Kelet-Magyarország, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-02 / 181. szám

1958. AUGUSZTUS 2, SZOMBAT KELETMAGYAKORSZAG s Különös emberek — érdekes foglalkozások Az esernyőjavító lLehetne-e segíteni i 29 Talán el sem lehetne képzelni nyíregyházát, a Zsdanov utcát a kis műhely nélkül. A városhoz tartozik, mint a testhez egy ap­ró, élő szerv, egy sejt, amely együtt él, együtt fejlődik a nagy egésszel. Évtizedek óta dolgozik Zsda­nov utcai műhelyében Katona József kötszerész és kesziyüké- szitő, a beteg esernyők mindznt- tudó orvosa. Harmincnyolc éve kúrálgatja a szakadt ernyőket, foltozza a teniszütők húrjait, s jó meleg kesztyűket varr a fá- zós ujjakra. Ismerik őt iól a nyír­egyháziak, a kedves megszokás szeretetével üdvözlik a járókelők. Az lenne szokatlan, sót annál is rosszabb, ha egy reggel csukva lelnék a kis műhelyt. A keskeny szobácskábán egész nap zakatol a varrógép. A segéd ölti itt a kesztyűket, Józsi bácsi meg szaporán toldozza az apró pult mögött egy vén esernyő „folytonossági hiányait’’. A polcokon vigyázzba mere­vedve sorakoznak a javított és meg „kezelésre” váró ■rvyők. Köztük szerénykedik nagymama fakó, ódivatú lomja, itt várakoz­nak az elegáns hölgyek korzos kísérői, a divatos selyemernyők, s itt hivalkodik gőgösen a mo­dern tudomány vívmánya, a karcsú nylon darab. Bizony, sok baj'van velük. A ..diagnózist’’ ugyan könnyű meg­állapítani. de annál nehezebb or­vosolni. Az „esernyő-doktor” azonban nem ismér lehete - lent. Hoznak ide olyan ernyőt, amelyen több a lyuk, mint az ernyő. Ilyenkor Józsi bácsi fürge ujjakkal lebontja a beteg huza­tot, a vázat ragyogóvá tisztogat­ja, kiszabja, összevarrja, felpró­bálja, duplán varrja belülről, majd széni az új, egészséges hu­zatot. Utána vízben „beavatja” az egészet, nehogy később össze­menjen. S mikor a kárvallott er. nyő tulajdonosa eljön tulajdo­náért, rá sem ismer: az öreg, hasznavehetetlen ócskaságból fia­tal, vadonatúj darab lett — mind­össze néhány forintért. Most már vígan kopoghat az eső a kifeszi- tett ern-i/ő tetején, gazdája „szá­razon” ballaghat akár randevúra is a legnagyobb zivatarban ... Követendő példa Ahol megfelelő gondot fordíta­nak a versenyszervezésre és rendszeresen értékelik az elvég­zett tetteket, könnyebben halad a munka. Ha a versenytáblák, híradók nem porosodnak, hanem hirdetik az üzem, hivatal, gaz­daság dolgozóinak a munkában, példamutatásban elért eredmé­nyeit, akkor az élenjárók még jobb teljesítmények elérésére törekednek és a restek is gon­dolkodóba esnek: nem dicserni- való, ha valaki elmarad a mun­kában­A Tiszavasvári Állami Gazda­ság központjában levő ízléses versenytábla azt igazolja, hogy a párt- és gazdaságvezetők nem. csai a verseny feltételeit hatá­rozzák meg, hanem értékelik a végzett munkát és azt a nyilvá­nosság elé is terjesztik: 1958 első félévében 275 ezer liter te;, volt a tervük. Ezzel szemben 280 ezer liter tejet fejtek ki. A 102 százalékos tervteljesítés mél­tán dicséri a tehenészeket. Tervük szerint 600 darab bá­rányt kívántak felnevelni. A versenytábláról azt is megtud­tuk: 764 darab bárányt neveltek fel és ezzel 127 százalékra tel­jesítették tervüket. Gyapjú ter­melésben a 68 mázsás tervvel szemben 81 mázsát értékesítet­tek. Ez 120 százaléknak felel meg. Komócsin János és Dezső