Kelet-Magyarország, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-08 / 186. szám
2 KELETMAGYARORSZAG 1958. AUGUSZTUS 8., PÉNTEK Qi^luíL kdeit szomorkásán álldogált a magtár előtt, amikor a búzával telt zsákokkal, megrakott gépkocsi oda kanyarodott a tiszavasvári Munka Tsz magtára elé. Szeme azonnal érdeklődéssel telt meg, s úgy mozdult a lába, a válla, a karja, mintha arra készült volna, hogy a súlyos zsákok alá álljon, amelyeket serényen adogattak lejeié i könnyedén,' vidáman forduló izmos zsákhordók vállára. Gyuri bácsi tekintete azonban hirtelen elsötétült, és mozdulatlanná vált, akár egy szobor. Tud- ráillik az történt, hogy Balogh elvtárs, az elnök éppen kidugta fejét a magtárból. No, dehát ez önmagában nem magyarázza meg Gyuri bácsi magatartását. Előzménye van ennek. Akkor kezdődött ez, amikor Gyuri bácsit nyugdíjazta a közgyűlés. Ezen a közgyűlésen elhatározták, hogy a 77 éves Gyuri bácsi a jövőben nem dolgozhat, csak ha rendkívül fontos munka adódik, és akkor is csak annak könnyebbik oldalát foghatja meg. Persze, igy ez a határozat vitára adhatott volna alkalmat, mert hiszen, hogy leinek melyik a „könnyebb oldal”, azt embere válogatja. És nehogy egy szóval is beleköthessen Gyuri bácsi á határozatba, azt is papírra tették azon az emlékezetes közgyűlésen, hogy havonta legfeljebb 4 munkaegység erejéig vehet részt az öreg a közös munkában. Egy nyugdíjasnak ugyebár még sem dukál kaszálni, kapálni, zsákolni és effélét csinálni. Megdolgozott ő már istenigazában a régi világban az uraknak a nyugdíjért! A tsz születésével és fejlődésével pedig nagyot fordult a falusi szegényen élete. S zóval Gyuri bácsit nyugdíjazták. örült is neki a meghatódásig. Akik mellette ültek, látták, hogy titlion törülgette a szemét. Nade másnap és továbbra is éppen úgy bejárt a tsz-be dolgozni, mint annakelőtte. Mígnem az elnök az egyik napon így szólította meg: Ez így nem mehet tovább, magának pihenni kell! — Miért pihenjek? — dohogott az öreg. — Eddig mindig becsületben szolgáltam a közöst, éppen engem fogsz ki azzal a pihenéssel? Jól van, csak maradjatok magatoknak! Úgy elment, mintha többé színét se akarná látni a közösnek. Ám egy-két nap múlva hol itt, hol ott tűnt fel az öreg seprűvel, lapáttal a kezében. Balogh elvtárs időnként „el-elkapta”, ilyenkor ismét nem látták pár napig, aztán újra csak jelentkezett. Az elnök észrevette, de nem szólt rögtön.. Igaz, ő vidám ember, szereti az élcelődést, ha az nem megy a munka rovására. íme, most is komolyságot erőltetve, nagy hangon szólt a körötte álTudományos konferenciák megyénkben Három tudományos konferenciát tervez ez évben megtartani a TIT megyei szervezete. Az állattenyésztés, a homokjavítási problémák és a történelem tárgyköréből. Mindhárom konferencia megyei vonatkozású kérdéseket tárgyal, de országos érdeklődésre tart számot. Térj) szerint egy-egy konferencia 3 napos lesz, a történelem egyhetes történelmi hét keretében lesz megtartva. A történelmi héten főtémaként a Tanácsköztársaság megyei anyagát ismertetik, A konferenciák ideje még nem ismeretes, a történelmi hét valószínűleg novemberben lesz. Apró jószág _ nagy haszon lókhoz, de úgy, hogy Gyuri bácsit értsen belőle: 1 — Elvtársak, mit érdemel az at nyugdíjas tsz-tag, aki ismételt í figyelmeztetés dacára