Kelet-Magyarország, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-03 / 182. szám

keletmagyarorszAg 1958 AUGUSZTUS 3, VASARNAF 1958. augusztus 3, vasárnap, Hermina FELKERESIK a környező ta­nyákat a nyíregyházi egészségügyi gondozási kör tagjai. Hetente egy­szer tartanak tanácsadást Sóstó­hegyen, Felsősimán, az Üjkistje- leki szőlőben, a Manda bokor­ban, a Vajda bokorban és Borba­nyán. HŐHULLÁM URALKODIK Spanyolországban. A legnagyobb meleget, 45 fokot Ciudad Realban mérték. Madridban árnyékban 40.1 fok volt. MUNKÁT VÁLLALTAK a szomszédos Borsod megye Gönc községében a nyíregyházi Város­gazdálkodási Vállalat útépítői. A nyár folyamán 1200 négyzetmé­ter betonjárdát és egy 300 méte­res ciklopsz-burkolatú utat készí­tenek a borsodmegyei községben. TÖBBSZÖRI figyelmeztetés el­lenére sem tudta felmutatni a zöldség és gyümölcs beszerzéséről a szükséges bizonylatokat Kaszics Miklósné nyíregyházi zöldség­gyümölcs kereskedő. Mivel gátolta az általa alkalmazott fogyasztói árak megállapításának helyessé gét, az állami kereskedelmi fel­ügyelők 30 forintra büntették. MELLÉNYES ÉS CSIKÓS férfi öltönyöket készítenek a konfekció gyárak. Ez év második felében 22 százalékai több férfi inget, 56 szá zalékkal több gyermek fehérne­műt, 50 százalékkal több férfi öl­tönyt gyártanak, mint az előző év második felében, MEGÉRKEZETT a nyíregyházi Városgazdálkodási Vállalathoz az útépítéseknél nagyon hasznos 16 ezer forintos földgyalu. Vontató erő hiányában pillanatnyilag még nem üzemel, azonban a városi üzemek és tanintézetek kisegítik megfelelő vontatógéppel a Város­gazdálkodási Vállalatot. ★ FOGADÓÓRÁK Kocsis László, a megyei tanács vb. tagja augusztus 6-án (szer­dán), Kollonay Béla a megyei ta­nács vb. elnökhelyettese augusz­tus 9-én (szombaton) délelőtt 10— 12-ig fogadóórát tart a megyei ta­nács épületében, ★ DRÁGÁBBAN árusított az elő­írtnál Muszka György, a nyíregy­házi Kiskereskedelmi Vállalat 40-es számú vasboltjának alkal­mazottja. A 8.70 forintos árucik­ket 10.20 forintért adta — 1.50 forintos árdrágítással. Mivel meg­károsította a vásárlót és meg­szegte a Kereskedelem Általános Üzleti Szabályzatának 13. parag­rafusát, az Állami Kereskedelmi Felügyelet figyelmeztetésként 200 forint pénzbírsággal sújtotta. FELROBBANT az amerikai légierő eddigi legnagyobb kísér­leti léggömbje magassági rekord­javítás közben a Minnesota ál­lambeli Crosby fölött. A tervek szerint 40 ezer méter magasra kellett volna emelkednie, azonban 12 ezer méteren nagyerejű lég­áramba került és elpusztult. TANACSADÄS FOLYIK Nyír­egyházán a Sztálin-téri gondozási körben terhes anyák és csecsemők részére. A terhesanyák kedden és csütörtökön kapnak felvilágo­sítást egészségügyi kérdéseikre, míg csecsemőkkel hétfőn, szerdán és pénteken délután kereshetik fel az érdeklődők a gondozási kört. A látogatottság a nyári na­pokban sem szünetel, naponként 20—40 terhesanyával és mintegy 40 csecsemővel foglalkoznak az egészségügyi dolgozók. Az igé­nyek növekedésével immár kicsi­nek bizonyul a gondozási kör épülete. Úttörők táboroztak Tiszadobon A gyönyörű tiszadobi parknak két hétig vidám úttörők, voltak vendégei. A megye különböző he­lyeiről összegyűlt pajtások sátor­táborban laktak s a nap jórészét játékokkal, szórakozással, pihe­néssel