Kelet-Magyarország, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-02 / 181. szám
t RELCTMAGTARORSZAG 1958. AUGUSZTUS í, SZOMBAT A FOKOZATOSSÁGRÓL AZ ÚSZNI nem tudó ember, sétálva a parton, irigykedve nézi a fürdőzők vidám seregét. A másik meg azt teszi, hogy másfelé néz és azt mondja, miközben csurog róla a verejték, hogy „megéltem eddig is úgy, ahogy vagyok, nines nekem szükségem arra, hogy megváltoztassam az elveimet, amelyek, jók voltak nagyapámnak is, az apámnak is, így én is ezzel halok”. — Ha figyelmesen járunk az élet hétköznapjaiban, beh’ sok ilyen emberrel- találkozunk. - Aem, és nem! Lassan jutnak el addig, hogy be- láboljanak a hűs h"1 ámokba s még lassúbb, szemérmes szégyenkezéssel ismerik el, hogy nem is rossz a fürdő, és végül együtt úsznak a többiekkel a hűsítő hullámokban. A hasonlat az élet sok-sok területére vonatkozik, de most ragadjunk' ki csak egy dolgot, altinak is egy kisebb részét. És nézzük meg, mennyien és miért állnak a partokon. Ez a patak a paraszti „ma”, amely a „holnap“ tengerébe ömlik. DOLGOSA Parasztságunk előtt — bátran állíthatjuk — számtalan útja van a felemelkedésnek s ezeket az állam az elmúlt másfél év alatt kiszélesítette és hathatós intézkedéseivel tovább egyengette. A legáltalánosabb,, minden gazdálkodó, dolgozó parasztra kiterjedő eredmény a termelési biztonság megteremtése és további megszilárdítása. A második pedig — amit ismét nyíltan, őszintén hangoztatunk — a nagyüzemi, társas gazdálkodás kibontakozásának segítése. Annak az útnak az egyengetése, amelyik megtétele valóban a leg- messzebbmenően biztosítja a parasztság gazdasági, politikai és kulturális felemelkedését. Ezt az utat Lenin mutatta meg igazi sokrétűségében s ez a szövetkezés lenini elve, amelyen minden népi demokrácia sajátos viszor nyai között halad. NÁLUNK, Magyarországon is ezen az úton indultunk el több mint tíz évvel ezelőtt és legszélesebb alapformájában a földművesszövetkezeti mozgalomban rü. gyezett ki a paraszti összefogás. Méltán voltak büszkék a föld- művesszovetkezeti élharcosok, hogy ez az összefogás volt a segítő „szülőanyja“ a falusi szövetkezések különféle formáinak, amelyekből egészségesen fejlődtek ki a legmagasabbak, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek. Ez az út azonban a tíirel- metlenkedés időszakában megtört és fokozatosan a sorvadás felé haladt, a földművesszövetkezetek aktív, kezdeményező* szerepét és a paraszti társulásokban a fokozatosság elvét legtöbb helyen csak a statisztika „képviselte”. A párt egy évvel ezelőtt tette közzé az „agrártéziseket’1, ámenekben a termelés kérdéseivel egy időben mutatott rá a szövetkezés lenini útjára s megjelölte, miképpen haladhatunk ezen az úton előre. Az agrártézisek gyakorlati végrehajtását célozták azok a további párt- és kormányhatározatok, amelyek eddig megjelentek. ' CSAK AZ ALACSONYABB termelési, gazdálkodási társulásokról szólva — azt kell mondanunk, hogy megyénkben kezdik kihasználni, de korántsem használják ki az e téren kínálkozó lehetőségeket, noha a példák tucatjait említhetjük meg olyan esetekről, amikor a közös összefogásban keresik egyes teendők cA ItdLa híve. sara, hogy az összefogás legalacsonyabb formája is mennyire hasznos tud lenni, ha szívvel- lé'ekkel egy akaraton csinálják AZONBAN A PÉLDÁK fel sorolása és ismételgetése nem elegendő ahhoz, hogy dolgozó parasztságunk kedvet kapjon a társadalmi összefogásban rejlő lehetőségek megragadásához, a régi, egyéni bizonytalanságból való kilábaláshoz. Segíteni kell nekik abban, hogy eljussanak a döntésig, s azután támogatni őket