I. István juhászok neve mellett az is olvasható a versenytáhlán, hogy eredményes munkájukat egy-egy választott báránnyal ju­talmazta a gazdaság. Ritka foglalkozás a Józsi bá-» csié, kévés ésernyöjavitót lalálnil már az egész országban. AzJ esernyő azonban ha.;znalati cikk,X kell az embereknek ma is, senki > sem akar bőrig ázni. Jut kát bő-' ven munka.:. * Az öreg ujjak nagy szakérte-» lemmel buzgólkodnak minden | darabon, s a mester harminc- { nyolc évi munkájától hajlott hát-* tál ül naponta a helyén. Szemei szeretettel mustrálja a kész J munkát: nincs-e még rajta va-t lami simítanivaló'’ Munkájábxt úgy belefeledkezik, hogy csz“e| sem veszi az idő múlását. Pedig > az idő siet, rohan kér.lelheiétle- • nül. .. Lám, Józsi bácsi ritka| haját is dérszínűre festette, há-» tát is megtörte, s egészségét is { megrontotta. Beh sokszor kellett { újrakezdenie! Negyvennégyben % is, amikor a bomba porrá égette » ez egész felszerelést, a nehézen t összegürcölt árut — hogy is állt I volna talpra később a dolgozóki államának segítsége nélkül! t Szemei akkor csillómiak fia-t talosan, amikor gyermekeiről be-% szél: * — Négy fiam van és egy lá­nyom. Nagyszerű gyerekek! A legidősebb, Béla fiam mérnök a Demecseri Gépállomáson. Gyu- szi festőszakmunkás a MÁV-nál. Ismeri ugye, az a focis’t.,. Hangja átmelegszik, ahogy so­rolja őket. — Zoli Pesten dolgozik, szak­munkás a Művégtaggyárban Marika anyjának segít a háztar­tásban. Mindegyik fiam kitűnően keres. ., Hej, álmomban sem mértein volna gondolni, hogy az én fiamból mérnökember lesz ... A régi világban ők is nyomo­rogtak volna, lenézett, nyomo­rult senkik lennének. Most pe­dig ... Szeme gyanúsan fénylik — Csak hálóm fiáról beszélt, Józsi bácsi. Hol a negyedik? — Ott a gépnél — mutat se­gédjére. — Mert ugyebár eser­nyő akkor is kell majd, ha én nem leszek ... GYŰRI ILLÉS'GYÖRGY as uffenertoí tanácsnak ? Még a télen történt. Az újfehertói tanácstagok Ili­tek a meleg teremben, hallgat­ták a beszámolót. Mezei Béla volt földbirtokos egykori rezi­denciájáról volt szó. Megviselte már az idő, falai omladoztak, ablakai viharvertek, tetőzete is javításra szorult. Nem sok hasz­nát vették. Vitatkoztak, érvel­tek: Mit lehet tenni vele? Ta­tarozni, újjáépíteni? Akadt egy hasznos javaslat, fürdőt lehet­ne építeni abból a kádakkal, hi­deg meleg vízzel, gőzzel. Igen ám, de ehhez pénz kell! Az újfehértóiak ialaltak meg­oldást. Elhatározták tavaly de­cemberben: felépítik a fürdőt. Tervek, rajzok készültek, szám­vetéseket teltek. Százhatvanezer forint nem Ids pénz. Ennyit szavazott meg a tanácsülés a fürdőépitésre. A tanácstagok vállalták: ahol tehetik, társa­dalmi munkával is segítenek. Tavasszal megkezdték a mun­kát: a fogatosok homokot hord­tak, a gyalogmunkások lapátol­tak, egyengették a talajt. Alkat­részeket, gépeket, csöveket, ve­zetékeket, kádakat vásároltak, építőanyagot szállítottak a hely­színre. Összefogott a falu ap- raja-nagyja. Szépült a rozoga kastély, formálódtak az egy és kétszemélyes fürdőszobák, az öltöző, a kazánház. Űj ajtók, ablakok váltották fel a régieket, beüvegezték a kastély bejárati részét. A tervezett 10 kád he­lyett 16 darabot építettek. Min­den készen van. A hideg es meleg vizet elosztó, szabályozó csövek, kádak és egyéb szüksé­ges alkatrészek, eszközök a