Kelet-Magyarország, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-03 / 182. szám
1958 AUGUSZTUS 3, VASÁRNAP RFLFTMAGYARORSZAG 7 Nemzetközi szemle Lesz-e béke ez olajfák alatt? Tovább tiltakosik a Nyírség népe A záhonyi állomás összes dolgozóinak aláírásával hozott levelet a posta. A levél lényege ez volt: a záhonyi állomás összes dolgozói tiltakoznak az angol és amerikai beavatkozás ellen, amely- lyel le akarják törni az arab népek nemzeti függetlenségi mozgalmát. Az állomás munkásai a legerélyesebben tiltakoznak ez ellen és követelik, hogy az angol és amerikai csapatok vonuljanak vissza hazájukba és vegyék végre tudomásul, hogy a gyarmati népek felszabadító harcát erőszakos beavatkozással nem lehet megállítani. „A felszabadulásukért k'z’ő arab nemzetekkel azzal is kifejezzük együttérzésünket, hogy a Vasutas Napra és Alkotmányunk ünnepére túlteljesítjük munkafelajánlásunkat.” Hatalmas robbanás Rio De Janeiróban — Ezer ember eltűnt MAC KÉT HETE, hogy az amerikaiak és az angolok földközi-tengeri és európai támaszpontjairól megindult a nyílt fegyveres beavatkozás Arab-Kelet függetlenségi törekvéseinek kíméletlen elfojtására. Az arab népek felháborodásában osztozott az egész világ, a népek tiltakozó szava végigdörgött a kontinenseken, s megálljt parancsolt az agresszoroknak. A nemzetközi közvélemény napnap után növekvő erőire támaszkodó szovjet diplomácia nagy bizakodással fogadott kezdeményezésével gyors fordulatot adott a veszélyes helyzetnek. Egy újabb világháború kirobbantásának veszélyével terhes napokban olyan erkölcsi fölénnyel rendelkezett, hogy a csúcstalálkozó küszöbére tudta vezetni a világpolitikát, magát a katonai beavatkozást pedig tisztán politikai eszközökkel elszigetelte, — így aztán az intervenciósok sem jutottak tulajdonképpeni céljukhoz, Irakhoz, amely tegnap még a Nyugat sziklaszilárd bástyája volt, rá építették az arab népek függetlenségi törekvéseit elnyomó bagdadi paktumot. A SZOVJETUNIÓ emlékezetes javaslata a csúcsértekezletre július 19-én hangzott el, figyelmeztetve a nagyhatalmakat, hogy most dől el a kérdés, háború legyen-e, vagy béke. Ismeretes, hogy az Egyesült Államok és Anglia hozzájárult egy kormányfői találkozóhoz, de kikötötték, hogy csak az ENSZ Biztonsági Tanácsának keretei között. Ez a pozitív álláspont megnyitotta az utat a találkozóhoz, de tudjuk, hogy azóta kiderült: az Egyesült Államok azt remélte, hogy a Szovjetunió nem fogadja el a Biztonsági Tanács keretét, azaz kibúvót remélt javaslatával. És újabb okokat kerestek ezután a halogatásra, de a rugalmas szovjet álláspont meghozta gyümölcsét. A legújabb nyugati válaszjegyzékben az Egyesült Államok és Anglia végre augusztus 12-ét jelölte meg az ENSZ Biztonsági Tanácsában összehívandó kormányfői találkozó időpontjául. A SZOVJETUNIÓ minden bizonnyal elfogadja a nyugatiak- javasolta időpontot, hiszen maga az időpont az el6Ő és legfontosabb feltétele a csúcstalálkozó létrejöttének. De Gaulle 18-át javasolja, és nem helyesli, hogy a csúcstalálkozót az ENSZ keretében tartsák. Előnybe helyezne egy ENSZ-en kívüli találkozót. A Szovjetunió ebbe is beleegyezett, de Eisenhower elutasította a szovjet javaslatot, hogy az öt nagyhatalom tartson külön kormányfői értekezletet a középkeleti helyzet megvitatására. NEM VILÁGOS még a nyugatiak álláspontja Hammarskjöld, Nehru, és az érdekelt arab államok részvételéről. A legutóbbi hírek szerint Amerika és Anglia megállapodott a „résztvevők számának korlátozásában", Az értekezlet