Kelet-Magyarország, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-26 / 253. szám

» KM I I H 1 <. \ *. Kl < O V y A I , Ip-,?. «'>’<Tf'ir.r«. 36, ' Y5ÁRNAP A Rétköz vőfélye Szokás, nem szokás Vas- megyvren, de az az igazság, hogy Does Sándor bácsi nem­csak a vőfélybotot hagyta örök­be utódjára, a most már hctvan felé közeledő Borbély Györgyre, hanem a népfront elnöki tisztet is. így bizony. Mert amikor arról folyt a disputa, ki legyen az örö­kös, akkor az emberek a kackiás bajszú, örökvidám Gyuri bács’- ra adták a voksol Nem is akar szégyent hozni a dupla örökségre Borbély György. Hiszen elődé­vel ugyancsak nagy j^éps: .rd- ségre tett szert rz e«3*«? Rétköz. Sok lagzit kiszolgáltak a vén Dóccsa.. Már pelyhedző álló kis- legény korában Sándor bácsi mellett tanult. Minden lakoda­lomba vitte magával a7. öreg. Igaz. akkoriban még mint kis vőfély működött közre. Ez pedig annyiból állt, mint a katonaság­nál a napos melletti ügyeletes beosztás. Hallgatott, fülelt, ta­nult. Leste h mesterséget... Mi tagadás, a vőfelység örök­lésében néni vallott szégi'ent Dóes bácsi. ügyöm sak jól elta­nulta a mes'erséget Borbély György. Annyira tudja cifrázni a kikérő, búcsúztató, meg ki tudná felsorolni, miféle köszöntő, üdvözlő beszédeket, hogy heted­hét határból is eljönnek é’’e Vasmegyeire. Azt tartják róla. hogy ó a Ré-köz vőfélye. így van-e, nem-e, nem tudom, de annyi biztos, hogy több, mint háromszáz lagziról van írásos feljegyzése. De bevallása szerint még a félezret is túlhaladja azoknak a száma, ahol a vőfélyi tisztet betöltette. Erről tanúskodnak a delin- kendők százai, melyeket a nyo- szolyo lányok aggattak a vöfé’y- botra Mándokon. Tuzséron. Ko­moron. Nyírbogdányban. Oáván. Vencsellcn. Paszabon, Tiszabcr- celcn.. Ibrányban, Nagyhalászon, meg ki tudná, merre, hol, a Rét­köz melyik zugában ... Már iiiejzkóstolluk a Gyuri bácsi által terifielt szőlő levelét is Erdei Imrével, az örök­ké kutató, tervezgető iskolaigaz­gató népfront titkárával, ami­kor berobegott fényes, rogg. mt csizmában, kék kötényben a létközi vőfély. Gyorsan ment az ismerkedés. s amikor az eskü- véssel járó mesterségre, ne meg az élmények vieszaidézére kerüli a sor. Gyuri bácsi ugyancsak mosolygott, s huncutul hunyo­rított. — Mennyi deje van? — kér­dez e. — Néhány óra. De miért? — Mert kérem, az élmények­ről regényt lehetne írni. Hete­kig tudnék mesélni. S néhány velőkig ható, * régi érdekházasságok, paraszti sor­sok egy-egv lapját lebbentette fel. — Számos olyan esetről tu­dok a Ré közben. hogy fiatalom nem lehettek egymáséi, mert az egyik szegény volt, a másik gazdag“. A szülők megakadá­lyozták, hogy egy tizenöt holdas lány férjhez menjen nincstelen, vagy két-három holdas fiúh> z. Tiszakóródra Sz. Gy.-nek vuiült a menyasszonyt, s bizony vissza­felé K. G. vőlegénnvel érkéz ünk Megyerre Sz. Juliskával. De megtörtént az is, hogy R. Pi­roska a templomban igennel vá­laszolt., de kijövet otthagyott csapot-papot, az egész lakodal­mas sereget. Megszökött fakép­nél hagyta a vőlegényt... Vol­tam aztán olyan helyen, ahol a szülők nem jelentek meg. Ei- zony, így volt régen sok eset­ben. — És most ? — Ma már egyre kevesebb az ilyen. Szinte nem is találkoztam az előbb említett esetekkel. Va­lahogy megváltoztak az embe­rek. Nincsenek meg azok a tár­sadalmi korlátok a parasztoknál sem, mint azelőtt. Nem meglepő az. hogy egy szakmunkás tan tó- nőt vesz feleségül, vagy egy parasztlányt mérnök, orvos ve­zet az anyakünyvvezető elé. Pedig ugyancsak akad manap­ság is dolga az öregnek. A la­kodalmakban nem győzi járni a menyasszonytáncot. De még hogy' Ügy cifrázza, rakja, hogy művész legyen, aki utána csi­nálja. örül