Kelet-Magyarország, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-19 / 221. szám

195*. SZEPTEMBER 19. PÉNTEK KELETM AGY ARORSZA.G A lakáshiány enyhítője lehet: A HÁZÉPÍTŐ SZÖVETKEZET így hanoit Haját otthont Iugusst Már leltet szerződést kötni vöröshagyma termelésére Auguszi Fischer hajógyári laka­tost nem igen ismerik olvasó'nk. Hogy ah is ismernék, hiszen Ros­. tockban lakik, és a nyírségi ho­mok zenéje helyett az Atlanti- tenger hullámainak zengéset hallgatja. Ezt azért teheti, mert — nem is oly régen — szeren­csés helyzetbe került. Tengert kémlelő, zöldteraszos lakást épí­tett barátaival. Pedig .., Néhány hónappal ezelőtt Au­guszt barátunkat is olyan gon­dok gyötörték, mint nálunk sok embert: Hogyan tegyen szert égy békés otthonra, amiben el­játszogathat a kis Auguszt is .. s Hogyan í* működik ? Egy nap váratlanul eléje top­pant’ a szerencse házépítő szö­vetkezet képében. Ez az ügyes táreas-házépítő szövetkezés sok ezer német dolgozónak hozott kedvet és lehetőséget a családi otthon építésére. A lakóházépítő szövetkezetek ugyanis nem lebe­csülendő állami támogatásban részesülnek. ■ Az alakulás úgy történik, hogy egy-egy üzemben, vállalatnál, intézménynél, hiva­talnál, gazdaságban, vagy ter­melőszövetkezetben összefognak a dolgozók és egy járatos, lehe­tőleg épitőszakmához értő veze­tővel az élen házakat építenek maguknak. Az állam ingyen jut­tat telket, hosszúlejáratú Köl­csönnel segíti őket, és építőanya­got küld jutányosán a központi készletből. Így tehát bárki tagja lehet, akinek van egy kis meg­takarított pénze, és alkalomad­tán’.nem restell jómaga is segéd­kezni az építkezésben. Ez utóbbi előnyös, mert közös erővel ha­marabb és kevesebb költséggé! készül el a leendő otthon. Ennyi elég is Auguszt Fischer- ről és a német lakóházépítő szö­vetkezetről. Most nézzünk szét itthon. Hálunk is lehetséges... Csak találomra kértünk véle­ményt az utcai forgatag néhány járókelőjétől. Többek között Ko­vács Aladár nyíregyházi lakos nak .is nekiszegeztük a kérdést: vajon benne lenne-e', egy ilyen közös házépítő akcióban? — A kérdés váratlan, de el­árulom nem meglepő. Ugyanis már előzőleg olvastam a lakás­építő szövetkezetekről. Hogy tö­mör legyek: én fiatal házas va­gyok. van néhány ezer forin­tunk, de nem tudjuk eldönteni, mit vásároljunk belőle. A fele-, ségem bútort akar én egy kis < lakást szeretnék. A pénzből fut-] ná bútorra, ám lakásra nem, 4 Gondolom, sokan vannak rajtam! kívül a megyében, akiknek ke- ] rül pár ezer forint megtakarító.!] pénzecskéjük, amit ha többen] összeadnánk, és az állam segí-] tene. már el lehetne kezdem] valamit... ] Igen, valami ilyesmiről van] szó. A házépítő akció olyan dol-j gözók széleskörű összefogása] akik pillanatnyilag nem tudtak] annyit spórolni, hogy abból egy] kis családi házra futná. Sokezer] olyan emberről van szó, akik j nem rendelkeznek saját ház.e.l lekkel, és mellé az építkezéshez. ] az OTP kölcsönhöz szükséges] saját összeggel sem. Viszont, j megspóroltak 8—10—14 ezer fo­rintot, s ehhez szívesen hozzáad­nák a saját erejüket, igyekeze­tüket. Ha felsőbb szinten intéz­kednek, és nálunk’is beválik a lakóházépítő szőve kezet, ltumurosun löbbszáz lakás épülhetne a telkeken, állami te­rületen. (S ’ ez a városrendezés szempontjából is előnyös.) Nem haszontalan tehát,-ha az érder keltek és az illetékes megyéi vár , rosi szakemberek, szakvezetők foglalkoznak a házépítő, szövet­kezetek gondolatával, és amint időszerű, mérlegre teszik a lehe­tőségeket. A Német Demokra­tikus Köztársaságba^ szinte is­meretlen fogalom a. lakáshiány, Az egész ország egy épülő nágy- nagy családi házhoz hasonlatos. Nem lehetetlen, hogy nálunk is a‘ házépítő szövetkezet lesz a lakáshiány enyhítője. (Páll G.) fl nyíregyházi Ságvárí Tsz tagjai közösen tekintik meg a Mezőgazdasági Kiállítást Ma este indul Budapestre a Mezőgazdasági Kiállítás megte­kintésére a nyíregyházi Ságvári TSZ harminc tagja. Jobbára fiata­lok adják a létszámot, mivel a szövetkezet KISZ-tagjai korábbi gazdaságos és társadalmi munká­jukkal eredményesen tevékeny­kedtek. Két napot töltenek a fő­városban, s a kiállítás megtekin­tése után bő városnézés! program­ban lesz részük. Reggeli történet A JiOrai vonat be­futott az állomásra. A piacos nép kiözönlik, « kijáratolzon, s szét­terül a városba ve­zető utálton. Két asz- szony már a kijárat­nál tétován tekint szét, de aztán határo­zott ’ léptekkel elin­dulnak a széles jár- járdán. Be a városba. Félreeső helyen pil­lantanak meg egy női fodrászatot. Nem is olyan városias kívül­ről,.. a fiatalabb még­is kézenfogja a má­sikat és viszi maga után, mintha az vo­nakodna oda belépni. Pedig már nem akar­ja megmásítani a szavát,- hiszen a vonat is pénzbe van... Sok nógatásba ke­rült, míg rábírta a húga,', hogy búcsút mondjon a hosszú ha­jának. Nagylány ko­rában dús szőke haja epésségé sok legényt csalogatott. Szerette volna, ha neki is csi­nálnának „városi ha­jat'!.' Nem is sokat tö­rődött a nagy­anyja zsörlölödcsei- vel, aki mindig sze­kálta: „Maradhass magadnak, majorosi jáhy nem vágatta még itt1 le á haját, mint azok a- városiak... 9 ' kisasszonyok .. ■" Akkor szcppcnt meg csak, amikor d tisz­telendő úr az egyik, vasárnap példálózga- tott egy alvégesi lány­ról, hogy mivé is lesz az, mert levágatta x haját. — Most is em­lékszik még nagyon jól, hogy egyszer, ré­gen, amikor kis. isko­lás volt, ott. az isko­lában levágták a szö­szt haját — kopaszra. Mert... a négyespit­varokon ... igy oszto­gatták a tisztaságot... A szép szőke haj­korona már veszte­geti fiatalos fényét, csak a dús fonatok nem vékonyodnak. Lánya, nagy fia, meg a húga ébresztgetik mostanában a régi­régi vágyát, hogy szé­pen bodorított, rövid haja legyen, olyan, amilyet azelőtt nem csináltathatott. Halk súrlódással nyílik az ajtó, és alig hangosabb a ., jó reg­gelt“ is, amit a két asszony ellehelt. A készségesen elusietö fodrásznőhöz c. fiata­labb fordul, s kezd magyarázatba. . — A néném ő, a testvérnéném. Miatta jöttünk, merthogy ő még nem járt fod­rásznál. — Tessék csak, tes­sék. Mit parancsol? — Dájcrt... mele­get ... — szedi össze lassacskán magát az asszony. — De ... hát­ha ... mégse? .., — s úgy rtekint, rájuk, mintha várná, hogy mondják már: „nem való ilyen korban a cicoma — Talán nagyma­mától félsz mé 1. min­dig? — korholja tré­fásán a húga. — Vagy az öreg tisztelendőíől? Hisz‘ már nem is él. Meg ha élne ...? — A falu ... a‘ mit mond ... hogy ni- csak... Mariska ... a majorosi... Meg az ember is.. . mit szól hozzá, ha hazaállí­tok ... — Hát ha te meg­ijedsz a falutól, akkor mehetünk is — nyúl a kilincsért a. fiata­labb. — Várjál... — szói a húgára. — Csinálja csak kedves — fordul a fodrászáéhoz, és kezdi bontogatni a két ágba font vastag szőke hajköteget. A selymes szálak eltakarják, és ama­zok nem vették észre, hogy két kövér könnycsepp gördül le az arcán. Lepottyan- tak a cipőjére, s on­nan vidáman pattan­tak tovább, magukkal hurcolva a megtett út porát ... (vincze) TAVALY a löldmüvesszö vet ke­zetek 8. ezer kalasztrális hold vö­röshagyma termelésére kötöttek szerződést a termelőszövetkezetek­kel, szakcsoportokkal, a, mező- gazdasági társulásokkal és a, egyénileg gazdálkodókkal. A kő­vetkező gazdasági évben 10, ezei hold hagyma termelésére szándé- Koznak-szerződést kötni a terme­lőkkel. A szerződés-kötések ideje már is megkezdődött. A SZERZŐDÉSKÖTÉS kcmo’.y kedvezményeket biztosít a terme­lőnek. Mindenek előtt mslyszán tási hitelt kap a termelő kamat­mentesen a földművesszövetkezet tői, ha géppel szántaija fél a le­szerződött területét. A földmü- vesszövetkezet felvásárlási áron hitelezi a szaporító anyagot is, a törlesztéskor azonban hozzászámol 20 százalék kezelési és tárolási költséget. A növényvédöszert vi­szont fogyasztói áron, Jsamatmen- tesen előlegezi a termelőnek. A TERMELŐSZÖVETKEZE­TEK, szakcsoportok és mezőgaz­dasági társulások 500, az egyéni­leg gazdálkodók pedig 400 forint művelési előleget kapnak holdan­ként a dugványozás után. A ma­kói zártkörzetben külön kedvez­ményben is részesülnek a hagy­matermelők. Télen ugyanis a me­legházak fűtésére minden leszerző­dött hold után 4 mázsa szenet és 2 níáz'sa tűzifát kapnak a földmű* vesszövetkezettől 5Q százalékos kedvezményes áron. . * A FÖLDMŰ VESSZŐ VETKEZE­TEK az első osztályú hagyma ki­lóját legalább 1 forint 60 fillérért, a másodosztályú hagyma kilóját pedig legalább 1 ft 30 fiúéiért veszi át. A hagyma átvételi ára természetesen ennél magasabb is lehet, alacsonyabb azonban nem. Termelőszövetkezetek, de közős termelés és közös -értékesítés ese­tében a szakcsoportok .is mennyi­ségi prémiumban .részesülnek. A mennyiségi prémium,' illetve, a nagyüzemi felár az alapár 3 szá­zalékát teszi ki,, ha a termelőszö­vetkezet, vagy a .szakcsoport 100 és 500 mázsa közötti mennyiséget ad át a földműyesszövétkezetnek. 500 mázsán. felüli mennyiség le­szállítása esetében a mennyiségi prémium az .alapár 5 százaléka- ' VÖRÖSHAGYMA .. termelésére mindenütt . a .földművés,szövetke­zetek kötnek szerződést a terryie-' lökkel. ...................... A z idősebb olvasók közt bi- •r*- zonyosan vannak, akik még: emlékeznek az úgynevezett „népképviselet” jelszavára. Ta­lán bizony akadnakva -nyírggy-. házi tanyabokrok lakói között olyanok is, akik emlékeznek a „népképviselet”,, a „népparla- ment” hirdetőjére, Nagyatádi Szabó Istvánra, hiszen 1917 nya­rán itt járt. és „nagy" beszédet is mondott.’ Akkortájt bizony sokat beszéltek a „népképvise­letről” és a „néppaiiamentrői”. Minél tovább húzódott a háború, annál inkább és annál hango­sabban „követelték”. Különö­sen 1917-ben, az oroszországi forradalmi megmozdulások hire késztette a törvényhatósági bi­zottságokban és a parlamentben ülőket az ilyen irányú hangos- kcdásra. A frontokon és itthon is igen borsos volt a hangulat, szükséges volt „új idők jövetelé­ről”,. a történelmi osztály „de­mokratikus törekvéseiről" és hasonlókról beszélni. Azt remél­ték, hogy ezzel leszerelik a ma­gár munkásosztály forradalmi mozgalmait. Nézzük meg, mi is volt hát igazában az a „népk.