Kelet-Magyarország, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-16 / 193. szám
2 KELETMAGTARORSZÄG 1958. AUGUSZTUS 16, SZOMBAT VITA A GYERMEKNEVELÉSRŐL „Nem vagyok és nem leszek a gyermekemnek barátja” A vita cikkeit figyelemmel kisérve sok érdekes dolgot olvastam. Van aki így akarja, van aki úgy akarja gyermekét nevelni, a módszerek, az eszközök különbözőek, a cél minden szülőnél ugyanaz: rendes, szófogadó, engedelmes gyermeket nevelni. hogy később becsületes, hasznos ember váljék belőle. Tisztelje szüleit és minél kevesebb kellemetlenséget szerezzen nekik. Még nem vagyok szülő, személyes tapasztalataim nincsenek a nevelésről, így hát úgy szólok hozzá, mint nevelt. Már gyermek sem vagyok, úgy hogy a nevelés ideje alatt feltett „de miért'‘-ekre meg tudom adni a választ magamnak. Szlávik János „Az apa nem haver“ cikkével nem értek egyet. Mielőtt megmondanám miben, tisztázni kell a fogalmakat. Haver szerintem az, akivel jóban vagyok, ha néha véletlenül találkozunk, beszélgetünk is, de semmi kapcsolat nem köt össze, bizalmas dolgokat nem mondunk el egymásnak, legfeljebb csak olyanokat, amelyek nem köteleznek semmire. Vagy: megveregetem a vállát, ha találkozunk, szevasz, hogy élsz? — és kész. Ez csak egy haver. A barát pedig az, akivel jóban, rosszban együtt vagyok — ez nem frázis — együtt érzek, mindent, a legapróbb kis dolgot is elmondjuk, megvitatjuk, nincs titkunk, tanácsot kérünk, anyagiakban segítjük egymást, és állandóan van közös problémánk, mindig van téma, amiről beszéljünk. Megköveteljük, hogy szeressük egymást, ez természetes, hiszen barátok vagyunk. Az ő öröme az én örömöm, bánatomban — ha van — velem bánkódik. Tiszteljük egymást anélkül, hogy erről valaha is beszélnénk, tiszteljük egymás meggyőződését, gondolkodását még akkor is, ha azzal nem értünk egyet mindketten. IV os, ha ön is úgy gondolja, 1 hogy ez az értelme a haver, illetve a barát szónak, akkor tovább ne is folytassam.- . . 4§&' Nem hiszem, hogy van olyan szülő, aki azt akarja, hogy gyermeke ne legyen hozzá őszinte, ne szeresse, ne kérjen tőle tanácsot Hogyan érem el ennek az ellenkezőjét? Szigorral, azzal, hogy megmondom — kisfiam, engem pedig szeress, tisztelj, mert az apád vagyok? Szerintem csak azért mert az apám apám, még nem kell hogy tiszteljem. Szerintem azért, mert látom mennyit fáradozik értem, inkább ő nélkülöz, csak nekem ne legyen hiányom: semmiben. Tisztelem azért, mert többet tud nálam, tisztelem példamutató viselkedéséért, tisztelem azért, mert van élettapasztalata, amelyekből én is tanulhatok. Ha akár szerelmi, akár más lelki, vagy anyagi problémáim annak, hozzá fordulok, ha valamilyen, az életben előforduló jelenséget még nem értek, hozzáfordulok, minden problémámat megbeszéljük és tiszta lesz előttem, ön azt mondja: ... „nem leszek a gyermek barátja” .., Erre az a feleletem, nem is fon az a gyermek önhöz fordulni soha semmilyen problémával. Ha ön nem barátja is a gyermekének, hogyan akar majd a kritikus pubertás korban mellette állni? Egyszerűen csak szigorúan azt mondja, fiam azt nem szabad? Ha ön különösen ezen idő alatt nem lesz barátja gyermekének, nagyon szomorú dolgokat fog tapasztalni.. így fejezi be: „Tiszteletet, pontosságot, szeretetet várok — mi több, követelek“. a ön elsősorban egy mindent megértő baráti légkört teremt gyermeke és maga között, biztos lehet benne, ez a