Kelet-Magyarország, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-26 / 253. szám
4 HKKFI IV’ 4UY AR1IRS7ÁG 1958. OKTOBER 26, VASÁRNAP Szindbád, az örök utas V_ indbad, Gyula pajtas, mii mentél már -1? Hiszen emlékezel, csak tegnap volt még, hogy ott, a ma mesz- szi Keletmagyarországon, egy kis, álmos városka konviktu- sában Te, a nagyobbacska diák titokzatosan félrevontál az udvar szegletébe, s miközben a fiúk zajongva verték a Longa Métát, Te elvittél engem mesélő fantáziád szárnyán egy ismeretlen, kalandos világba, amelynek semmi köze nem volt iskolapadhoz, arisz- toszhoz és logaritmushoz. Aztán elválasztott bennünket az élet, s csak hosszú-hosr- szú évek múltán, nyugtalan fővárosi éjszakák zűrzavarában kerültünk újra össze. Üj- ra félrevontál egy csöndes szögletbe, mint akkor régen, és fabulázó kedved újra támadt. Megint egyszer egy egész világot fedeztél fel, Szindbád. esodahajós, és én megint tág“ ranyilt szemmel, ámúló lélekkel hallgattam romantikus meséidet. Lelkiismeretévé lettél a kornak, s majdan csu- dálkozó unokák hitetlenül hallanak ilyen emberekről és korokról csak fel kell ütniök va- lemilyek könyvedet a 61 közül, hogy ráolvassák nemzedékünkre az úri tempó és a magyar virtus vádját. Aztán lassacskán eikalkúltak a nagy ot-akar ások, nagyot- lendüiések évei. Elcsendesedtünk, Gyula pajtás. Már nem az alföldi kúriák, s már nem a pesti szalonok érdekeltek. Amikor újra találkoztunk csöndes, kis budai vendéglőben. megint csak félrevontál, és Szindbád új felfedezéseiről meséltél nekem. A „Száz hamis eskü városrészről“-, Tabánról, ahol miúden ablaknak, minden kapualjnak megvolt a maga csendes romantikájú élménye, ahol Szindbád Don Ki- hotévá lett. és minden varrókisasszonyt hercegnővé nézett, ahol mélázó órák csöndjében bútorok pattannak, a levendu- laszagú szobákban kakukos óra ketyeg. Ekkor vallotta meg Rezeda Kázmér úr, hogy élete negyedrészét kis budai ablakok alatt töltötte, és itt, ezek alatt az ablakok alatt szülte meg azt, amire a mi históriátlan - törtető fővárosunknak olyan nagy lelki szüksége van: a pestbudai legenda, amelyet te álmodtál meg számunkra Gyula pajtás, álomvizek csodahajósa! Mindjobban elkomorodtak az évek felettünk. Sudár, szép termeted megbókolt a kor előtt, töretlen eleganciád kiszorult az óbudai apró házak közé, s most, szegény Szindbád, újra csak újvilágot kellett felfedezned, keserűt, megalázóat. Megismerted a kiadói várószobák, s a miniszteri előszobák szorongásos levegőjét. Neked, 61 magyar kötet írójának, magyar szépségek megálmodójának instanciáznod kellett a mindennapi kenyérért. Szégyenpírral az arcomon elolvastam az utolsó napodról szóló lapjelentést: az utolsó szó, amelyet ember nem hallott Tőled, az volt, hogy „Kérem, holnap korán keltsenek fel, mert el kell mennem a pénzügyminiszterhez, meg a kultuszminiszterhez. hogy sürgessem a segélyemet“-. Szindbád, álomhajós, hát erre a valóságra kellett ébredned?! Ahelyett, hogy nálad előszobáztak volna kiadók minden sor kéziratodért, ahelyett neked kellett segélyért odarestelkednek a hatalmasok elébe! Szindbád, innen az utolsó hajód mellől tetemre hívom a magyar társadalmat amely veszni hagyja az írót, a magyarság lelkiismeretét. Mi lesz ebből a magyarságbó1, ha a mindenünnen ránk zúdúló veszedelmek közepette elfelejtkezünk utolsó kincsünkről, magyar nyelvünkről és annak kincstartójáról, a magyar íróról is? Mire volt akkor ezer esztendők minden szép álma, minden keserves szenvedé:e?! Szindbád, az álmokat mi folytatjuk helyetted, s nem nyugszunk, amíg ezek az álmok valóra nem válnak: kiharcoljuk újra a magyar író becsületét ebben az országban, s hírét künn a nagyvilágban... Szindbád. fáradt hajós, most már pihenj el. Utolsó vitorlád felvonva, hajód elindul a végtelen fedette vizek felé, és mi könnyes szemmel állunk itt a parton, hogy egy utolsó bú:sút intsünk még néked, drága pajtás, csodálatos álomhajós... A másik érdekes doku- meritum, amit Csaba; L. Ernő, a fiatal irodalomtörténész közreadott Móricz Zsig- mondanak Krúdy halála alkalmából készült búcsúztatója- Néhány megkapó részletet alább adunk ebből. — Még alig tíz napja, tizenkettő. Ennek a szennyes tajté- kú mának fodor-hulláma ösz- szesodorta a csónakunkat, agymás mellett kötöttünk ki egy füzesben: már a klubban. Örömmel ültünk össze, mint otthon az úr'- cserkelők, akik bokorba akasztják a fegyvert, hogy a Tisza-kanyar odóban együtt süssenek nyárson ke- csegét. — Gyulám, Gyulám, szivem reménye — öleltem öt —, mit keresel Te itt? Lehajtotta szomorú fűz-fehér fejét, s kedves, dörgő hangján mondotta: — Semmit. Hosszú lábait keresztbe vetette, hosszú karjait ölébe ösz- szerakta, s kicsit maga elé süppedve: — Nem keresek én itt semmit... Nem igen keresek én már sehol semmit. Fényes, nagy gömbölyű szemeit rám vetette, nyíri pajkos, ragyogó pillantását rám borította, 5 mosolyodon, hogy életének e stációját ily sikerültén körvonalazta. — Még a kártyajárás is rossz az idén... — mondta csöndesen, mintha írná. Aztán együtt hallgattunk. Hallgattuk az élő morajt, amely hasonlít a nagyapáink méhesének zöngéséhez. — Mikor voltál odahaza Nyíregyházán’! — én. — Nem -nagyon régen — élénkült fel kicsit Ö. — Elmentem az édesanyámhoz... Jól van... Úgy él, mint számtalan évvel ezelőtt. Maga művelgeti meg a kis földjét, a kis szőlőjét. Nem szorul senkire... Más ember, mint én vagyok... Más . fából voltak ök, mint amit ideadtak nekünk Hallgattunk. — Minket elrontott az élet — szólok. Nézem ezt a csodálatos hajóst az éleibárka romló roncsán, és ráébredtem a szavakra, amiket vetett. És feltűntek előttem az akácos kis falvak a Nyírségben — nyílnak az akácok a vasárnapi, tisztára sepert kis falvak felett, olyan ömlő és dús virágzással, ahogy csak Krúdy Gyula fantáziájának édes illatú virágfűzérei nyíltak még. És soha úgy ketté nem hasadt előttem a hétköznap és a vasárnap, a múlt és a jelen, mint Krúdy csöndes kis megjegyzésére a klub sötétvörös, posztós asztala mellett. S szólt: — Nem szeretem én ezi a mai világot... Azt mondják .,átmeneti idők”... Csakhogy én nem kívántam átmeneti időt: igaz, ezt az egész életet se tudom, hogy valaha kiköveteltem volna... Protekciót biztosan nem vettem igénybe, hogy megkapjam... Itt se, mióta itt vagyok... Egy protekciót azonban elfogadnék: egy jó kabalát. hogy a kártya jobban szolgáljon,.. — mosolygott a beszéden. Szindbád mókás duruzsoiá- sán — Kártya ez az egész élet... Egy kártyára van feltéve minden... Ez az egy még szórakoztat... Hogy ebben a bolond világban hogy fordul a sors... S elpillantott a. távolba, komoly és szomorúan mosolygó szemekkel. Szindbád végighajózta emlékei minden folyócskáját, s oda ért vissza, ahonnan elindult. Felállt, kezet fogott lágy és selymespuha szorítással, és át- i esetett a kártyaszobába. És néhány nap múlva, otthon, csöndes és kellemes ágyában elaludt. K. IBudapesti leoíd Üj magyar film készül Az alkotó művészek általában nem engednek bepillantani terveikbe, különösen ha azok még érettlen állapotban vannak. E sorok írójának sikerült áttanulmányozni Keleti Márton új filmtervének forgató- könyvét. Ez az irodalmi „forgatókönyv“ sohasem kerül a nyilvánosság elé, hiszen nem valami önálló műfajhoz tartozó alkotás, hanem szükség- szerű átmenet az esetleges irodalmi változat (ha van ilyen) és a technikai forgató- könyv között. Jelen esetben Dobozi Imre; Szélvihar című drámájának filmfel vételéről van szó. A mű cselekménye az ellenforradalom idején játszódik, főhőse egy fiatal katonatiszt. Hallatlanul merész jellemábrázolás teszi érdekessé a főhadnagy alakját. Apja baloldali érzelmű parasztember, akit bekényszerítenek a szövetkezetbe. A szövetkezeti tagok becsületes. egyenes embernek ismerik (Makiári Zoltán fogja alakítani!), de az elnökkel összetűzésbe kerül szókimondó természete miatt. Ezért a vezetésben nemcsak mellőzik, hanem félreállítják, kanásznak nevezik ki. Az öreg Csendes fia — bár pozitív hős —, nem tud elszakadni az apja ellen esett sérelmektől. S amikor az események során védenie kell a laktanyáját a támadókkal szemben, kétségek gyötrik. Nem lő a tömegre. Egyszer aztán észreveszi, hogy itt diverzánsok működnek közre, tüzet akar nyitni, mire a parancsnok megtiltja a lövést. Érthető, a zűrzavarban elveszti a fejét. Kibe bizzon hát? Őrnagya. aki kommunista, megtiltHány gólya van Nyíregyházán ? A cím ugyan időszerűtlen, mert • pillanatnyilag már melegebb vidékre költöztek a gólyák, ám a kérdés egyáltalán nem nélkülözi . az érdekességet. — Közismert ugyanis, hogy világszerte gólya- számlálást tartottak az - elmúlt hetekben annak kiderítésére: milyen okok idézik elő, hogy jóval kevesebb gólya tér vissza, mint amennyi elköltözik Városunkban is alaposan meg- csapant a gólyák száma. Meglepetésre Nyíregyházán mindössze öt gólya lakott a nyáron, mégpedig1 Sallai Jóesef mandabokoci. Benkö János' báliritbökofi,' Szakos András; rókabokori parasztok fáján, valamint özv. Szabó Károlyné kovácsbokori lakos kéményén és Bretka Mihály polyákbokori lakos hodályán. ÍJj hidak a megyében Megyénk területén 150 híd van. Ezek nagyrésze tönkrement, vagy megrongálódott a háború idején. 1944 óta 95 hidat hoztak rendbe, illetve építettek. A tokaji közúti híd újjáépítése 18 millió forintba kerül, vasszerkezete már ez évben elkészül és valószínű jövő nyárra átadják a hidat rendeltetésének. A jövő héten szerdán lesz á Tiszavasvári—T iszacjob útvonalon a Keleti Főcsatornán épített hármas számú beton-ívhíd műszaki átadása. 1960-ig többek között a Krasznán Nagyecsednél, Nagydobosnál és Olcsvánál építenek új. hidakat. Ujtípusu villanyvonat Szovjet tudósok olyan elektromos vonatot szerkesztettek, amely kerekek helyett golyón gurul. \ golyók egy betonba ágyazott vájatban helyezkednek el. A súrlódási ellenállásuk rendkívül csekély és ezért az új vonat rövid idő alatt nagy sebességre gyorsítható fel. Kínai penicillin A kínai gyógyszerárugyárak ebben az évben 141 600 kilogramm penicillint, sztreptomicint, aureonr cint és szintomicint állítanak elő, azaz négyszer annyit, mint az elmúlt esztendő során. A kínai gyógyszeripar három éven beiül utói akarja érni Angliát az antibiotikumok termelésében. Két jó hír az Építőanyagipar* Vállalattól A vállalat 115.5 százalékra teljesítette harmadik negyedévi I tervét és 0.8 százalék költségj szint javulást ért el. A vásárosnaményi és fehérgyarmati téglagyárak dolgozói a párosversenyben egymillió 300 ezer darab nyerstéglát gyártottak , terven felük amiért 12.900 forint prémiumot osztanak ® * munkában élenjáróknak,, A vállalat jelenleg Liget-tanyán folytat' tőzegki termelést. Kisvárda határában is találtak mintegy j00 hold 60—*.70 centiméteres ' vastagságú tőzegtelepet, melyhez valószínű már *; jövő hónapban kitermelő mw*-' kasokat kőid a roOUmit. ja az ellenállást a támadás ellen. Tanácstalanságában falujába utazik, ahol a szövetkezetbe kényszerbett apa földigényét akarja megoldani. Nagyszerű fordulat, hogy a becsületes apa tiltakozik leginkább a szövetkezet felbomlása ellen. Vas villával védekeznek az emberek, Csendes bácsi vezetésével. Az elmondottakból kitűnik, a film alkotóinak sematika-men- tes jellemrajz az igénye. Minden valószínűség szerint jó film forgatása kezdődik október derekán. A férfi főhőst Bitskey Tibor játssza, majd szerepet kap Várko- nyi Zoltán és Görbe János is. A legérdekesebb: szerelemről ebben a filmben nem lesz szó, de feszültség, izgalom és realista ábrázolás — annál több! k, r. fii őst lenne 80 éves Krúdy Gyula, a magyar Szindbád, akinek örök élményforrást jelentett a Nyírség és legszebb. legmuzsikálóbb mondatait erről a tájról írta. Az évforduló kapcsán felkerestük a fiatal Krúdy-kutatót, Csabai L. Ernőt, aki nemrég fejezte be „Alkotók és Művek“ c. nagy irodalmi kataszterét, mely első kísérlet a világirodalomban egy témák szerinti összefoglaló történetre. Csabai L. Ernő az évfordulóra ritka érdekes dokumentumot tárt fel, megtalálva Supka Gézának, az IGE főtitkárának, az írók Gazdasági Egyesülete levéltárában lévő emlékbeszédet Krúdy ravatala felett, és Móricz Zcigmond búcsúztatóját, meghatott. könnvmelea megemlékezését az utolsó találkozóról. Búcsú álomvisek hajósától Ltolso találkozás
