Kelet-Magyarország, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-05 / 235. szám

2 KELETMAGYARORSZAG 1958. OKTÓBER 5, VASÄJINAF S€4%$^0$t> Epül a baktai kulturház Hosszú hónapokon ke­resztül rideg, fagyos, barátságta­lan légkör uralkodott a sényöi pártszervezetben. Ez hatással volt a falura is. A párt politi­kájához hű, célkitűzéseit követő kommunisták, a becsületes pár- tonkívüli dogozókkal együtt valóságos lidércnyomás alatt él­tek. Miből fakadt ez? Abból az utasítgató, parancsolgató és min­denek fölött uralkodni akaró légkörből, amelyet Pehely Fe­renc, a pártszervezet leváltott titkára alakított ki maga körül. Pehely Ferenc kiskirályosko- dott. Felrúgta és semmibe vette a kollektív vezetés lenini elvét. A vezetőség egyes tagjaira nem sokat adott, ö döntötte el, mikor legyen vezetőségi ülés és tag­gyűlés. Földi Imrének, a párt- vezetöség tagjának kijelentette: „Fogd be a szád, te csak bélyeg­áruló vagy", akkor, amikor az javaslatokat merészelt tenni. Aki neki nem tetszett, nyíltan kijelentette, hogy leváítatja. Ez­zel fenyegette a terményfelvásár­lókat, italboltvezetőt, tejkezelőt, postást. Az emberekkel szemben durván, gorombán viselkedett. Intrikát, rágalmat szőtt dolgozó parasztokra. Jogtalanul gyanúsí­tott meg embereket, de a maga hibáit takargatta. Pedig, ha a másik szemében meglátta a szálkát, akkor a magáéban sem szabad lett volna elfeledkezni a gerendáról. Hogy volt ilyen? íme: Jogtalanul, a községi tanács tudta nélkül használt két hold földet, amely után nem fizette az adót. Gyermeknap helyett bált rendezett a saját elhatáro­zására, melynek a bevételével nem számolt el senkinek. Prokai János fmsz igazgatósági tagot durván megsértette. Jogtalan előnyöket akart biztosítani a ma­ga és hozzátartozói számára. A tiszteletet szinte parancsoló mó­don követelte meg személye iránt. Kantár János részére egy­szerűen megtagadtatta az ital­bolt vezetőjével a sör kiadását, mivel az nem hívta meg lánya esküvőjére. Lehet-e ezek után csodál­kozni azon, hogy az emberek úgy beszélnek erről az időről, mint Pehely Ferenc korlátlan uralkodásáról, mint a „Pehely- kormányról'1, „Pehely-pártról?” Nem lehet. A kommunisták hiá­ba keresték a kapcsolatot a dol­gozd parasztokkal, azok elzár­kóztak. A tiszteletnek örvendő idős kommunista iskolaigazgató, Szálkái Sándor bácsi a követke- íőket mondja erről az időről: „Valósággal üldözött bennünket. Ha valamit szóltam a tanácsülé­sen, egyszerűen letorkolt, pedig én huszonnyolc esztendeje taní­tok ebben a faluban. Az ő „em­bereitől” nem kérdezhettük meg taggyűlésen, hogy miért akar a pártba lépni, mert azt felelte rá, hogy ez nem szükséges. Ezex után nyilván még szólni sem mertünk, ö képviselte a pártot, és úgy volt minden, ahogy ö akarta. Mintha lidércnyomástól szabadult volna meg a falu, arr.’- kcr leváltották." Így vélekedtek a pártowíviili dolgozó parasztok is. A bizal­matlanság, a Kisk rályojkeJás nem vonzotta, hanem taszította az embereket a párttól. Orbán Mihál kijelentette: „Én nem értek az ilyen vezetéssel egyet!“ Bemáth: Balázs: „Míg Pehely ve­zeti a pártszervezetet nem tu­dom elhatározni magam.“ De sorolhatnánk ezt tovább. Meg kell mondani őszin­tén, harc kérdése volt Pehely Ferenc visszahívása a pártveze­tésből. Miért? Azért, mert saj­nos, a befolyása alatt álló em­berek, kommunisták, és azok a párttagok, akik ilyen, vagy olyan rokoni, testvéri kapcsolat­ban állnak vele, nem elsősorban a párt politikája, célkitűzései alapján, hanem eléggé elfogul­tan szemlélték a történteket. Kezdetben csak karbatett kezek­kel nézték, hogyan mérgesedik napról napra a viszony a párt- szervezet és a tömegek között. Egyre csak csorbult a kommu­nisták tekintélye. Bizalmatlanul fogadtak az emberek mindent, ami a párttagok részéről hang­zott el. Nem hittek már. A párt­tagok viszont nem mertek szól­ni Pehelynek. Féltek a követ­kezményektől, attól, hogy Pe­hely Ferenc újabb hibákkal te­tézi a bajt. Végül azonban még­is megsokallták a dolgot, és kérték: vizsgálják felül tevé­kenységét. Megtörtént. A párt­tagok és a falu dolgozói kiöntöt­ték keserűségüket, és győzedel­meskedett az igazság. A taggyű­lés leváltotta és a vezetésből is visszahívta az izgága, uralkodó­szellemű embert. Szinte fellélegeztek az embe­rek Sényőn, amikor megtudták az eredményt, örömmel fogad­ták, hogy a becsületes, tisztelet­nek örvendő kommunista, Tóth Balázs került a pártszervezet élére. Beválasztották a vezető­ségbe az öt holdas Tamás Mi­hály dolgozó parasztot is. Friss, bizalmat érlelő levegő tódult a pártszervezetbe. Felengedett a fagy, a taszítás szellemét a von­zás légköre váltotta fel. S ezt igazán olyan tettek, tények bi­zonyítják, amelyek mindenki számára mutatják: a lidércnyo­más megszűnőben van Sén/őn Három hónap alatt tizenkilenc egyénileg dolgozó paraszt lépett a kommunisták nagy családjába. A megyei közegészségügyi-járványügyi állomás tájékoztatása a hastífusz elleni védekezésről Lapunk munkatársa felkereste a közegészségügyi-járványügyi állomást és érdeklődött a has­tífusz elleni védekezésről, ahon­nan a következő választ kapta: A terjedési lehetőségek figye­lembevételével kell a hastífusz megbetegedés eller. védekeznünk, s úgy akadályozhatjuk meg, hogy • jelenlegi időszakban szórványo­san előforduló néhány hastífusz megbetegedésből nehogy tömeges megbetegedés jöjjön létre, vagy esetleg járvány lépjen fel. A beteget még gyanú esetén is el kell különíteni, lehetőleg kór­házba, mert az otthoni elkülöní­tés nem megfelelő. A beteg kör­nyezetében a személyi tisztaságra, az élelmiszerek tisztaságára, a konyha, lakás, udvar és mellék­helyiségek tisztaságára és ruházat tisztaságára ügyeljünk. S mert a kéz gyakori átvivője a kórokozók­nak, ezért nagy gond fordítandó a gyakori, de különösen az étke­zés előtti kézmosásra. A lakás­ban nem szabad megtűrni a le­gyet, azt irtani kell. Szereljünk iégyhálót az ablakokra, s a légy­tenyésztő helyeket szüntessük meg. A szemét, trágya, ürülékek megfelelő elhelyezése, fertőtlení­tése és eltávolítása nem elhanya­golható. A védekezés szempontjából na­gyon fontos az ivóvíz tisztaságá­nak megőrzése. A kútvíz tiszta­ságának megóvása érdekében a kút körül 10 méteres körzetben árnyékszéket, trágyadombot, pö- cegödröt, vagy más szennyező be­rendezést létesíteni nem szabad. Itt ruhát, fehrneműt, edényeket mosni tilos. A kút környékét tölt­sük fel, hogy az elhasznált víz a kútba vissza ne folyhasson. A tej forralva, vagy pasztöri- zálva fogyasztható. Nyers étele­ket tisztítatlanul, mosa.tlanu’ ne fogyasszunk Óriási eredmény ez. Bár igaz, a? emberek egy része