légkör nem fog elhaverizálódni, és nem lesz arra szükség, hogy a tiszteletet és szeretetet „követeljeBiztos lehet benne, nem lesz egy olyan „mi van kisapám” vállveregető viszony, mert a gyermeke önben nemcsak az apát fogja tisztelni, és nemcsak azért fogja tisztelni, mert ez egy alapvető gyermeki kötelesség, hanem azért, mert Ön a legbizalmasabb barátja, ön az, aki a gyermeki lélek kételyeit elosztja, tisztázza, diszharmóniáit összhangba hozza, és ön az, akihez mindig, mindenben bizalommal fordulhat. Higyje el, a tekintélyt, tiszteletet, a szeretetet nem szigorral kell megszerezni. Ha ön barátja is gyermekének, nincs szükség egy tiszteletet megkövetelő szigorra, mert a gyermeke enélkül is mindig fel fog önre nézni. X[ égezetül csak annyit, ha ~ öntől, mint apától fél a gyermeke, és ön soha nem hin- táztatja meg térdén mint kisgyermeket, később hiába próbálkozik bizalmas légkört teremteni, hiábavaló fáradság, ön mindig csak a szigorú apa lesz, aki megkapja ugyan a megkövetelt tiszteletet, de akit — és most jön élete legnagyobb csalódása — az engedékeny mama segítségével fog gyermeke kijátszani. Üdvözlettel: PAPP GYÖRGY Petneháza. Srdem&L metjíziole/ai Néhány nappal ezelőtt a nyíregyházi járás pártaktívái a mezőgazdaság szocialista átszervezésével összefüggő kérdésekről tanácskoztak. Lapunkban beszámoltunk már az összejövetelről, egy gondolat azonban kimaradt írásunkból. Éspedig az, hogy a feladatokat helyesen meghatározó beszámoló, élénk vita, valamint a községi szervek tevékenységének elemzése mellett kevés szó esett — az intézkedési tervet ismertető beszámolóban egy szó sem — a korábbi években jól bevált patronázs- mozgalomról. Erre a hiányosságra Nagy Antal elvtárs, a nagyhalászi községi pártbizottság titkára hívta fel az értekezlet, elsősorban a járási szervek figyelmét, mégpedig a következő tények alapján: községükben hosszú ideje rendezetlen kérdések foglalkoztatják a terÉszre sem vesszük . piatal fiúk beszélL getnek egy nyíregyházi bírósági tárgyalásról. Egy leányanya megölte csecsemőjét s e tettére nem utolsósorban az vitte rá, hogy egy nős férfi udvarolt neki, aki a lányt terhes állapotban faképnél hagyta — minden előző Ígérete ellenére. A fiatal fiúk nevetve mesélik, hogy milyen „okos’1 volt a férfi, amikor „meglépett". Közöttük ott van két idősebb is. Láthatóan komoly, meglett férfiak, ök is a sü- hancokkal nevelnek. Gyáván. Nem merik saját, igazságos meggyőződésüket kifejteni — mert utána egy meghitt beszélgetésnél már igazságosan nyilatkoznak, s elítélik a férfit is —, gyáván viselkednek. Miért? Ha nem pártolnak le a fiatalok kispolgári cinizmusához, akkor talán nem lesznek anyi- nyira férfiak, mint így? A kispolgári maga- tartás halmaza! A kertmozi tóduló közönségét nem tudja egyszerre leültetni a jegykezelő gárda. Erre egy férfi így mordul fel: — Akkor leülök oda, ahol helyet találok! És támlásszéki jegy- gyei leül a páholyba. És veszekedni kell vele, hogy felálljon. De most jön *a fordítottja. Hang nélkül indul a gép. A közönség kiabál, követeli ä hangot. Az egyik mozi- alkalmazott, F.-né, nyugodtan ül a gépház mellett és szinte tetszik neki a közönség felháborodása, nem figyelmeztetné semmi pénzért a gépészt . . ! Miért ez a közönyös kispolgári magatartás? Miért ez az önfegyelem nélküli élet? így jobb talán? S. I. MEGYÉNKBEN TARTÓZKODIK SZENDREI JÖZSEF ÍRÓ mozgalmának 10 esztendejét. Az író tegnap délután Nyíregyházán, az általános iskolai igazgatók tanfolyamán tartott előadást „A népi írók”- címmel. Ma és holnap Rohodot és Szamostatárfalvat keresi fel. Szendrei József író a „Desz meg gyümölcs a fán“ című nemrég megjelent regény szerzője újból megyénkben tartózkodik. Ezúttal az 1947-es nagy Tiszai árvíz történetét eleveníti meg, papírra veti megyénk termelőszövetkezeti melőszövetkezetet. Késik a háromszázezer forint költséggel létesítendő halastó építésének megkezdése, válaszolatlan. maradt kérésük a szövetkezeti ag~ ronómus kérdésében is. Helyes az a gondolat, hogy hívják ismét életre a .termelő* szövetkezeti patronázs mozgalmat. Beszélnünk kell azonban néhány dologról. Éspedig arról, hogy csakis olyan vezető beosztásban dolgozó kommunistákat, pártonkívüli dolgozókat bízzanak meg pártszervezeteink termelőszövetkezetek segítésével, akik képesek az ezzel járó feladatok megoldására. — Nagy elvtárs elmondotta: gyakran előfordult, hogy községük termelő-' szövetkezeteiben futó ellenőrzést tartottak. Megkérdezték, mi újság, hogy vannak és mentek tovább. Feljegyeztek a megoldásra váró kérdésekből néhányat, de sokszor azok papíron maradtak, nem nyertek elinté-; zést, vagy csak a patronások ál-í tál fontosnak tartott ügyekben tettek lépéseket. A Petőfi Termelőszövetkezetnek hosszú ideje húzódó vitája van a Nemzeti Bank járási fiókjával és mind a mai napig nem rendezték a hiányosságokat. —■ Hónapokkal ezelőtt elhatározták: háromszázezer forintos költséggel halastavat építenek. Ezzel szemben a terüiet vízzel együtt kihasználatlanul hever és nem akadt még felelős gazdasá-; gi vezető, akinek intézkedése' révén megindulhatott volna a munka. A községi pártbizottság többször tett javaslatot ezer holdas termelőszövetkezet kialakítására, ebben agronómus alkalmazására, nincs azonban, aki igent, vagy nemet mondjoft. Ezek a tények is igazolják: szükség van olyan patronázs- mozgalomra, amelynek résztvevői időben konkrét segítséget tudnak nyújtani termelőszövetkezeteinknek. Ne bízzanak meg azonban vezetésben, szövetkezeti kérdésekben járatlan dolgozókat patronálással, mert hozzá- nemértésúkel késleltetik a hibák kijavítását, a közös gazdaságok további szilárdítását. Érdemes tehát Nagy Antal elvtárs javaslatát, bírálatát elfogadni, ismét életrekelteni a patronázsmoz- galmat. (N. T.) A Nyírvidék szerkesztői tanácstala- nők voltak, nem tudták kitalálni, hogy mit akarhat Fényes László, „Az Est” panama-bogozója Nyíregyházán. — Biztosan valami panamát sejt. — Hát történt valami? Erre megint csak vállrándítás volt a felelet. —Szégyen, hogy itt vagyunk és nem tudunk sémiről — állapították meg. Égtek a vágytól, hogy megtudják a „nagy publicista” lejövetelének okát. Mindnyájan kint voltak az esti gyorsvonatnál. Fényes derűs volt, udvarias, de keveset beszélt. A Nyírvidék szerkesztői sem kérdezték jövetele célját, úgy tettek, mintha tudnák. Az állomásról a Koronához hajtattak. Ott aztán a csapzott hajú, borotválatlan, fényes szemű vendég minden bevezető nélkül kibökte: — Fellépek Nyíregyházán képviselőnek, támogassatok! Általános elképedés: Nyíregyházán képviselőnek?... Gedulyval szemben?... Ez lehetetlen... ilyen vakmerőséget nem lehet csinálni. Hiszen Gedulynak szava és hatalma van. — Gedulyval szemben nem lehet semmit tenni — válaszolták. A kis ember azonban másképp ítélte meg