megszegi a ♦ közgyűlés határozatát? J — hega'ább 4 munkaegység-t levonást — így szólt az egyiki zsákos. t Okos javaslat — mondta azt elnök. Nézzétek, Gyuri bácsiJ megint itt ácsingózik. De ha dől- $ gozni mer, gondolkozunk ezen a| javaslaton... Na, munkára, em-t berek! t G yuri bácsi komor ábrá-t zattal savanyított a gép- ♦ kocsi közelében. Hama- * rosan lekerültek a zsá-1 kok a kocsiról és a zsákosok be-i ültek előre a gépkocsivezetői mellé, az elnök pedig kerékpár- ]' ral elkarikázott valahová. Az' ’ öreg kileste a pillanatot, hátul'.', felmászott a kocsira és meghúzta-}, magát észrevétlenül. Kivitette", magát a közös szérűhöz. Vidám;; ábrázattal dolgozott a fiatalokkal' '■ együtt. Később előkerült az el-'" nők, megállt az öreg mellett és ! szúrós szemekkel nézett rá.;; Gyuri bácsi észrevette. Gondol-", kodott egy darabig, majd ka- ; cagva jegyezte meg: j ! < > — No halljátok, ismét túljár-'. tam az elnökünk eszin... haha-’- ha.,, no. ez jó vöt! Nem bánom; > én, ha levonja is azt a 4 munka- egységet. Ha éppen kell neki, ; hát legyen az övé,- P ersze az elnök nem bírta:; tovább a komolyságot.;; Kirobbant belőle a neve-: I tés. '. Kevés termelőszövetkezetben mondhatják azt el, hogy hat év óta állandóan foglalkoznak baromi! tenyésztéssel. Ezt a munkájukat még az ellenforradalom sem tudta megszakítani. A tolvajok pedig náluk is leselkedtek, de a kótaji Vörös Október tagjai legalább úgy szeretik már a baromfit, mint a szarvasmarhát (a lónál jobban) és így átmentették a tenyészetüket, — Lelkiismeretes munkán múlik az egész baromfitenyésztés — mondja Csajka László, a szövetkezet elnöke. — Meg egy kis szaktudáson — vetem közbe. — Mielőtt elnöknek választottak, állattenyésztési brigádvezető voltam — sorolja az emök. — A baromfit a feleségem gondozza, így igen sokat tudok neki segíteni, a szakmai tudásomból átadni. Hogy mennyire a szivén viseli a baromfitenyésztést az elnök, arról rövidesen meggyőződtem, amikor lementünk a baromfiólakhoz. A munkáját szerető, derűs kedélyű asszonyka néhány pi-pi-pi hívószóval összeterelte a több mint ezer darabot kitevő állományt. Nyolcszáz darab a sárga magyar jércéjük és 320 darab a kendermagos törzs állományuk. — Ez a 320 darab tyúk minden kiadást leszámítva, az első félévben 12.000 forint tiszta jövedelmet hozott a szövetkezetnek. — Egyhatvanért adtuk mi akkor is a tojást, amikor mások forintot sem kaptak darabjáért, mert a törzskönyvezett állomány tojását így veszi a keltető állomás — toldotta a férje szavát az asszony. I — Anyu, nézd csak azt a tyúkot — de mire ezt kimondta, az elnök már el is kapott egy furcsán lépkedő szárnyast. — Daganatja van, kiselejtezzük — adja ki rögtön a parancsot a feleségének és a velünk tartó könyvelőnek. Beszélgetés közben az egyik kocsis hoz egy szekér friss homokot. A tisztaság itt nem fél egészség, hanem annál sokkal több. A piszok, a rendetlenség biztos elhullást jelent. — Elértük, hogy most már minden tag meggyőződött arról, hogyha a házkúrül érdemes a baromfival foglalkozni, akkor itt meg sokkal érdemesebb —< mondja nem kis büszkeséggel az elnök. Nálunk a szövetkezeten belüi mar elintézett doiog, hogy jövőre 6000 darab tojó tyuK lesz, kendermagos fajtából, csak a minisztérium járuljon hozza. Egy tíz holdas területet lucer- násitanak