még ma is tar: attól, hogy később nem ke­ríti-e kezébe a vezetést Pehely Ferenc. Ez rajtuk múlik. A kommunistáktól függ, milyen lesz a viszony a pártszervezet és a falu dolgozói között. A je­lek azt mutatják, hogy jó úton haladnak, amelyet sok-sok dol­gozó paraszt elismer. Ezelőtt beszélhettek a kommunisták a szövetkezeti mozgalomról. Nem sok foganatja volt. Amint a pártszervezet ve­zetésében helyreállt a rend, es látták az emberek, hogy meg­szűnik a parancsolgatás sokan maguk kezdeményezték a szö­vetkezet megalakítását. Odaáll- tak a párttitkár mellé, a kom­munisták mögé, és Üj Utakon járó néven megalakították a községben a második szövetke­zetét. Tíz család, tizenöt tag 146 hold földön kezdett új életet, amely reméljük, gazdag gyü­mölcsöt terem a többi, még kí­vülálló dolgozó paraszt számára is. Az összeférhetetlenség, amely korábban megvolt a vezetők kö­zött, megszűnt. Látogatottabbak lettek a taggyűlések, pártnapok. Bátrabban elmondják az embe­rek a véleményüket. Bár meg kell mondani, hogy nincs min­den rendben. Nincs pedig azért, mert a korábbi frakciózás láng­ja még fel-felvillan. S ezt szin­tén Pehely Ferenc kezdeménye­zi ,aki gyűlésről gyűlésre meg­próbálja vélt igazát keresni. Ez­zel eltereli a pártszervezet fi­gyelmét a legfontosabb politikai, gazdasági és kulturális tenniva­lókról. Még súlyosabb, hogy ezt akkor teszi, amikor a pártszer­vezet egysége szilárdulóban van. Súlyos következményekkel jár­hat ez. Egyrészt a pártszerve­zetre, a falura, de magára Pe­hely Ferencre is. Hiszen a párt szervezeti szabályzata kimondja, hogy a frakciót szervezőknek semmi keresnivalójuk nincs a pártban. Jó lesz tehát, ha alapo­san meggondolja, mit csinál, mert a párt elvi kérdésekben senkivel nem alkuszik Sényő dolgozó népe örömmel nyugtázza, hogy meg­változott a légkör a pártszerve­zetben. Ennek a gyümölcsét most kezdik élvezni. Elmúlt a lidérc­nyomás, és bíznak abban, hogy a kommunisták megakadályozzák feléledését. Farkas Kálmán. * ** Baktalárántháza megyénk egyik legnagyobb községe. Hosszú időn keresztül mégsem volt kultúrháza, csupán egy terem, ahol szükségből időnként előadásokat tarthattak, amíg az épület gyen­gesége miatt életveszélyessé nem vált a teremben nagyobb töme­gek tartózkodása. Már sokkal kisebb települések, tanyák is ren­delkeznek kultúrotthonnal. A baktalórántházi művelődési ház mégiscsak most van születőben. Sokféle ok hátráltatta az építést, erről már korábban irtunk is. De a legfőbb ok az volt, hogy a közös akarat nélkülözte azt a lendületet, amellyel tetté válhatott volna. Most kétszeresen sietnek hát az építők, s az eredmény: íme, nem marad eV. Vive la trance! Loire partján oly szőke a búza, s oly édes a nizzai füge!... Hamvas pírját Frankhon fölé húzta ifjú párok csókja, es küje. Bastille vére lángol a kohókban, s a sziklákon maquis-esend feszül. Lyonban is jól van, ami jól van és a rossz Caénben sem csendesül. Öllaláktól hangos földek híznak, s a kis Colette édesen totyog. Oradouri foga van a kínnak. Minden új és minden megszokott. Párizs ékszer a világ nyakában, népe izgul, bánkódik s örül. Még a gond is virágzik, ha nyár van: tenger óvja, s gyomlálja körül. Jó bort iszik a provancei gazda és a bretán hűen él, szeret. Reménybírók nyilának tavaszra, megfestik a normandi eget. A