a dolgot és derűsen felnevetett. — Lehet, lehet... léhet, csak akarni keli... — Dehát te kiben bízol? Ki támogat? URAMBATYAM ORSZÁGA Egy régi képviselőválasztás Nyíregyházán — Engem senki! — felelte röviden. Egy ideig csend volt, aztán Fényes elmondta, hogy amikor bizonyossá lett, hogy Meskó lemondott a mandátumáról, felkereste Eszterházy Móricz gróf miniszterelnököt és közölte vele, hogy a parlamentben szeretné panama-bogozó munkáját folytatni. A miniszterelnök — akinek több közéleti sikere Fényes panama-lelep- lező cikkeihez fűződött — elfogadta a tervet. Fényes szavai és az a tény, hogy jelölése a miniszterelnök helyeslésével találkozott, új megvilágítást adott a dolognak. A Nyírvidék ugyan hivatalos lap, de ha a kormányfő támogatja Fényest, akkor a Nyírvidék is támogathatja Gedulyval, a megyei törvényhatósági bizottság tagjával szemben. így aztán másnap megkezdődött a választási harc. Fényes két szobát bérelt a Koronában, titkárnőt hozatott Budapestről és berendezkedett. Másnap felkereste a pártvezetőket. Ment is volna a dolog, de furcsa dolgokat írtak a pesti lapok. Közölték, hogy a függetlenségi párt elnöksége magáénak tartja a nyíregyházi kerületet és Gedulyt jelöli. A párt vezetője, Apponyi Albert gróf. készséggel teszi mea a nyíregyháziak hivatalos jelöltjének Fényes Lászlót, ha Fényes belép a függetlenségi pártba. Somogyi Gyula, királyi tanácsos, a függetlenségi párt nyíregyházi elnöke is Geduly mellett volt. Márcsak azért is, mert pártvezére, Apponyi is Geduly mellett állt. Fényes igencsak elgondolkozhatott azon, hogy Geduly függetlenségi párti lett és Nyíregyháza eddigi képviselője is függetlenségi programot vallott, mert Somogyinak arra a kérdésére, hogy milyen programmal akar fellépni, azt felelte: — Téved a pártelnök úr, ha arra gondol, hogy valakinek függetlenségét és negyvennyolcas voltát az határozza meg, hogy bent van-e egy pártkörben. — Hanem? — kérdezte kíváncsian Somogyi. — Hanem az, hogyan gondolkodik, hogyan hirdeti, tettei a függetlenségi és negyevnnyolcas eszmék szerint valók-e vagy sem?! — felelte Fényes. A pártelnök elmosolyodott. Igen, igen, de azért egy pártnak az a biztosíték, ha valaki — különösen, ha képviselőről van szó — párttag. Ezt a gondolatát el is mondta. Fényes gúnyosan felnevetett. — Nem! Hogy csak egyet mondjak, nem szeretem azokat a függetlenségi politikusokat, akik az osztrák császári belső titkos tanácsosi esküt utána mondják a ceremónia mesternek. Ez az eszme nagyon ellentétben áll Kossuth Lajos negyvennyolcas eszméivel, nemde elnök úr? — ön erre képtelen volna? — kérdezte Somogyi. — Én igen uram, mert nem tudom, hogy ezek az urak melyik mándlijukat akasztják szegre: a negyvennyolcas atillát-e, vagy az eskü palástját? Somogyi felnevetett. Bólintott: — Találó, találó... —Én úgy gondolom, hogy nem az való a parlamentbe, aki a mandátum kedvéért fölveszi egy pártnak a címét, hanem az, aki a vallott sucnék szerint él és cselekszik — folytatta Fényes. Somogyinak elég volt ez a hitvallás. Még aznap megtáviratozta a dolgot Appo- nyinak: mandátumot csak látszólag vesztünk, Fényes függetelnségi programmal indulna. Másnap megjött a válasz: Mindkét jelöltet felléptetni. Akik megtudták a két távirat szövegét, előre dörzsölgették a kezüket: ebből heves küzdelem, cifra mulatság lesz. Következő cikkünk: FÉNYES LÁSZLÓ A MEGYEI URAK ELŐTT Szabó György.