töltötték. Hasznos munkát is folytattak, mert ottlétük alatt megtanulták a repülőmodell-ké- szítés apró fogásait. Aztán, amikor szabad idejük volt — volt elég — előkerültek a maguk-készitette horgászfelszerelések s a Tisza hal­készletét próbálták csökkenteni. I Sok gyermek még nem volt tábor­ban, azoknak igen nagy élményt jelentett a sátortábor élete, nem egy özülük félt, amikor éjszaka vihar kerekedett. De azért a vé­gére megszokták a fák mesés su- sogását. Kár, hogy az elkészített repülőmodelleket a záróünnepen nem tudták kipróbálni, mert igen erős volt a szél, s ez veszélyeztette a gépek épségét. A kispajtások hazatérve bizonyára még sokak­kal megkedveltetik a modelikészí- tés-nyújtotta szórakozást és jó­idéig mesélgetik majd a táborozás sok kedves élményét. BELYEGSAROK A világ legritkább bélyege Több fílatelísta és szá­mos laikus érdeklődő ké­résének teszünk eleget, amikor ismertetjük a leghíresebb bélyeg-ritka­ságok történetét. Elsősor­ban a „világ legritkább bélyegéről" közlünk né­hány adatot:, 1855. végefelé kimerült Brit Guyana bélyegkész­lete. A postamester a Királyi Űjságnyomda Hi­vatalában ideiglenes bé­lyegeket rendelt. A meg­bízatás úgy szólt, hogy kis számban 1 és 4 cen­tes bélyegeket nyomja­nak az 1853-as bélyeghez hasonló ábrával. Az új­ságnyomón piros és kék papírt használt fel erre a célra, és egy fabélyeg­zőt, amely vitorlás hajó sziluettjét ábrázolta. Ezt az ábrát használták a lap hajózási híreinek fej­lécéül. Az 1 centest pi­ros, a 4 centest kék pa­pírra nyomták, míg az értékjelzés és a felirat fekete volt. Az ideiglenes bélyegek 1856-ban kerültek forga­lomba és az év nagy ré­szében használták. Az 1 centes bélyeg csak újság- küldemények bérmente­sítésére volt felhasznál­ható, Minthogy kevesen őriznek meg régi lapo­kat, az egyébként is kis számban nyomott 1 cen­tes bélyegeknek nyomuk veszett. 1873-ban Brit Guyaná­ban egy fiatal gyűjtő, L. Vernon Vaughan házuk' padlásán családi levelek, papírok között kutatott, hogy gyűjteménye szá­mára régi bélyegeket ta­láljon. Egy megsárgult újságpapíron 1 centes vörös színű bélyeget fe­dezett fel, amelyet Brit Guyanában jelent meg, A lelet túl nagy örömet nem okozott neki, mert albuma nem tudott erről a bélyegről és így öriiit a „jó üzletnek”, amikor egyik szomszédja, McKinnon 6 sillingért megvette. Néhány év múlva McKinnon felhagyott a bélyeggyűjtéssel és albu­mát Thomas Ritpath li­verpooli kereskedőnek 550 dollárért eladta. Rit­path már sejtette, hogy az 1 centes Brit Guyana- bélyeg ritkaság lehet és vételre kínálta kora leg­nagyobb filatelistá jának: Ferrari grófnak, aki 750 dolláárt fizetett, a bélye­gért. Abban az időben ez horribilis ár volt, kü­lönösen egy olyan bi­zonytalan származású bélyegért, amelynek ere­detéről úgyszólván alig tudtak. Ferrari hatalmas gyűj­teményét a berlini posta­múzeumnak adományoz­ta. Mint ismeretes, az el­ső világháború után a francia kormány háborús jóvátétel fejében lefog­lalta a gyűjteményt és 1922-ben elárverezte. A Brit Guyana-bélyeg. re ketten licitáltak, akik közül Artur Hind szerez­te meg a bélyeget, mi­ntán 37 000 dollárra ver­ték fel az árát. Ez volt a legmagasabb összeg, amelyet eddig bélyegért fizettek. A fantasztikus összegű vételárnak az egész vi­lágon híre