he­lyükön vannak. A kazant befa­laztak, a gépeket beállították ök a tett emberei. Az ujfehértéiak azt hitték, most már csak be kell ülni a kádakba, megnyitni a csapot és élvezhetik munkájuk gyümöl­csét. Sajnos, egyelőre nem tehe­tik ezt. Hogy miért? Hiaba biz­tosítottak a közscgfejlesztésböl százhatvanezer forintot a fürdő építésére, hiába végeztek tizen­nyolcezer forint értékű társa­dalmi munkát, hiaba végezték1 el határidőre a megszabott mun­kákat — nem fürödhetnek. — Ugyanis a TITÁSZ nem haj­landó felújítani a fürdőhöz ve­zető négyszázméteres villanyhá­lózatot. Nem kérnek oszlopokat, csak a TITÁSZ által vékonynak tartott huzalok helyére megfe­lelő vezetéket. Az első alka­lommal vállalták, hogy megcsi­nálják, másodszor anyaghiány­ra való hivatkozással elutasítot­ták az újfehértóiak kérését. — Más vállalat szívesen elvégezte volna a munkát, de a TITÁSZ azt sem engedte. Érdeklődésünkre Stevanyik György, a TITÁSZ üzemviteli dolgozója azt válaszolta: kérje ismét a munkálatok elvégzései az újfehértói tanács, s újra megvizsgálják: tudnak-e segí­teni? Ismeretes, hogy sokan kémek hálózatbővítést. Az is, hogy a TITÄSZ terv szerint dolgozik. Mégis lenne-e mod megtalálni a 41)0 méteres hálózati elujita« megvalósításának lehetőségét, hogy Üjfehértón, a község törté­netében először, saját fürdőjük­ben törődhessenek minél hama­rabb a dolgozók? (N, T.) titkos szekták Szabolcsban Jehova és a családi béke A kis utcaszéli ház, a gávai töltések évében valósággal hátat fordít az élet­iek. Friss szalmaillat csiklandozza az ér- rezö orrát, ahogy a kisajtón belép az idvarra. Nemrég csépeltek, kamrában nár az „élet”. A tornácon elnyúlva hali- tat a kuvasz, észre sem veszi az érkezőt, látszólag csend, békesség honol a kis .istenhátamögötti” portán.. Iván Ferencné is ezt próbálja bizony­fa tni : — Rosszak vagyunk, emberi gyarló­ággal teletűzdelve, mert az ember a mai Hlágban a gyarlóval egyenlő. De Jehova nég az utolsó nagy csata előtt is meg- íönyörül az ő követőin. Mi itt távol a >űnös világtól részesültünk a gondosko- lásaból..; Békességben, szeretetben lünk. . És már szinte megállás nélkül árad i szó. A fiatalasszony itt a pitvar hűvösé­len valósággal lázba jön. —: Armageddon fog csak igazságot enni... Mindazok, akik e bűnös világ :iőtt nyitják meg szívüket és értelmüket, tz utolsó csata martalékai lesznek. Akik látat fordítanak Jehovának és a test cs3- ekedetei mellett tartanak ki — a pa- áznák, a tisztátalanok, a kicsapongók, a ivakodók, a haragosak, a vitatkozók és i szakítok... — megkapják méltó jutal- nukat... A kiságy szélén ülő feketekendős isszony — Ivánné édesanyja — minden zóra mélyen bólogat. Aztán váratlan ;érdéserrire hirtelen feszültség keletke­ik: ' — A férje ... ? ■ A fiatalasszony arcan ráncok vibrál­lak, szemet a földre szegzi. Gondolkodik, aztán észrevehetően erőltetett hangon ke­veri a verklit: — Bennünket Jehova mindig próbára tesz. Hűségünkről szenvedéssel kell bi­zonyságot tennünk. Jehova tanúit a rossz lelkek mindig üldözik ... — Tehát a férje most tesz bizonysá­got . .; ? Hallgatás a válasz. Titokzatos hallga­tás ... Majd furcsa szavak töltik meg a szobát: — Hagyjuk ezt, kérem. Egy asszony, egy édesanya mondta ezt, hitvesével kapcsolatban. Ügy gondo­lom, indokolt a kíváncsiságom: — Hisz a férjéről... — A