Kelet-Magyarország, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-02 / 206. szám

KELETMAGTARORSZAG 1958. SZEPTEMBER 2, KEDD ft Közel 60.000 ember fogadta nagy tetszéssel Marosán elvtárs beszédét (Folytatás a 2. oldalról.) szemináriumon, aki életre-halál- ra tiltakozott az ellen, hogy fel­osszuk a földet. S amikor 1945- ben földet kapott és megízlelte a „szent1’ magántulajdon örömeit és keserveit, nem akar lemondani róla. A három közül most az egyik hetven éves és nyolc hold földje van. Odajött hozzám és ‘a következőket mondotta: „Maro­sán elvtárs, te ismersz engem. Évtizedekig harcoltam a földmun­kások jogaiért, most be akarok menni a szövetkezetbe. Odaadom a nyolc holdamat, csak adjanak nyugdíjat. Nem tudok dolgozni.” Nagyon tragikus dolog egy het­venéves embernek nemet monda­ni, de én így válaszoltam neki: „Emlékszel, mit mondtunk 1947— 48-ban? . Ha te akkor belépsz a szövetkezetbe, úgy ahogy azt na­gyon sokan tették a nagyszénási dolgozó parasztok közül, akkor most nincs nyugdíjproblémád” Budapesten kétmillió ember él. Borsod, Pécs túlzsúfolt, menekül a fiatal faluról. Nem akar élni a nadrágszíjon, mert nincs benne perspektíva. Mit kell tenni? Mint mondottam iskolára, egyetemre, kultúrára, színházra szükség van. Kultúra kell, koncertekre, hang­versenyekre akarnak járni. De ezt nem lehet a nadrágszíj parcel­lán megcsinálni. Nem kellene itt megfordítani a dolgot? És a televíziót, a kultúrát, mindent amire szükség van, falura vinni? De igen. Viszont akkor meg kell változni, fel keli hagyni a nadrágszí,j parcella gazdál­kodással és a szocialista, nagyüzemi mezőgazdaság út­jára kell térni! Rossz jel az, ha a faluról me­nekül a fiatalság. Mi nem akar­juk, hogy a falu elnéptelenedjen. Rossz jel az is, hogy a fiatalság a könnyű munka felé megy. Az sgyik paraszt mondta nekem Má­tészalkán, hogy ők látástól vaku- lásig dolgoznak. Én is dolgoztam húsz évig hasonlóan, de azért, hogy most ne kelljen látástól va- kuláslg dolgozni. Azért, hogy jöjjön a gép, a traktor, a műtrá­gya, a technika. De mindezt nad- rágszíj-parcellán nem lehet meg­csinálni. Arra van szükség, hogy dolgozó parasztságunk mérleget vessen. Gondolkozzon azon, mi lesz vele tíz év múlva, há el­mennek a gyermekei és egyedül fog maradni. Nem közömbös, bogy gyermekeink áldani vagy átkozni lógnak bennünket Valamikor a tanító ebben az or­szágban félig pap, félig cseléd és a nemzet napszámosa volt. Ha ku- lákgyerek került a kezébe és hü­lye volt, akkor sem buktathatta meg, viszont a nincstelenét, a kis- parasztét, ha okos Is volt, a pad- ban előre nem ültethette. A tanító tudta jól, hogy milyen a falu szo­ciális összetétele. Ki volt szolgál­tatva. Most szabad az ember és az értelmére van bízva, hogy mit tesz. Ha a szülők és a pedagógusok összefognak, együtt dolgoznak, ak­kor egy boldog generációt neve­lünk fel. üljenek hét össze az apák, az anyák, a pedagógusok és szocialista szellemben neveljék gyermeki..kei. hiszen a mi mi­aunkról és vérünkről van szó. Nem közömbös, hogy tíz év múlva áldani, vagy átkozni fognak ben­nünket gyermekeink. nek. De vajon ki fogja megírni a' mi életünket? Csak az írhatja meg, 5 aki velünk él, akinek élménye van.; Egy parasztnak az élete itt Sza­bolcsban 1900-tól 194ó-ig, 45-től mostanáig és majd öt év múlva \ három kötetre való könyvet tenne i ki. Sajnos költőink egyrésze olyan < vereslcet ír, mintha ebben az or- J szagban mindenki meg akarna J halni. Mi azt akarjuk, hogy a dől- S gozó parasztság fiaiból újságíró 1 író, színész, művész legyen, de 5 olyan, aki holnap meg fogja fa- 3 rágni. ' •fázni, eleveníteni a jövcj parasztját. A harmadik világ­háború a* imperialisták §ír|á( ásná wieg Marosán elvtárs a háború és a béke kérdéséről szólva a követke­zőket mondotta: — Ez közvetlenül érint bennünket. A