Kelet-Magyarország, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-05 / 235. szám

1958 OKTOBER 5, VASÄRNAP KELETMAGYARORSZAG S c lz éjszaka történt... Riport egy „rauorf-ról Hűvös októberi reggel. A pályaudvar nyitott ajtaján az utasok sokasága hömpölyög a város felé. Mindenki dolga után igyekszik, ki a munkahelyére, ki a hétvégi piacra. S talán senki nem gondol arra, hogy a nyíregyházi állomás egyik földszinti szobájában éppen ebben a pillanatban hang­zott el egy „vigyázz” vezényszó. Nyílegyenes sorban, „kato­nás” rendben 17—18 egyenruhás ember jelent meg reggeli „raportra”... Tolmácsolják a furcsa "v^vet... Mielőtt bevezetnénk olvasóin­kat az említett szobába, szüksé­ges megjegyezni: a „raport“ szó, hagyomány a vasúton. Koránt­sem büntetést, vagy megdorgá- lást értenek hallatára, hanem el­igazítást, szolgálatátadást. Mind­járt az első pillanatban meggyő­ződhetünk erről. „Főnökhelyettes elvtárs je­lentem, a nappali túr szol­gálatképes állapotban eliga­zításra együtt áll'1 — röppen a forgalmiszolgálatte­vő szava. Hanem az ezután tartó 'kis - „terefere“ kényelmetlen Helyzetbe hozza az idegent. Akár külföldiek között lenne; Figyel­jük csak a főnökhelyettes „egy­szerű“ eligazítását: „A hatodikon kirak öt Ilona, berak nyolc Gábor, beállítottan három Rezső ÁFORT...” KOVÁCS KAROLY, az egyik legjobb brigád vezetője. A tizennyolc ember egyszerre bólogat s miután Sasvári elvtárs észreveszi zavaromat, mosolygó­sán ajánlkozik tolmácsnak: a nyitott, a fedett és a tar'a ly ko­csikat keresztelték így el hogy könnyebb legyen kiejteni. S az ipari és a rakodási vágányok helyzetéről percek alatt tájéko­zódik a nappali szolgálatra megjelent vasutas-csoport. Ez a legfontosabb, mondják a vasuta­sok, mert ezekben a napokban minden perc nagy érték a sínek mentén. A kocsimester „vallomásai“... Kovács Károly — aki ne­gyedszázada vesz részt a rapor- tokon — egy kicsit fáradt, azért szívesen informál: — Jólesett, hogy a főnök elv­társ elismerését fejezte ki az éjszakai jó beállításokért. Pe­dig mostmár egyszer annyi a gond. Egy éjszaka átlagban 10 —11 szerelvény, vagyis nyolc— kilencszáz kocsi sorsát kell in­tézni. Az éjjel például a bu­dapesti nagyvásártelep részére burgonya, gyümölcs és élőállat ment. Több, mint 25 telt kocsi. „répapénz“ — Az őszi forgalom utáni jutalompénzt nevezzük így. Egy hét múlva osztanak először, és nem mindegy, hogy kapunk-e vagy sem. Aztán Kovács Antal külső for­galmista is elősegíti, hogy a jó munka után „pénzszagot“ érez­nek az emberek. És nem téved­nek. Hamarosan 69 ezer forin­tot osztanak szét 900 dolgozó között. Az ország vérkeringése függ az őszi napokban a vasút, különösképpen a nagyíorgaimú nyíregyházi állomás jó munká­jától. Ezért megnő a reggeli és esti raportok jelentősége. Ez _ a legutóbbi éjszaka azt bizonyít­ja, hogy vasutasaink megoldják majd a „nemszeretem napok“ nagy feladatait. Ezt követeli a vásútasbecsület;,. (angyal) A fiú markáns árcű gyerek volt. Haja tarkójára borotválva, elől pedig a homlo­kára zilálva. Az erre az alkalomra rend­szeresített blazírt, életunt fapofa, amit vágott időnként, egy sértett ifjú-titán be­nyomását keltette. Partnere egy piros pulóveres, piros szok­nyás, egyszóval talpig piros Vám-Pirka volt. Eléggé kiélt arca kü­lön tanulmány lehet­ne. A szeme alja