is Gyuri bácsi, mert látja, hogy egyre kevesebb az egyenetlenkedés. A vőfély elnök rászolgált a bi­DCö-iző-iiet — E%y édesanya levele —­L'gyszerű lapocska, egyszerű betűkkel teleróva. Min- den betűn a munka ereje lendít cgy-cgy klóéit, hogy túldűljön, hogy szára magasabb legyen, de a szerető, gondos anyai szív kicsi karikát kanyarít a nagy betűk tete­jére, hogy szép is legyen. O-betű az első. Szép, dőlt, karcsú O ez, nem akármilyen O. A tetején a kis kötő karika ma­gasra rántva. „Október 13-c, szombat.." Így kezdődik. „Október 13-a, szombat. Nagyon elgondolkoztam ezen a napon, akkor, amikor a kisfiámat bevittem a bölcsődébe, s megmondta a Bölcsőde vezetőnk, hogy ma utolsó nap van kisfiam a bölcsődében, mert betöltötte a három é^ct, és így napközibe kell néki menni. Én meg is értettem az erre vonatkozó rendeletet, pedig nagyon meg voltam elé­gedve a bölcsődével, és ezért is gondolkoztam el mostan egy kicsit ezen a dolgon. Szeretném megköszönni azt a bölcsödé dolgozóinak, hogy kisfiámat 6 hónapos kis csecsemőt ad­tain át. a bölcsődébe, és ma, mint egy örök élet, úgy lépett ki a bölcsőde ajtaján. Ezért szeretnék köszönetét mondani, de nem tudom, hogy kinek köszönjem meg azt a sok jósá­got és szeretetet, amiben kisfiam részesült. Pártunknak-e, kormányunknak, vagy a községi tanácsnak. Előszűr is meg­köszönöm a Nagy Szovjetuniónak és a magyar demokra­tikus kormánynak, hogy a bölcsődét lehetett tervbe venni, és meg is alakították. Es megköszönöm a larpai tanácsnak, hogy segítségünkre voltak a helybeli bölcsőde megalakítá­sában és nagyon sok anyának szereztek nyugalmat a gye­rek növekedésében. Végül köszönetét kell, hogy mondjak a bölcsőde vezetőjének és összes dolgozójának, akik teljes odaadással dolgoznak, és meleg szeretettel karolnak fel minden gyereket kivétel nélkül, minden kis idejüket arra szentelik, hogy gyermekeinket jóra tanítsák, és kellő gond­viselésben részesítsék. És mindezért a jóságukért és hálás szeretetiikért kell, hogy köszönetét mondjak és kívánjak számukra nagyon sok erőt és türelmet, hogy továbbra is állják meg gerincesen helyüket a többi gyerekek nevelésé­hez. Henry minden édesanya megelégült szívvel mondjon kö­szönetét. Tisztelettel ANGALÉT FERENCZNE, Tarpa." zalomra. Nem is tud úgy bánni a fiatalokkal senki a fa uban mint Borbély György. It pedig ez felettébb fontos, mert nem hiába járta az a hír a vasme­gyeri fiatalokról, hogv olyanok, mint a szilái paripák. Különösen akkor, mikor kicsit megnézik a pohár fenekét. Bizony, nem múlt el verekedés nélkül ezelőtt bál Tvlegyeren. Mesélik, hogy rgy- egy alkalommal szakaj ónyi bicskát is összeszedtek az asz- szonyok. A nyomokat őrzi még az öreg kocsma pultjának bá­dogfedele is. Ahogv Borbély György lett az elnök, mintha megváltozott volna minden. De meg ám, mert olyan rendelefet hozott a népfront, hogy az id s, tapasztalt emberek álljanak bá­lák alkalmával őrséget, ök le­gyenek a rendezők. S ez most így van. Rend van. megfékezték a fegyelmezetlenkedőket. Nem is adnak engedélyt bálra a falu­ban, ha az ő aláírása nem sze­repel a beadványon. No, és itt a csendrendelet, amelyet úgy a maguk módján ikta'tak törvénybe a vasme­gyeiek. Míg a népfront nem ja­vasolta. addig soros strázsa őr­ködött a falu nyugalmán, rend­jén. közvagyonán. Mikor ki ke­rült sorra. Lehúzott egy éjsza­kát a pórtt tkár, az igazgató, a tanácselnök, a dolgozó paraszt »«többi. Igen ám. de másnap munkába kellett állni. Tanítha­tott így az igazgató, kifogástalan munkát végezhetett a tanácse':- nök? Olyan erővel dolgozo t a paraszt a földjén, m'n'ha át- aludta volna az éjszakát? Nem; Hát segítettek a bajon. Nyilas János és