Kelet-Magyarország, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-03 / 182. szám

1958 AUGUSZTUS 3, VASÁRNAP RFLFTMAGYARORSZAG 7 Nemzetközi szemle Lesz-e béke ez olajfák alatt? Tovább tiltakosik a Nyírség népe A záhonyi állomás összes dolgozóinak aláírásával hozott leve­let a posta. A levél lényege ez volt: a záhonyi állomás összes dol­gozói tiltakoznak az angol és amerikai beavatkozás ellen, amely- lyel le akarják törni az arab népek nemzeti függetlenségi moz­galmát. Az állomás munkásai a legerélyesebben tiltakoznak ez el­len és követelik, hogy az angol és amerikai csapatok vonuljanak vissza hazájukba és vegyék végre tudomásul, hogy a gyarmati né­pek felszabadító harcát erőszakos beavatkozással nem lehet meg­állítani. „A felszabadulásukért k'z’ő arab nemzetekkel azzal is kife­jezzük együttérzésünket, hogy a Vasutas Napra és Alkotmányunk ünnepére túlteljesítjük munkafelajánlásunkat.” Hatalmas robbanás Rio De Janeiróban — Ezer ember eltűnt MAC KÉT HETE, hogy az amerikaiak és az angolok föld­közi-tengeri és európai támasz­pontjairól megindult a nyílt fegyveres beavatkozás Arab-Ke­let függetlenségi törekvéseinek kíméletlen elfojtására. Az arab népek felháborodásában oszto­zott az egész világ, a népek til­takozó szava végigdörgött a kontinenseken, s megálljt pa­rancsolt az agresszoroknak. A nemzetközi közvélemény nap­nap után növekvő erőire tá­maszkodó szovjet diplomácia nagy bizakodással fogadott kez­deményezésével gyors fordula­tot adott a veszélyes helyzet­nek. Egy újabb világháború ki­robbantásának veszélyével ter­hes napokban olyan erkölcsi fö­lénnyel rendelkezett, hogy a csúcstalálkozó küszöbére tudta vezetni a világpolitikát, magát a katonai beavatkozást pedig tisztán politikai eszközökkel el­szigetelte, — így aztán az inter­venciósok sem jutottak tulajdon­képpeni céljukhoz, Irakhoz, amely tegnap még a Nyugat sziklaszilárd bástyája volt, rá építették az arab népek függet­lenségi törekvéseit elnyomó bagdadi paktumot. A SZOVJETUNIÓ emlékeze­tes javaslata a csúcsértekezletre július 19-én hangzott el, figyel­meztetve a nagyhatalmakat, hogy most dől el a kérdés, há­ború legyen-e, vagy béke. Is­meretes, hogy az Egyesült Álla­mok és Anglia hozzájárult egy kormányfői találkozóhoz, de ki­kötötték, hogy csak az ENSZ Biztonsági Tanácsának keretei között. Ez a pozitív álláspont megnyitotta az utat a találkozó­hoz, de tudjuk, hogy azóta kide­rült: az Egyesült Államok azt remélte, hogy a Szovjetunió nem fogadja el a Biztonsági Ta­nács keretét, azaz kibúvót remélt javaslatával. És újabb okokat kerestek ezután a halogatásra, de a rugalmas szovjet álláspont meghozta gyümölcsét. A leg­újabb nyugati válaszjegyzékben az Egyesült Államok és Anglia végre augusztus 12-ét jelölte meg az ENSZ Biztonsági Taná­csában összehívandó kormány­fői találkozó időpontjául. A SZOVJETUNIÓ minden bi­zonnyal elfogadja a nyugatiak- javasolta időpontot, hiszen maga az időpont az el6Ő és legfonto­sabb feltétele a csúcstalálkozó létrejöttének. De Gaulle 18-át javasolja, és nem helyesli, hogy a csúcstalálkozót az ENSZ kere­tében tartsák. Előnybe helyezne egy ENSZ-en kívüli találkozót. A Szovjetunió ebbe is beleegye­zett, de Eisenhower elutasította a szovjet javaslatot, hogy az öt nagyhatalom tartson külön kor­mányfői értekezletet a közép­keleti helyzet megvitatására. NEM VILÁGOS még a nyu­gatiak álláspontja Hammarsk­jöld, Nehru, és az érdekelt arab államok részvételéről. A leg­utóbbi hírek szerint Amerika és Anglia megállapodott a „részt­vevők számának korlátozásá­ban", Az értekezlet helyének Becs, (Reuter): Ausztria délke­leti részében, Karinthiában csü­törtökön a késő esti órákban íté­letidő tombolt. Az eddigi jelen­tések szerint 16-an életüket vesz­tették, amikor a trópusi esőzéstől megduzzadt folyók és hegyi pa­takok sziklákat, kicsavart fákat és jószágot magukkal sodorva lezú­dultak a völgyekbe. kérdésében sincs még megálla­podás. Szó van New-Yorkról, Géniről, Moszkváról, Párizsról, sőt Bécsről is. Hruscsovnak bár­melyik megfelel. Hajlandó el­menni New-Yorkba is, bár Nyu­gaton érdekes módon reagálnak erre. A Daily Mail megállapít­ja: az amerikai lapok vezércik­kel vitriolos ítéleteket monda­nak Eisenhower és Dulles kül­politikai csődjéről. Másrészt erős az az aggodalom Ameriká­ban, hogy mihelyt Hruscsov New-Yorkba érkezik és az el­lenséges tábor kellős közepébe teszi a lábát a maga erőteljes, dinamikus egyéniségével, jelen­téktelen, szürke alakokká fogja törpíteni az ügyetlenül kapkodó Eisenhowert és az elméskedő Macmillant. Az amerikai lapok pedig gyilkos gúnnyal írnak az amerikai vezetők elhibázott po­litikai vonalvezetéséről. ezt a bírálatot alátá­masztja Dulles legutóbb megtar­tott sajtóértekezlete is, amelyen ugyan nyíltan nem mert szem­behelyezkedni a csúcstalálkozó gondolatával, de újabb előfel­tételt támasztott azzal, hogy ki­jelentette: India részvételét nem tartja hasznosnak. Ismét előho­zakodott a „közvetett agresszió” vádjával. Továbbra is támadta az Egyesült Arab Köztársaságot, annak ellenére, hogy ugyanazon a napon az ENSZ-bizottság im­már másodszor megcáfolta a „beszivárgás” vádját. Walter Lippmann találta fején a szöget, amikor megállapítja fejtegetései során, hogy az ame­rikai kormány nagyon kívána­tosnak tartia. hogy előbb ja­vítsa pozícióját a Közép-Keleten, nehogy a vádlottak padiára ke­rüljön egy nyilvános bűnvádi tárgyaláson. IGEN SZEMBETŰNŐ De Gaulle eltérő állásfoglalása is. Ezzel nyilvánvalóan súlyt kíván adni programnyilatkozatának, amely szerint újra vissza akarja állítani Franciaország független nagyhatalmi pozícióját, tekinté­lyét a nagy hármasban, önálló külpolitikai állásfoglalásával pregnáns példát akar shituálni partnereivel szemben. És bizo­nyára tábornok-miniszterelnök hiúságát meg is sértették, mert nem kérték ki véleményét a közép-keleti lépés előtt, nem is beszélve a Szuez-ütötte fájó seb­ről, amikor az amerikai partner akarta kihasználni az angol- francia érdökek összeomlását. SZUEZ MOST IS kísért — bár mások a körülmények. Ami­kor Walter Liopmann az ismert amerikai oublicista a New York Herald Tribune-ban a közel- keleti helyzetről megállapítja, hogy ebben a térségben olyan helyzet alakult ki. amelyet ki­számíthatatlan kockázat vállalá­sa nélkül „katonai eszközökkel megváltoztatni nem lehet“ — tu­lajdonképpen az angol-amerikai politika teljes kudarcát ismeri el. A beavatkozás még' csak újabb ellenségeket szerzett Ame­rikának és Angliának Arab- Keleten. Irak pedig gyorsan konszolidálta helyzetét, mert a Bécs lakosságának életét ezzel szemben pénteken hőhullám béní­totta meg. A külvárosokban 31, a beépített lakónegyedekben 34—34 fokot mértek árnyékban. Olaszországban pénteken a ká­nikula több halálos áldozatot kö­vetelt és tüzeket okozott. A leg­nagyobb meleget Torinóban mér­ték, ahol 42 fok volt