liláskékre festve, aj­kán ciklámenszínű rúzs, ízléstelenül fel­felé kanyarítva. Hogy így néztek ki, azt még el lehetett volna szenvedni, de a legnagyobb büntetés az volt, ahogy ezek táncoltak, egész pon­tosabban, „kevertek”. Beléptek, kiléptek, vonaglottak, dobálták egymást, s szemmel láthatóan a világ legkülönb emberé­nek érezték magukat. Egyszer „térhódító“ táncuk közben neki­ütődtek a mellettük normálisan táncoló párnak. Kiestek a rángatózás üteméből s érdemes volt látni az ifjú-ti tán sértett arckifejezést és Vám- Pirka duzzogását. A zenekar szünetet tartott, s ők asztaluk­hoz billegtek. Az if­jú-titán elegánsan és hanyagul feldobta lá­bát a legközelebbi -székre, Vám-Pirka pedig nagyon fino­man, és nagyon ki­mérten rágyújtott. Közben a pincér ita­lokkal telt poharakat rakott le eléjük. Vám-Pirka kecsesen fogta poharát, s kö­vetkezőképp kívánta az ifjú-titán egész­ségére: „Csao”. ' Ezek az éjszaka szegényei ott az „An­nában” azt hitték, hogy ők az éjszaka császárai! (Bézi) Megyénk népe példamutaté társadalmi munkával járul hozzá kulturális létesítményeink megteremtéséhez (Folytatás az 1. oldalról.) lórántházán is, Igen fontos lépés a la- kösság egészségvédelme szempontjából, hogy a megyei TBC. Gondozó Intézet röntgen-gépkocsijával a legtávolabbi községekben is vizsgálatot fog végezni, — Állami és társadalmi hozzájárulásból me­gyénkben a hároméves terv időszakában több új gyógyszertárat kívánunk létesíteni, a gyógyszer- ellátás megjavításának érdekében. Felvetettem, hogy több helyütt is elhangzik a panasz, betöltetlen egy-egy orvosi állás. — Ma már kevésbé sem olyan súlyos prob­léma, mint évekkel ezelőtt volt. Az egyetemről most kikerülő fiatal orvosokkal véleményem szerint az állások legnagyobb részét betöltjük. További problémát elsősorban a lakáshiány okoz, -de ebben is megoldást találnak községeink, amikor a községfejlesztési alapból orvosi laká­sokat építenek, mint Penészleken, Nyírbogát.on, Leveleken s másutt. Természetesen — tette hoz­zá mosolyogva — jelentősen elősegítené a la­káshiány kiküszöbölését itt, ha orvosaink is nagvobb számban építenének saját lakást. Az egészségügy és a műveltség kapcsolatá­ról, az ismeretterjesztésre került a szó. Fekszi elvtárs kijelentette: — Helyes út az, amelyen ez a nagyon fontos művelődési munka elindult megyénkben. A lakosság és elsősorban a dolgozó pa­rasztság műveltségének, mezőgazdasági szakismereteinek, és világnézetének, gondolkodásmódjának fejlesztésére, for­málására továbbra is növelni kell az Ismeretterjesztés eddig alkalmazott for­máit, az előadások számát, az előadás- sorozatokat, tanfolyamokat, kiállításo­kat, kirándulásokat. tapasztalatcseré­ket stb. Ezek keretében a tájegységnek megfelelően is­mertetni kell a legfejlettebb termelési és állat­tenyésztési módszereket, ami hozzásegíti a dol­gozó parasztságot ahhoz, hogy maga is keresse és olvassa ismereteinek gyarapításához a meg­felelő szakkönyveket. Ezzel természetesen vilá­gosan megnyílik a gondolkodó parasztember előtt, hogy igazi termelési fejlődés csak a leg­fejlettebb módszerekkel, nagyüzemi gazdálko­dással nyílik. Mezőgazdaságunk szocialista át­szervezésének terve alapvető feladata kell, hogy legyen minden művelődési munkának. A szak­ismeretek elsajátításán túl tehát a cél a