Kelet-Magyarország, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-29 / 255. szám
VHóg proletárjai egyesüljetek! NEGYVEN ÉVES A LENINI KOMSZOMOL — HAJNAL A CIGÄNYSORON — GYORSÍTSUK MEG A BETAKARÍTÁST — PARTHÄZAVATÄS „November 16-án minden hazájához hű állampolgár szavazatával is hitet tesz az eddig megtett út és a küzdelmes, de még szebb jövü mellett“ Benkei elvtárs a berkeszi dolgozók között Szombaton, október 25-én este 7 óra tájban zsúfolásig megtelt Berkeszen a gyermekotthon mintegy 500 személyes kultúrterme, sőt néhányan a bejárat előtt szorongtak, amikor Cseke Gábor, a HNF helyi titkára üdvözölte a feldíszített színpadon helyet foglaló elnökség tagjait, közöttük Benkei András elvtársat, az MSZMP megyei végrehajtó bizottságának első titkárát, Baráth István elv- társat, az MSZMP megyei végrehajtó bizottsága gazdasági osztályvezetőjét, Jakab elvtársat, a JB titkárát, Rozgonyi elvtársat, a járási tanács elnökét, valamint a község vezetőit és dolgozóit. A választási nagygyűlés első részében a gyermekotthon úttörőszervezetének énekkara adott elő mozgalmi és népdalokat, az általános iskola úttörői és az intézeti növendékek felváltva szebbnél szebb verseket szavaltak, majd általános figyelem közepette Benkei elvtárs emelkedett szólásra. Benkei elvtárs választáu beszéde Mii mulatnak a jelölőgyűlések tapasztalatai.9 — Tisztelt választói gyűlés! — Kedves barátaink! Kedves elvtársak! — Dolgozó népünk 1958. november 16-án az urnák elé járul, hogy megválassza az országgyűlési képviselőket és a helyi tanácsok tagjait. Amikor a választásra jogosult dolgozók szavazólapjukat az urnába teszik, egyben arra is gondoljanak, hogy nemcsak kire, hanem mire is szavaznak. A jelöltek ugyanis bizonyos politikai irányvonalat, gazdasági, kulturális, egészségügyi és egyéb terveket is képviselnek és amikor választunk, akkor erre a politikai irányvonalra és tervekre is szavazunk. — Azt mutatják, hogy megyénk dolgozói a jelölő- gyűléseken olyan dolgozó embereket jelöltek a különböző szintű államhatalmi szervekbe, akik nem akármilyen politikai irányvonalat, vagy terveket képviselnek, hanem a szocializmus építésének irányvonalát, gazdasági, politikai, kulturális életünk szocialista terveit képviselik. Ezekről a problémákról és tervekről folyt a vita a jelölőgyűléseken, amikor a dolgozók olyan embereket választottak ki, akik képviselni tudják a falu, a járás, a megye, az ország dolgozó népének érdekeit, jövőjét. — A választásnak már ebben a szakaszában is tapasztaltuk, hogy a dolgozók megértették a mostani választás nagy politikai jelentőségét. A választókerületekben a választásra jogosultaknak több, mint a fele jelent meg a jelölőgyűléseken, ahol nem pusztán a megfelelő személyt jelölték ki, hanem községi, sőt országos és nemzetközi gondokról és problémákról is tárgyaltak. Megyénk munkásai, dolgozó parasztjai, értelmiségi és más dolgozói tanúságot tettek arról, hogy éretten és meggondoltan tudnak politizálni, felelősséget éreznek a népi hatalom további erősítéséért, szocialista fejlődésünkért és a helyi gondokat helyesen kapcsolták össze az országos gondokkal. őszinte légkör jellemezte a jelöléseket, minden dolgozó elmondhatta a maga meglátásait az egyes ügyekről és a jelölttel kapcsolatban. — Az ellenséges elemek is akcióba kezdtek a választás sikere ellen.. Megpróbálták zavarni a dolgozók gondolkodását, bizalmát, melyet megyénk dolgozói éreznek az MSZMP és a forradalmi munkás-paraszt kormány iránt. Azt szeretnék elérni, hogy mi.iél több dolgozót távol tartsanak az urnáktól Milyen érveket vetett fel az ellenség? ,,Aki az összeíró lapot aláírja, az egyben aláírja a szövetkezetbe való belépést is.. . Nem választás lesz, hanem csak szavazás... Most a választás előtt finoman beszélnek,, de majd a választás után erőszakoskodni fognak.” Külföldi tőkés körök is kifejezésre juttatták szerény óhajtásukat a Szabad Európa Hangján keresztül: „A magyar dolgozók teljesen passzívan és közönyösen viselkednek a választási előkészületek során. Ezzel a közönnyel kell most megbirkóznia a magyar kormánynak. A magya. dolgozók passzivitásukkal fejezik ki azt, hogy nem értenek egyet a rendszerrel és híven kitartanak az októberi „forradalmi” gondolatok mellett,” — Úgy gondolom, felesleges időt pazarolni a hazai és a külföldi reakció minden elhangzott ocsmány rágalmának megáíolásá- ra, de egyes kérdésekre mégis ki kell térni. Elöljáróban csak any- nyit,. hogy a jelölőgy üléseken való tömeges megjelenés eleve cáfolja a közömbösséget. De miért beszélnlek ők közönyről? Nyilván ezért,, mert ezt szeretnék elérni. Azonban tévednek ezek az urak, ha azt hiszik, hogy a mi dolgozóink nem szűrték le az 1956-os ellenforradalom tapasztalatait. Tévednek,, ha azt gondolják hogy a magyar dolgozó nép dróton rángatható bábu, amelyet ők ügy és akkor rángathatnak, amikor' nekik tetszik. A mi dolgozóink nem paprikajancsik és nem papagájok! Ennek a világnak már régen vége, bár meglehet, ebben a községben is akad egy-két papagáj, akik azt rikácsolják, amit Szabad Európa Hangjából szedegetnek fel. Nem hiszem, hogy közülünk bárki is szívesen vállalkozna ilyen papagáj szerepre. De ha mégis vállalkozna valaki, mit csináljunk velük, hiszen van köztük 1—2 olyan is, akik osztályhelyzetüknél fogva hozzánk tartoznak. — Levágjuk a tollúkat,, vagy kivegyük a nyelvüket? Ez nem lenne jó. Inkább beszélgessünk velük, így előbb-utóbb észhez térnek. Keressük meg a főpapagájt,, a betanító mestert és látni fogjuk, hogy e föpapagájok nem mások, mint kulákok, volt földesurak, főszolgabírók, volt nagykereskedők, nagyvállalkozók, kakastollas csendőrök és a nép egyéb ellensé. gei. — Nos. ezeknek üssünk a fejükre! A választás célja és jelentősége —. Szükségét éreztük, hogy a november 16-i választás előtt itt, ezen a választási gyűlésen találkozzunk és elmondjuk: mit akarunk képviselni az országgyűlésben és a tanácsokban, mi a helyzet nálunk ma és mit akarunk elérni az elkövetkezendő időben politikai, gazdasági és kulturális téren? Nyiltan és őszintén beszélek, mert csak így ért szót a becsületes ember. Nincs takargatni valónk, nincs szegyeim valónk, mert amit eddig tettünk és ezután is tenni szándékozunk, tiszta szívünkből, meggyőződésünkből a dolgozók érdekében tettük. El kell mondani mindezeket, nehogy az a vád érjen bennünket a választások után, hogy erről mi nem beszéltünk a választások előtt. Igaz, hogy utánam nem görgetnek sörös-, boros-, vagy pálinkás-hordót Nem kínáltam meg senkit kortesitallal. Ezt nem is teszem meg. Erre az uraknak volt szükségük és nem nekünk! Mi nem a bor és a pálinka mámorában váltunk szót választóinkkal, hanem józan állapotban, becsületesen és barátién. Ügy gondolom, hogy ez méltó mihozzánk. Ml nem csinálunk a választásból nagy hűhót és nincsenek hisztériás kirohanásaink. Erre nincs semmi szükség. A választás törvényes aktus, cselekedet dolgozó népünk életé- oen, hiszen a tanácstagok és a képviselők megbízatása, mandátuma lejár. Ez a választás az ellenforradalom utáni konszolida- ciós politlik- betetőzése, bele.’.e- 7ése és egyben új szakasz, a szocializmus építésének még erőteljesebb folytatása lesz.