a központ mellett, ott akarják megépíteni a nyíregyházi járás legnagyobb baromii- iarmját. Már számításokat is tettek, mintegy kétszázezer forint tiszta jövedelemhez jutnak evenként, ha meglesz ez a törzstenyészetük. Minden remény megvan rá, hogy a minisztérium is megadja az engedélyt ennek a hatéves nagyüzemi tapasztalattal rendelkező termelőszövetkezetnek. Hadd bizonyítsák be ország-világ előtt, hogy az aprójószág is hozhat nagy jövedelmet, csak úgy kell szeretni és érteni hozzá, mint ők a kótaji Vörös Októberben. Cs. B, Mátészalkán a csúcstoreálom előtt — Hát most kivételesen elengedjük a büntetést, de legközelebb aztán tényleg gondolkodunk rajta. — Mit bánom én, min gondolkodói, te. Fontos, hogy itt lehetek köztetekl NAGY TIBOR Mátészalkának is miden reménye megvan ahhoz, hogy élüzem legyen. Átlagteljesítményük X1S.3 százalék. Különösen jól dolgozott Tölgyesi Zoltán forgalmi szolgálat- tevő és brigádja, valamint Beke József brigádja. Még el sem érkezett a tiagy nap, de a szalkaiak máris az őszi forgalomra gondolnak. Még a múlt hónap végén megbeszélték a tennivalókat, hogy kellő legyen a felkészülés. Kicsi az állomás vágányhálózata és éppen ezért kell jól megszervezni a munkát a nagyforgalmú Mátészalkán. URAHBATYAM ORSZÁGA- Címek es rung ok Bizony, bizony volt idő, amikor az emberek a címek és rangok világát élték. Abban az időben azt jelentette a rang nagyon sok ember számára, amit pávának a tolla: dísz volt, takaródzott vele, hivalkodott és támadáshoz vagy Védelemben felhasználta. Sokszor előfordult, hogy egyetlen sovány címecskéért egy egész életen át dolgoztak, szerelemre gyúl- tak, embert öltek és öngyilkosságot követtek el. Ebből aztán az is következett, hogy betegsége lett a társadalomnak: az emberek nagyrésze felfelé hajlongott, lefelé taposott, a felsőbbekkel szemben szolgalelkűek, az alsóbbak iránt zsarnokok voltak. A vicc a valóságban is megtörtént a megye egyik nagy községében — Űjfehértón —, hogy a zupás őrmester szabadságra érkezve felkereste régi barátját és a címekről, lángokról beszélgettek. A civilnek maradt barát megkérdezte az őrmestert: — Mond mán komám, miféle rang ez * tied? — Hát azt nehéz volna megmagyarázni, hacsak összehasonlítást nem teszek — felelte a vitéz. — Csak bátran.-r Hát mondjuk, hogy az s őrvezetói rang egyforma a községi írnokkal, a tizedes, a mán nagy úr, olyan, mint itthon a postamester, a szakaszvezető az mégna- gyobb,, annak megfelel itthon a főjegyző... Itt a vitéz szerényen elhallgatott, a saját.rangjáról nem akart beszélni, a pajtás azonban nem hagyta annyiba és meg- . kérdezte: — És az őrmesteri rang, minek, felel meg? — Az őrmester... az őrmester... olyan ur a civil életben nincs is! — felelte a zupás. Emlékeznek még az idősebbek dr. Szekeres Árpád nyíregyházi állomásfőnökre. Ez az ember például megparancsolta beosztottjainak, hogy ha az irodája előtt elhaladnak, mindenKor tisztelegjenek. Még akkor is, ha ö nincs az irodában. Megtette azt is, hogy fölment emeled lakására és az ablakból figyelte, vajon ..sz-aieg-e az üres főnöki irodának az egyszerű MÁV. altiszt, a kis kocsirendező, a fáradt fékező vagy nem. Ha tisztelegni elmulasztotta, nemcsak megdorgálta, de meg is büntette 1—2 pengőre. O volt az is, aki egy tehervonat indításán össze vitatkozva