terjedt. A kö­vetkezménye meglepő volt:, gyűjtők és kereske­dők a világ minden tá­járól ellepték Brit Guya­nát és további 1 centes bélyeg után kutattak. Egy ottani lakos angliai rokonaihoz írt levelében így ír a bélyegvadászok rohamáról: „A kalifor­niai aranyláz óta ilyen még nem volt. Minden hajó egy rakomány bé­lyegvadászt hoz. Meg­szállják a hivatalokat, behatolnak magánlaká­sokba és még az élés­kamrát is átvizsgálják, csakhogy 1 centes bélye­get találjanak." Amikor Hind 1933-ban meghalt, gyűjteményét rokonai örökölték. Bár a gyűjtemény óriási érté­ket képviselt, mégis csa­lódást okozott nekik, mert az 1 centes bélyeg nem volt benne. Az öz­vegy azt állította, hogy férje a bélyeget ráhagy­ta. Az évekig tartó pe­reskedésben a bíróság az özvegy javára döntött. Tíz évvel később egy gyűjtő megvette a bélye­get az özvegytől, de nem­csak á vételár, hanem a vevő neve is titokban maradt. Az eladást köz­vetítő ügynök már 100 000 dollárnál magasabb ösz- szegű ajánlatot is kapott, de a tulajdonos, akiről csak annyit tudnak, hogy Brit Guyanára speciali­zálódott fílatelísta — minden ajánlatot vissza­utasított, A századforduló óta a bélyeg mindössze hatszor szerepelt kiállításon, leg­utóbb a nemrég rende­zett New-York-i FIPEX- en mutatták be. A bélye­get 100 000 dollárra biz­tosították és szigorúan őrizték. Ez hát a világ legrit­kább bélyegének — a „filateliai ritkasáágok ritkaságának” — hiteles története.. A bélyeg ma is koronázatlan „egyed­uralkodó", mert további példányokat a mai na­pig sem sikerült a szor­galmas kutatóknak fel­fedezni. Dr. Horváth Sándor GYERMEKEKNEK ­ÚTTÖRŐKNEK Búvárkaland KEDVES GYEREKEK! Most egy búvárkalandot me­sélünk el, olvassátok figyelme­sen. Izgalmas történet és szép példát találtok benne a bátor­ságra. A Fekete-tengeren történt. Egy búvár lemerült a vízbe, mert meg akarta vizsgálni egy elsüllyedt hajó lékjét. Lent egy pillanatra a parancsnoki hídra tekintett. A hajó orrában állt és igen jól látta, hogy a kitört üvegablakon át ezüstösen csil­logó halak úszkáltak, lábai kö­rül vörös-barna rákok mász­káltak és kis halak suhantak el mellette. Egészen lekötötte a fi­gyelmét a vízalatti világ szép­sége és sokáig elnézte volna, ha nem szólítja a kötelesség. Már éppen neki akart fogni a mun­kának, amikor a parancsnoki híd felől hatalmas rája közele­dett. A rája óriási, össze-vissza harpadt serpenyőhöz hasonla­tos állat, hosszú, éles tüskékkel ellátott farka van. Igen erős és könnyen veszélyessé válhat. Ha azonban levágják a farkát, te­hetetlen, '•úszni is képtelen és partra veti a víz. Noshát a rája is észrevette a búvárt és lassan .fekete kese­lyűhöz hasonlóan, uszonyait szárnyként mozgatva úszott a hajó fedélzetén keresztül a bú­vár felé. A búvár figyelte, le . nem vette volna róla a tekin­tetét. Az állat farka idegesen meg-megrándult és egyre köze­lebb ért. „Mit tegyek?” — gon­dolta a búvár. A jelzőzsinór a kezében volt, már-már meg akarta rántani, de mégsem tet­te. „Nekem nem szabad meg­hátrálnom, nem szabad mene­külni, hanem ki kell várni a legalkalmasabb, pillanatot és' támadnom kell!” — gondolta és hátával nekitámaszkodott a hajótestnek, kihúzta tokjából a kését és várt. A rája ekkorra már egészen közel volt hozzá. Uszonyaival ott csapkodott néhány