helyének Becs, (Reuter): Ausztria délkeleti részében, Karinthiában csütörtökön a késő esti órákban ítéletidő tombolt. Az eddigi jelentések szerint 16-an életüket vesztették, amikor a trópusi esőzéstől megduzzadt folyók és hegyi patakok sziklákat, kicsavart fákat és jószágot magukkal sodorva lezúdultak a völgyekbe. kérdésében sincs még megállapodás. Szó van New-Yorkról, Géniről, Moszkváról, Párizsról, sőt Bécsről is. Hruscsovnak bármelyik megfelel. Hajlandó elmenni New-Yorkba is, bár Nyugaton érdekes módon reagálnak erre. A Daily Mail megállapítja: az amerikai lapok vezércikkel vitriolos ítéleteket mondanak Eisenhower és Dulles külpolitikai csődjéről. Másrészt erős az az aggodalom Amerikában, hogy mihelyt Hruscsov New-Yorkba érkezik és az ellenséges tábor kellős közepébe teszi a lábát a maga erőteljes, dinamikus egyéniségével, jelentéktelen, szürke alakokká fogja törpíteni az ügyetlenül kapkodó Eisenhowert és az elméskedő Macmillant. Az amerikai lapok pedig gyilkos gúnnyal írnak az amerikai vezetők elhibázott politikai vonalvezetéséről. ezt a bírálatot alátámasztja Dulles legutóbb megtartott sajtóértekezlete is, amelyen ugyan nyíltan nem mert szembehelyezkedni a csúcstalálkozó gondolatával, de újabb előfeltételt támasztott azzal, hogy kijelentette: India részvételét nem tartja hasznosnak. Ismét előhozakodott a „közvetett agresszió” vádjával. Továbbra is támadta az Egyesült Arab Köztársaságot, annak ellenére, hogy ugyanazon a napon az ENSZ-bizottság immár másodszor megcáfolta a „beszivárgás” vádját. Walter Lippmann találta fején a szöget, amikor megállapítja fejtegetései során, hogy az amerikai kormány nagyon kívánatosnak tartia. hogy előbb javítsa pozícióját a Közép-Keleten, nehogy a vádlottak padiára kerüljön egy nyilvános bűnvádi tárgyaláson. IGEN SZEMBETŰNŐ De Gaulle eltérő állásfoglalása is. Ezzel nyilvánvalóan súlyt kíván adni programnyilatkozatának, amely szerint újra vissza akarja állítani Franciaország független nagyhatalmi pozícióját, tekintélyét a nagy hármasban, önálló külpolitikai állásfoglalásával pregnáns példát akar shituálni partnereivel szemben. És bizonyára tábornok-miniszterelnök hiúságát meg is sértették, mert nem kérték ki véleményét a közép-keleti lépés előtt, nem is beszélve a Szuez-ütötte fájó sebről, amikor az amerikai partner akarta kihasználni az angol- francia érdökek összeomlását. SZUEZ MOST IS kísért — bár mások a körülmények. Amikor Walter Liopmann az ismert amerikai oublicista a New York Herald Tribune-ban a közel- keleti helyzetről megállapítja, hogy ebben a térségben olyan helyzet alakult ki. amelyet kiszámíthatatlan kockázat vállalása nélkül „katonai eszközökkel megváltoztatni nem lehet“ — tulajdonképpen az angol-amerikai politika teljes kudarcát ismeri el. A beavatkozás még' csak újabb ellenségeket szerzett Amerikának és Angliának Arab- Keleten. Irak pedig gyorsan konszolidálta helyzetét, mert a Bécs lakosságának életét ezzel szemben pénteken hőhullám bénította meg. A külvárosokban 31, a beépített lakónegyedekben 34—34 fokot mértek árnyékban. Olaszországban pénteken a kánikula több halálos áldozatot követelt és tüzeket okozott. A legnagyobb meleget Torinóban mérték, ahol 42 fok volt árnyékban. hadsereg, a lakosság a forradalmi kormány mellett tett hitet. Az új köztársasági kormány élvezi a bizalom légkörét és a diplomáciai területen is gyors sikert ért el, előbb az arab országok, a szocialista államok ismerték el, majd a tőkés országok sorát nyitotta meg