Kelet-Magyarország, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-04 / 208. szám

1858. szeptember i, csütörtök

KELET MAG 1 A KURSZ.AG

S

1

Egyszerűnnyi a tüzelő, mint tavaly, jobtnninőségü a szén

16 ezer Ionná szén, 3 millió alágyújtós Jógád ja a lelet

Van szén, csak tanuljunk men fűteni

Rozmaringos koszorúval.,,

Szendrei elvtársnak:, a TÜZÉP áruforgalmi vezetőjének szavait adjuk vissza, aki nagy buzgalommal rakta a minta-asztalra a feketébbnél feketébb széndarabokat, amelyeket csak származásuk, fűtrértékük és nevük különböztet meg egymástól.

— Nem fenyegetésképp, de legyen bármilyen hideg tél, tele raktárral várjuk a zimankós vendéget. Nem vagyok a számok embere, de a megye fázósabb korosztályának megsúghatom: a tél r.'-gjuhászítására 16—18 ezer tonna szén vár az éhes kályhákra. Naponta érkeznek újabb vagonok. Tavaly 9—10 ezer tonna, azaz tele von. l. :l<-i i — m~gis elégnek bizonyult. Ám van itt más macva.wS. íme: la. el- e^v mázsa szénben 30 százalék jobb minőségűt és 70 százalék gyengébbet adtunk. Most? Az arány fordított. Több a jóminőségű olcsó szén . .. Csak tanuljunk meg fűteni, mert ne feledjük, nem minden szénnel egyformán kell bánni. Kifize'.ó mesterség megtanuld a fűtés technikáját, mert úgy melegebb a szoba, kevesebb a bosszúság és több pénz jut más célra...

Fogunkhoz verjük a fát?

Fölöttébb furcsa, ha olyan ember „sírja“ el magát, akiről tudván-tudjuk, meddig ér a takarója. Márpedig mi valameny- nyien ilyenek volnánk. Miért? Közismert, hogy világviszonylatban Magyarországon talán legmagasabb a lakosság ’a-, fogyasztása“, holot* mi vagyunk a legszegényebbek erdőben. De maradjunk a megye határain

belül, és idézzük a fafűtésű kályhák esetet. Usir-e nyit, hogy egyre többen leszoknak róla, mert: 1. a fa sokkal

drágább, mint a szén. 2. háromszor kisebb a fűtőértéke, mint egy közepes kalóriájú szénnek 3. a felaprítása külön pénzbe kerül...

Legutóbb szakemberek „szűrték“ meg a fafűtésű kályhákat, s kiKét-háromszáz százalékos haszonra számíthatnak a nemesitett vetőmagot cserélő gazdák

AZ ORSZÁGOS VETÖMAGFELÜ GYELÖSÉG IGAZGATÓJÁNAK NYILAT KOZATA

A kormány, az elmúlt években jól bevált gyakorlat szerint, csereakció keretében az idén is nagymennyiségű nemesített vetőmagot bocsát a termelők rendelkezésére. Az idei csereakció új vonása, hogy az eddigi 1—1 arány helyett 10 százalékos értékkülönbözettel cserélhetnek a gazdák fémzárolt, nemesített vetőmagot. Az akció lebonyolítása megkezdődött. A Földművelésügyi Minisztérium tájékoztatása szerint a kezdeti eredmények nem kielégi- töek: bizonyosfokú értetlenség tapasztalható a termelők körében 3 csere új feltételeit illetően. E problémával kapcsolatban az országos vetőmagfelügyelőségen elmondották: a 10 százalékos felár lényegében csak az egy-egy cserearány gyakorlati érvényes lése. Hosszú évek tapasztalata bizonyítja ugyanis, hogy a cserélt szokványvetőmagvak 10—15, nem ritkán 20 százalékos szennyezödé- sűek, míg az I. osztályú fémzárolt,

nemesített vetőmagvak tisztasága 99 százalékos. Leszámítva a szeny- nyezödést, tiszta vetőmaggal számolva, tehát egyetlen kilóval sem ad többet a gazda a feltétlenül magasabb hozamot biztosító nemesített vetőmagért. A csere természetesen azonos tisztaságú szokvány és nemesített vetőmaggal számolva is kifizetődő. Sok éve vezetett, tudományos módszerességgel értékelt' statisztikánk tanúsága szerint 10 százalékos felár esetén 200—300 százalékos haszonra számíthatnak a termelők. Az idei aszályos év különös nyomatékossággal hívja fel a figyelmet a nemesített vetőmagvak elterjesztésének fontosságára. Az országos termésátlagok még ismeretlenek. A nemesített vetőmagvakat használó állami gazdaságok és termelőszövetkezetek vonatkozó adatai azonban már rendelkezésre állanak, s a legoptimálisabban becsű' t országos átlagot is felülmúlják.

derült, hogy olyanok is igényt tartottak a fafűtésű kályhák után járó lo mázsa fára, akiknek egyáltalán nem volt ilyen alkalmatosságuk. Nem is maradt belőlük a megyében csak 420. de mi tagadás, még ez is megrövidíti faellátásunkat. Ne távesz- szük össze, nem a szénnel járó 15 százalékról van szó, hanem a szabadon eladásra kerülő fáról.

A fukar a garast veri a fogához, nekünk fával kell helyettesíteni. De, hogy némi vigaszt is halljunk, a Tüzépen megtudtuk, hogy ..fapótló“ hulladékokról és tüskökről tárgyalnak az Állami Erdőgazdaságokkal. Mellesleg pedig, mint a címben is írtuk': egymillió 700 darab alágyújtós, másfélmillió farács és 40 ezer kazánrekesz vár gyufára. Ebből tehát lesz bőven... És ami szintén sokakat érdekel: az idén

nem nyers, „rigófüttyös“ fát, hanem szárazát apríthatunk a tűzbe. I.

Mi az a mozgó csúzda ?

A „Tüzép-nyelven“ írt mozgó csúzda nem egyéb, mint egy rögtönzött, gyors tüzelőáruda. Ez abból áll, hogy a Tüzép abban a faluban üt tanyát néhány órára, ahol fogytán a meleg. Szenet, fát szállít azokra a helyekre, ahol a nyáron nem gondoskodtak erről. No, nem a falusi lakosság volt a renyhe, hanem a földművesszövetkezetek. Sajnos, nem mindenütt látták el időben a falusi lakosságot téli tüzelővel. Gondolták, mit feküdjön benne a szövetkezet pénze, ráérnek rendelni, majd ha fagy. Pedik ez nagy baj, mert nyáron jobban volt, ilyenkor nem lehet „el.síp- ni“ a város, vagy a kórházak, óvodák, iskolák, vasutak adagjából. Szerencsére a csúzda mégis segít...

Végezetül a feketézőkről esik néhány szó, mert nem kevesen a hideg időszakból is hasznot húznak. Leggyakoribb a feketefuvaros, aki megbízásból, vagy anélkül vásárol téli tüzelőt, és dupla áron tovább adja. Egyesek pedig bányász-szénnel feketéinek. Ezután csak a gazdájának adhatják ki a bányász-szenet, ha más jelentkezne, az is kaphat ugyan, csak nem bányász-szenet.

Páll Géza

Nehéz volna már a nyomára akadni, hogy mióta szokás Kömci- rőn a sorozásra menő jiatalok rozmaringos koszorúval való ajándékozása. Ebből a fehérgyarmati járásbeli kis községből a mostaniak emlékezete óta mindig igy vonultak sorozásra a legények. A napokban tartott sorozásra, is rozmaringos koszorú díszítette kalappal, cigánymuzsika kíséretében érkeztek a járási székhelyre a kömöröi fiatalok.

A kömöröi ■ lányok gondos kezének köszönhető, hogy a rozmár ingbokrok olyan szépen virulnak, hogy abból minden észtén, dobén jut a regruta- sorba növök kalapjához. Ezért a szép hagyományért megérdemlik, hogy néhá- niluknak — ha nem mindnyájuknak is — a nevét megemlítsük. Ilyen virágszerető lányok Bakk Rózsiké, Fábián Anna, Mórucz Margit, Kaszab Kató, és még sokan mások.

Az ő kezük nyomén alakultak a zsenge rozmaringágak szép, színes virágokkal együtt koszorúkká és kerültek a legények kalapjához.

Sorozás után a legények mint kedves emléket őrzik a koszorúcskát, és az sem ritka eset, hogy a katonaidő kitöltése után az ajándékozóból ez ajándékozott felesége1 lesz.

SZARKA MIKLÓS szős.

Táláii megoldható

Nyirgyulají egy autóbuszjárat köti össze Nyírbátor és Ófcliér- tó vasútállomásaival. Korán reggel jön a busz Bátorból s Gyulajon keresztül megy Öfe- hértóra. Ez a busz délután teszi meg az utat visszafelé. El lehetne képzelni sűrűbb járatot is, hogy így vasúton közelebb kerüljenek & világhoz, de azt tartják, ha ennyi van, hát szervere mindenki úgy a dolgát, hogy reggel Öfehértó, esie meg Bátor felé utazzon.

De van a dologban egy nagy bökkenő. Ez pedig nem más, mint az, hogy a nyírbátori gimnáziumba járó diákok — vaunak vagy harmincán — nem tudják egyáltalán igénybe venni ezt a nélkülözhetetlen közlekedési eszközt. Mikor ök Bátorb* mennének, a busz Of éhért, óra megy, s amikor az iskolából szeretnének hazamenni, a busz ellenkező irányba közlekedik.

Ezt az állapotot szeretnék, ha valahogy megszüntetné a 1MÁV- AUT, Az kellene hozzá — javasolják a község vezetői —. hogy az a busz, amely a nyírbátori állomás e'ött már a kora reggeli óráktól ott vesztegel, diákjáratként lenne egy fordulót s beszállítaná a gyulaji tanulókat a gimnáziumba. Igaz, ez is csak a megoldás fele, mert még nincs tető alá hozva a fiatalság délutáni hazaszállításának az ügye. Azonban ez a félmegoldás is jó lenne, csak megvalósulna.

.Ki tanyája ez a nyárias?'

Dcmbrádon, az Újtelepi Tanácskirendeltség épületét vettem a napokban szemügyre. Első látásra mindjárt az a régi nóta jutott eszembe, hogy „Ki tanyája ez a nyárfás”. Mégpedig azért, mert az épület ugyancsak megrokkant, falai omladoznak, tetőzete beázik.

Mikor az épület első és hátsó részét is alaposan megnéztem, újabb összefüggést találtam a nóta és a tanácskirendeltség épülete között. Ugyanis az épület kettős célt szolgél: e’ső részében a kirendeltség, hátsó részsben pedig az apaállatok helyezkednek el. Olykor előfordul, hogy láncaikat csörgetve, keddijeiket csillapítva nekidűlnek az erős állatok a já- szoly-prómnek és hal’atlan nagj' erővel kezdik azt ostromolni. — Ilyenkor mozog az egész épület. Ütemes kopogások teszik „kellemessé” a kirendeltségvezetó munkáját. S mily nagy a hasonlóság a kirendeltség helyzete, s a nóta- szöveg közt. erre az is példa:, Innen nem hallík a kurjantás messze, mert mar többször kérte a kirendeltségvezetó a tanácstól: tatarozzák az épületet, mert ha továbbra is gátlás nélkül rombolhatja az idő, akkor nem lcíz szükség tatarozásra, összedől az épület.

Én is azt gondoltam most, mint Nagy Béla: „Vagy alusznak, vagy nem hallják. Vagy talán nem is akarják,?” S mivel teljes joggal idézhettük a lakásra vonatkozó most említett sorokat is nótánkból, az illetékesek szíves en- gedelmável szeretném soraim mégis azzal zárni: Valaki még s meghallja tán az illetékesek közül. Ha igen, segítsenek idejében, mielőtt búcsút venne az épület az’ élettől. ff. x.

HANGOM

*

L’ rdekes, hogy vállalat még nem írt panaszoslevelet azokról a kívülállókról akikkelérintkezik. Ez jutott eszembe, amikor a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat nyíregyházi üzemvezetőségén beszélgettem az üzemegj-ség dolgozóival.

— Tessék elolvasni ezt a levelet — nyújtott nekem egy ívet. — És ilyen akad nem csupán egj\

Elolvastam. Elég annyi, hogy a levél hangja minősíthetetlen, úgy beszél az üzemvezetőség munkásairól, hogy az sértő, s az egész vállalatról végsőképp olyan ítélet sugárzik a sorokból, mintha az nem is a megye egyik legkomolyabb üzeme, hanem egy deszkabódés maszék zsibárus kóclérája volna. Több levelet nem olvastam, mert az üzemvezetőség dolgozóiból árad a panasz. A panasz, a fogyasztókról, akik lakásukban használják az egyik legértékesebb adományát korunknak, az iramot.

— És jönnek ide kérem, csípőre tett kézzel, és kijelentik, hogy „ismerjük már magukat!”

Az egyiknek az a baja. hogy úgy gallyazták le a szerelők a fogyasztó lakása előtt a fát, hogy nem szóltak. A másiknak az, hogy szóltak a szerelők, galy- ,vázzá le a fogyasztó. A fát pedig mindenképpen le kell gallyazni, nehogy eltépje, összeverje a vezetékeket, esetleg halálos balesetet okozva. Panasz mindig akad, de nem is ez a lényeg, hanem a hang, ahogyan a panasz elhangzik.

— Ha bemegy az ember az Állami Áruházba, előbb blokkot vált, s csak akkor kapja meg az árut. A „mi boltunkban,, előbb fogyasztanak, s csak hat hét múlva kapják a számlát az emberek. Hat hétig hitelez az állam, a társadalom, a mi emberi közösségünk minden áramfo- gyasztónak, nem én, a technikus, vágj’ a szerelő, vagy a pénzbeszedő, hanem maga a társadalom, a dolgozó emberek közössége. És akkor akad olj-an ember, aki ki akarja dobni a pénzbeszedőket, s amikor kikapcsoljuk lakását,bejön, és legazembe- rezi az egész vállalatot. És igen sok közöltük az olyan műveltségű ember is, akitől nagyobb megértést várnánk.

Ez a vállalat a felszabadulás óta ki- gyujtotta a fényt szinte a megye valamennyi számottevő községében. Dolgoztak a szerelői télen nyáron, hóban és fagyban, kint a mezőn, az országúton és koccintottak számtalan poharat egy-egy ünnepségen, ahol boldog parasztok mosolyogtak egymásra az első kigyulladó vil- lanykörte alatt. Ez a vállalat hozta rendbe a háborús károkat éhes munkásaival, mert akkor nem volt fizetés. És ezek a munkások, műszakiak dolgoznak most is sok sok napot és éjszakát áldozva azért, hogy na legyen áramkiesés, hogy otthonainkban megszakítás nélkül ragyogjon fény, a villany, szóljon a rádió, melegítsen a rezsó. A nemrégiben pusztító vihar még el sem múlt, amikor autókon száguldottak ki a vállalat munkatársai, műszaki értelmisége végig a vonalakra, s dolgoztak több mint negyvennyolc órán keresztül szó szerint étlen-szomjan, álmatlanul, hogy a nagy károkat helyrehozzák. Közben kinőtt a szakálluk bedagadt a szemük, de lett világítás. És akkor nem egy ember akadt, aki nem tudta megérteni, hogy púidul egész községekben nem ég a villany, hanem gazemberezstt azért, mert bejelentése alapján néhány óra alatt csupán az ö lakásában nem javították meg a hibát.

— És, — mondja Iszály Péter, az üzemvezető, — hogy egész pontosak legyünk, meg kell azt is mondani, hogy

legtöbb esetben az emberek be sem jelentik, hogy lakásukban, vagy előttük az utcán hiba van. És várják a hibák kijavítását, és szidják munkásainkat és a vállalatot, mert nem megy ki senki, hiszen nem is tudunk.a bajról. Hiba persze, akad. Nagy a hálózat. De ezeket a hibákat ki lehet és ki is javítjuk, úgy, ahogy a bejelentés, az idő és az erőnk engedi. Igen sok ember azonban nem gondol arra. hogy mi is emberek vagyunk. Éppen olyanok, épp úgy ennek a társadalomnak a dolgozói, mint ők, és nem magénválla- lalkozás, nem kapitalista tőkés, aki a fogyasztók zsírjára utazik. Mi is írhatnánk panaszos levelet a fogyasztók ellen, de mi nem tesszük. Mi dolgozunk ezután is, úgy. ahogy lelkiismeretünk, becsületünk’ diktálja, az emberek érdekében.

Én mi-- ír lejegyeztem ezt, gondolva arra a bolti elárusítóra, akit éppen a napokban sajnáltam meg, ahogy kapkodva igyekezett eleget tenni a türelmetlen vásárlóknak. és az egyik sértő megjegyzés re csak nagy öntartóztatással mosolyogja ennyit mondott: csak egy kis türelmet kérek.

Lehet, hogy mosolyognak, de én akkor nem vettem tíz deka felvágottat, hogy az eladónak kevesebb munkája legyen.

y-bo