Hegyes István szemé­lvében állandó éj jeltől t állítot­tak be. S ma mindenki nyűgöd . Évente megfizeli mindenki azt a negyven forintot, amj ráesik, és letudott mindent. No persze, a népfront ellenőrzi, jó] őrköd- nck-e. De eddig elismerést ér­demelnek az állandó strázsák. Kis dolog ez. de egy faluban mégis naev. Mint ehogy az sem megve'endő, hogv a nlgy tan ter­mes iskola cpí’ésében eddig több mint százhatvanezer forint értékű társadalmi munkával já­rultak hozzá a par-isz ok, a népfront kezdeményezésének a jóvoltából. Aztán épül majd a korszerű kultúrház is, ahol az igazi, módos magyar csárdást tanítja majd az öreg vőfély a fiatalokkal. A pedagógus-gárda segítségével Borbél.y G.vörgy ko- reográfiáia alapján aztán elké­szül majd a „Megyeri lakodal­mas“. amely biztos h’rne’ef sze­rez majd a falunak. A népfront alakít tánckart, énekkart, zene­kart. amelyek sok s:kcrt, crnek 7 majd cl Nagy Zoltán. Szűcs IS*-| ván és Morvái András fiatal ta-, nítók jóvoltából. S ígv marad f majd i felnövekvő nemzedék* számára az az érték, amelyet? Borbély Gyuri bácsi gyűjtött» össze gy csokorba egy életen á\ } Örököli«* Por’-rlyt GYÖRGY a vofélységft. Ráma-X rad* a nép fron'bizottság vezc-I táse is. Bíznék benne az embe-1 rck. S ezt mutatja az is. hogy ♦ ha valamelyik venni akar eűv* jószágot, k*kérl először Borbély £ György véleményét. Nagy szó> ez. Kötelez is. Borbély Györgyöt | arra, honv amikor maid átnyújt-X ja a vőfélybotot, utódjának, és! később f'a'alnbb ember kertit X majd e. nepfrrn* elnöki székbe! is. olvan gondolattal tcsyo, mint! aki mindent megtett az embe-X rek a paraszti jövendő 'rdeké-i bc-n. S ebben oedi? kötelessé-X gck hárulnak Borból» G' ö'-’gyre. ♦ a Rétköz vőfélyére. Nevelje be-t csületes munkára, emberszCre-® telre a répfron’bo tömörül* pa * raertokat. és re feleitsc el. bogyj az összefogás, a szőve:késés at boldog paraszti jövő alapja. le-* even ebben is példamutató, _'s* kö'retni fogják. } lev lessz igazán híres heted-* hét halárban Borbély György,* a rétköz vőfélye. J Earl;as Kálmán IV yári utazásom ^' alkalmával el- lá.ugattam egy kis als a ai ‘r -- ba. A város, Raabs- Thaya, néhány ezer lakosú. Megérkezésem után rögtön a hely­ség nevezetességei után érdeklődtem. Mutat ak házat, he­gyet, a városból kie­melkedő várkastélyt... meg megemlékeztek valakiről, kinek hal- lattára valami meg­foghatatlan érzés fo­gott el, mindenáron megakartam mindent tudni, ami vele össze­függ. Kérdésemre a szom­szédos falu, Kollmltz- graben, nyugalmazott tanítója adta meg a választ: — Hm .., emlék­szem rá. Magyar kommunista volt, Kun Bélának hívták. Raabstól mintegy két órai járásra, Ko'l- miízgraben melle t, a vízi malomban, ott a Thaya partján töltöt­te száműzetésének néhány napját. Min­den reggel lement a Haidl Mühle mellé (ez a malom neve) fü­rödni. Volt niég egy társa is, de hogy ho­gyan hívták, azt már nem tudom. Ilyenkor fürdés közben is fegy­veres katonák zsan- dárok őrizték őket. Már az arcukra sem emlékszem, nagyon régen volt, de azt tu­dom, hogy ilyenkor fürdés közben nagy tömeg gyűlt össze a vízparton megtekinte­ni a híres fogolyven­déget. rp ovábbi kérdezős ködösemre az­után elővette az isko­la egy régi vendég­könyvét, ahol megke­restük az 1 ál9-es év­számot. A különböző aláírások és megjegy­zések között azútan a következőket olvas­tuk: „1919. augusztus 19. Kct magyar úr lá­togatása, akik turis­táknak mondták ma­gukat.