férjemről csak annyit tudok, hogy börtönben van. ötvenhatban az el­lenforradalom idején „kiszabadult", aztán megint visszakerült... Szaggatott, kínos szavak elevenítik meg egy házasság történetét és leplezik le az álbékességet.. . Iván Ferenc is Jehcva tanúja volt, amikor házasságot kötöttek. Az asszony hamarosan életet melengetett a szíve alatt, s aztán közösen örültek egy aranyos kislánynak. Közben ’eljártak az összejövetelekre és ott a csa­ládon belüli békességet hirdették. Majd talán észre sem vették(!) — hegy maguk cppen az ellenkezőjét cselekszik. Ezt iga­zolta a szomorú vég is ... Míg figyelem az asszony szavait, a néhány perce hallott mondat visszahangzik emlékezetemben: .......Armageddoonal elpusztulnak a civakodók, a haragosak, a vitatkozók és a szakítok...” És ők szakítottak. A szépen induló, békességet sugárzó házasélet válással végződött. — Még akkor történt, amikor be sem csukták. .. — egészíti ki az asszony. Felesleges a részletek faggatása. A tény mindennél jobban bizonyít. Míg Jehova tanúi vizet prédikálnak ... Igen, nagyon szomorú ez. Es a félreértés elke­rülése végett még az a tény is idekíván­kozik, hogy Iván Ferencet 4 korántsem meggyőződése miatt tették zár alá. Tör­vényekbe ütköző cselekedetei közül csak egyet említünk: a jehovisták „példa­képe” mellesleg csempészéssel foglalko­zott. — Igen, azt mondják a faluban az emberek — bólogat a feleség — de én nem hiszem .. . Es közben észre sem veszi, milyen súlyos szavak voltak ezek. Szerinte férje — akitől elvált és akit engedett süllyedni a lejtőn — nem államsllenes cselekedet miatt kapta meg méltó jutalmát, hanem „Jehovának tesz hűséget, szenved”. És ez az ember neki egy legyintés, ‘egy fele­désbe tartó rossz emlék ... Van-e olyan olvasó, aki nem állna meg ennél a gondolatnál? Aligha. Meg­döbbentő és - szívbemarkolú mindez. Le­het-e tovább vitatni, hogy ennél az eset ­nél a jehovisták ideológiájának alapjai rendülnek meg? De mert sejtekből áll az egész, így nerc hallgathatjuk el azt a tényt sem, hogy egy ország, egy nemzet — és az egész világ — békessége a kis családok nyugalmától is függ. És szá­munkra nem lehet mellékes a jehovisták Nyugatról kapott propaganda-anyagának azon kitétele sem, hogy törekvésünk a világbéke megteremtésére csak hiú re­mény és vágyálom. Nem érthetü.ik egyel — éppen ezért is emelünk szót — és el kell ‘télnünk azt a „csendes” támadást, amelyet a Nyugat sugall a Jehova tanúi számára. Tegyük ölbe kezeinket, marad­iunk „tiszták” a fegyverektől, amikor al­kotó és embereket boldogító békés nap­jaink megvédéséről van szó? Bízzunk egy képzeletbeli „végső csatában”, míg gyá­rainkat, ;skoláinkat, lakóházainkat meg­semmisíteni készülnek az imperialista ka­landorok ... ? Egyszerű és tiszta a válaszunk: „Nem!” Emberi, józan öntudatunk köte­lez bennünket. És a jehovisták maroknyi csoportjának munkája pedig figyelmeztet: életünket, alkotásainkat csak akkor véd- hetjük meg, ha egy pillanatra sem fa­gyunk fel az egységünket bomlasztok elleni harccal. A titkos szekták —-mint az elmondottak is igazolják — száműzik a „hazafiság” szót. Nem véletlen, hegy ryugati irányítás alatt állnak , .. Angyal Sándor, (Folytatjuk.) A keddi cikkünk címe: „JEHOVA TANÚJA VOLTAM...*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents