Kelet-Magyarország, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-16 / 193. szám
195*. AUGUSZTUS 18, SZOMBAT KELFTMAGYARORSZAG Imi előnyös a tsz-nek, a gépállomásnak és a traktorosnak... tudósítás a megye első gépállomásáról A Nyírteleki Gépállomás ei- sóként végzett a tavaszi idényben, most újra az élre került. Augusztus 12-én teljesítette az idénytervét. Hogy valamivel kisebbítsük is az eredményükét, meg keli mondani, hogy igen jó talaj adottságú a körzste, nem olyan „pillanat“ talaj, mint a tyukodi, vagy a tiszaszalkai és legközelebb vannak a megyei székhelyhez. Ez a két tényező azonban még sem lehet a legdöntőbb, mert az igen rossz talajon dolgozó és a legtávolabbi Kelesei Gépállomás pedig a második helyet tartja. A siaer ta án inkább abból fakad, hogy a gépállomásnak számos dolgozója 8—10 éve erről a helyréi eszi a kenyerét, jól szervezik a munkát, jó a kapcsolatuk a termelőszövetkezetekkel, A „titok” egyik nyitja a szövetkezetekkel való jó kapcsolatban van, ennek pedig alapja az. Egy „miniatűr cserépiizem” érdeme jelene jövője A naményi kövesút mentén, a Iankás dombok mögé „bújik” a Mágyi Állami Gazdaság. Csak az „égimeszelő” víztorony árulja el, hogy odébb a fasoron túl tanyát vert áz ember és gyümölcsözik a mindenapi munka. Gazdasági épületek, újonnan felhúzott lakások hosszú sora fogadja az érkezőt. Hanem a torony tövében, nem messze az irodahelységtől „újszülött” cserépcsomók hívják magukra az érkező figyelmét... Belül pedig, a kis földszintes épület hűvösében cementkeverők szorgos- kodnak... Ipar — a mezőgazdaságban Furcsán hangzik — és szokatlanul — de az ember első látásra arra gondol, hogy Magyon találkát adott egymásnak az ipar és a mezőgazdaság. Mert bár hallottunk már olyanról, hogy saját vállalkozásban égetnek téglát több szövetkezetben, de a cserépkészítés már nagyobb hozzáértést követel és vitán kívül ipari tevékenység... A gazdaságbeliek rá se rántottak a dologra: kellett a cserép és nekivágtak. — Jóformán fillérekre volt csak szükség — újságolják. Az „üzemet” az egyik felvonulási épületben helyeztük el és a cserépkészítő egyszerű gép sem kívánt nagyobb befektetést. Már két hónapja termel a magyi „cserépgyár”. Hogy miért kell ezt folyton idézőjelbe rakni? Csupán azért, mert az egész nem nagyobb, mint egy közepes szoba és csupán két ember adja az ösz- szes létszámot. Hogy mégis szólunk róla, arra okunk van. Két hónapi termelés alatt már nemcsak saját magukat látták el cseréppel, hanem több társgazdaság kérésének tettek eleget. A mátészalkai állami gazdaság például a közelmúltban 2 ezret, míg a csen- geri három és a csaholci négy ezer cserepet vásárolt Magyról. Nagy segítség ez az állami gazdaságoknak. Tudnivaló, hogy cserépellátásunk ezidö szerint nem a legtökéletesebb és állami gazdaságaink pedig rohamosan fejlődnek. A magyiak pedig kizárólag az álalmi gazdaságoknak gyártanak. leien a pincében folytatják majd a cserépkészítást. Okos gondolat volt ez a gazdaság vezetőitől, mert így legalább elö- regyártást is végezhetnek a jövő évi tavaszi építkezésekhez. Papp István — aki egyszemélyben „üzemvezető”, keverő és formázó — a kis Vitális Lacival ugyancsak ügyes kézzel formázza a sima és a kupa cserepeket. — Napjában átlag 300—350-et készítünk. De volt már úgy is, hogy túl jutottunk a négyszázon. Örvendetes mindez. Ha meg számításba vesszük, hogy idővel a gazdaságbeliek fejlesztik a kis üzemet, és egy formázó helyett több is működik majd: a jelenlegi közel tízezres termelés jóval magasabb lesz. Akkor pedig még jobban építkezhetnek a környék és a megye állami gazdaságai. Bár másutt is követnék a magyiak példáját...! (angyal) hogy a termelőszövetkezetekbe állandó jelleggel kihelyezett traktorosok nyolcvan százaléka szövetkezeli tag. A 3004-cs kormányhatározat megjelenése után állandó munkára 31 traktorost küldtek a tenr«’őstövetk3zatek- be, akik közül 25-en tagja; annak a tsz-nek, amelyikben dolgoznak. A halmosbokri Új Élet TSZ-ben mind a három traktoros, Henzsel István, Mihalkó János s Magyar István is szövetkezeti tagok. Az or ősi Kossuthban Dorkó István, a nyíregyházi Szabadságban Majtis András, a Ság váriban Nagy György és így sorolhatnánk tovább a kótaji és a többi termelőszövetkezeteket is. A gépállomás körzetében a tavaszi idényben két termelőszövetkezet élt minőségi kifogással, egyikben sem tag az ott dolgozó traktoros. Ahol tagja a szövetkezetnek a traktoros, ott sokkal közvetlenebbül érdekelt ő is a minőségi munkában. Az ilyen traktorosoknak a családja is tsz-íag, a jobb munkája révén azok is magasabb jövedelemhez jutnak. A holt szezonban munkaegységre dolgozhat a traktoros is. igy a keresete sokrv> ‘nfbp r»eo]^ « ^ 4lomás alkalmazottja volna. A gépállomás nem tud minden dogozóiának háztáji földet biztosítani, de a tsz-ben tagként dclgozó traktorosok valameny- ó,”07.!,k e"* e'önyt is. Júniusban, a traktoros r.apon az orosi Kossuth TSZ vezetősége külön pénzjutalommal is elismerte Dorkó István traktoros jó munkáját. Hasonlóan megbecsülik, szeretik a traktorosokat a halmosbokri Űj Élet TSZ-ben is. A traktorosok tsz-tagság-- olyan dolog, amin érdemes el- gondc’kozni más gáoállomásc- kon is. hiszen ebből előnye származik a gépállomásnak ugyanúgy, mint a szövetkezetnek, de legtöbb a traktorosnak. Cs. B. Gyakori bosszúság, ha kitartó tárcsázás ellenére a hivott telefonszám veszteg marad. Legtöbbször foglaltat jelez, furcsa recsegő zenét ad, vagy minden eleijeiről megfeledkezik. Hogy ezt milyen okok, bajok idézhetik elő, arról szól telefonon szerzett magyarázatunk: — Naponta több tucat bejelentést kapunk, állítólag rossz telefonokról — mondják a vonalvizsgálóK. — Mikor a helyszínre érünk, kiderül: a Hibásnak jelzett vonalak negyede egyáltalán nem hibás, mert- eppen „üzemelAzaz a jámbor bejelentőnek csakugyan igaza van, mert a hivott szám foglalt, de a készülék nem beteg, hanem gazdája hosszú ideig „távbeszélget”. Másik gyakori eset, hogy néhány telefontulajdonos kihúzza a banándugót — ekkor persze tárcsázhat bárki ■reggeltől napestig. Az még nem baj ha kihúzza, csak jelentse be a postának, hogy előjegyzésbe vélj j utcai telefonok A jó hírközlési le- műszaki dolgozói arra hetőségekhez tartozik ébrednek, valaki el- a város legforgalma- vágta a készülék zsi- sabb pontjain mükódö nórját, kiszerelte a nyilvános telefonjai- hangszórót. Ilyen ke. Ebben nem is okokból többszőr szenved hiányt váró- rossz, mint jó az ut- sunk, ellenben avatat- cai telefonfülke, lan és rosszindulatú A napokban ismét kezek gyakorta élné- új készülékeket „kap- mítják „mindenki'’ lak'' a nyíregyházi ut- telefónját. Sőt, nem cai telefonfülkék. A egy esetben a posta posta szakemberei remélik, ezután jobban óvják a város lakói valamennyiünk kéze- ügyében elhelyezett telefonokat. Ezt nemcsak úgy értik, hogy távol tartják magukat a rongálástól, hanem ha hasonlót észlelnek, menten szólnak a leg. közelebbi rendőrrak, vagy hatósági embernek. Jön a „mindenttudó** telefon Aki korán kel es nem akar késni valahonnan, a posta éjjeli ébresztő szolgálatával, „költeti“' fel magat. Mert ilyen is van manapság. A 01 és a 08 a felvevő, aki az igény bejeltésekor nyomban vissza is hívja a megrendelőt, nehogy valami visszásság 'történjen. Mert a kezdeti időkben voltak olyanok is, akik „kebel’ beli” barátjukat éjnek idején így ugrattál: ki az ágyból. Az azonosítás után az ébresztőszolgálat a kívánt időben addig „csörög míg a vonal túlsó végéről felhangzik az álmos hang: „Köszönöm, ébren vagyok'-. A mindenttudó telefon két ága működik eddig Nyíregyházán: az ébresztő- es pontos-időjelző szolgálat. A posta vezetői azonban valószínű gondoltak már arra. kellemes megleped* lenne a nyíregyházi közönségnek, ha a mindenttudó telefon u totó-, lottószámokat is bemondaná, sőt legalkalmasabb időpontban mesét is mondana a gyermekeknek. Az sem lenne megoldhatatlan, hogy egy számot feltárcsázva, kellemes zenét hallgasson a telefonelöfizetö. A fővárosban és nem egy vidéki városban már működik hasonló újdonság. Nálunk sem lehetetlen, hogy egy szép napon megszólal majd az igazán ..mindenttudó’ telefon. Szerencsére a műszaki adottságaink is megvannak. (páll g ) Alaposan megnézte a portát. Szerdán népes látogatócsoport járt a tiszavasvári Munka TSZ- ben, ahol baromfitenyésztési tapasztalatcserén vettek részt. — Ebben a szövetkezetben van is mit nézniök a vendégeknek. — öi'eq neue — íl a úktfuicu tást. így hát mi szégyel- tük, hegy nem ismertük a kedves unokát, sőt ezúttal sem volt Szerencsünk, mert a kislány egy napra még a fővárosban maradt rokonainál. Nagy szeretettel mesél a nénike, a sportról, a futókról, jobban szólva kis unokájáról egész Abonyig. Itt sietve szedte aprócska motyóját, közben sorolta, ha A bony ban járunk, okvetlen keressük fel Mohácsi nénit. Majd kilibbent könnyedén, mintha nem is vo’na vá’ián 60 évének súlyos terhe Még láttuk milyen forró s e- retettel fogadták övéi, aztán elindultunk. Kissé hűvösebb lett a fülkében és fel keilett huzni az ablakot. Igaz, hogy ez még csak a kéz det, de a 700 darab tenyészjérce j és 200 víziszárnyas már szép ígéretet mutat. A vendégek a tapasztalatcsere után kíváncsiak voltak a szövetkezet gazdálkodásának egyéb területére is. Megnézték a dohánymunkákat és a híres kertészetet is. A szemlélődő sétán részt vett több vasvári dolgozó paraszt. Közöttük Orosz Lajos is, aki messziről már gyakran megnézegette a közös portát, de nagyon közel eddig nem igen ment. Most aztán volt módjában alaposan megnézni mindent belülről is és amikor összejöttek az emberek meghányni-vet- ni: mit láttak, Orosá Lajos fogta magát és ott a vendégek előtt kérte az elnököt, hogy vegye úgy, hogy ő be fog lépni a szövauezettű. Balogh András elvtárs, a Munka TSZ e:nóke ott, a vendégek által, ünnepélyessé tett alkalommal át is nyújtott Crcsz Lajosnak egy belépési nyilatkozatot, amit ő biztos kézzel, eltökélt szándékká! alá is irt. Helyi idő szerint Földrészek között eltérő a napkelte és napnyugta. Mikor ml ébredünk, messze tájon nyugovóra térnek. A természeti törvények szerint ez érthető jelenség. Az már furcsa azonban, hvgy