Kelet-Magyarország, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-02 / 206. szám

2 KELETM AGY ARORSZAG 1958. SZEPTEMBER 3, KEDD Közel 60.000 ember fogadta nagy tetszéssel Marosán elvtárs beszédét A proletárdiktatúra megvédésének három fontos feltétele Jogosan tenné fel a kérdést itt valaki, mint ahogy Hruscsov elv­társ megkérdezte tőlem április 4-én, amikor meglátta a 700 ezer budapesti dolgozó tömeget: Mond­ja, Marosán elvtárs, hol voltak ezek az emberek október 23-án? Jogos ez a kérdés. Én azt feleltem: Itt voltak az emberek, de három dolog hiányzott: Egy egységes párt, amely világ­nézetében, magatartásában egységes, határozott vezetés, és fegyver a munkásosztály, a dolgozó nép kezében. Ha ez a három együtt van, minket meglepetések nem érhetnek. hogy tisztán lásson. Miért mond­tam ezt? Azért, hogy összefüg­gést lássanak. Mi 1919-ben a proletárdiktatúra kiharcolásával hetek és hónapok harcával se­gítettük a Szovjetunió megma­radását. Mi történt 1945-ben és 1956. októberében? Visszakaptuk azt a segítséget, amit mi,adtunk akkor és erre legyen büszke minden magyar dolgozó. Mi min­dig büszkék leszünk arra, hogy volt bennünk erő, bátorság és el­szántság ahhoz, hogy a baráti or­szágok, baráti fegyverét vegyük igénybe. De úgy fogunk do’gczni és ott tartunk most, hogy saját fegyvereinkkel is megvédj ük a magyar nép hatalmát! akik azt mondották, ne beszél­jünk most a szövetkezetről. Ká­dár elvtárs a következőket vála^ szólta: De igen beszéljünk, ne te­kintsük mi a parasztot butának. A parasztember tudja, hogy mi szövetkezetét akarunk csinálni, tehát nyíltan beszéljünk velük. Hogy Magyarországon szocialista mezőgazdaság lesz, az nem vitás. Miért? A Szovjetunióban befejezték, Kínában befejezték, Bulgá­riában befejezték, Csehszlo­vákiában most fejezik be a kollektivizálást, az NDK-ban 47, Romániában 42 százalék­nál tartanak a mezőgazdaság szocialista átszervezésével. Mi sem maradhatunk a határain­kon belül. Az élet nem áll meg Szabolcsban sem, Békésben sem. Tolnában sem, Baranyában sem. Mi tudjuk, hogy a parasztság jól akar élni. Ha követelik tőlünk az aszfalto­zott utat, a feleségek és a leányok, a menyasszonyok cs a vőlegények a kultúrát, szín­házat, nylonruhát, a televí­ziót, akkor annak meg kell teremteni az alapját is. A kulturális igényeket ki kell elégíteni. Kell színház, mozi, tele­vízió, nylonruha stb. De hogyan? Magyarországon 1957-ben lénye­ges változás állt be. Mint tudják, Magyarország, Románia, Bulgá­ria, Ukrajna valamikor kényéig evő ország volt. Ez volt a fő táp­lálkozási cikk. 1957-ben csökkent a kenyér- fogyasztás Magyarországon. Talán nincs kenyér? Ezt nem mondhatja senki. Hát akkor mi történt? Az embereknek már kevés a kenyér. Tojás kell, tej kell, hús kell, vaj kell, zöldség kell, gyümölcs kell. Rendben van. De ezt nem lehet előteremteni a nadrágszíj parcellákon. A parasztság azt mondja, minden jól van így, ahogy van. De ebben nincs semmi perspektíva. A pa­rasztság benyújtja a számlát az iskolára, egyetemre, azt akarja, hogy a fia főiskolát végezzen, katonatiszt, esetleg tábornok le­gyen. De miből? Nadrágszíjból? És ezért beszélünk mi nyíltan és őszintén a parasztsággal a mező- gazdaság szocialista átszervezésé­ről. Boldog öregkori akarunk a dolgozó parasztoknak Nemrég Nagyszénáson jártam, ahol ezelőtt tizenöt évvel illegális szemináriumot vezettem. Este le­ültünk beszélgetni a valamikori nincstelen földmunkásokkal. Most ezek kisbirtokos parasztok. Három olyan hallgatónk volt 1943-ban a (Folytatás a 3. oldalon.! Miért foglalt állást egységesen a magyar parasztság a népi hatalom mellett ? A magyar parasztság egységesen foglalt állást a népi demokrácia, a Népköztársaság rendje mellett. Sokkal hamarabb, mint az értel­miség színe-java, írók, újságírók, stb. Miért? Azért, mert amikor a magyar paraszt Szabolcsban, Bé­késben, Baranyában, Tolnában, Vasban és Veszprémben meghal­lotta a rádióban Mindszenthy her­cegprímás, Eszterházy és Lő- venstein hercegek neveit, rögtön megmozdult lába alatt a föld. És amikor választani kellett Mind- szenty, Amerika, vagy a Forra­dalmi Munkás-Paraszt Kormány között, akkor minket választottak, mert tudták, hogy ez a földet je­lenti Mindszentyékkel szemben. Ezt is meg lv?ll tanulnunk és taní­tanunk az emberekkel. Ha Mindszenty vagy Eszter­házy herceg nyúl ki a földért és vissza akarja forgatni a tör­ténelem kerekét, azt mi ért­jük. De, ha egy magyar pa­raszt, akinek öt hold van a lába alatt, és Mindszentyvel akar menni egy úton, akkor azt mi nem értjük. Ha báró Corin Ferenc visszajön és azt mondja: kérem vissza a ban­kot és a gyárat, azt mi értjük, de ha egy munkás, bányász, napszámos segít azt vissza­adni, azt mi nem értjük. Még ma is vannak olyanok, akik vitatkoznak azon, vajon volt-e Magyarországon restaurációs ve­szély? A magyar paraszt, ahogy meghallotta ezeknek a figuráknak neveit, már tudta miről van szó. Hozzáteszem, hogy Eszterházy herceg a börtönből kiszökve Ausztriába ment. Az osztrák kor­mány visszaadta a 80—100 ezer holdját. Nos, mondják is most az osztrák parasztok: „Rosszul dol­goztatok magyarok, mert nem vertétek agyon azt a csirkefogót.” És, ami Ausztriában megtörtént, az naevon könnyen megtörténhe­tett volna nálunk is. Kérdezem én, volt-e restaurációs veszély Ma­gyarországon? Jogunk van minden eszközzel megvédeni a magyar nép hatalmát 1919-ben Horthynak joga volt behozni a cseheket, románokat, jugoszlávokat, a szenegáli franciá­kat és vérbetaposni a Tanácsköz­társaságot?! Hát akkor nekünk nincs jogunk minden fegyvert igénybe venni a magyar néphata­lom megvédéséért? Erről volt szó. A történelem nagy leckét adott és mi megtanultuk, hogy senki kezében nem sza­Itt az ideje, hogy mindenki tisztán lásson Negyven esztendővel ezelőtt Oroszországban az orosz proleta­riátus végrehajtotta a világtör­ténelem legnagyobb forradalmát. Győzelemre vitte a proletariátus diktatúráját Oroszországban, ké­sőbb a Szovjetunió egész terüle­tén. Ezzel új fejezet kezdődött az emberiség történetében. Mint tudjuk, ez volt az első világhá­ború eredménye. A két világhá­ború között a Föld egyhatod ré­sze, 200 millió ember állta a sa­rat a nemzetközi munkásmozga­lommal együtt az imperializmus elleni harcban. A második világháborút már a Szovjetunió döntötte el, nyerte meg világviszonylatban is a csa­tát, mert Hitlert nem az ameri­bad remegni a puskának többé. Szükséges azonban, hogy minden­ki nézzen egy kicsikét magába is. A földet nem azért adtuk a pa­rasztságnak, a gyárat, bányákat, bankokat a munkásoknak és a magyar értelmiségnek azt, amit adtunk — és sokkal többet adtunk, mint Horthy —, hogy ezzel ját­szani lehessen. kai és angol csapatok vertél meg. Hitlert a szovjet katonák Sztálingrádnál verték meg és Berlinben ütöttek olyat a fene­vadon, amitől még most sem tér­hetett magához. És megnyugtat­juk Adenauer urat, hiába pró­bálja feléleszteni, az nem főj menni. A második világháború ered­ményeképpen ma már nem­csak a Szovjetunióban, ha­nem a 600 ipilliós Kínában és a népi demokratikus or­szágokban is a szocializmus épül. Ha valaki eddig nem látott vilá - gosan és tisztán, akkor ideje Gazdasági életünk erős bázison nyugszik Az MSZMP 1957. júniusában tartott pártfonferenciáján a párt­vezetés a kormányvezetés elé két lényeges feladatot állított. Egyik: oldjuk meg a gazdasági kérdése­ket, a másik: az ideológiai prob­lémák tisztázása. Szeretnék ezzel a két kérdéssel foglalkozni. Mit jelentett a magyar gazda­sági kérdések megoldása? Az ellenforradalom fegyveres felke­lésének leverése után helyreállí­tottuk az állami törvényes rendet ás bizonyos mértékben a munka- fegyelmet is. Bebizonyítottuk a munkásoknak, hogy az úgyneve­zett összkomfortos sztrájk na­gyon sokba fog kerülni. Emlékez­nek, amikor az infláció határán voltunk, amikor az emberek mindent megvettek, amikor min­denki költeni és vásárolni akart? Azt hitték sokan, hogy ezzel ben­nünket sakk-mattolni lehet. Az infláció legyőzése után— bár az 1957. év első fele laza volt — ma­gukhoz tértek az emberek a párt politikai felvilágosító munkája nyomán és megindult az igazi ter­melés. 1957-ben elkészült három­éves tervünk. A mi gazdasági Együtt fogunk belépni a kommunizmusba Amikor Hruscsov elvtárs Ma­gyarországon járt' és Csepelen beszélt, akkor az embereknek azt mondta, hogy az egész szo­cialista tábor népei együtt fog­nak belépni a kommunizmusba. Ezt akkor sokan nem értették meg. Hát hogy? Egy szegény 9 milliós ország és egy gazdag 200 milliós ország? Hogy történ­hetik ez meg? Hruscsov elvtárs akkor azt mondotta, természetes, hogy a szocializmust építő orszá­gok között a nagyok segítik a kicsiket és a problémákat ki­egyensúlyozva, tényleg eljutunk az egyensúly állapotába. Mi ed­dig is nagyon sok segítséget kap­tunk a Szovjetuniótól és ezután is sokat kaphatunk. Amikor Moszkvában összeült a KGST tárgyalásra, meg kell mondjuk, hogy a magyar ipart, a magyar áruforgalmat a Szovjetunió és a szocialista országok kö­zötti együttműködésre építet­tük fel. Ezt tartottuk a leg­szilárdabbnak. mert válság­mentes, és ez mutatja az utat a jövő felé. Amikor mi a gazdasági életün­ket a Szovjetunióval, Romániá­életünknek stabilitása és to­vábbfejlesztési eszközei van­nak. Nemcsak helyi eszközei, hanem mások is. Fejlődött-e a magyar ipar, vagy nem? Néhány tényt mondok en­nek bizonyítására. Magyarorszá­gon kétmillió szervezett munkás van, ebből egymillió 400 ezer mérnök, munkás és napszámos dolgozik az iparban. 1938-ban viszont csak 700 ezer volt, tehát most több, mint a duplája. Azóta új iparágak, új ipari létesítmé­nyek, új ipari városok szü­lettek. Mi nyugodtan elmond­hatjuk, hogy gazdasági életünk fejlődése következtében Magyarország népe soha nem élt úgy, mint most. Öltözködtek-e ezelőtt húsz évvel a lányok, asszonyok úgy, mint most? Nézzük csak meg a gyermekkul­tuszt ebben az országban. É,tek-e ügy a gyerekek húsz éve, mint most? Nem. A szocialista országok politikai, gazdasági és katonai egységet al­kotnak. Most nézzük meg a gaz­dasági egységet. val, Csehszlovákiával, a Német Demokratikus Köztársasággal és a többi baráti országokkal kötjük össze, akkor, ez azt jelenti, hogy mi a holnapnak és a jövőnek dolgozunk. És ezért az ipari ter­veink: a hároméves és az ötéves terveink erre épülnek. Ha mi azt mondottuk a parlament­ben, hogy ebben az évben nem lesz életszínvonal eme­lés, akkor ezt azért mondot­tuk, mert megmértük a gaz­dasági élet eredményeit. De hozzátettük: ahogy ma dolgo­zunk, úgy fogunk élni hol­nap, és holnap mi magunk szabjuk meg, milyen gyorsan emelkedjen tovább az élet- színvonal. Az élet nem állhat meg Szabolcsban sem Ezekután Marosán elvtárs a mezőgazdaság szocialista átszer­vezésének kérdésével foglalko­zott. Erről a következőket mon­dotta: — A Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány egyik nyilatko­zatában leszögezte, hogy mi szo­cialista mezőgazdaságot akarunk. Voltak akkoriban gyenge lelkűek. Szeretettel fogadták Mátészalkán is Marosán elvtársat

Next

/
Thumbnails
Contents