-c Mi ma választásunk fő célkitűzése? A szocializmus további építése, nemzeti függetlenségünk és szabadságunk megőrzése, a békés együttélés megvalósítása, a népi hatalom további erősítése és szilárdítása. A választás belpolitikai jelentőségét ezek a fő célkitűzések adják. De a választásnak nagy nemzetköz; jelentősége is van. A választás nagy sikere ugyanis erősíti a szocialista tábor országainak erejét, ugyanakkor csapást mér a belső és külső reakció törekvéseire, amelyekkel hazánkban nem erős népi hatalmat, hanem kapitalizmust szeretnének. Csapást jelent azokra az elemekre, akik két évvel ezelőtt az országban és ebben a községben is kibontották az ellenforradalom szennyes zászlaját. és hazug jelszavakkal, különböző fenyegetésekkel igyekeztek a népet rábírni arra, hogy engedje ki kezéből a hatalmat és ássa meg a Saját sírját. — Nincs talán igazam? Nem én beszéltem november 3-án este a rádióban, hanem Mindszenty József. Nem én követeltem vissza közei egymillió hold földet az egyháznak, hanem Mindszenty József. Nem én fenyegettem meg a múlt rendszer örököseit, hanem Mindszenty József, Nem én jelentem meg Nagykállóban a földért és kastélyért, hanem Kállay volt miniszterelnök két fia. Gróf Esz- terházy nem azért tért vissza Nyugatról, hogy a tatai szénbányában munkásként dolgozzék. A levitézlett volt megyei földbirtokosok nem azért jelentkeztek, mintha termelőszövetkezetet akartak volna alakítani, melyben munkaegység-szerinti részesedés alapján dolgoztak volna. Azért jelentek meg, hogy megsuhogtassák a kizsákmányolás ostorát a volt konvenció« cselédek feje fölött. Horthy véres fasiszta fehérterrorja kismiska lett volna ahhoz képest, amit ezek a tetőtől talpig nemzetiszínű szalaggal és kokárdával felcicomázott urak csináltak volna, ha idejük engedi. — A mi józan dolgozó parasztjaink korán meglátták, kik akartak újra feltűnni a torién elem lomtárából. Hamar észrevették, hogy az ú. n. „forradalmi“ bizottságokba beültek a volt kizsákmányolok, kulákok. volt csendőrök és egyéb söpredék. Dolgozo népünk egyetlen {iának hű szíve többet ér, mint az egész fasiszta szemet. Mi nem vagyunk bosszúálló emberek, de jogos volt kormányunknak azon intézkedése, amellyel keményen felelősségre vonta az ellenforradalom fő szervezőit. Nagy Imre és társai is elnyerték mellé sorsukat. Dolgozó népünk egyetért ezekkel az intézkedésekkel. Amikor 1956. november 4-e elérkezett, akkor választani kellett a magyar népnek: Kádár János, vagy Mindszenty, az ENSZ- csapatok, vagy a szovjet segítség, Szcc’aHzmus vagy kapitalizmus, béke, vagy új világháború? A magyar dolgozó nép a béke ügye mellett döntött. A reakció úgy igyekszik beállítani az 1956-os eseményeket hogy az „a magyar nép felkelése, a magyar nép dicsőséges forradalma“ volt. Nos, tisztázzuk végleg ezt a kérdést: a szavazás előtt különben sem árt, ha mégegyszer foglalkozunk vele. 1956-lmn ellenforradalom volt! — Forradalom az, amely meg-' változtatja a tulajdonviszonyokat, elveszi a földet az arisztokraták- tói, a mágnásoktól, a főpapoktól és kiosztja a nincstelen parasz-1 toknak. Forradalom az, ha a j nép elveszi a bányát, a gyárat, a bankot az úraktól és népi tulajdonba adják.. Ha valaki en- ! nek az ellenkezőjét akar ja megvalósítani, akkor ellenforradalomról van szó. Nálunk ez történt. A munkásosztály a dolgozó pa- ! rasztsággal szövetségben a nép j érdekeinek megfelelően népi tu- ; lajdonba vette a döntő termelő- ! eszközöket és átalakította az államhatalmi szerveket. Az ellen- : forradalom ezt akarta visszafor- 1 ditani. Benkei elvtérs a továbbiakban számadatokkal mutatta meg, milyen voit a Horthy-renclszer u. n. „tiszta” demokráciája. Elmondotta 1, éleiéül, hogy 1931-ben 245 képviselő közül 84 földbirtokos, 41 állami főtísztviselő, 15 bankár, 5 gyáros, 37 ügyvéd, 12 pap, 14 magasrangú katonatiszt volt a parlamentben, akik között 19 gróf és 9 báró volt. Szabolcs megye törvényhatósági bizottságában 1940- ben a következők foglaltak helyet: vitéz dr. bulyi és jékei Jé- key Ferenc főispán, földbirtokos, Gömbös kebelbarátja, dr, Bakol- czi Borbély Sándor alispán szőlőbirtokos, ippi és érkeserűi dr. (Folytatás a 2, oldalon!' XV. ÉVFOLYAM, 255. SZÁM Ára 50 fillér 1958. OKTOBER 29, SZERDA
