Kelet-Magyarország, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-03 / 233. szám
2 KELETIM AGY ARORSZ AG 1958. OKTÓBER 3, PÉNTEK A BIZ4LOM FŐBB ÍSA A múlt árnyai Laskodon HOL VAN MÁR A KIUTALT LÁBBELI? — „A DIVAT OLYAN, MINT A MÁJUSI HOLD.“ AZ EMLÉKEZÉS vásznán T* úlzás nélkül mondhat- juk: soha nem volt ] olyan egységes a párt, mint I napjainkban. Nemcsak azért, mert a párt legfelsőbb vezetése összeforrott, a harcok tüzében eggyéolvadt a kommunistákkal, becsületes pártonkívüli tömegekkel, hanem azért is, mert szilárdak a pillérek, a párt-alapszervezeiek. Ha viszont valamelyik párt-alap. szervezet gyenge, rést ütnek az egységén, személyeskedés, tétlenség megalkuvás lesz úrrá, közömbösség, nemtörődömség üti fel a fejét, károsan hat ez községben, üzemben és más szektorokban a párt befolyására, erejére, egységére. Arra van szükség, hogy a párt erejét, ütőképességét jelentő pártszervezetek egyre szilárdabbá, egységesebbé váljanak. Ahol megvan az eszméi, akarati és cselekvésbeli egység, ahol a kommunisták ösz- szefogva, vállvetve egy emberként terveznek, cselekednek, s munkájukban a tömegekre támaszkodnak, ott jó a pártmunka, eredmények születnek. Amíg Sényőn a pártvezetőség nem volt határozott, cselekvő munka helyett tétlenség uralkodott, összefogás helyett tátongó rést engedtek ütni soraikon, sorozatos nézeteltérések kerültek felszínre. A pár- tonkivüliek azt mondták: egymást sem értik meg a kommunisták, mi sem értünk velük szót. Mióta rendezték soraikat, a párt élére a legjobbak kerültek; rendszeresen üléseznek, összejöveteleiken a község dolgozóit közvetlen-érintő kérdésekről tanácskoznak, elhatározásuk valóraváltásáért következetesen harcolnak, megváltozott a dolgozók véleménye. Becsülete, tekintélye lett a pártszervezetnek, népesek lettek a rendezvények. A kommunisták kezdeményezésére, szívós, kitartó, meggyőző munka révén néhány nappali- korábban új termelőszövetkezet alakult a faluban. Ezt megelőzően tizennyolc dolgozó paraszt kérte felvételét a pártba. «. | brányban éveken át har- 1 coltak a kommunisták uj kultúrh' ért, s mikor eijött az építkezés ideje, szívesen, egy emberként követték őket a munkába í is. Minden községéi szerető dolgozót bevonnak környezetük formálásába, a célkitűzések valóraváltásába. Ara- nyosapátiban erőt, önbizalmat, bátorságot, tettrekészsé- get merítettek a tömegszervezetek vezetői, tagjai a pártvezetőség határozott, magabiztos, következetes munkájából. A népfront-bizottság tagjai kis- gyűíéseket,; családlátogatásokat rendeznek, falugyűlésen szólnak az elmúlt tizenhárom esztendő eredményeiről. Üjabb tettekre, cselekvésre serkentik a dolgozókat. Ezek a példák is igazolják: csak ott van a kommunistáknak, a pártszervezeteknek megfelelő tekintélye, becsülete a pártonkívüli dolgozók előtt, ott követik az élcsapat tagjainak útmutatásait, ahol ingadozás, megtörések, jobbbra- balra való hajladozások nélkül dolgozik a pártszervezet. Ha viszont' nincs egység, hiányos a pártfegyelem, meglazultak az erkölcsi normák, korrupciók, részegeskedések tapasztalhatók a pártszervezetben, a dolgozók elítélik ezeket. A z újkenézi pártszervezet egyes tagjai hónapok óta szítják az intrikát, szócsatákat vívnak a községben megüresedett fun' iók betöltéséért, megszakították egymással a beszélő viszonyt, a párt normáival össze nem egyeztethető jelenségek kaptak lábra. Nem vigyáztak' a párt élcsapat jellegére: olyanoknak is helyet adtak a pártban, akik nem élvezik a község dolgozóinak bizalmát. Muhar Istvánt is felvették, bár mindenki tudja, hogy részeges, jellemtelen, s „maga felé hajlik a keze“. Csak a járási párt- bizottság ébersége mente'te meg az újkenézi pártszervezetet a felhígulástól. Tuzséron a pártszervezet titkára megsérti a pártdemokráciát. a kollektív vezetés elvét, verekedésbe keveredik. Viselkedése, magatartása, önkényes döntései ártanak ügyünknek, a kommun's- táknak. A pártonkívüli dolgozók pedig fenntartásokkal fogadják a párt szószólóinak szavát. Harcolni kell az említett hibák ellen. Legjobb orvosság erre a megértés, az összefogás, a közügyek előtérbe helyezése, a meggyőző, felvilágosító munka. Az agitációra mindig szükség volt, most azonban különös jelentőséggel esik szóba. A választási munkában minden családhoz, dolgozóhoz el kell jutni a kommunistáknak. Nemcsak, hogy megváltozott életünkről, eredményeinkről, biztató kilátásainkról, terveinkről szóljanak, hanem azért is, hogy erősödjenek a bizalom szálai, mélyüljön a barátság. Ezt viszont csak ott lehet valóraváltani, ahol a párt- szervezet elvekben és cselekvésben egységes. A felvilágosító munka nem kampány- feladat. Az őszi-téli hónapokban nagyobb lehetőség van a szervezett agitációra. S ezt meg kell ragadni. Szélesíteni kell a párt befolyását minden dolgozó réteg között. Ahol hiányzik a kommunisták szava, ott megtalálható az ellenség hírverése. Így volt ez Szabolcs községben is, ahol a kommunista vezetőket igyekezett az ellenség lejáratni, éket verni a dolgozók és vezetők közé. Idejében felismerték azonban a veszélyt, s türelmes felvilágosító munkával visszaverik a rágalmakat. LAlyan összefogásra, egy- ségre van szükség, amelynek hatására követik a dolgozók a párt útmutatásait, célkitűzéseit. Csak ott és akkor lehet egyre jobbban valóraváltani a pártegység állandó erősítésére, vonatkozó útmutatásokat, ahol .minden kérdésben ,a meggyőzés eszközével erősítik a párt sorait, a párt és tömegek közötti kapcsolatot. Így válik a pártegység a bizalom forrásává, a mindenre kiterjedő pártmunka a tömegek lelkesítőjévé. Nagy Tibor. megelevenednek a múltból vetített árnyak. A kísérő szöveget olyanok mondják akik maguk is szereplői voltak a lassan feledésbe merülő éveknek. Béresek, uradalmi kocsisok, summá- sok, kepések a Jármi uraság névtelen mindenesei, kiknek nyelvé,, megoldotta az idő futama. Az emlékezés pedig nem másutt, mint a választás előkészítő útbaigazító megbeszélése ken hangzik el egy félreeső, de mozgalmas kis községben, Laskodon. Pontosabban a megbeszélés előtt, amolyan nem hivatalos terefere folytán, keresetlen, odavetett beszéddél. — Hászen tudjuk, milyen „szűk esztendők“ jártak akkoriban. Még a lábamba, meg a karomba éreztem az uraság hagyatékát. Minek ezt ismét emlegetni? — Ez utóbbi közömbösen elejtett mondat lobbantotta fel a szunnyadó emlékeket. Már nem lehet tudni, ki gurította el a felületesen befejett mondatot, de ez nem is lényeges. Am az első sorban ülő mosolygós forma ember a szólásra olyat emelkedett, mintha makrancos lovat akarna megnyergelni. pedig nem tett mást, mint fürge izmokkal leguggolt a padok mellett, mint egy csintalan gyermek. — OLYAN IDŐS korban, mint a fiam, így összefogtam a lábam alatt a hosszú inget, hogy be ne fújon a szél, oszt. úgy ültem a küszöbön, mint egy fázós veréb. Itt kis szünetet tartott, rávetette szemét a körülállókra, és visszakucorodva a hevenyé- sze padra, duzzogó arccal vallotta: — Azzal emészt a fiam, október első vasárnapján új ruha kéne, mert a divat olyan, mint a májusi hold, és nem akarna lenwadni a többitől.. Egy szerényen meghúzódó, hallgatag ember is „kártyát’- kér. Röviden, de annál bölcsebben