világ kétszeri került a háború közelségébe ti­zenhárom év óta. 1956 októberé­ben a magyarországi események során, valamint Szueznál. és most Iraknál. A háborút azonban min­den esetben a szocialista világi'í- bor, a Szovjetunió békepoiitlkája elhárította. Ebből is lemérhetjük, hogy a szocialista béketábor ereje óriási. S mivel az amerikai impe­rialisták mindkét esetben kudarcot vallottak, most Taj­van felé mennek. Itt azonban a kínaiak alaposan vissza­ütnek. Minden esetre, ha az amerikai imperialisták hábo­rút akarnak kirobbantani, Marosán elvtárs beszél Nyíregyházán a nagygyűlésen Melyik az igazi műveltség ? Amit érinteni szeretnék, az a kulturális, az emberi értelem, a műveltség, az emberi tudat meg­változtatásának kérdése. Mi azt akarjuk, hogy a magyar kultúra és a magyar műveltség a dolgozó népből jöjjön. A kínai elvtársak­nak van egy jó közmondásuk az, hogy a világ valamennyi tudósa kis emberből lett. Én grófi tudó­sokat, grófi feltalálókat nem is­merek. Akik a telefont, rádiót, tele­víziót stb. feltalálták, azok mind alulról, a népből jöttek. Ez azt jelenti, hogy a népben, hazánkban is hihetetlen nagy erők, értekek vannak. És ezt felszínre kell hozni. Nekünk az idővel haladnunk kell. Nos, senkit sem befolyásolunk ab­ban, hogy szabadon gyakorolja vallását. Magyarországon ezt meg­teheti kivétel nélkül mindenki. De hangsúlyozom, hogy ez emberi ér­telem, természettudomány dolga. Mi mindezekről úgy cselekszünk, ahogy beszélünk. A szó és a tett nálunk fedi egymást. Ellenben nézzük meg: mi van Amerikában? Ok nagyhangon beszélnek az em­beri jogokról, ugyanakkor a nége­reket, a színesbőrűeket megvetik, kizárják az egyetemről. Az istenre hivatkoznak, ugyanakkor különb­séget tesznek fehér, fekete és sár­ga bőrű emberek között. Nekünk nincs jogunk lebe­csülni más népeket, más nem­zeteket, mintahogy a ml meg­becsülésünk Is azon múlik, hogy milyen értelmesek va­gyunk, milyen eredményeket ériünk cl az élet különböző területein. A művészetben, a kultúrában nem állunk az utolsó helyen. De, ha azt akarjuk, hogy minél nagyob­bak legyenek az eredményeink, akkor tovább kell fejlődnünk. Eh­hez viszont arra van szükség, hogy iskoláinkban értelmes, tudomá­nyosan megalapozott tanítás follyék. Mi nem akadályozzuk meg, hogy hittanra járjanak a gyerekek, de egyet megtartunk magunknak: természettudomá­nyos, materialista nevelést biztosí­tunk gyermekeink számára, hogy ha felnő, ne féljen a villámcsa­pástól, a dörgéstől s megértse azt is, miért sétálnak a szputnyikok az égen. A boldog családi élethez hozzátartozik az is, hogy gyerme­keinknek megmagyarázzuk mind azt, amit nekünk szüléink nem magyaráztak meg. Gondoskodni kell minden családban arról, hogy ttieglegyen az ideológiai és kultu­rális nevelés. A* írók feladatairól Ezekután Marosán elvtérs az irodalom kérdéseivel foglalkozva, beszélt az írók feladatairól és töb­bek között a következőket mon­dotta: Azók a népi írók, akik jöttek velünk a harcokban a két világ­háború között és műveikben nyil­vánosságra hozták a nincstelen parasztok életét, nagy szolgálatot tettek. Most következik egy másik kérdés. A szocializmus felé haladunk, s a végén kisül, hogy ez az írói réteg — amelyik ezelőtt sokat segített — megállt a szo­cializmus alsó fokán, nem akar tovább menni. Ezek az írók le sem jönnek a pa­rasztok közé, meg sem osszák a véleményüket velük. A kínai elvtérsak úgy csinálják, hogy a munkásírót elküldik a gyárba, a parasztírót a falura. Él* jenek ott az emberekkel együtt, Igaz, szükséges, hogy szép verse­ink, regényeink, filmjeink legye­vegyék tudomásul, az az ő ;r sírjukat ásná meg, méghozzá ■' nagyon gyorsan. Ismeretes, hogy az első világhá­ború eredményeként megszületett a szocialista Szovjetunió. A máso­dik világháború után Kína és a népi demokratikus országok kisza­kadtak az imperializmus testéből és építik a szocializmust. Elkép­zelhető tehát, mit hozna számukra a harmadik világháború. Bennünket, magyarokat a ha­talmas kínai nép is támogat. Mi ezen a téren ország és világ előtt kijelentjük, mint ahogy kijelen­tette Csou En-laj elvtárs: „A ma­gyar nép harca mellett nemcsak a tizennégy millió kínai kommu­nista, hanem a 600 milliós Kína áll, S ezért mondjuk mi, hogy a tajvani küzdelemben nem­csak a kommunista magya­rok, liancm az egész magyar dolgozó nép áll a kínai elv- társak mögött, Követeljük, hogy Kínát vegyék fel az ENSZ-be! Neki kötelessége ott lenni, segí­teni a béke megvédésében. Az első világháborút Amerika cs Anglia páholyból nézte végig és mindketten meggazdagodtak belőle. A második világháborút Anglia már nem, de Amerika még mindig páholyból nézte. Ez az elkövetkezendő időben egy há­ború esetén már nem lenne így, mert tudják mit jelentenek a szputnyikok. Ha meg lehet sem­misíteni Moszkvát, vagy Budapes­tet, akkor New-Ycrkot is és Washingtont is. Nincs már a Földnek egyetlen darabja sem, amelyet el ne lehetne érni, Mi azonban minden eszközzel harcolunk a béke biztosításáért. Magyarországon ezt a munkás, a paraszt, az értelmiségi munká­jával, becsületességével és kiállá­sával szolgálja. és Máté szálkán. (Hammel J. felvételei) is a mi dolgunk volt. Hogy miért beszéltein erről a kérdésről? Azért, hegy bátorítást, bizalmat, előretekintést adjunk mindenki­nek, aki ezen a gyűlésen megje­lent. Minden tekintetben meggyőzően magyarázzuk az igazságot Marosán elvtárs ezekután az első és a második világháború következményeiről beszélt, arról a pusztulásról, emberi és anyagi károkról, amelyek e két világ­égést követték, majd így foly­tatta: — És itt vetődik fel a fe­lelősség kérdése. Mit akarunk mi hagyni gyermekeinkre? Ha én harcolok u te gyermekedért, ak­kor te is harcolj az enyémért, mert minden becsületes embernek közös a célja. Ezért azt mond­juk minden kommunistának cs minden becsületes ember­nek: menjenek embertől em­berhez és meggyőzően min­den tekintetben magyarázzák az igazságot. Ez a feladat. Mi nem fogunk szövetkezeteket adminisztratív rendszabályokkal létrehozni. De azt sem fogjuk hagyni, hogy a dolgozó parasztság megálljon. Meggyőző erővel, a tények birtokában elmegyünk a parasztokhoz és megmutatjuk — mint ahogyan azt 1948-ban is tet­tük —, hogy mit csináljanak, mit tegyenek. S ebben is a megye kommunistáinak, a szövetkezeti parasztoknak, példát kell mutatni. Lássák az emberek azt, hogy milyen egy igazi harcos kommunista és termelőszövetkezeti tag. Megteremtjük az emberi boldogság alapjait Ezek után Marosán elvtárs a következő szavakkal fejezte be nagy tetszéssel fogadott beszédét: — Legyen büszke a jövő generá­ciója arra, hogy mi nemcsak a szocializmus építésének, nemcsak az emberi szabadságnak, hanem az emberi boldogságnak is meg­teremtettük a feltételét. Így in­duljon holnap munkába minden dolgozó. Gondolkozzanak azon, ha hazamennek, hogy igaza van-e tt pártnak, a munkás-parászt kor­mánynak, s ha úgy döntöttek, igazunk van, akkor, ne álljanak meg. Dolgozzon minden munkás, paraszt és értelmiségi becsület­tel, Járjon elől ez a megye, mu­tasson példát abban, hogyan le­het boldog, szocialista Magyar- országot építeni! Marosán elvtárs beszédét ha­talmas taps fogadta. A gyűlési hallgatósága még sokáig ott máé radt. Marosán elvtárs szívélyesen elbeszélgetett a dolgozókkal, majd a sóstóhegyi Virágzó Föld Termelőszövetkezetbe látogattak j el kedves vendégeink. Az erről] szóló tudósítást lapunk 5. oldalán' közöljük. A szocializmus erői olyanok, hogy ha mégis kirobbantanának az imperialisták egy világhábo­rút, annak a befejezése már a mi dolgunk lenne, mint ahogy a má­sodik világháborúnak a befejezése

Next

/
Thumbnails
Contents