az előálló akadályok elhárításában. Amilyen jelentőségük van a parasztság felemelkedésében az alacsonyabb társulási formáknak, olyan mély emberséggel, ügyszeretettel, kitartással és őszinteseggel kell ehhez a kérdéshez nyúlni. kik vállalhatják magukra a parasztság felvilágosítását? Mondhatjuk-e, hogy ennek, vagy annak a szervnek legyen kizárólagos feladata felvilágosítani a dolgozó parasztságot a társulások előnyeiről? Ezt nem mondhatjuk, mert ez az ügy mindnyájunk ügye. A földművesszövetkezetek, mint a parasztok összefogásának jelenlegi legszélesebb formái, a legközvetlenebb termelési kapcsolatban vannak a falu dolgozóival. Ezekre a szervekre nagy feladatok várnak e téren, amelyeket á tíz év előtti lelkesedéssel kell végrehajtani. — A földmű vesszovetkeze tökkel karöltve kell munkálkodnia a községi tanácsnak, a pártszervezetnek a maga egyéb feladata mellett abban, hogy minél na gyobb számban alakuljanak -a szakcsoportok és termelői társulások. A falu'szocialista átszer vezése azonban az egész nép ügye, ezért a falusi társadalom legszélesebb összefogása hozhat valóban komoly eredményeket. A párt és a földművesszövetkezet, a tanács és a népfront, a termelőszövetkezet és a nőtanács, a pedagógus és az agro- nómus — és mindenki, akinek érdeke a falu felemelése, — közös munkával szerezhetnek ér Gesztenyefákkal, pompázó virágoklca! teleplántált birodalom. A csend, a nyugalom uralkodik itt. Találkát adott az élet viharos tengerén hosszú évtizedeket, hajózó öreg sziveknek, hogy felmelegüse azokat és nyugodt, zsen- des vizen vezesse az elfáradt sorsokat a part felé. Savószemű, őszfejű ember ballag a kerti úton. 0 is az élet kikötője felé tart. Hetvennégy esztendő viharzott el felette Jobb válla a földet lesi már. Alakja azonban még most is vaskos, s az aszott bőr alatt, ha néha is, de megfeszülnek a kovácsizmok, és az egykori vasmarok, ha összezárul, képzeletben ugyancsak szorítja a kalapács nyelét. Szabó Anti bácsi hatvan esztendőn át forgatta *>• pörölyt, emelgette a több kilós vaskalapácsokat verte az üllőt, vasalta a lovakat, húzta a rá- fot. A családért tette. A nagybányai aranybányánál, Ava s újvároson tanítványai még biztosan emlékeznek az öreg szakira, a híres kovácsra. Most itt bandukol a györte'.eki otthon kertes udvarának virágokkal szegélyezett útián. Nehezen, fáradtan, levegő után kapkodva. Ügy. mintha nehéz teher nyomná vállait„ vényt a vének. lenini fokozatosság elA hetvennégy esztendőt és a munka súlyát, szivében pedig a > emlékezés terheit cipeli.. — Nehezek már 3 napok... — Egyedül vagyok — lihegi. — Családja? — Van egy fiam Szálkán — emeli rám tekintetét. — De hát... — Nem goniol az rám. ... -- Egy éve beteg vagyok ... Ne,n tudok földi munkát végezni ilyen beteg szívvel. — S nagyot sípol öreg tüdeje. Bántja a tétlenség. így aztán jár-ksl unatkozik, emlékezni. Van ideje rá, bár ne volna. Szabadulni akar a lelki fájdalomtól. — Hol dolgozik n fia? — Valamelyik üzemben. Ócska nyakat szed, meg .. , Ca- valy nyáron volt itt. Adott volt húsz forintot és elment. Az ősszel, hogy a vad- gesztenyét szállítóba az otthonból, tíz forintot kaptam tőle — magyarázza, mintha csak sejtette volna * következő kérdést. — Ennyi volt - segítség? — Igen — bólogat szomorúan, és szeme sarkában könny csillan ... — Ezt érdemeltem —■ int lemondóan, Csak akkor látogatja meg, amikor kinyílni vagy elmúlni készül az élet a természetben. Egy esztendőben egyszer, vagy egyszer sem. És nem veszi észM, hogy az öreg tölgy évről évre fonnyadtabb lesz és fogytán van ereje. Nem locsolja meg lelkét a fia a szeretet vízével, ami — ha rövid időre is — de tar-" tana a kovácsban a lelket, a hitet. — Sokszor éjjel sem tudok nyugodni — mondja szomorúan, akadozva. — Nine s aki rám nézzen — és lehajtja ősz üstökét. Ez a hála? Ezt érdemli a hatvan éven át kalapácsot emelgető. családját, szerető, fiából embert faragó kovács? — Hát ezt érdemeltem. A jóságomért... — Ügy hallottam, pedig, hogy jól élnek. Én nem voltam náluk. Ö meg nem jön. fiám se néz. Hej, fut lenne Anti bácsinak annyi ereje! . .. Igaz, még így, betegen is érez va1a.