a kocsiniesterével, megkérdezte: — Miért késett ez a vonat? — Nem késett főnök úr, pontosan elment. — Nem igaz! — Nem olyan ember vagyok én, hogy hazudjak — íeieite a kocsimester. A főnök úr felállt, kezére húzta fehér szar v «is zoziic- Ziy ú jét es hátra tett kézzel beosztottja arcához közel hajolva a szájába rágta: — Tanulja meg, hogy az ember az arany gallérnál kezdődik! A cím és rangkórság lefelé, felfelé hatott. A fűszeres feleségét tekintetes asz- szohynak, a kulák feleségét nemzetes a bij'atajpoknet nagyságosnak, a földbirtokos feleségét méltósagos asszonynak kellett szólítani. A megszólításokkal mindig baj volt, mert sohsem lehetett tudni, hogy a megszólított előtt a rangja vagy a címe utáni megszólítás a kedvesebb, mi jobb, ha az mondják neki, hogy főjegyző úr, vagy azt, hogy méltósá- gos uram. Jellemző volt a régi világra, hogy könyvet írtak arról, kinek milyen megszólítás jár. Ez a könyv ilyen célt szolgált: megtanuljak belőle az emberek, hogy kit ken nagyságosnak és kit kell kegyelmesnek szólítani, mert a nagyságost kegyelmesnek mondani hízelgésnek és megalázkodásnak számított, a kegyelmest nagyságosnak titulálni sértés volt. Arra is biztosan emlékeznek a kedves olvasók, hogy általános volt az „úr” megszólítás. Ez már az utóbbi időben majdnem mindenkinek kijárt. De minél inkább elterjedt, annál inkább nem jelenteit semmit, mert elvesztette azt az értékét, amit egy időben tulajdonítottak ne-- .ti. Ebből következett aztán, hogy az úri illemtan szerint az igazi urat nem is szólították úrnak, legfeljebb csak a szolgáinak és alárendeltjeim.., volt úr. Makkai János illemtankönyve 1&y ír erről: „...visszatetsző dolog a mágnáscímekhez az „úr” jelző hozzátétele. A báró, a gróf és a herceg szintén úr, de ezt fölösleges hangsúlyozni, mert történelmi rangjában a szabad úr fogalma már eleve ben-nefogiaHaUk.’’ Ezután kifejti, hogy az úr megszorítás mindenkit megillet, de akinek ezen felül valami más általános, de nem határozott roglalkozást megjelölő címe van, azt fölösleges a kisebbítő „úr” jelzővel ellátni. Eszerint tehát a doktor „doktor úr” az ápolószemélyzet, vagy az inasok szemében, de nem „úr” a vele egyenrangúak számára, azoknak csak doktor. Nem való az illemtan szerint a katonatiszti ranghoz sem hozzátenni az úr szót, „...mert nyilvánvaló, hogy katonatiszt csak úr lehet. A megszólítás ezeknél: kapitány, ezredes, és nem kapitány úr, vagy ezredes úr. Kapitány úr, vagy ezredes úr — alárendeltjei, de nem egyenrangúak számára, a társadalmi érintkezésben” — írja a Makkai- íéle illemtan. A mi megyénkben különösen divatozott az urak között „öcsémuram”-nak, „batyámuram”-nak szóiitgatni egymást. Ha például egy iiatal dzsentri idős emberrel társaságban találkozott, aki apja lehetett volna és legalább 10 fizetési osztállyal fölötte állt, nem tudta volna hogyan szólítani, csak bátyámuramnak. Mielőtt azonban ezt megtette volna, az idős ember patriárkális szemléletből ez ifjú dzsentrit „öcsémnek”, vagy „öcsém- uramnak” szólította és ezzel mintegy ráborította az azonos tangú családból való származás illúzióját és mintegy közeledésre, bátor bátyámuramozásra biztatta. Ezek a megszólítások a szigorú osztálygondolkodást mutatják. Következő cikkünk címe: EGY RÉGI KÉPVISELŐVÁLASZTÁS NYÍREGYHÁZÁN Smbp Gy&frm-,