méterre, majd mozdulatlanná dermedt. Kisvártatva még közelebb nyo­mult, hátát meghajlította, mint az ugrani készülő éhes farkas. Szürke szemeivel mereven fi­gyelte a vele farkasszemet néző embert. Egyszer a búvár meg­unta ezt a várakozást és táma­dott: búvárkésével teljes erőből a rája felé döfött... Nem mondjuk tovább a tör­ténetet. Találjátok ki és írjátok meg a szerkesztőségnek, mi tör­tént ezután és hogyan végző­dött a búvárkaland? A legjobb válaszokat közöljük az újság­ban. Vajon, ki fogja közületek legjobban megközelíteni az igazságot? Zrínyi Miklós temetése 'Pajtások, bizonyosan hallot­tatok már Zrínyi Miklósról, a szigetvári hősről. Most arról mesélünk nektek, hogyan esett e nagy ember temetése. Tudjátok, hogy Zrínyi Mik­lós vitézei élén kirohant a vár­ból a várfalak körül tolongó törökökre. A kirohanás alkal­mával két golyó érte. Mind a kettő halálos sebet ütött rajta. Amikor a csata után a törökök Zrínyi holttestét felismerték, fejét vették. Akkoriban az volt a győztesek szokása, hogy a le­győzött és a harcban elesett nevesebb vitézeknek fejét vet­ték. Ez divat volt a törököknél, de a magyaroknál is. Mit tet­tek a törökök Zrínyi Miklós testével? Zrínyi mindig tüske volt a törökök szemében. Rettentő sok kárt okozott nekik. Köny- nyen azt gondolnátok, hogy a törökök Zrínyi holttestén álltak bosszút. Nem! Musztafa budai basa, aki sokat harcolt Zrínyi ellen, a legnagyobb vitézt meg­illető pompával temettette el Szigetvár szomszédságában. A temetés után levelet írt Zrínyi fiának. Elmondta, hogyan folyt le a temetés, majd levelét így folytatja: „Kár lett volna —ír­ja Musztafa — ha egy ilyen lo­vaglás vitéznek a testét az ég madarai falják föl! Ha kívánod, atyád holttestét elküldöm. Vagy küldj érte te megbízható embereket és én átadom a holttestet.” De mi lett Zrínyi fejével? Egy ideig a nagyvezér sátora előtt kopjára szúrva állott. A lovagias Musztafa pasa ezt is megszerezte és nagy tisztesség­gel Budára vitette, aztán drága szövetekbe burkolva nagy pom­pával elküldte a császári tábor­ba Miksa királyhoz. Zrínyi feje megérkezvén Ko­máromba ott volt a királyi tá­bor — Salm generális egész ha­dával Győrbe kísérte, onnan pedig nagy pompával Csáktor­nyára vitték. A derék és bátor Batthyány Boldizsár — Zrínyi lányának a férje — vitte a drága szövetekbe takart fejet. A temetés Csáktornyán egy monostorban történt és Zrínyi fejét a családi mauzóleumba helyezték, első felesége: Fran- gepán Katalin mellé. A szigeti hős legidősebb fia — György — márványba vésette apja em­lékét. Hogy édesapja testét is eltemette-e, vagy otthagyta, ahová Musztafa temettette, nem tudjuk. Musztafa Zrínyi testének méltó eltemettetésével megmu­tatta, hogy volt becsülete, volt szíve és embersége. Mindebből több volt benne, mint Miksa királyban, aki a szigetvári csa­ta idején Komáromban állomá­sozott táborával és nem sietett megsegíteni a bajbajutott Zrí­nyi Miklóst. Hol itt a logika? Furcsa esetről érkezett hír a napokban. Szajna megye — Franciaországban — kitüntette a tisztasági verseny győz­teseit. Az iskolákban rendezett verseny első tíz helyezettje tekintélyes mennyiségű mosdószappant kapott. Kérdés: miért nem a legpiszkosabbaknak adták? 6 HÍRE k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents