de a francia gazdasági élet bizonytalansága következtében hamarosan elvesztette állását és a bajok betetőzésére még meg is betegedett. Családja részére nem volt más hátra, mint a napi 435 frank társadalombiztosítási segélyből élni. Ez magyar pénzre átszámítva tizenöt forintnak felel meg. Ez a pénz távolról sem elegendő a napi megélhetéshez Franciaországban, még a le0- szükségesebb élelmiszereket sem lehetett belőle beszerezni, nem is beszélve a hallatlanul magas lakbérről. A család igen hamar feneketlen nyomorba jutott. A lakbért nem tudták fizetni, ami miatt aztán hamarosan brutális kegyetlenséggel kitették a családot az utcára. Később, mikor a családfő meggyógyult és ismét munkához jutott, nem keresett annyit, hogy abból tisztességes lakást tudjon bérelni. Nem volt számára más, mint szükséglakásban, nyomortanyán élni. Ez a „lakás” inkább hasonlított egy sötét odúhoz, mint lakáshoz. Még a legprimitívebb komfort is hiányzott, így például az ivóvíz és a WC. A kis család emberfeletti küzdelemmel próbált új lakáshoz jutni, de hiáb? még a „Le._Patriote de Nice” című újságban megjelent cikk, a család kiáltó nyomoráról szóló írás sem segített, sehol sem talált meghallgatásra. A Tonneau család hat gyermekét közben tovább ette a piszok, sorvasztja a bete°ség. Reménytelen nyomorában Madame Tonneau ez év nyara* kétségbeesve közhírré tette egy újságban: „El vagyok szánva arra, hogy azonnal eladjam egyik szememet, hogy ebből a nyomorból kivergődhessünk. Talán akad egy jómódú világtalan, akinek módjában áll néhány millió frankot feláldozni, hogy újra látóvá lehessen/“ íme, ez a szörnyű valóság. Egy harmincnégy éves áhya készen ál] arra, hogy megnyomorítsa magát azért, hogy gyermekeinek legalább valamennyire lakóhelyet, ruhát és élelmet szerezhessen. És mindez 140 esztendővel Victor Hugó vádoló müve után történik. A Francia Kommunista Párt lapja, a „l’Humanité amelyből cikkünket merítettük, elkeseredetten jegyzi1 meg az esettel kapcsolatban: ..A lakásínség és a tömegnyomor szörnyű drámája országunkban változatlanul tovább tart. Soká fog tartani, amiig enyhülés áll majd be. de Gaulle ígéretei ellenére. A lakásínség kérdésével foglalkozott ugyan a tábornok, de megoldása érdekében csupán a la- kásbéreket emelték fel. Hány szép és egészséges lakást lehetett volna azokból a milliárdokbói felépíteni, amelyeket évről évre az algériai háború telhetetlen és. mohó torkába szórnak, cél és értelem nélkül!“ A ,,1‘Humanité’' ezen vádiratához, amely a Franciaországban uralkodó reakciós erők ellen emei vádat, valóban nem kell, fölösleges minőén hozzáfűzd«. BÉLYEGSAROK A FIP kongresszusa után Az idei kongresszus szeptember 15—17 között volt Brüsszelben, s azon a tagszövetségek köztü.. a magyar bélyeggyűjtő szövetség is képviseltette magát. A kongresszus megnyitásának külsőségei és gazdag programja csak aláhúzzák a FIP nemzekpzi jelentőségét. A megnyitó ünnepségen a belga kül- ügy-oktatási és közlekedési minisztérium., számos ország posta- igazgatósága, az ENSZ, az UNESCO, a brüsszeli nemzetközi kiállítás rendezősége ismert személyiségekkel vett részt. A napirend pontjai közül a szokásos adminisztratív ügyeken kívül i különös érdeklőddés előzte meg az egyes bizottságok működéséről szóló jelentéseket. Bizonyos, hogy nagy mértékben viszik előre a filatélia ügyét, és hozzájárulnak a bélyeggyűjtésben mutatkozó káros jelenségek megszüntetéséhez. Érdekes javaslatok is érkeztek a kongresszushoz. Maga a FIP-iroda kezdeményezést tett a FlP-bizottságok átszervezésére^ hogy tevékenységét és képviseleteit nemzetközi síkon kifejthesse. Ezenkívül javaslatot tett az egyes országok bélyeggyűjtő szövetségeinek együttműködésére. . Figyelemreméltó a francia szövetség ifjúsági bizottságának javaslata: a FIP felügyelete alatt szervezzék meg a fiatal gyűjtők cserecímeinek közvetítését. Ez a csereszolgálat minden erszág ifjúsági gyűjtőinek hasznára válnék. A bolgár szőve* ség javaslata kifejti, hogy jelenleg sok bélyegkatalógus van forgalomban, amely az egyes bélyegeket különböző árakon értékeli. Ezért a FIP adjon ki évente katalógust, amely a bélyegek árát reálisan állapítja meg. A fent említetteken kívül még sok más fontos probléma megoldása töltötte be a háromnapos konere*srus gazdag napirendjét. Dr. Horváth Sánd&r
