Kelet-Magyarország, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-14 / 217. szám
10M, weptember 14. vasárnap KELETMAGTARORSZAG 3 4 szorgalom ésszerűséggel párosul Hojj^an ^ra/dálkodik a 10 éves Virágzó Föld Tsz ? ÍVJ ár estébe hajlott az idő, amikor Berky Lajos a határból hazafelé indult. A kis ház kapujában várta felesége, a korán megöregedett, gondoktól barázdált arcú asszony. <— Megjöttél, apjuk? — kérdezte. — Mi bajod van? Ki bántott? Az ember előbb válasz nélkül hagyta az asszony kérdését, és a nyitott kapun bement a kis házba. Bent körülfogták gyermekei, ölelgették, csókolgatták a szikár, csontos, korán megöregedett embert. Az asszony levette a tűzhelyről a pergelt levest, s előbb a gyermekeknek, majd utána a férjének szedett belőle. Szinte pillanatok alatt behabolta a tizenkét gyermek a.z ételt, s aztán felálltak az asztaltól, tudván a szokást, hogy *óbbet nem kapnak. Csak a 1*0- kisíbbik, a kis örzse maradt az asztalnál, majd apró kezeivel átfonta apja nyakát, ölébe kuporodott, és mint egy hízelgő kis cica, simogatta apjának borostás arcát. Az apa a szék karjára akasztott tarisznyába nyúlt, s elővette a reggel magával vett és el nem fogyasztott kény rét, letört belőle egy darabot, és kislányának adta. A gyermek jóízűen majszolta a kenyeret, s közben kérdezgette édesapját. „Nem hoztál tengerit? Már olyan régen ettünk. Pedig úgy szeretem főve.“ Az asszony a tűzhely mellől rászólt a gyerekre: — Hagyd édesapádat, látofl, hogy milyen fáradt. Menj ki játszani. S amikor a gyermek kiment, megkérdezte férjét: — Mi bajod van, Lajos? Miért vagy ilyen szótlan? — Miért? Megszüntették a községben a kerülői állást. Es újra munkanélküli vagyok. A:. asszony néhány percig maga elé meredt. Majd odalépett a férjéhez. /V e bánkódj. Valahogy ’ majdcsak megleszünk. Ezután mentek el Balogh László kulákhoz dolgozni, s hosszú évekig húzták az igát. Telt, múlt az idő. A gyermekek növekedésével nőtt a gond is. Mibe Öltöztessék őket, hogyan járnak iskolába; mert a tizenhét gyermekhez mindössze négy pár cipő volt. Aztán jött a második világháború. A négy nagy fiú, akik már tudták volna enyhíteni a nagy család gondját, odavesztek a Don-kanyarban. S a fel- szabadulást követő években a lányok egymás után férjhez mentek, meghalt a család feje. az apa is, özvegy lett Berky La- josné, csak a lánya kis unokája maradt vele, akinek a megszületés h követő évben apja, anyja elpusztult. Minden szeretetét a kis unokára fordította, neki élt, ő érte dolgozott. A földosztáskor ő is kapott földet; alighogy Nyírbogdányban megalakult a termelőszövetkezet, Berky La- josné nem habozott. Belépett a termelőszövetkezetbe, és hat év óta a közösség, a nagy család tagjaAhogy beszélgettünk ezzel az idős, és mégis fiatalos asszonynyal, ahogyan elmesélte, hogyan élt a múltban, mikor 80 filléres napszámért dolgozott a kuliknál férjével és legidősebb fiával együtt, ahogyan elmesélte, hogy még málékenyeret sem tudott adni a sok éhes szájnak, és a krumplit is hajában főzték meg, hogy több jusson a gyerekeknek — önkénytelenül is felmerült bennem az a gondolat: hány és hány ezer család élt így a múltban, és 1956 októberében ezt akarták visszahozni az ci- lenforradalmárok. A jelenről olyan nagy szeretettel beszélt, s elmondta, hogy az elmúlt esztendőben az unokájával — akit ebben az évben férjhez adott — a nyírbogdányi Petőfi Termelöszövetkezetben csak természetbeni járandóságként egy fél vagon terményt kaplak. Egy munkaegység értéke 68 forint volt. — A kis unokámnak — mondja — megvettem a szobabútort, a staférungot, és 35 ezer for: - tért egy cseréptetős házai. fi'' z évben húsvétkpr volt 17 az esküvő és hát bizony valamikor még a nagygazdák jcm csináltak ilyen lakodalmat. Voltak vagy százan a vendégek. — De tellett rá — veti fel büszkén a fejét. 71 éves vagyok, de az elmúlt évben is háromszázhuszonhat munkaegységem volt, és az idén már eddig 260 munkaegységet teljesítettem. Mondja a kis unokám, hogy ne dolgozzak már, menjek nyugdíjba. Ravaszkásan összehúzza a szemét, s kezével az ősz haját eltakaró kendőt simogatja: — Nem megyek még nyugdíjba. Az a tervem, hogy legalább 150 ezer forintom legyen a takarékban; akkor majd nyugdíjba megyek. Mert tudja — veti rám tekintetét, s szeme huncutul mosolyog — mondogatják azt, hogy öreg vagyok. Az igaz, hogy — főleg időváltozáskor — hasogat a derekamba. De még ezért nem vagyok annyira öreg, hogy bármelyik fiatallal ne venném fel a versenyt. W itt közbeszól a termelő- szövetkezet agronómusa; — Hát bizony, Berky mama 71 éves, de a dohánykertészetben ő a legjobb munkás. És sajnálnám, ha nyugdíjba menne. — Ne féljen, agronómus elvtárs, nem megyek még nyugdíjba. Mit is csinálnék otthon? Majd, ha dédunoka lesz, akit gondozni kell..i Mert tudja, a múltban nem volt mit ennem, de mióta itt, a termelőszövetkezetben dolgozom, mindennap telik arra a kis pohár pálinkára, meg borra is. S aztán azért még én is élni akarok. Élni, mert 915-ig nem éltem... Zs. M. A Virágzó Föld Termelőszövetkezet Sóstóhegyen homokon gazdálkodik. Ha szóba kerül, száz eset közül talán egyszer sem gondolnak másra, mint a híres bort adó szőlőre és gazdag gyümölcsösére. A sóstói Virágzó Föld lehet gazdag tsz. — mondják, — mert a gyümölcsös szőlő ontja a jövedelmet. De eszébe sem jut az avatatlannak, hogy ebben a gazdaságban „tovább is látnak az orruknál”, Végigmenve a szőlők között, példás rendet lehet találni. A tőkék kövér fürtöktől terheltek. A termés megfejeli az elmúlt évek átlagát. Rendben van a gyümölcsös is, a fák alja elboro- nálva, de ami szomorú: mint megyeszerte, itt is gyenge lesz a termés. Távolabb, hullámos hátú homokdombok mögött terül el a szövetkezet szántóföldje. Csillámló, nagyszemű kvarc és barna, szelídebb hómók. Kötött talaj egy hold sincs. Csak homok. Itt gazdálkodik a szövetkezet, s ha megnézzük, nem is rosszul. Jó iránytű a vetésforgó 1954 őszén felmérték és feltérképezték a gazdaságot. A talaj minősége szerint két vetésforgót rajzoltak arra a térképre. Egyiket a futóhcmokra, a másikat a szelídebbre. És megkezdték a vetésforgó szerenti gazdálkodást. 