egyes szövetkezeti boltvezetők másként mérik és számolják az időt, nyitás alkalmával üzletben és a szomszédban lévő épületben. Történt ugyanis augusztus 11-en Xyírgyulajban, hogy Böszörményi Sánder boltvezető délután a 3 órai nyitás helyett fél négy után hat perccel njdtofta ki a vegyes- áru boltot. Huszonhatan álltak, vártak több mint félórát. Végre az említett időben megjeleni Böszörményi kartáj. Méltóságteljesen sétált az üzlet elé a kosarakkal várakozó asszonyok megjegyzései közben. A boltvezető nem jött zavarba. Ellenkezőleg. Órájára pillantott s a legtermészetesebb hangon ezt mondta: — Helyi idő szerint három óra lesz 10 perc múlva — é® tiszteletet parancsoló mozdulattal belépett az üzletbe. S mivel a számára kellemetlen megnyilvánulásokat elmulasztotta meghallgatni, ezúttal tolmácsolom a „helyi idők” szerinti kinyilatkoztatások egyikét, amit egyben leend.o munkahelyére, Eperjeskére is küldünk: — Rabolja za időt. Bár ez a rövid mondat nincs arányban a várakozók bosszúságával, remélőjük hogy felettesei gondoskodnak a kiegyenlítésről, (N. T.) \ JL gyek a „haUgaiafr telefon iránt érdeklődőket. Másik: ami még ezen is túl tesz: az elutazást nem jelenti/: be a postára, s hiába kutatják a hívók és a vonalfelügyelők, miért nem ad életjelt a szám, csak a csukott ajtó árulja el a „hiba’- nyitját. Ilyen apró figyelmetlenségek, hosszúra nyújtott telefonbeszélgetések né- mítják el a készülékeket, és törnek oor- sot a vonalvizsgalók orra alá. TeSefoiaoii a telefonról Miért „liaUgat** a hivott s%ám? négyszer íuu meteres váltófutóiról, amikot anyóka „betette” a garast. Mindnyájan csups fül lettünk. — Tudják ki az ér unokám? Hát én megmondom! A legjobt négyszázas futó, aki létezik. Csak dicsérgetik az amerikai lányokat, dí arra nem számítanak hogy Abc nyban van egv 17 éves Magyar Ildikó: Negyvenkét érme van s kisunokámnak. Név hiányzók én egy veise- nyéről sem. Most is felruccantunk Pestre, megnéztük a Népstadiont, s sportolókat, de én mondom (nagyon meggyőzően mondta), hegy akii ott futkostak, nvomá- ba se járnak az én ki: Ildikómnak. Ekkora szeretet nerr ár-riamelbel kiábrándít hogy a kedves, ráncos arcú öreg néni, mikor „cseppent” közénk. Az ügyész (a szótlan pár egyike) éppen azt erő- sitgette, — beszé’getá- sünk az akkor rendezett* nemzetközi atlétikai viadal körül folyt —, hogy érdekes volt Morris, a 4.40 méteres amerikai rúdugró lábmunkája, aztán a futók technikája került szóba, majd a női versenyzők kerültek „terítékre”. Ügy nézett ki, nem érdekli ez a többieket. Az ügyész felesége könyvet lapozott, a másik asszonyka kézimunkát szedett elő, a^két ladányi utas meg vacsorához készülődött. A helyzetet a nénike mentette meg. Kölcsönösen áradoztunk a néger „villám- lányok”-ról, az USA Mire vonatunk kicsat- togött a Nyugatiból, lecsillapodtak a helyfoglalás izgalmai, barátságosabban néztünk egymásra. A szótlan házaspár mellett váratlanul két hely vált szabaddá — rendezték csomagjaikat —, de nem jött visza (csodálatosképpen) az a három utas sem, akik „csak egy pohár vízre ugrottak le”. Azért rövidesen megtelt a fül kénk. Már Kőbányát, Pestszenüőrincet, sőt Vecsési és Üllőt is elhagyt ik, : a tereferél is ideje led kezdeni. .Budapest szépségeiről, a karcagi szélmalmok ív, a nyíregyházi szabadtéri színpadról és s legújabb nemzetközi eseményekről egyaránt szc «ett. A2t nem tudom
