Kelet-Magyarország, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-14 / 217. szám

2 KELETMAGYARORSZAG 1958. szeptember 14, vasárnap (Bdeiúzik Szííes báasi Tanácsaink életéből Magasan húznak a fecskék. Költözködnek. Az erdő fái, a zöld lombok lassan tüzesbarna és vörös ruhákat öltenek. Csí­pős Ő6zi szellő suhan át az ágak között. Szállnak a lésben el­sárgult falevelek, befejezve éle­tüket. Meghalnak a fák levelei. Most készülnek a búcsúzkodás­ra... Költözni készül Szűcs bácsi is. Búcsúzkodik. Foghíjas, fehérbaj- szú szájában még érzi az elma­radhatatlan barát, a vén pipa zamatét, ízét. De már nem esik jól neki. Csak nézi sóvárgó, fá­tyolé» szemekkel, mintha azt monaaná, hűtlenek lettünk egy­máshoz. Több, mint egy hete nem evett már. Ott fekszik gyöngyöző halántékkal, egyre sárguló, fehéredő redős arccal, erejét fokozatosan elvesztve az ágyban az öreg veterán; A mennyezetet nézi. Meg-megnyal- ja száradó ajkait, melyekben ah g van már vér. ♦ Élete hűséges párja, Erzsé­bet néni, ott ül ágya mellett. Éj­jel-nappal, napokon át. Lesi, mikor ér véget a szörnyű fájda­lom, hogyan vívja végső harcát a falu öreg kommunista tanító- mestere a halállal. De még bír­ja... Bírni kell. Erős a szerve­zet, nagy az akarat ebben az emberben. Tudja, hogy elköltö­zik az életből, így hát nem akar búcsú nélkül távozni. Ezért ne­héz a készülődés. Az ablak re­dőnyén át napfény csókolgatja az öreg harcos ősz koronával be­vont fejét, mintha életet akarna beléje lehelni;.: Hetven esztendő viharzott el Szűcs B. István felett. Becsü­letben őszült meg Rochlicz mél_ Jóságos egykori cselédje. A régi úri világban állandó harc. éjjel­nappali robot volt az osztályré­sze. Az országutak vándora volt, mint annyi sok társa, a kubiko­sok: Bejárta reményt kergetve, jobb élet után vágyva az „ígéret földjét“, Amerikát; Lé tta a nincstelenséget. a nyomort, a munkások életét. Itt kötöttek örök barátságot: Szűcs B. Is+- ván és a munkásmozgalom. Ami­kor hazakerült, Nagyvarsánvban szervezte a pártot. Csendőrüldö­zés, bujkálás, rettegés volt az élete. A kis házikóban a lámpa­fénynél Erzsébet néni őrködése mellett olvasta a Sarló és Kala­pácsot, a Népszavát a zsellérek­nek, a bütykös ujjú, repedezett, kérges tenyerű kisemmizettek­nek. És Dózsa mezítlábasai hall­gattak rá. Itták szavait, mint májusi esőt a föld. A Tanácsköz­társaság idején az első sorokban állt, földet követelt a parasztok­nak, és mint a direktórium tagja tevékenykedett, Amikor leverték a munkás­hatalmat, akkor sem csüggedt. Országjárása közben terjesztette az eszmét. Ott volt található a földet, munkát követelő, szilván, vöröshagymán és száraz kenye­rén élő földmunkások, kubikosok között a tüntetéseken. Együtt énekelte a rongyosokkal: Nem ismerünk henye rangot, Ágas-bogas koronát, Szerszámot a naplopóknak. Kaszát, kapát, boronát. Harc az élete. És amikor fel­ragyog a szabadság hajnala, megalakítja a pártot hűséges társaival együtt Nagyvarsány- ban. Lábbal, kapával méri a földet, a verejtékkel kiérdemelt jussot a parasztoknak. Ö neveli, tanítja a fiatal kommunistákat harcosságra, becsületre, ember- szeretetre. Szerény, nem hangos, kodó ember. Egy szenvedélye van: hirdetni a párt szavát, igazát. És ezért minden becsü­letes ember tiszteli, szereti, ö az első akkor is, amikor új utat választ a parasztság, és megala­kítják a Szabadság Tsz-t. Ál­landó munka, tervezgetés ezután az élete. Elvben szilárd, mint a szikla. Nem ingatják meg az öt- venhárrrias hitelvesztő idők, és az ötvenhatos vihar. Kitart vé­gig a szövetkezet mellett. Utolsó percig dolgozik. így készül a bú­csúzkodásra. Most élvezhette volna munkájának gyümölcsét igazán, amikor elérte, hogy nyugdíjazzák. Hiába .:. Búcsúzik Szűcs B. István, összeszedi