1955-ben ment is. Kiás évben felborult' a terület lecsökkent, megváltozott. Azonban a vetésforgó szerinti gazdálkodás gondolata megmaradt és 1957 tavaszán újra megszervezték a forgókat — lehetőleg az eredeti formában. Sok élettapasztalat, gyakorlat kell ahhoz, hogy valamire azt mondhassuk; jó, így kell csinálni. A szövetkezetben is váltották az évek egymást, egyszer így, máskor úgy ütött be a termés. Az a tapasztalatuk alakult ki, hogy homokon az őszi gabonának igen korán földbe kell kerülni. Aztán a vetésfogró, mint egy stabil rendszer, biztosította is nekik azt, hogy az elővetemé- nyek idejében lekerüljenek a táblákról, a földet előkészítsék á vetésre. Vetik a rozsot és a búzát A Virágzó Föld-beliek szorgalma nem olyan, hogy „menjünk, csináljuk és majd meglátjuk, hogyan sikerül”. Ha szabad közhellyel élni, azt mondhatjuk, hogy az ő szorgalmuk tervszerű. És$zel dolgoznak, - — szövegezhetnénk meg másként. Tavaly szeptember végére földbe kerültek az ősziek. S az eredmény: homokon, rendkívüli időjárás mellett búzából 11.69(1), rozsból fi.55 és árpából 9.93 mázsa termés lett holdanként. Az idén követik a vetésforgóban lefektetett elvek szerint a tavalyi tapasztalatokat. Betakarították a Gülbaba burgonyát, letörték a dohányt, s folyamatosan kerül sor á répára. A felszabadult tarlókon azonnal végzik a keverőszántást, ami már leforgatja a szuperfoszfát és káli műtrágyákat is, amelyeket alaptrágyaként szórtak a tarlóra. Az egyenletes vetőmélység, a megfelelő térségi! magágy élő-1 állítása érdekében vetés előtt hengereseik a talajt A lehengerezett magágyba vetik a rozsot, az őszi keveréket és a búzát is. Eddig az őszi vetésterv alapján már földben Vari a. mag fele. Az elvetett és betakart mag fölött ismét hengert járatnak, s ezzel elérik, hogy a gabonaszemekhez jól od anyomódik a talaj és a nedvesség- gazdálkodás ezáltal megjavulj Ha nem is kap a mag azonnal kellő nedvességet (és ezekben a napokban valóban nincs kilátás esőre), addig károsodás nélkül van a talajban, mig a csjráaás! megindulhat. Igen nagy előny; „porba vetni”, mert az esetleges hosszabb, esőzés már akadályt gördítene a vetés elé, végső soron későn kerülne a magj a földbe, s emiatt a kikelő gabona őszi megerősödése elme-' radna. Ez pedig — bizonyíték rá ez az esztendő —, igen bizonytalanná teszi a terméskilátásokat. — Ésszerű gazdálkodásukkal ezért igyekeznek kiküszöbölni a kellemetlen meglepetéseket a Virágzó Föld TSZ-ben. PAPOSI BOLDOGSÁG Egy hajátásnyira a paposi faluszéliől, a dülöúti árok partján üdvözlésre nyújtja kezét Varga József. Szögletes arcén kíváncsiság ül és mintha meggondolná magát, zavartan néz a tenyerére. Biz az nem a legtisztább, dehát oda se neki — férfiasán kezetráztunk. Hanem, hát ez meg mi a csodabogár? Összeragad a markunk? — A dohányzsír — magyaráz felszabadító mosollyal a halványzöldkalapos ember. — De nem fertőz... Mostmár kettőnk nevetése töri meg az őszillatú csendet. Mert találkozásunkhoz az is hozzátartozik, hogy a hatalmas dohánytábla szélén ülünk le egy kis ebédszüneti csevgésre. Negyvennyolc őszén történt. Megházasodtam. Mint az ujjam, úgy kerültünk össze az asszonnyal. Se pénzünk, se posztónk, hisz világéletünkben harmadosok voltunk. Gondoltam: munka van bőven, nyakamba veszem a világot és csak elboldogulunk valahogy ... — De hálistennek nem így lett. Hallottam, hogy hamarosan csuda történik Paposon. Na, én se vártam tátott szájjal, inkább elébe mentem. S ez a csoda pedig a termelőszövetkezetek megalakítása volt.. Tizenhárom paposi paraszt „Esze Tamás” nevével a közöst választotta, és tanyát vertek a Tanító-tagban. Hej, de kellett