épyiselet” és „néppariamenV ? Amikor Nagyatádi Szabó Ist­ván Nyíregyházán járt — 1917. július 30 — maga mondta el. — Idézzük beszédének ide vonat­kozó részét: „A m-pparlamcnthez vezető utat, a demokráciát, mi, somo­gyi kisgazdák ezelőtt tíz esz­tendővel megcsináltuk. >30 kisgazda ül ma Somogy vár­megye törvényhatósági bizott­ságában és róluk, nélkülük nem történik ott, semmi.” •• yr ív . • .ve. . ;»>.’* ík* v ’ Kik voltak ezek a Nagyatádi­féle kisgazdák? Ügyhisszük, hogy, idősebb olvasóink emlékez­nek ezekre a „kisgazdákra”. — Ahhoz, hogy valaki „kisgazdá­nak” számítson,'.35—40' holdacsr ka kellett. Legalább ennyi. Er­ről különben meggyőződhetünk, ha csupán azt idézzük fel, hogy kikből állt a kisgazda párt, kik voltak a vezetői. Az első lépés tehát az, hogy e „kisgazdákat” be kell vezetni a megyei törvényhatósági bizott­ságokba. Aztán? „Aztán megpróbálunk be­jutni a parlamentbe, előbb én egyedül julcllam be, mostmár negycdmagammal vagyok a képvisel'Jh.izban. így raktuk le tír evvel ezelőtt a népparla­ment alapját ..." — mondot­ta Nagyatádi Szabó István. Nagyatádi azt mondja, hogy „előbb én egyedül jutottam be”, hát ki, milyen kisgazda veit ö? Ki volt Nagyatádi Szabó Ist­ván? „Voltam arató, részes csép­lő, napszámos, fuvaros, árok- háriyó, erdei ramunkás, munkál­tam feles földeket, réteket, szol­gáltam robotot, együtt dolgoz-: tam az uradalmi cselédséggel és így aztán sikerült birtokomat tehermentessé tenni és némileg gyarapítani” — írja , öncletraj- . zában. Közben megfelejtkezctt arról, hogy honnan szármaiik, minél jgbban ívelt a pályája felfelé’, minél jobban' sikerült ő|rtoká,t.. újra ••iíhéöiileg meghöu vélni”, annál inkább a kulákok érdekeinek lett a szószólója.': — így aztán a „kisgazdák” aaaz a kulákok látták, hogy Nagyatádi olyan ember, aki az ő harcosuk,.' de a nincstelen • szegények ■ is.' vonzódnak hozzá, jó lesz' hát képviselőnek. 1908-ban válasz-’ toíták meg először kisgazdapárti programmal. 191-8-ban — ami­kor Károly király gróf Hadik János miniszterelnökségével akarta a kormányválságot meg.” oldani, — Nagyatádi földműve­lésügyi miniszter lett. S vajon, hogy viselkedett a „kisgazda ’ miniszter 1917-ben? ., „A proletárdiktatúra kitö­rése napján újra hazamentem- Erdőcsokonyára — írja önéletJ rajzában. — Félve attól, hogy ellenforradalmat fogók szeri vezni, egy nemzetközi vö­röszászlóaljat telepítettek le- a falumban. 1919 augusztus 7-én Friedrich István első köb- mányiban földművelésügyi miniszterré nevezett ki József főherceg...” Nos, tehát világosan látható, hegy ki volt Nagyatádi es kik-, voltak azok, akiket „kisgazda” héven a „népképviseletbe” és a „népparlamentbe” próbált béé . vinni. A Horthy -áltál felújított kulákságot sikerült is bevinnie. • (—9-0—1 3 Nem a borítékba telték a nyíregyházi Dohánybeváltó- és Fermentáló Vállalatnál ást a pénzt, amit a dolgozók' fizetésükön félül kaptak .az 1937, 58. 'gaz­dasági évben. A vállalat egy-év alatt egymillió 126 ezer 603'fo- nntot fizetett ki szociális juttatásokra: a napköziotthenra 168 ezer 102 forintot, a bölcsődére 154 ezer 224 forintot, az üzemi konyhára 278 ezer 924 forintot, segélyekre 77 ezer 20 forintot,,és munkásru­hák juttatására 448 ezer 5Í3 forintot. Ebből egy dolgozóra 816 fo­rint jutott, amit nem a borítékban kaptak fizetésként. a dolgo­zók. Mi is az a „népképviselet" ?

Next

/
Thumbnails
Contents