maroknyi erejét, gon­dolkodásra készteti agyát, fél- könyékre támaszkodva felül az ágyban. — Itt vagytok mindnyájan? — szólal meg susogó hangon Kö­rülötte a család. Lányai, fiai, vejei, élete párja. Könnyeznek. — Itt vagyunk, apám — mond­ják. Erzsi néni hangja elcsuk- lik, de erőt vesz magán. — Azért hívtalak benneteket, hogy v elbúcsúzzam tőletek. Én elköltözöm. Azt akarom, hogy úgy „marsoljanak“ el engem, ahogy éltem. Zokognak. — Legyenek ott a kommunis­ták, a szövetkezet tagjai, a mj fiataljaink, útörők vigyék a párt­tagsági könyvemet. Lássák, hogy meghalt egy kommunista. Arra kérlek benneteket, úgy éljetek, ahogy becsületes kommunista emberekhez illik, szeressétek az embereket. Aztán hivatja a tanácselnö­köt, a párttitkárt és a téesz el­nökét. Még most is, a búcsú pil­lanatában is tanít, figyelmeztet. — Vigyázzatok a becsületre, a szövetkezetre — csuklik el a hangja. — Szeressétek az életet, harcoljatok érte. Küzdelme, szenvedései, harca, az utolsó pillanatokig végzett munkája ott érlelődik a varsányi dombokon a hamvas szőlősze­mekben, s amikor az aranyló nedv pohárrá érik majd, hogy egészségre koccanjon, eszükbe, jut az embereknek az öreg kér- I tesz. A házak hósüvegelő télit reggeleken hiába várnak majdj egy kis töpörödött emberkét,! hogy lángragyújtsa lelkiismere-1 tűket a közösségért, nem jön* többé. A két kis szilaj, büszke» tartású csikó, a Sári és a Szed- { rés is árva lett. öreg nevelőjük ) nem simogatja többé sörényüket. 1 A kis unokák is mindhiába vár-1 ják haza a fáradt nagyapát, hogy - lovagoltassa őket és végigcsúsz­kálja velük a kis szobát. Nem lesz többé... Aranyló ősz, elmúlást sejt- tető évszak. Sápadtan süt a nap, majd hirtelen elbúvik a felhők mögé. A rezgő nyárfák meg­hajtják fejüket. az elmúlás pa­lástja lassan ráborul a határra. Emberek mennek lehajtott fő­vel az őszben. Kísérik végső út­jára Szücg B. Istvánt. Búcsúztatják az öreg kommu­nistát. Farkas Kálmán A tiszateleki községi tanácsülés elhatározta és egyben utasította a végrehajtó bizottságot, hogy az igazgató tanítóval karöltve mér­jék fal: van-e még a községben írni és olvasni nem tudó ember, s ha van, vegyék számba, szervez­zék meg az'írástudatlanok iskolá­ját. A tanácsülés határozatának végrehajtásába beVonjók a neve­lőtestületet is. A nyírbátori községi tanács tagjai elhatározták, hogy gazda- gyűléseken és személyes agitá- cióval széleskörű felvilágosító munkát végeznek a soronkövet- kezü mezőgazdasági munkák időben és jó minőségben való elvégzése érdekében. A nagyecsedi tanácstagok javas­latára javítják a legelőt, hogy jö­vőre még dúsabb takarmány le­gyen azon. A kezdeményezés va- lóraváltása jelentősen emeli majd az állattenyésztés színvonalát és a tejtermelést. A pátrohai tanácsülés határo­zata értelmében gyomtalanitják a határmesgyéket, a mezőgaz­dasági művelés alatt nem álR> területeket. Ezzel a mozgalom­mal is tisztább, szebb lesz apát-- rohaiak határa. Nyírgelsén a tanácstagok szó- vátették, hogy a mezei dűlő-* utak rosszak. Megjavításuk érde­kében felajánlották segítségüket, s megbízták a végrehajtó bizott­ságot: indítsanak mozgalmat a faluban a rossz mezei dűlőutald megjavítása érdekében. Az újl'chértói tanácsülésén többen kifogásolták, hogy a helybeli földművesszövetkezet nem gondoskodik megfelelően a dolgozók áruval való ellátásá­ról. Kérték a végrehajtó bizott­ságot: kötelezzék a szövetkezet ügyvezetőjét, hogy tanácsülésen számoljon be a hiányosságok okáról cs arról: hogyan lehet megszüntetni a hibákat, mit kí­vánnak tenni a jó áruellátás1 érdekében. Mit csinálnak a Mérnöki Műszaki Irodában? Az Irodaház földszintjén ka­pott szűk helyet a Mérnöki Mű­szaki Iroda. A három mérnök és öt technikus épületek tervét és költségvetését készíti magáno­soknak Most a Flóra-tanyai tele­pülés tervén, a háziipari szövet­kezet paszabi szövőházának ter­vén, egy vámtisztnek összkom­fortos családi ház tervén és csa­ládi ház-típusterveken dolgoznak Sok olyan ház épül mostaná­ban, amelyek terve „fusermun­ka”, nem képviseli a modern építés követelményeit és károkat okoz az építtetőknek. Az Építés­ügyi Minisztérium ezért is készít szabályrendeletet a magánépít­kezések tervezését illetően, ami a közeljövőben nyilvánosságra kerül majd. A rendelet gátat vet a tervezési „fusermunkáknak”, ugyanakkor olyan követelmé­nyeket támaszt a Mérnöki Mű­szaki Irodák elé, hogy a tervek készítésénél el kell érniük az egységes és olcsó lakóház terve­zést. Olyan típusterveket kell 150—200 forintért a lakásépítők rendelkezésére bocsátani, ame­lyek megfelelnek a modern épí­tés követelményeinek. A nyíregyházi Mérnöki Mű­szaki Irodában már ennek meg­felelően készülnek a tervek. Az érdekeltek figyelmébe ajánljuk, hogy ide forduljanak építési terv és költségvetés készítése ügyé­ben. A korábbi években egyes pártszerve­zetekben jóval több hallgatót vettek fel egy-egy oktatási formára, mint amennyi­vel képes volt egy propagandista megfele­lően foglalkozni. így volt ez Kótajban is. A túlzott számszerűségre való törekvés következtében elmaradt a hallgatókkal való személyes foglalkozás, s emiatt a ter­melőszövetkezetben tervezett Időszerű Kérdések tanfolyama el sem indult. Ah- viszont a pártvezetőség törődött az előké­szítő munkával, nem volt baj az indulás­sal. Béda elvtárs, a községi alapszervezet propagandistája a hallgatók többségét meggyőzte a pártvezetőség segítségével az oktatásban való részvétel fontosságáról és eredményesen vizsgáztak hallgatói. ahány jó propagandista — annyi szeminárium A küszöbön álló pártoktatási évre készülve a kótaji községi pártbizottság levonta a tanulságokat az elmúlt évben előfordult hiányosságokból. Azzal az el­gondolással kezdték az előkészítő mun­kát, hogy csak annyi oktatási formát és szemináriumot szerveznek, ahány megfe­lelő propagandistát tudnak biztosítani. Megértették: elsősorban a propagandista felkészültségén, képzettségén múlik az ok­tatás eredményessége. Ügy határoztak, hogy azokat, akik tavaly az Időszerű Kér­dések tanfolyamán szorgalmasan tanultak és az anyagot kielégítően elsajátították, most magasabb oktatási formára osztják be. A kijelölést azonban nem a hallgatók tudta és megkérdezése nélkül végezték, hanem a hallgatókkal együtt, azok meg­kérdezésével, beleegyezésével. S mivel Béda elvtárs — állami továbbképzésben való részvétele mellett — az elmúlt évben eredményesen vezette az Időszerű Kérdé­sek tanfolyamát, a pártbizottság határo­zata értelmében az idén a Marxizmus- leninizmus alapjai tanfolyamot vezeti. Er­re megvan a lehetőség, mert Béda elvtórs nemcsak elvi, politikai kérdésekben jár­tas, hanem általános műveltsége is képes­sé teszi a vezetésre. Amikor az idei pártoktatási év előké­szítését megkezdte a pártbizottság, nagy gondot okozott és sokáig vita tárgyát ké­pezte, hogy tervezzenek-e újra két szemi­náriumot a községben. Azért volt nehéz a döntés, mert az elmúlt évben is kettőt terveztek, s csak egy indult el, egy he­lyen vizsgáztak a hallgatók. A szövetke­zeti pártszervezetben tervezett tanfolyam lemorzsolódása azonban az előkészítő munka hiányossága miatt történt meg. Végül így határoztak: megvan a feltétele és lehetősége annak, hogy a községben két tanfolyam induljon, s azokon a jelent­kezés alapján beosztott hallgatók megfe­lelően tanuljanak. Viszont szükséges, hogy a pártvezetőség, a propagandisták lelkiis­meretesen foglalkozzanak a hallgatókkal, hogy valamennyien megjelenjenek, aktív résztvevői legj'enek a vitának. Elbeszélgettek