“ — Hát igen hetvenes évek köze­pét taposó tanító — néhány napra rá, hegy Kun Béla és társa ide a melómba megérkeztek, idejött az a két magyar úr, akik először azi mond­ták, hogy turisták, később azonban ki­bújt a szög a zsákból. Nekem elmond ák, hogy ök nem turisták, hanem miután újra bemutatkoztak kide­rült, hegy az idősebb újságíró volt, a má­sik, a fia'al, egyete­mista. IV* int aztán elmon­^ 1 dották, az volt ideérkezésükkor a ter­vük, hogy beszélnek az iskola igazgató-ta­nítójával — mármint velem. Egy taníts ba- rá'juk útmutatása alapján jöttek el hoz­zám. hogy én segí sek nekik a tervükben. A beszédjükből kivet­tem hogy ők, az „urak“, a magyar földbirtokosok kül­döncei, kiknek fel­adatuk lenne minden módon, minden lehe­tőséget fcliiaszr.'í* a végrehajtani az „ott­honiak1 u! ásítását. Elmondták, hogy a szomszédos erdőben rejtőzik egy „söpört mindenféle lőszerrel, gépfegyverrel megpa­kolva, és csak kette­jük parancsát várják, és akkor akcióba lép­nek. A fegyveres cso­port hajtotta volna végre az általuk elő­készítet. tervet. Én még mindig nem tud­tam, miféle tervről van szó, bár sejtet­tem, hogy mivel ál1 ■ hat kapcsolatban. A beszélgetés végén az­tán kibökték, hogy adjak nekik ú'muta- 1ást. támogassam őket abban a tervükben, hogy .,Kun Bélát cl­tegyék láb alól“. Kér­tek, miként lehetne ezt legbiztonságosab­ban végrehajtani. Még az sem riasz’oíta volna vissza az „ura­kat“ ettől a tervük­től, hogy a malmot foglyostól. mindenes- tői felrobbantsák. É ddig ők be&zel- ek, ekkor aztán én szólaltam meg. Megmagyaráztam azoknak a ... na >, mindegy, tehát meg­magyaráztam. hogy semmi körülmények^ között bele nem ár­tom magam az ilyen dolgokba, sőt a legke­ményebben elítélem ezt az egész elgondo­lást, mert nem aka­rom sem külföldinek, sem honfitársa mnak, senki emberfiának a halálát, legyen az szabad ember, avagy fogoly. Igyekeztem őr­lésükre adni. hogy egy ilyen lépés, me­lyen következmények­kel járhat. Haveri több élet fong itt kockán, ugyani« a melómban mások is laknak, a molnár ás családja. az őrök, meg az ön két honfi­társa. Határozottan fi- gyelmcz'ettem őket, hogy álljanak el szán­dékuktól. Még aznap eltűntek, hogy hová mentek innen, azt meg nem mondha­tom. Néhány hét múlva aztán egy vlúgos éj­jelen fegyveres őrség kíséretében Kun Bé­lé* és társát elvi lék a majomból ... hogy aztán mi lett velük, nem tudom — fejezte a visszaemlékezést a tanító. A gondolat lovább foglalkoztatott. Tovább érdeklődtem, mit tudnak Kun Bé­láról? Az elbeszélés folytatását azután né­hány napra mégiscsak meg'aláltam. Egy nyugdíjas hivatalnok- nő szavai alapján ki­derült, hogy Kun Bé­lát és bajtársát a kö­zeli Karlsteinbe kí­sérték, de előzőleg Waidhofen-Tliaya vá­rosban kihallgatták őket. Annyit még megtud am. hogy a két bérenc oda 13 utánuk ment; de több sikertelen pró­bálkozás után onnan is szép csendben meg­léptek. Csallány Cc~á A thuyaparti szá m üxíí tick Megjelent a Belpolitikai Szemle legújabb száma A folyóirat a választásokra való tekintettel kettős számban jelent meg. Az október—novemberi szám tartalmából: Szirmai István: Választások elölt. Apró Antit; A szocialista demokrácia és « ncpjólét növelésének útján. Fock Jen«: Népgazdaságunk fejlődése és * KGBT. Révai József: 10 év távlatából. bánta Hona: Mindszcnty és partjai, Buda István: Számvetés a bérrcnd.szer cs * munkacrögazdálkodas alakultá­ról. Mónus Gábor: Az üzemi demokráciáról. A tényei és ad?tok rovat a többi közölt: Kovács Sándor. Az életszínvonal emelkedése a hároméves terv idején. I)r. Csendes Béla: Felvásárlási árak egykor és most Hajdú Györgyné: A nők gazdasági és kulturális felemelkedése. Fecske Mihály: A fiatalok iskoláztatása és fog­lalkoztatása. Dr. Zafír Mihály: Élelmiszerfogyaszlás Magyaror­szágon. * Kádas István: Ápoljuk a munkás sportkörök hagyományát című tanulmányokat tartalmazna,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents