Kelet-Magyarország, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-25 / 226. szám

2

KELETMAGTARORSZAG

1958. szeptember 25, csütörtök

— Tudnál-e segíteni rajtam András öcsém? Péter dolgozó paraszt.

kérdezi Biró

ség, a népbetegség, a földek mellett húzódó tizenhatos, hetes cseléd nyomortanyák. Szellemi sötétség uralkodott egekbe kiáltó meg nem hallgatott panaszokkal.

És ezek után folyik egy mederben Svelta András és a falu élete, fejlődése. Mert a nagy, társadalmat megváltoztató erők mclakadt itt munkája valaha. Miért? így válaszol erre a fiatal párttitkár, Orosz Béla, aki egyben az iskola igazgatója is.

— Csak meg kell nézni az iskolai statisztikát. Szomorú képet látunk.

Hajtogatja a lapokat és olvassa:

— Nemigen járt ide kérem a kalendáriumon kívül semmi. — Csak a födbirtokosoknak. Nem telt rá a cselédembernek,

— Aztán hogy vannak megelégedve az emberek a falu vezetésével?

— Ki hogyan. Mi jól. Rendes ember az elnök. No persze nem mindenkinek tetszik. Azoknak, akik szeretik a rendet, a fegyel met — imponál. És ez a fontos kérem. A fegyelmezetlenkedőket meg jó, ha megregulázzák.

— Minek örül a legjobban?

— Annak, hogy új iskolánk van. Erre büszke mindenki a faluban. Nekem is három unokám jár bele.

örömük telik az embereknek, a volt cselédeknek a kicsinyekben, akik szép tiszta, egészséges körülmények között tanulnak, isÜj házak a Petőfi utcán.

nyolcgyermekes apától.

Ünnepre készül Svelta András. Október húszadikán lesz nyolc esztendeje, hogy másodszor is elnökké választották a magyiak. —

veit cselédek számára azon a föl-> dön, ahol egykor annyi könny áztatta a nyíri homokot.

Farkas Kálmán riportja, Hammel József felvételei.

Ünnepre készülődik az egykori cselédek cselédje, Svelta András, aki tanácselnöki minőségben idestova nyolc esztendeje kormányozza ezt az akácosokkal teletűzdelt kicsiny falut.

Sveltának, az ünneplésnek a faluval együtt története van. Az elnöknek az, hogy már tizenkét esztendős korában a cselédek foSZÁMADÁS MAGYKOl

Azért adták rá a voksukat a régi cselédcimborák, mert Svelta hű maradt fajtájához, rászolgált a bizalmukra. S ezt akarja tovább szolgám becsülettel, emberséggel,

— Másodszor ünneplem tanácselnökké választásomat október húszadikán — mondja mosolyogva Svelta András.

gadták meg kondásuknak. Magy- nak meg ...? Valamikor nem is lehetett falunak nevezni. Évtizedekkel ezelőtt csak majorság volt, Mandel Edvard, Fülöp Frankel, Kiár István meg néhány más földesúr eldorádója. No meg a kisemmizettek, a Svelta Andrások, a cselédek, béresek reményt kergető hazája. Bizony, hiába lo- csolgatták verítékcseppjeikkel évtizedeken át az ősapák Mihály napoktól Mihály napokig a nyíri homokot. Az ő számukra csak hiú reményeket tartogatott, de földet- azt nem termett soha.. Pompát, kényelmet biztosított uraiknak, a hatalmasságoknak, a cselédsar- jaknak örökül viszont csak keserű kenyeret tartogatott a futó- homok. Svelta apja is hiába húzta az igát, nem jutott — mint a tehetősebbeknek — még szalmatetős vityilóra sem. Abban a világban csupán tizennyolc szalma- és nádtetős ház hirdette, hogy itt község van. No meg a nincstelen

lett ennek a cselédek kondásából lett elnöknek a tevékenységét is bele kell számítani a történelemíróknak abba a fejlődésbe, amelynek szemtanúi az emberek Ma- gyon. Csak így kap teljes, és igazságos képet.

Nyolc esztendővel ezelőtt tett először esküt, mint a falu tanácselnöke, az öt elemis Svelta András. A disznópasztorkodástól a falu vezetőségéig vitte. Nagyon nehéz volt a kezdet. Hiszen a pusztában nevelkedett, nem forgott emberek között és ezerkilenc- százötvénben a falu bizalmából fel kellett cserélnie a kapat, kaszát, a karikást a tollal, az irodával. Megtanulni, hogyan kell emberekkel bánni.

— Bizony nagyon nehéz volt a kezdet — emlékezik. — Hónapokig csak jöttem-mentem az irodában. Bántott, hogy nem tudtam segíteni. A fejem majd szétszakadt a sok gondtól.

De nem tágított. Elhatározta, hogy helytáll. Nem akart szégyent vallani, az emberek bizalmát kívánta megszolgálni. Hosz- szú éjszakákon át, sokszor vasárnap is pislákolt a mécses a szaLmatetős házban. Az emberek tudták, hogy Svelta, az egykori kondásból lett elnök tanul. És megállta a helyét. Elvégezte az öthónapos államigazgatási tanfolyamot és „tágabb” fejjel látott munkához. Sokat tett a falu fejlődése érdekében. S még azok is, akik kezdetben bizalmatlanul fogadták elnökké választását, megszerették, mert látták, hogy igazságos, emberséges, rendszerető.

— Megtanultam, hogy egy elnöknek mindennel foglalkozni kell — mondja.

Hívták igazságot szolgáltatni családi ügyben., bizalommal keresték fel, ha földproblémáról volt szó. Apák fordultak hozzá mint a hétholdas Szmolka András is, hogy segítsen fiuk nevelés^ ben. És ő. szívesen segített. Nem tud úgy kilépni a tanácsházáról, hogy meg ne szólítanák, tanácsot ne-kérnének tőle.

Sokat fejlődött a falu és benne az emberek. A földosztáskor kétezerötszáz hold földet osztottak ki, a 320 házhelyből több mint kétszázat már beépítettek. Űj utcák születtek. Az egykori nincstelenek szép ionrácos, kőházai ott sorakoznak a Petőfi, a József Attila, a Jókai és a Tompa Mihály utcákon. Nem volt villany, telefon a felszabadulás elölt. Ma ez is van. Egyetlen tanítónak alig

— Nem osztályozható ... Kimaradt ... Az iskolaköteleseknek negyven százaléka sem járt iskolába, mert nem volt cipője, ruhája a cselédgyereknek. A felcse- peredőket meg azonnal munkára fogták, hogy kenyeret keressenek ...

Hol van már az a világ? Eltűnt, s ma már hírmondó is csak annyi van belőle, hegy áll még egy átalakított cselédház, de a tetején ott van már a villanydrót. Gyönyörű új, modern, kor— Az új iskolának örülök legjobban — mondja derült arccal az öreg postás, Hajdú Mihály.

szerű iskolát kapott a falu, amely 530 ezer forintot kóstál. A kommunisták kezdeményezésére ösz- szefogott a falu és egy régi uradalmi épületet földig rombolt, hogy helyére felépítse a kultúra házát, melyben 40 ezer forint értékű munka fekszik. A szellemi nyomor is eltűnőben van már, csak a régi öregek között van olyan, aki nem ismeri a betűvetést. Tíz tanerős kollektíva gondoskodik az egykori cselédgyerekek tanításáról.

— Bizony az én időmben más világ volt — emlékezik, a hatvanhat esztendős, sok vihart látott postás, Hajdú Mihály bácsi. — Nádfedeles iskolába jártunk, nem úgy mint most.

— Hány éve postás? — érdek lödöm.

— Tizennégy. Ezelőtt nem sok dolgom vol. Alig volt itt ház. Ma meg, nem győzök gyalogolni.

Ma is ötezer forintot, meg negyven újságot hordtam ki.

— Hány újság járt a faluba ezelőtt ?

merkednek a tudománnyal. De ma már nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is tanulnak. Ott, ahol ezelőtt csak az igahúzás volt a gondja a cselédembernek, ma gyümölcsösöket, meg szőlőt telepítenek. És ebben is elsők között mutatott példát Svelta, az elnök. A szőlő- és a gyümölcs- termelés céljára kijelölt kilencven holdból már hatvan holdon díszük az ízes Jonathán és a szőlő. A téli szakelőadásokon, melyeknek lelkes szervezője Orosz Béla párttitkár, sokszáz ember isméi kedik meg a mezőgazdasági tudománnyal. Még, hogy megismerkedik! De egyre jobban alkalmazza is azt. Nemreg alakult Táncsics névén egy új téesz iá taggal 158 hold földön. Nem múlik el egyetlen nap, hogy a falutól 5 kilométerre levő szövetkezetieket Svelta és Orosz elvtársak fel ne keresnék. Sokszor éjjeleken át együtt tervezgetnek velük.

Van értelme Svelta munkájának. Nyolc esztendő óta nem volt ennek a falunak egy fillér hátraléka sem. Az emberek nagyrésze is olyan pontos itt, mint vezetőjük, Svelta András,, aki ért a nyelvükön, hiszen közülük származik. Hogy szeretik-e az emberek? Nem múlik el lakodalom, keresztelő, amely le meg ne hívnák. És amikor a körzetében fogadónapot tart, ott, a Petőfi út végén, akkor szívesen keresik fel az emberek. Ha nincs is pa— Szellemi nyomor uralkodott itt régen — mondja a komoly- tekintetű Orosz Béla igazgató tanító, a pártszervezet titkára.

szível-Iélekkel ezután is. Svelta András szereti hivatásál, igyekszik eleget tenni kötelességeinek

Az űj, modern iskola ahol a Hajdú Mihályok unokái, az egykori cselédek gyermekei tanulnak.

nászuk, eljönnek, szót váltanak, tanácsot kérnek a szerény, halk- szavú, igazságot szerető, komoly,

s minden szándéka az, hogy Magy község tovább fejlődjön, hogy boldog, gondtalan élet nyíljon a