mate­rialista, világnézeti, természettudományi, törté­nelmi, irodalmi nevelés. Hosszasan lehetne e kérdésről beszélni, ha részleteiben vizsgálnánk. A termelőszövetkezetekben például külön ren­dezünk előadás-sorozatokat, szakmai és ismereti tanfolyamokat, tapasztalatcserék és termelési módszerek elteriesztésén keresztül is biztosítani fogiuk a termelőszövetkezeti tagok ismereteinek fejlesztésé^ fiopen főként az ismeretterjesztés továb­bi szélesítése és eredményessége érde­kében létrehoztuk a Művelődési Ta­nácsot. mely a társadalmi szervek be­vonásával hivatva van arra, hogy e fel­adatok megoldásához nyújtson segítséget. Már többen várakoztak Fekszi elvtársra, amikor még egv utolsó kérdést feltettem. Mi a terv a nagv. szén fehérgyarmati kultúrházzal. oly keveset beszélnek róla, mióta elké­szült? — Terveink nagvnk és széoek. Usvanis a kiszabat és Szamoshát ..táiknltúrótthonát” akar­ok ott kialakítani. F tervünk azonban csak a távlati tervezéseink között szerepelhet jelenleg, mert ieen komolv anvagi befektetést igényel, mely anyagiak nem állnak most rendelkezé­sünkre. így tehát most még annyi a terv a fe­hérgyarmati kultúrházzal, hogy mint a többi já­rási kultúrházak, lássa el adott feladatát — fe­jezte be nyilatkozatát Fekszi elvtárs. Választási Békeverseny indúlt a Tiszaiöki Vizierömü Vállalat dolgozói körében A Tiszaiöki Vizierőmíi Válla­lat dolgozói — tekintettel a \á- [lasztások fontosságára és novem- [ bér 7-ére. — a vállalaton belül [október elsejével Választási Bé- [ keversenyt indítottak. A vállalat »dolgozói a fontosabb telephelyek [vetélkedésével, nagyobb teljesít- ► mények elérésével pontosabb [munkával kívánják tanujelét ad­ni, hogy hű végrehajtói pártunk és kormányunk célkitűzéseinek. Mikor e versenyt a vállalaton be­lül meghirdetjük, felhívjuk me­gyénk összes dolgozóit, hogy csat­lakozzanak a versenyfelhíváshoz és együtt, eredményeinkkel bizto­sítsuk a választások sikerét és méltóan a nagy szocialista forra­dalom évfordulóját. A tiszaiöki felhívás: A Vízierőmű Vállalat telepei a rendelkezésre álló vízienergia legkedvezőbb kihasználása, az ön­költségcsökkentés megvalositasa érdekében az alábbiak szerint indítják a munkaversenyt. 1. A RENDELKEZÉSRE ÁLLÓ ENERGIA maximális kihasz­nálása érdekében emelni kívánják a hasznosítási fokot. A kiértéke­lést naponta végzik. A kiindulási alapon felül minden túlteljesített százalékért egy pont jár. 2. A TERMELÉSI KÖLTSÉG CSÖKKENTÉSE tekintetében az alakulást az előző év azonos hónapjának termelési költségével ha­sonlítják össze. Minden százalék megtakarítás itt is plusz egy pon­tot, mint minden százalék túllépés egy versenypont levonását ered­ményezi. Az értékelést az üzemgazdasági osztály végzi majd. 3. ZAVARMENTES ÜZEMELÉST kívánnak elérni az időszak alatt. Ennek érdekében ha a tárgyhónapban üzemzavar fordul elő a telepen, akkor tíz pontot, míg ha csak rendellenességet észlelnek, akkor öt pontot vonnak le. A munkafegyelem betartása végett a legjobban dolgozó részleg öt, míg a továbbiak 3, I, illetve 0 pontot kapnak. 