Görögország és Nyugat-Németország, s a legújabb hírek szerint Anglia is elismerte. Az AMERIKAIAK vereséget szenvedtek Libanonban, mert az ellenzék megbuktatta Chamoun elnököt és Nasszer régi jelöltjét választották meg. Ez azonban még korántsem oldja meg a helyzetet, mert az amerikaiak szeptember 24-ig, mandátumának lejártáig, hatalmon akarják tartani Chamount. Pedig a kibontakozásnak az az egyik legfontosabb feltétele, hogy azonnal távozzék és így tegye lehetővé, hogy független politikát folytató kormány alakuljon meg. Jordániában sem jobb a helyzet. Maga Husszein király mondta, hogy élete nem sokat ér, kormánya szétesőben van, s csak terrorral tudja fenntartani rendszerét. EZEK A TÉNYEK is tarthatatlanná teszik, hogy az amerikai és angol erőket továbbra is Libanonban és Jordániában tartsák. A kormányfői értekezletnek pedig egész Arab-Kelet békéjének helyreállítása, a világháború tűzfészkének kioltása lesz a legfontosabb feladata. Augusztus 12. nem messze van már. Az egész világ közvéleménye érdeklődéssel várja, hogyan döntenek a nagyhatalmak vezetői az ENSZ-ben, lesz-e béke az olajfák alatt. Eisenhower elnök pénteken Hruscsov szovjet miniszterelnöknek küldött levelében bejelenti, hogy utasítja az Egyesült Államok ENSZ-beli képviselőjét, kérje a Biztonsági Tanács rendkívüli csúcsértekezleti ülésének összehívását augusztus 12-re vagy ahhoz közeli időpontra. „Ha ennek az ülésnek összehívásáról gondoskodás történik, személyesen is részt szándékozom venni rajta és remélem, hogy ön is ezt fogja tenni” — írja Eisenhower. Az Egyesült Államok kormánya — a Reuter jelentése szerint — beleegyezik abba, hogy ezt az értekezletet ne New Yorkban tartsák, hanem máshol, de nem egyezhet bele abba, hogy Moszkva legyen a színhely. Az elnök végül elutasítja a Szovjetuniónak azt a javaslatát, hogy az öt nagyhatalom tartson külön kormányfői értekezletet a közép-ke’eti helyzet megvitatására. Macmillan angol miniszterelnök, mint ismeretes, már csütörtökön bejelentette, hogy augusztus 12-re javasolja a csúcsértekezlet Macmillan parlamenti nyilatkozatát a képviselők lelkes éljenzéssel fogadták és Gaitskell, a munkáspárti ellenzék vezére bejelentette, hogy a Munkáspárt őszintén üdvözli azt. Macmillan elmondotta továbbá, hogy az angol kormány már szerdán meghozta döntését de elhalasztotta annak bejelentését ad- difo, amíg nem tanácskozott róla szövetségeseivel és a Nemzetközösség kormányaival. Gaitskell felszólalásában hangoztatta, örömmel állapítja meg, hogy a miniszterelnök hajlandót RIO DE JANEIRO, (AFP—AP): Szombatra virradó éjszaka kigyulladt a Rio De Janeiro külvárosában lévő katonai központi lőszer- és fegyverraktár. A robbanások állandóan követik egymást. A legelső jelentések szerint a robbanás kezdete óta mintegy KAIRO, (Új Kína): A megdöntött Nuri Szaid-kormány minisztereinek vallomásaiból kitűnik, hogy az Egyesült Államok közvetített Irak és Izrael között és ösz- szeegyeztette a két ország politikáját a bagdadi paktum keretében — jelenti az As Saab bagdadi tudósítója. Az az előzetes vizsgálat, amelyet Fadel Dzsa- mali, Tefvik Hadidi és Ali Gav- dat Ajubi volt iraki miniszterelnökök és más iraki politikusok ügyében folytatnak, feltárta, hogy Nuri Szaid azért akart iraki csapatokat küldeni Libanonba, illetve a már ott lévő iraki csapatoezer személy hollétéről nem tudnak. öt kilométeres körzetben többszáz épület rombadőlését jelentették. A rádióállomások felszólították a véradókat, hogy siessenek a kórházakba, minden gépkocsit mozgósítottak a sebesültek szállítására. kát megerősíteni, hogy támadást indítson Szíria ellen. Az iraki fejlesztési tanács ügyében folytatott vizsgálatnál kiderült, hogy a tanács költségvetésének 70 százalékát a külföldi tisztviselők és a volt királyi család tagjainak javadalmazására fordították. A vallomásokból kitűnt, hogy Nuri Szaid tanácsolta Edennek Egyiptom megtámadását egy Fej- szal király tiszteletére rendezett fogadáson, amikor a Szuezi-csa- torna államosításának híre megérkezett. Azt mondta Edennek, hogy Nasszer fenyegeti Irakot és más arab országokat, tehát meg kell ragadni ezt az alkalmat, hogy azonnal megsemmisítsék. Eisenhower és Macmillan augusztus 12-ére, De Gaulle augusztus 18-ára javasolja a csúcstalálkozó kezdetét elmenni New Yorkba, Genfbe vagy bármely más helyre, amelyben megállapodnak. Nem kételkedik benne — jelentette ki Gaitskell, — hogy ez vonatkozik Moszkvára is. Gaitskell azután hangsúlyozta annak fontosságát, hogy az állandó ENSZ-képviseluk megbeszélései ne jelentsenek szükségtelen késlekedést. Felvetette a kérdést, hogy a csúcs- értekezlet napirendjének és ösz- szetételének eldöntését nem hagyhatnák-e magára a kormányfői értekezletre. Macmillan a kérdésekre válaszolva a többi között még a következőket jelentette ki: „Nem szeretném, hogy az értekezletnek zűrzavart és késlekedést okozzunk azáltal, hogy magának az értekezlet megtartásának, továbbá időpontjának és színhelyének kérdésén kívül más problémákat is tárgyalunk az előkeDe Gaulle Genfben akar tárgyalni Párizsban csütörtök este nyilvánosságra hozták De Gaulle tábornoknak Hruscsov hétfői levelére adott válaszát. A francia miniszterelnök válaszában javasolja, hogy augusztus I8-án, Genfben üljön össze a Közép-Kelet kérdésével foglalkozó kormányfői értekezlet. De Gaulle a többi között ezeket írja: „Ha a többi érdekelt kormány megállapodik egy ilyen értekezlet összehívásában és ha azt a tárgyilagosság és a komolyság légkörében tudják összehívni, akkor kész vagyok bármikor, amikor az szüleiek idején. Ha azonban előrehaladást lehet elérni bizonyos kérdésekben, akkor hiba lenne azt megtenni. Bár a három nyugati hatalom nem értett teljesen egyet a csúcsértekezlet színhelyét és megrendezésének módszerét illetően, véleményem szerint e nézeteltéréseknek nem kell túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítani.’: Az értekezlet színhelyét illetően Dulles azt mondotta, hogy az Egyesült Államok nem különbözteti meg nyomatékosan New Yorkot és az egyes európai városokat. Ugyanakkor kijelentette, hogy „az Egyesült Államok nem akar csúcs- értekezletet Moszkvában” és ezen álláspontjának alátámasztására ürügyként azt hozta fel, hogy a közelmúltban tüntetések voltak a moszkvai amerikai nagykövetség előtt. a részvevőknek megfelel, Európa bármely városába elmenni. A magam részéről azt javaslom, hogy a kormányfői étrekezlet augusztus 18-án, Genfben üljön össze.” De Gaulle hangoztatja továbbá, az érdekelt kormányoknak a csúcsértekezlet ügyében hozandó döntésétől függően a francia kormány nem ellenzi, hogy a Biztonsági Tanács újabb ülést tartson, amint azt az angol és az amerikai kormány javasolta. A francia miniszterelnök végül azt a véleményét hangoztatja, hogy a javasolt csúcsértekezlet vitáit ne korlátozzák csupán az angol és az amerikai csapatok Jordániái és libanoni jelenlétéből adódó problémára^ ítéletidő Karinthiában 42 fokos hőség Torinóban Nuri Szaid támadást tervezett Szíria ellen A volt iraki miniszterek vallomásai