< mennyit. —:■ Ilyen szívvel is elbarkácsolnék én, ha volna szerszám! -- büszkélkedik. — Megvasalnám még én a lovat is, ráfot is húznék segítséggel... Bizony mondom, visszafizetné fiának százszorosán a harminc forintot, a 'tála bérét, a lelki fájdalom díját.. . FARKAS KALMAN Ma este mutatkozik be Nyíregyházán a Budanesí Namveírkusz Lecke Lenyeltem a „Nők Lapját”, sétálunk tovább. — Fürdeni jársz? — Igen. Csak most nem. Tudok úszni, kicsi vízben már nem fúlok meg. — Nem unatkozol? — Ugyan? — Csak úgy félvállról felel, mert közben köszön. — Ez egy furcsa nevű volt, akinek köszöntem — magyarázza —, csúfneve van. A rendes nevét nem is tudom; — Aha — Pedig biztosan van rendes neve. Csúnya dolog csúfolkod- ni. Vissz tfelé belekötő rok a zsebembe, kiveszek egy fényes forintot. — Nesze, öcsi, ve-l gyél fagylaltot. j Ügy néz a kezemre, j mintha egy darab rö-j göt kínálnék. i — Tessék csak el- j tenni. Én el nem re- j szem. i — Node... — Nem azért esi-1 náltam — mondja] büszkén, s megbánt-j va elfordítja a fejéi, j — No, akkor isapjj a markomba! — kind-' lom a tenyeremet, meglehetős zavarban.] Ezt elfogadja. Belecsap. Ragyog a szeme.] szökkenve elszalad. Nézek utána, zavartan, melegedő szívvel. Leckét kap* ami Komlódtótfalun egy\ kisfiútok Ma este 8 órakor díszelöadásor mutatkozik be a nyíregyházi közönség előtt a Széchenyi utca volt Júlia-maiom helyén a világhírű Budapest Nagycirkusz. 1958 évi teljesen új, világvárosi műsorának már sokat tapsolt Miskolc Szeged, Pécs, Szombathely, Győt és több vidéki város. A 120 fős 70—80 lakókocsival rendelkezi „cirkuszváros” pénteken az estei: órákban érkezett Nyíregyházára A műszaki személyzet tüstént hozzálátott a sátormester vezetésével a 2200 személy befogadására alkalmas sátor építéséhez. — Megkezdődtek az első ismerkedések az ország legjobb artistái, cirkuszmüvészei és a vendégszerető nyíregyháziak között. Ekkor még csak „civilben”, de ma este már ott látjuk a négy Balázst a kötélen, amint lélegzetelállító mutatványokkal. halait megvető bátorsággal szemünk elé varázsolják a Trapéz című film jeleneteit, ;Nem kisebb művészek ők a film- ; belieknél. A porondon kellemes élményt tartogat számunkra Sobbot I mester zenélő disznójával, „aki’ !— már mint az ügyes disznó — [minduntalan „kitol’' gazdájával [Legjobb számaival mutatja be tehetségét Brunz, a Német Damok- Iratikus Köztársaság élvonalbeli ! cirkuszának kerékpármüvésze. | A cirkusz porondján bukkan ele ; régi ismerősünk, — az ősi cirku- ; szí család sarja: a négy Piccard ;villám-zsongIőrök, akiken még raj- ;ta van a németországi tűmé po- [ ra, de villám-mutatványaikkai [ámulatóói-ámuiatba ejtik a né- [zőket. Ha „nagy” a légi számok- ! ban a négy Balázs, nem kisebb s földön a nyúlánk termetű, tehet- í séges és bátor Wagner mester, ak: Inem kevesebb, mint öt Szenegál: [oroszlán társaságában mutatja bí ; — világvárosi számait. De nem ; kevesebb szórakozást, élményt • nyújtanak az est során a futballozó kutyák, a humoros, tanco* [számok, valamint Spaci és társai. [Budapest közkedvelt bohócai. A; ! attrakciókhoz a melódiát Boó< J Janos tíztagú szimfonikus zene- y—b«kara szolgáltatja. , Komlodtotfalun kerestem valakit. Egy hétéves forma kisfi- úcska kínálkozott vezetőnek. Izmos, barnára sült, jól megter- ■ mett gyerek. $ — Aztán, hogy telik fa vakáció? — paskol- iam meg a vállát, amíg lépkedjünk a „betonon”. i — Ötössel — vágta J rá tömören.. } Meglepett az egy- f szerű, talpraesett válasz. X — fiszta ötös? | — Szín. De most is ‘ tanulok. Olvasom a könyvemet, meg mindenfélét. A Nők I^ap- ját is. J — Hát hányadikos vagy? } — Elsős ' 'voltam Megyek másodikba. megoldását. Az igen egyszerűek között említhettük pé a-ui a ko- csordi középparasztnak aratási idény géphasználati társulását, amelynek eredménye az az elhatározás, hogy ősszel még többen vetik egymás mellé nagy táblát alkotva búzájukat, amir a gép jobban learathat. A gavai gazdák nagytáblás burgonyaültetést csinálnak, tiogv jobuan védekezhessenek a burgonyabogár ellen. Ezek igazán alacsony formái a társulásnak, de már megkóstolják benne az összefogás ízét és megérzik a közösség erejét, és ha jónak látják — mivel hasznos, és nekik megéri —, egy év múlva esetleg szakcsoportot alakítanak. A FOKOZATOSSÁG felvetésekor jelentkezik, hogy minek is a lépcsőfokai hát ezek a különféle társulások? Erre a válasz: a falu felemelkedésének lépcsőfokai. Őszintén, nyíltan, kertelés nélkül meg kell ezt mondani. A vita eldőlt a parasztság szemeláttárá, hogy a nagyüzemi gazdálkodás eredményesebb, mint a kisparcellás. A harc azonban folyik. Elsősorban az emberek régi gazdálkodási szemlélete terén, amihez járul az ellenséges hírverés. Azonban az új, ha nem hagyjuk magára, fokozatosan helyet szorít a régivel szemben. A nagyüzemi gazdálkodást azonban meg kell „kóstolni” s ügy dönteni aztán mellette, ha valóban megfelel és biztosítja a jólétet. Ezeknek az ismerkedéseknek legjobb területe a mezőgazdaság szocialista szektorainak legalacsonyabb for. maja — a társulás és szakcsoport.- A LEHETŐSÉGEK korlátlanok a különféle termelői társulások megalakítására. A szabolcsi homokterületéken a gyümölcstermelési társulásoknak van alapjuk, de ugyancsak itt lehet felkarolni a, hegyközségek szervezését, a korai-burgonya-ter. melói . szakcsoportokat, a dohánytermelést ,stb. Az öntözésre számos alkalom kínálkozik a vízben bővelkedő szatmári részeken, de minden község határa rejt magában sajátos lehetőséget arra, hogy összefogjanak a termelők, mert így eredményesebb a gazdálkodásuk. Nyír- gelsén például három ilyen közösség van: gyümölcstermelői, cukorrépatermelői és a hegyközség.- így indultak el a homok kilátástalánságából. Van nagyon sok igen hasznos kezdeményezés a társulások szervezése terén. Paszabon két társulást is akarnak ősszel létrehozni s aképpen, hogy földjeiket önkéntes földcserével összpontosítják. IBRÄNYBAN tejszövetkezetet alakítanak úgy, hogy tagonként járulnak hozzá a felszerelések beszerzéséhez. A közös munkába vetett hitet bizonyítja az például, hogy ököritófülpösön az alakítandó gyümölcsfaiskolához egyenként 5 ezer forinttal já-' rulnak majd hozzá a tagok. —' Ennek a fokozatnak a megszilá: - dulésát jelenti az Ibrány—bel- majori gyümölcstermelő szakcsoport 200 ezer forintos közös' beruházása is. Asszonyok lel-: kés munkája hozta létre a de-' mecserx csioenevelő társulást.— Lett volna például Szatmárcse-' kén valamikor is rizstermelés,: ha egyetlen ember akarná megvalósítani? Aligha! De amikor összefogtak az emberek, akkor sikerült és már évek óta eredményesen gazdálkodnak. Nem ■hiszem, hogy sok példát kell még halmozni annak bizonyításaim! András, i