tér vissza a múltat hamar felejteni akaró megjegyzésre: — EGYSZER, ÜGY a választások táján megfogott a jegyző — veszi át a szót egy középkorú, borostás arcú paraszt. Azt mondja: idefigyeljen maga rám fog szavazni, én meg .elengedek 50 pengőt az adójából. Rendben van? Egy pohár borral is meghitelesitette az egyes- séget. Még hálálkodtam is, áldottam a jegyző úr jószivét. Isten neki, kezetrázunk, — gondoltam annyit ér az én szavam, mint a semmi. Úgyis úgy lesz, ahogy az urak akarják. Máséven hozza a kisbíró az adókivetést, hát az Isten sülyessze el 50 pengővel több. Amit elengedett akkor rámvetette máséven... A beszélgetők között van a- falubeliek jó ismerőbe V. százados is. Cseppet sem különb gyermekkori élményekről beszél: — Magánúton jártam a polgárit. Ilyen őszies időben vizsgáztam. Anyám minden kis fillért odaadott a tanításra, meg a könyvejcre. Cipőre már nem tellett. Bekopogtam a tekintetes asszonyhoz, mert az volt az úr nem a férje. Mondom, hogy utalna ki egy par cipőt, valahogy ledolgoznám, mert nagy szégyen lenne a köz ségre nézve, ha beállítanék Dombrádra mezítláb. A tekintetes asszony czabadkozott, majd kis gondolk ,zas után inkábo a község hírnevét mintsem az én szorultságom nézve irt nekem egy bakkanr.s utalványt, de úgy, hogy mikor visszajövök a vizsgáról a bakancsot kipuccolva vissza'iozcm a községházára Á TEREM LASSAN megtelik az előadó Nagy Károly iskolai igazgató is megkezdi .mondókaját. Egyszerű szavakkal, a proletár diktatúráról, a népnevelők fegyvertáráról. És a múltból vetített árnyak után kibontakozik a jelen biztató képe. (P. G.) URAMBÁTYAM ORSZÁGA A polgármester úr eiíszóija magát 5. JVJedeczki István harmincöt esztendeje hajdú, de olyat még nem látott. mint ezen a napon: amikor a polgármester visszajött az alispántól, úgy bevágta n.aga után az ajtót, hogy zengett bele az egész épület. Meg is állapította nyomban: Bállá Jenő nem vérbeli úr, mert ha egy vérbeli magyar úr haragszik, nem mutatja, ha szolgarendűre mérges, akkor lezáratja és vége a haragjának, ha magaformájú úr bőszítette fel, akkor párhajt vív'vele (de csak első vérig, mert holló a hollónak nem ássa ki a szemét), és vége a nemes haragnak. De amit Bállá tett, azt csak olyan ember követi el, akinek a nagyapja még singgel mért, vagy krajcáros zsineget árult. A hagy ajtócsatlanástól a titkár is úgy megijedt, hogy felborította a kalamárist és sápadtan felállt. A várakozó ügyfelek megérezve a bajt. sietve eltávoztak. — Mit csináljak?... Mit csináljak:1 — ismételgette a titkár és fejét fogva fel-le szaladgált a szobában, Az öreg mosolygott, majd megszólalt. — Küldje be hozzá nargylét! — Hívja! — kapott az ötleten a titkár és örömmel dörzsölgette a kezét, mint aki megszabadult valamitől. ' —• Nargylé —. azaz vízipipa — nem más, mint dr. Behcs Kálmán. Ö a villámhárító, a békekövet, a bátorító ember. Ha az egész tisztikar lábujjhegyen jár is. ő nem. Persze ez azért nem virtus, hiszen háromszorosan megvan a rangja a bátorsághoz: először is tanácsos úr, másodszor a polgármester sógora, harmadszor a város; jövedelmek főszám- vevője, és azok előteremtésében és gyarapításában — őméltóságáék szavával élve — vis motrix: mozgatóérő. Amelien ügyes és megfoghatatlan, aki minden hurokból kicsúszik, de minden jó üzletben benne van. Modora mindenkivé) szemben megnyerő, mint általában az°ké. akik még csak most készülnek megragadni a kormányaidat, és. mindenkihez van egy-két tréfás szavuk, mert sohse tudják elhaladásuk közben mikor, kire lehet szükségük. Amikor belépett, a polgármester az asztalnál ült, és homlokát a két kezén nyugtatva gondolkodott. Fel sem pillantott, mert azt hitte, hogy a titkára jött be. — No, mi van, brúder? — kérdezte Bencs. Ügy tett, mintha saját szobájában lenne. Leült a fotelba, finom mozdulattal felnyitott egy cifra dobozt, kivett egy szivart és rágyújtott, majd lábait hosz- szan kinyújtva kényelembe helyezte magát, mint aki hosszú magyarázat, meg hallgatására készül. — Kész skandallum — felelte a polgármester. Ekkor már nevetett. Hiú ember .volt, aki képes volt baját eltagadni vagy kisebbíteni csak azért, hogy tanácsadója is kisebbnek tessék. Azt mondta Mikecz Dezső principáli som — folytatta enyhe gúnnyal —, hogy a/ ötszázezer koronával szálljunk be a demecseri vállalkozásba mert ha nem.. - mondta és mutatta, hogy baj lesz. Ezután szépen elsorolta a történteket Bencs nyugodtan szivarozott. Arcán néni látszott sem meglepetés, sem csodálkozás. Ügy fogadta a pol ármrs. i szavait, mint egy kívülálló, pedig ő 's érdekelt néhány ezer korona erejéig. Amikor Bállá befejezte elbeszélését, olyanforma mozdulatot tett, mintha ezt akarná vele mondani: Hát ennyi az egész? A polgármestert megnyugtatta ez. Ha Bencs ilyen könnyen veszi, akkor bizonyosan neki nincsen oka nagyobb aggodalomra. Bencs egy ideig derűsen nézett maga elé, aztán felnevetett. — De ő hogy fogja elszámolni a felmentési pénzeket? ... hehe . .. Egy ideig megint gondolkozott, aztán félkomolyan megkérdezte: — És miért egyeztél bele az őzvadászat megrendezésébe? A polgármester meghökkent; Ha igazat akar felelni, akkor azt mondja: Mert megijedtem! Ezt így egy polgár- mester sohse mondhatja, keresett hát egy latin formulád hozzá. — Vi coacta történt! — felelte. Azaz erőszak hatására egyezett bele. E- mindjárt másképp hangzik bár a félelem vádja a'ól aligha ment. — Kár volt! — felelte röviden a tanácsos. — Nagyon rosszat tettem vele? — Azt mondtad vele, hogy félünk... hogy félnivalónk van... Ha Mikecz igazán okos, akkor kapargatni fogja a dolgot, ha csak közönségesen ravasz, akkor ettől eltekint, és megelégszik ki- • bb engedményekkel is ... — S nem lehetne visszavonni? A tanácsos saját gondolataival volt elfoglalva. Mintha nem is Baliának beszélne, hanem csak hangosan gondolkodna, tovább fejtegette: — Pedig visszaütünk neki .. . Hiszen, egyszerű az egész. Nekünk a püspökség létesítése jövedelmezőbb, mint egy ki-, lene percentes üzem... Ezt a polgárság is tudja, vagy megmondjuk neki... Világos dolog... A püspökké] jön egy papi szeminárium, jön egy tanítóképző... Többszáz diák, néhány tucat pap, tanár. Ezek itt fogják elkölteni a pénzüket a nyíregyházi üzletekben .. . Mit válaszol erre a polgármester, azt amit mi akarunk: püspökséget! Ez tehát a köznek is előnyösebb, másrészt erkölcsi és szellemi tekintetbe , is kolosszális alkotás..« Az már aztán más lapra tartozik, hogy a püspök ebből a megígért pénzből nem kap... Arról mi nem tehetünk, kérem... non putarem mindig közbe jöhet... Csak aztán jöjjön már a püspökség,' akkor Mikecz verve van A polgármester figyelmesen hallgatta. Szerette volna végül azt hallani, hogy mit kell most tenni, mit fog tenni Bencs de a tanácsos terveiről sohse beszélt, legfeljebb csak sejteni engedte. Beszéde végeztével felállt és indult kifelé. Már egészen az ajtónál volt, amikor megjegyezte, de úgy, mintha éppen csak mellékesen jutna eszébe: — Reggel megyek Debrecenbe a püspökhöz... — De miért olyan gyorsan? — kérdezte Bállá? Bencs gúnyosan meghajolt és cinikus mosollyal megjegyezte: — Mert periculum in mora, a késedelem veszedelmes! (Folytatjuk.) Szabó György
