Kelet-Magyarország, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-26 / 253. szám
1»S*. OKTÓBER 86, VASÄRNAP KF.LFTMAGYARORSZAG Alkotásaink Kocsord ismét gazdagodott. Elkészült tágas kultúrházuk. Már az épület vonalai is mutatják, milyen szép létesítménye lesz Mátészalkának ez az új gimnázium. (Fotó Hammel) Az eleven „szobor” megszólalt. B'akult, időszitta kendőjét kioldotta, alabástrom arcát karjába illesztette, és hátkoz- napiasan zsongó mondatsorai egy-egy életkocka, egy-egy képsor előtt bontották le az idő fátylát. A múlt rózsái után kutatva minduntalan tövisekre bukkant. — Ügy láttam viszont az uramat Munkácson .,. Már nem nézett ram se, nem is szólott, csak feküdt mozdulatlanul... A legmegrázóbb pillanatokat mélyre véste az emlékezés. Egy rezdülésre emelkedik ki tizenöt év távlatából, mintha csali tegnap lenne. Akkor történt az utolsó viszontlátás, egy tábori kórházban a háború, a pusztulás zónájában. Egyedül maradt fiatalon, üdén, altár egy leszakajtott alma. — Ki tudja mit rejteget számára a jövő, ha teljesen egyedül marad. De nem maradt egyedül, ott lüktetett egy kis élet, az elköltözött ajándéka. Elhatározta, történjen bármi, a kisgyermeknek szenteli a hátralévő éveket.Nem megy férjhez. Gürcölt szűk esztendőkön, — cipelte a zsákokat, hol az egyik, hol a másik uraságnál. Erejét, fiatalságát megvámolták a nehéz évek. Ám kitartott e‘ határozása mellett s megmaradt egyíedél alatt az idős szülőkkel. így ko- vácsolódott eggyé a kis család Nyírkércscn, egy szalmaka'apos kis házikóban. Az idős nagyapa és nagymama még él, pedig az élet vihara őket is többször megrázta. Az idős asszony tizennyolc gyermeknek adott életet, közöttük négyszer ikreknek. Mert másként süt már a nap az almafákra, csak az emlékezet kalitkája őrzi az emlékeket. Negyvenötben kis földecskét kaptak, az uradalmi lakásból egyszoba-konyhás hajlékot. Délelőtt a kis földön, délután a dohányszárítóban simítja a hevesi dohánylapokat özvegy Jáczku Pétemé. Este pediglen öreg anyjával, no és a már tizenöt éves Marikával siet a falu fényben fürdő háza felé. Itt székel a falu asszonyainak Jó munkánk tanúskodjék helyi állásunkról! A Nyíregyházi Kordélyos Vállalat tizenhat fuvar elepén lelkesen dolgoznak azon, hogy előbbre vigyék a nagy beruházások megvalósítását. A munkahelyek között november 7- rc kezdeményezett versengés szép eredményeket mutat. A vállalat szeptember havi tervét 12-4 százalékra teljesítve 12 százalékos önköltségcsökkentést ért el. \ fuvartelepeken folyó munkaverseny pedig vállalatunk dolgozóinak, a munkafront- ján tanúsított helytállását példázza. A lelkes versengésben jelenleg a tatárdombi fuvartelep áll a legjobban. A különböző verseny követelményének megfelelve 58 jó pontott gyűjtő tek már. Megelőzték ru- dabányai versenytársukat, mert azok csak 52 pontot szerezlek eddig. A nyíregyházi fuvartelep dolgozói ;s jó munkát végeznek, de eddig csak a harmadik helyre sikerült jutniok, mert 50 jó pontjuk van. Az élenjárók szép teljesítménye, még lelkesebb munkára serkenti a többi versenytársakat és ez vállalatunk még jobb munkáját eredményezi majd. Horváthné. okos gyülekezete a nőtanács Jáczku néni annyira otthoros és beníentcs, hogy nélküle nagyon teszik itt le a garast. — El kell nálunk az okos széd, mint a falat kenyér — mondja közbevetőleg. S ez az oly sokszor egyszerűnek nevezett falusi néni, ahogy kezdte mundókáját, olyan hétközna- piasan ejti ki az aranyszava kát: — Igaz, igaz, van már villany Kérésén néhány esztendeje. — Még sincs minden házban világosság. Nem mindig értenek meg bennünket, a mende-mun da, a babona ellenünk van .. Bár — mint újságolta — már hozzáláttak a gyomok irtásához, hasznos és tanulságos ösz- szejöveteleket, nőesteket rendezgettek, szóba került sütő-íőző, vagy szabó-varró tanfolyam is Ez mind ügyes és helyén való dolog. Ám hadd jegyezzük itt meg a nyírkércsi asszonyoknak: ha elfelejtik felhúzni, megáll az óra. Arra gondolunk hogy az asszonyok egészséges érdeklődését, kíváncsiságát a nőtanács folytonosan s átgondoltan egyengesse minél több és szemléletesebb estéken. Nem ártana a falu nyelvén kis természettudományi, nevelési és nőket leginkább érintő előadásokat rendezni, sőt hasznos filmvetítéseket is alkalmasint a Jáczku néni által is em’ített falusi babona és a múlt ködőnek eloszlatására. Megjegyezzük azonban a községben látottak és hal'ottak után több beleszó'ást kellene engedni az asszonyoknak a község bolügyeibe. A pártszervezetnek pedig erőteljesebb bizalommal támaszkodni Jáczku néniékre, özv. Gyökér Jáncs- néra, mint a nőszövetségben dolgozó falusi kommunista asszonyokra. (P. G.) Falusi fények A propagandamunka tapasztalatai Tiszadobon MINT MAS KÖZSÉGEKBEN, Tiszadobon is elmondható, hogy lényegesen jobb a pártszervezetek (a községi alap- és tsz-pártszervezet) kapcsolata a falu dolgozóival, mint az elmúlt években. Az ellenforradalom óta a dolgozók bizalma mind kézzelfoghatóbban nyilvánul meg pártunk és kormányunk iránt s ebben nem kis szerepe van a propagandista és agitációs munkának is. Az emberek helyeslik a párt és a kormány intézkedéseit, egyre kevesebb panaszos szót hallani. De ez nem jelenti azt, hogy Dobon minden rendben van és ne lenne szükséges propagandamunkára. Az elmúlt hetek folyamán főleg két területre irányult a községi pártszervezet propagandamunkája: a pártoktatásra cs a választási előkészületekre. E két terület rövid elemzése támpontul szolgálhat arra: mi a jó, milyen módszereket célszerű továbbfejleszteni és arra, hogy esetleg mivel lehetne . pótolni a hiányosságokat még jobb eredmények érdekében. A pártoktatási év elején egy marx;z- mus-leninizmus tanfolyam és egy időszerű kérdések tanfolyama indult be. (A Táncsicsban hasonlóan.) Az indulás általában jónak mondható. Az eddig megtartott foglalkozásokon minden esetben több volt a résztvevő, mint a hallgatók szervezéskor! létszáma. Különösen a nők érdeklődése fokozódott, ami főleg annak köszönhető, hogy a pártvezetőség és a Nőtanács vezetősége között javult a kapcsolat a választások idején. Sajnos, kevés fiatal vesz részt a pártoktatásban, pedig erre annal is inkább szükség volna, mert a KlSZ-szer- vezetben nem folyik ehhez hasonló oktatás és legalább is a vezetők és néhány fontosabb reszortban dolgozó aktíva számára feltétlenül haszonnal járna ez. Másik probléma a propagandisták munkájában mutatkozik: nem kielégítő az egyes foglalkozások színvonala. Ez egyrészt abból adódik, hogy a marxizmus-leninizmus és az Időszerű kérdések tanfolyamának hallgatóit összevonják, mint legutóbb a Táncsics TSZ-ben arra való hivatkozással, hogy „az anyag majdnem egy”. Ezzel azonban nem lehet egyetérteni két ckból. 1. Még ha azonos volna is a téma, annak a feldolgozási módja eltérő a kél, formán. A marxizmus-leninizmus tanfolyamon például magasabb szintű, bizonyos alapot feltételező módszerrel, nagyobb igénnyel kell feldolgozni az anyagot, hogy a kitűzött célt elérje. Ám, ha összevontan történik a foglalkozás, akkor az Időszerű kérdések tanfolyamának hallgatói képtérnek megérteni a magasabb szintű előadást és haszonhal részt venni a vitában. Ha viszont utóbbihoz alkalmazkodnak, előbbiek nem kapnak semmit. 2. Továbbá az is kifogásolható, hogy a propagandisták csak hellyel-közzel vesznek részt a járási előkészítőkön, nem készülnek fel eléggé a foglalkozások levezetésére. I lyen ok miatt legutóbb a községi Időszerű kérdések tanfolyamának propagandistája el sem ment a foglalkozás levezetésére s az elmaradt. A PÁRTOKTATÁS vonalán tehát nincsen minden rendben s ebbői az következik, hogy a pártvezetőség ezzel megbízott tagja már is tegyen lépéseket és adjon segítséget a propagandistáknak, mielőtt nem lesz késő. Az egyik propagandista arra hivatkozott, hogy elfoglaltsága gátolja a pártoktatással való törődést. Ilyen esetre célszerű lenne megfele'ő helyettesről gondoskodni, hogy ne legyenek zökkenők, ne maradjanak el a foglalkozások, mert nehéz újból megszervezni. Ma még megvan az érdeklődés, tehát érdemes azt kihasználni és a szervezettségre, ellenőrzésre, segítségnyújtásra nagy gondot fordítani. A jelölőgyűlések megindulása előtt a pártvezetőség a tömegszervezetek vezetőivel karöltve választókörzetenként agitációs csoportokat szervezett. Mindegyik csoport munkájáért egy-egy kommunistát tettek felelőssé. Hogy dolgoztak ezek a kis kollektívák? A fő célkitűzésben: a jelölőgyülések sikeres megszervezésében és megtartásában tevékenykedtek, de esetenkint nem tudtak odahatni, hogy valamennyi választó aktívan részt vett volna a gyűléseken. Akadt olyan népnevelő, aki maga sem jelent meg kellő időben a körzetben, meg olyan is, aki csak „végig szaladt“ az utcán a gyűlés előtt 10 perccel. Ilyen körülmények közt természetesen nem volt mód és alkalom az emberekkel való meghitt beszélgetésre. Bizonyos, hegy az agitációban is újszerű módon kell tevékenykedni és Tisza- debon is vannak újszerűén, helyesen tevékenykedő agitátorok. Sajnos, még sem gondoltak arra, hogy e jó módszereket elterjesszék. A jelölőgyűlések folyamán nem hívták össze a körzetek agitátorait olyan közös megbeszélésre, ahol például a gyűlések technikai megszervezésén túlmenően agitác:ós érvekkel, a helyileg kialakult legjobb módszerekkel is felfegyverezték volna őket. Tény és való, hogy Farkas pé.rttitkár elvtárs és a tanács vb-elnök, valamint Szikora elvtárs és néhány más elvtárs közt oszlott meg csüpán a bokros teendők terhe. Az egész pártvezetőség, valamennyi kommunista és a tömegszervezeíi vezetők összességa azonban nem érezte kollektívon a felelősséget a jó agitációs munkáért. Pedig csak akkor lehet a párt tö- megkapcsclataiban további eredményekre számítani, ha valamennyi kommunista példát mutat ebben is, ha minden párttag agitál folyamatosan és nemcsak alkalomadtán. MIVEL A PROPAGANDA és agitációs munka nem kampányfeladat, annak' irányítására, alapos megszervezésére nagy gondot kell fordítani. Ennek irányítása az egyik erre legalkalmasabb — lehetőleg pedagógus — vezetőségi tag kezében összpontosuljon. A vezetőség és a taggyűlés azonban természetesen időnkint foglalkozzon ilyen problémákkal, tűzzön ki feladatokat és vizsgálja meg azok végrehajtását. Az agiíációs csoportok — azért,1 hogy közvetlenül a választási előkészületek idején alakullak meg a legtöbb he-: lyen — szintén nem kampányjcllegüek„ hanem állandó szerv. Ezért a csoportok* munkáját, összetételét javítani és fejlesz-; teni szükséges. Időnkint célszerű teháti összehívni az agitációs csoportok tagjait; megbeszélésre, megtárgyalni ve'ük tapasztalataikat, számonkérni tő'ük a dől-' gőzök jelzéseit, javaslatait, ellátni őket] agitációs érvekkel, ismertetni a dolgozó-' kát érintő határozatokat, intézkedéseket, a tsz eredményeit, különböző bel- és külpolitikai kérdéseket stb. Ritkábban az sem volna haszontalan, ha az egyes körzeték kommunistái és pártcnkívüli népnevelői értekeznének a körzet speciális kérdéseire'. Többek között például a családlátogatások tapasztalatairól. Volt eset például, hogy a népnevelő váratlanul és alkalmatlan időpontban lepte meg az illető családot, ami kizárja, hogy meghitt, őszinte beszélgetés» jöjjön létre. Az ilyen látogatás tehát célszerűtlen és inkább árt, mint használ. Már pedig az agitációnak erre a formájára is gyakran van szükség, persze mellőzve annak régebbi elavu't vonásait. Viszont szükséges volna feleleveníteni az újszerű módszerek mellett a régen is jónak bizonyult egyéb módszereket is. mint a nyilvános pártnap. külpolitikai tájékoztató előadás, kisgyülás, szemléltető agitáció stb. TISZADOBON TEHÁT megvan a lehetőség az eddigi jó eredmények tovább- fokezására első sorban a kollektív vezetés erősítésével, határozottabb szervező munkával és valamennyi kommunista példamutatásával, tgy remélhető gyorsabb lépes a fejlődés útján a bizalom légkörében a dolgozók tavára ZAJTA! ANTAL, «»