franciák szava édes alma. Verlaine, s Balzac éppen így beszélt Szivükből szól Danton, s Curie hang je s őrzik még a forró gall zenét. Édes gond és nagy kaland az élet milliónyi munkás asztalán. Folytatása nem ér soha véget, ugye monsieur, oui sok szép madame? Győri Illés György. Koldustari A városszéli viskó úgy kor­** nyadozott az ut szélén, mint a részeg ember kalapja. A Bujtos vizének békái han­gos kuruttyolásukkal fújták éjjeli zenéjüket, A roskatag földkunyhóban özvegy Babuc Mihályné gyere­keit fektette egymás mellé a szalmaágyon. Arcán csendes apátia ült. Olyan mindenbe beletörődéssel rendezkedett a kunyhóban, mint aki senkitől és semmitől nem vár már sem­mit. Arcán pillanatokra sötét tüzet gyújtottak gondolatai. S aztán, mint sötét ködgomoly telepedő, t egész kifejezésére a bánat. Megremegett, s nem tudta visszafojtani zokogását. Zaklatott agyában egymást kergették a gondolatok. És mint undorító kísértetek je­lentek meg előtte bánatának hosszú évei. Egyre inkább tes­tet öltött benne az a gondolat, amelyet nem tudott már el­hessegetni maga elől: Old meg őket! Ez nem élet, kínlódás, a haláltól is rosszabb ..; És ez a kegyetlen gondolat egyre jobban elhatalmasodott rajta. Teste, lelke sóvárogta a pihenést, azt, hogy minden­nel számoljon Is: a küzdelem­s z n y a mel, amelyet megvív minden falat kenyérért... Elrévült szemei a messze­ségbe bámultak.. Látta férjét, Mihályt, mint legényt.. Benyi­tott kiskapujukon.. Délceg termetén feszült a vasárnapi ruha, pörge kalapját kezében tartotta, s úgy jött feléje ke­mény járással, mint a meg­valósult álom. . A kép eltűnt. Megrázkó- dott és olyan sóvárgás fogta el, hogy ordítani szere­tett volna. Elsuhantak előtte életének azon napjai, amikor a maga szerény módján boldog­nak mondhatta magát.. Aztán ez az apró boldogság szertefoszlott, mint nyári al­konyon a bárányfelhők. Munkát keresett, hogy tisz­tességgel felnevelhesse az ár­vákat. Mosni, súrolni járt úri házakhoz, s onnan vitte gyer­mekeinek az ételmaradékot.. Aztán az idő ebből is kikop­tatta. . S végül nem volt mit tenni, gyermekeit kézenfogva, arcán a szégyen és fájdalom könnyeivel, koldulni indult.. Az asszony fáradt mozdulat­tal helyezte a faggyúgyertyát az asztalra, s kezében egy hi­vatalos iratot tartott, amit újra és újra elolvasott: A nyíregyházi polgármesteri hi­vatal értesíti Babuc Miháiy- nét, hogy mivel háztulajdon­nal rendelkezik és sok olyan kérelmező van, akiknek sem­milyen ingatlanuk nincs, job­ban rászorultak, ezért koldu­lási engedély iránti kérelmét elutasítja. . Mi más lehet kiút, mint a megkönnyebbítő halál. Gyermekeire pillantott. A vékony arcocskák kisimultak az alvás boldogságában, s clyan édesek, aranyosak lettek, mint minden gyerek, akármelyik édesanyának. De ez már megkínzott agyá­nak néhány világos pillanata volt. Forgatta kábultan az el­utasító végzést, aztán lassan a láng fölé tartotta.. A hivata­los írásba belenyalt a láng, lobbant a papír, majd kihul­lott az asszony reszketeg ke­zéből. ly! ásnap a helyi lapban rö- vid hír jelent meg: Teg­nap a Bujtoson egy ház ki­gyulladt, a gyermekeket sike­rült megmenteni, de a tüzet okozó, hanyag anya, a lángok között lelte halálát. 1931-ben történt, a Horthy- rendszer 11. évében. Zsurakovszki Mihály.

Next

/
Thumbnails
Contents