a hallgatókkal A pártbizottsági határozat után négy­tagú bizottság alakult. Számba vették: kikre lehet számítani, kiket kívánnak az oktatásba bevonni, s kik lesznek képesek a két oktatási formán elsajátítani a köte­lező anyagot. A bizottság tagjai beszéltek minden hallgatóval. Véleményt kértek az elmúlt évi oktatás tapasztalatairól, meg­hallgatták javaslataikat. Többen kérték, hogy az Időszerű Kérdések tanfolyamán minden anyagot idejében vitassanak meg. Előfordult ugyanis, hogy egyes nemzetközi és belföldi eseményeket késve tártak a hallgatók elé. Ez csökentette az aktivitást. az érdeklődést. Helyeselték azt a mód­szert, amit Béda elvtárs alkalmazott a pártoktatásban. Béda elvtárs ugyanis nem zárkózott el a hallgatók kívánságának teljesítésétől. Kérték például, hogy be­széljenek a második világháború előzmé­nyeiről, körülményeiről. A következő fog­lalkozásra Béda elvtárs felkészült a kí­vánt anyagból, s hasznos vita bontakozott ki. Ezt a módszert az idén is alkalmaz­zák. A pártbizottságnak és a propagandis­táknak fontos célkitűzésük: a helyi anyagok összegyűjtése hogy azokat felhasználhassák az oktatás soi'án. Tudják, hogy például az osztály­harcról szóló tanítást nem lehet alkotó módon tanulmányozni, ha nem beszélnek a helyi ellenséges elemek tevékenységéről, az aknamunkájukat leleplező munkáról, a felvilágosításról. Ha elmondják, hogy Pál János kulák egy év alatt huszonnégy lovat vett és adott el darabonként egy-két ezer forint nyereséggel, megértik, hogy az osz­tályellenség minden lehetőséget megragad hatalmi, gazdasági és politikai pozícióinak megtartása érdekében, a dolgozók rová­sára. A pártbizottság arra törekedett, hogy elsősorban a vezető beosztásban dolgozó kommunisták és pártonkívüliek vegyenek részt a pártoktatásban. A meggyőző mun­ka során elérték, hogy a község vezetői­nek többsége részt kíván venni az okta­tásban. A párt-alapszervezeti titkárok, pártvezetőségi tagok, tsz-elnökök, a föld­művesszövetkezet és a többi szervek ve­zetői felismerték a tanulás jelentőségét, A különböző oktatási formák megválasztá­sában azonban van még tennivaló. A Marxizmus-leninizmus alapjai tanfo­lyamra mintegy harminc elvtársat kíván­nak bevonni. Amennyiben valamennyien megfelelően képesek tanulmányozni a kö­telező anyagot, nem lehet akadályt gördí­teni a jelentkezők útjába. Kótajban azon­ban nincs meg a lehetőség arra, hogy har­minc halgatója legyen ennek az oktatási formának. Ha olyanokat is bevonnak, akiknek nehézséget okoz az anyag tanu­lása, megértése, csökkentik ezzel a tanfo­lyam színvonalát. Erre az oktatási formá­ra csak olyanokat vonjanak be, akiknek politikai és általános képzettségük bizto­síték klasszikusaink műveinek, tanításai­nak magasszínvonalú tanulmányozására. Az Időszerű Kérdések- tanfolyamra több hallgatót lehet bevonni, mint az elő­zőre. Nem vezet azonban eredményre, ha egy szemináriumra harminchárom hallga­tót vonnak be. Inkább kevesebb hallgató­val induljon az Időszerű Kérdések tanfo­lyama is, de akik bejelentették részvételü­ket, azok végig tartsanak ki, tanuljanak szorgalmasan. Egy-egy oktatási formára annyi hall­gatót célszerű felvenni, amennyivel a pro­pagandista megfelelően tud foglalkozni. Csak akkor tudja számon tartani, figye­lemmel kísérni és értékelni hallgatói elő­menetelét a tanfelyamvezető, ha a tanult anyaggal kapcsolatban véleményt monda­nak, bátran kifejtik nézeteiket a hallga­tók. Ez viszont csak ott lehetséges, ahol 20 hallgatónál nincs több egy-egy szemi­náriumon. Kótajban a létszám-terv sokat markol és ez veszélyes, mert keveset ta­lál fogni. Márpedig az a cél, hogy a záró­ünnepélyen is teljes létszámban jelenje­nek meg a hallgatók NAGY TIBOR, TERV E5 VALÓSÁG

Next

/
Thumbnails
Contents