akkor az akarás meg az önbizalom, mert az egyik szegényebb volt mint a másik. És Varga Józsiék akartak. Akartak kenyeret az asztalra, fedelet a fejük fölé, és ünneplő ruhát, fehér inget a vasárnapokra... — Már az első évben 18 mázsa gabonát vittem haza. Ahogy múltak az évek, a paposi Esze Tamás TSZ is egyre erősödött. Ötvenben már 400 ezerért kőpajtát, két év múlva fiaztatót, majd ötvenf érőhely es istállót építettek. És az istállót, meg a fiaztatót „benépesítették.” — De magunk is többet osztottunk szét. Magtáros voltam akkortájt és még most is magam előtt látom az embereket, ahogy a boldogság elfogta őket. Régen még a szekéralj is csak félig ta’t mag a harmadosból, — a közösben meg többször kellett fordulni — rogyásig megrakodva. Megszerettük a közöst és hiába jött az ellenforradalom! Egy szalmaszál nem sok, annyi sem tűn tel a szövetkezetből. Együtt maradtunk, együtt őrködtünk. A múlt esztendő aztán már milliomossá gazdagította az „Esze Tamá6l’-t. Többszázezer forintot fektettek a közös alapba: darálót építettek — falusi darálót! Zetort vásároltak pótkocsival, dohányszárítót rendeztek be, és 150 anyajuhot vásároltak. Ezek csak a nagyobb dolgok. Ami azonban még nagyobb dolog, azt már Varga Józsi önti szavakba: A tagok is jól jártak. Egységenként 40—50 forintot fizetett a közös. Magam csak pénzben 14 ezret, kenyérgabonából meg 20 mázsát kaptam. Ahogy összeszámítottam mindent: havonta a múlt évben 2700-at kerestem ... Hát igen, Varga Józsi dicsekszik egy kicsit és szavai olyan egyszerűek, olyan melegek. Élete eggyé lett a szövetkezet sorsával, csakúgy mint valamennyi tagé és úgy beszél a közösről is, mint az újonnan épült lakásáról. Mert már azt is épített, kétszobást, sátorfedelest — 65 ezerért. Négy „orgonasíp” gyermekét „nagygazda módjára” járatja és a felesége hetente négyszer főz húst ebédre... A háztájiban jövőre szüretel először. Már húsz mázsa rozs van a kamrájában és ahogy szerényen számítja: idei keresete havonként túl lesz a háromezren is... — Itt lehet igazán dolgozni, a közösben. Kérdezzen meg bárkit Paposon: milyen a téesz munkája. Szombati Józsi bácsi például — aki tíz holdon gazdálkodik — napjában többször megkérdi, hogy mi az isten csudáját, csinálunk mi ezzel a dohánnyal, hogy olyan gyönyörű?'Még a krumpliföldünknek Is csodájára járnak: az idén három holdról 400 mázsát vájtunk fel. És Varga Józsi elismétli a dolog titkát, amit az érdeklődőknek mindig szívesen árul el: a nagyüzem, a gépek meg a szív... ez a dolog fortélya. Nem gombolják be a lajbit, ha új jelentkezőkről van szó. A múlt évben kilenc családot segítettek a boldoguláshoz. — Itt, a közösben van az igazi boldogulás forrása. Itt van például a dohány, Paposon egy egyéni gazda még 20 ezret is nehezen hoz ki egy holdból; a szövetkezet 45-öt játszva megcsinál,.. Elnézem ezt a nagyszorgalmú, kevés- szavú embert. Harminc éves, élete egy- harmadát a közösben élte le. Halkan búcsúzik, s ahogy meztelen talpa nyomot hagy az omlós, aranysárga homokban, zsíros ruháján csillogva kacérkodnak a napsugarak. Már újra hajlong, öleli a termést és én még mindig érzem dohányzsíros kezének meleg szorítását.... Angyal Sándor. : DCöszöiitfük énej i teiwie.Lí%iz6frttkez£teiítke.t! BEKKY MÄMÄ ÖREGSÉGE