5. A TELEPEK TISZTÁNTARTÁSA érdekében is hasonló pon. tozást rendeltek el. A kiértékelést az üzemviteli osztály végzi. A helyezések megállapítása a különböző feltételekben elért pontszá­mok összegezése alapján történik. A verseny 1958. október 1-én vette kezdetét, amikor vándorzászlót alapítottunk. Tiszalök, 1958. évi október. DEÁK LÁSZLÓ BERKI ZOLTÁN üb. elnök igazgató JARCSICS ISTVÁN párttitkár Találmány született A gépifermen* látóban a futó­szalag ütemesen, foly­vást hozza a ru- dakra fűzött fermen­tált dohányt a ’ fer­mentálókamrából és a földre pottyantaná, ha a kiszedőmunkás nem nyúlna érte ide­jében. Forró a rúd, a dohány és nikotin­gőzös a levegő. Ne­héz dolguk vari ott a munkásoknak! A ta­posó is kiadja az erejét nyolc óra alatt! Fáradtan tán­col a ládában gyűlő dohányon, hogy az­tán préselni lehessen. Jól fizetik a munkát, de nem sokáig bírja ott az ember. Jól tette a Dohány­ipari Igazgatóság, hogy pályázatot hir­detett olyan újításra, amivel könnyíteni le­het a kiszedők és ta­posok dolgán. Akadt is olyan ember, aki nemhiába törte az eszét a nagy felada­ton, hónapok mun. kája árán, de csak megvalósította! Szilágyi Ist­ván többszörös újí­tó, a nagykállói do­hánybeváltó dolgozó­ja találmányt készí­tett. A „Dohányki­szedő és taposógép“- pel olyat alkotott, ami a dohányiparban a világon egyedül­álló! Az újító még nem volt otthon. Felesége beszélt. — Kezdetben hara­gudtam a férjemre azért, mert minden szabadidejét az újítá­sokra fordította. Az­tán amikor láttam, hogy értelme van a fejtörésnek, már én is segítettem, amivei tudtam. A „kisgépet” sajátkezűleg készí­tette le. Hej, de so­kat izgultunk, hogy sikerüljön! A sza­badság ideje is rá­ment. Nagy volt az örömünk, amikor ki­próbáltuk és a gép jól működött. A feltaláló, amikor hazajött, megmagyarázta a gép megalkotását és mű­ködését. Rajzok és fényképek kerültek az asztalra, arról ma­gyarázott, mert a kisgép már Budapes­ten van. A Lágymá­nyosi Dohánygyárban Zacskó főmérnök és Kelemen Béla mér­nök a gép tízszeres megnagyobbításának tervét már el is ké­szítették. — Sokat törtem a fejem, — magyarázta a feltaláló. — Először a szállítószalag meg­hosszabbítására volt ehhez szükség, hogy láncos átvétellel egé­szen a taposóládáig vigye a rúdra fűzött dohányt. Egy ékbe­futó terelő beiktatá­sával elértem, hogy mire a szállítószalag a rudat a taposóhoz viszi, addigra a terelő a rúd közepére tolja össze a dohányt. Szerkesztettem egy körhagyóval működő gépkart, mely a szál­lítószalag működésé­vel együtemű munkát tud végezni. Lz a gépkar markolja ösz- sze a rúdon csomóra tolt. dohányt, a tapo- sóba emeli, sót 100 kilós nyomással bele- préseli a ládába. Te- , hát elvégzi a tapo­sást is! Mire a terelő és gyűjtőszerkezet a következő rúdon cso­móra gyűjtötte a' do­hányt, a gépkar már­is értenyúl. fgy folya­matosan, 6—10 má­sodpercenként tesz meg egy fordulót, a gépkar, ahogy azt a szállítószalag sebes­sége megkívánja. Most már ugye kedves olvasók, nem is olyan nehéz ezt így elgondolni, mi­után a feltaláló a gé­pet megalkotta! ..Le­het, . hogy a leírás nem egészen pontos, de a fontos az, hogy a dohánykiszedő és taposógép emberek munkáját tudja , elvé­gezni és jól működik! A Találmányi Hiva­tal elfogadta talál­mánynak. A „nagy­gép” összeállítási ter­veit mérnökök készí­tették el, és hír sze­rint a Szolnoki Laka­tosipari Ktsz-ben fog­ják elkészíteni a gé­pet. A Dohányipari Igazgatóság gondos­kodik arról, hogy mi­nél előbb üzembe le­hessen helyezni' a gé­pet, amihez gratulál lünk a feltalálónak! O. A, , ,C S A 0“

Next

/
Thumbnails
Contents