árnyékban. hadsereg, a lakosság a forradal­mi kormány mellett tett hitet. Az új köztársasági kormány él­vezi a bizalom légkörét és a diplomáciai területen is gyors sikert ért el, előbb az arab or­szágok, a szocialista államok ismerték el, majd a tőkés orszá­gok sorát nyitotta meg Görög­ország és Nyugat-Németország, s a legújabb hírek szerint Ang­lia is elismerte. Az AMERIKAIAK vereséget szenvedtek Libanonban, mert az ellenzék megbuktatta Chamoun elnököt és Nasszer régi jelöltjét választották meg. Ez azonban még korántsem oldja meg a helyzetet, mert az amerikaiak szeptember 24-ig, mandátumá­nak lejártáig, hatalmon akarják tartani Chamount. Pedig a ki­bontakozásnak az az egyik leg­fontosabb feltétele, hogy azon­nal távozzék és így tegye lehető­vé, hogy független politikát foly­tató kormány alakuljon meg. Jordániában sem jobb a hely­zet. Maga Husszein király mond­ta, hogy élete nem sokat ér, kormánya szétesőben van, s csak terrorral tudja fenntartani rendszerét. EZEK A TÉNYEK is tartha­tatlanná teszik, hogy az ameri­kai és angol erőket továbbra is Libanonban és Jordániában tart­sák. A kormányfői értekezletnek pedig egész Arab-Kelet békéjé­nek helyreállítása, a világháború tűzfészkének kioltása lesz a leg­fontosabb feladata. Augusztus 12. nem messze van már. Az egész világ közvéleménye érdek­lődéssel várja, hogyan döntenek a nagyhatalmak vezetői az ENSZ-ben, lesz-e béke az olaj­fák alatt. Eisenhower elnök pénteken Hruscsov szovjet miniszterelnök­nek küldött levelében bejelenti, hogy utasítja az Egyesült Álla­mok ENSZ-beli képviselőjét, kér­je a Biztonsági Tanács rendkívüli csúcsértekezleti ülésének összehí­vását augusztus 12-re vagy ahhoz közeli időpontra. „Ha ennek az ülésnek összehí­vásáról gondoskodás történik, személyesen is részt szándékozom venni rajta és remélem, hogy ön is ezt fogja tenni” — írja Eisen­hower. Az Egyesült Államok kormá­nya — a Reuter jelentése szerint — beleegyezik abba, hogy ezt az értekezletet ne New Yorkban tart­sák, hanem máshol, de nem egyez­het bele abba, hogy Moszkva le­gyen a színhely. Az elnök végül elutasítja a Szovjetuniónak azt a javaslatát, hogy az öt nagyhatalom tartson külön kormányfői értekezletet a közép-ke’eti helyzet megvitatásá­ra. Macmillan angol miniszterelnök, mint ismeretes, már csütörtökön bejelentette, hogy augusztus 12-re javasolja a csúcsértekezlet Mac­millan parlamenti nyilatkozatát a képviselők lelkes éljenzés­sel fogadták és Gaitskell, a munkáspárti ellenzék vezére bejelentette, hogy a Munkás­párt őszintén üdvözli azt. Macmillan elmondotta továbbá, hogy az angol kormány már szer­dán meghozta döntését de elha­lasztotta annak bejelentését ad- difo, amíg nem tanácskozott róla szövetségeseivel és a Nemzetkö­zösség kormányaival. Gaitskell felszólalásában han­goztatta, örömmel állapítja meg, hogy a miniszterelnök hajlandót RIO DE JANEIRO, (AFP—AP): Szombatra virradó éjszaka ki­gyulladt a Rio De Janeiro külvá­rosában lévő katonai központi lő­szer- és fegyverraktár. A robba­nások állandóan követik egymást. A legelső jelentések szerint a robbanás kezdete óta mintegy KAIRO, (Új Kína): A megdön­tött Nuri Szaid-kormány minisz­tereinek vallomásaiból kitűnik, hogy az Egyesült Államok közve­tített Irak és Izrael között és ösz- szeegyeztette a két ország politi­káját a bagdadi paktum kereté­ben — jelenti az As Saab bag­dadi tudósítója. Az az előzetes vizsgálat, amelyet Fadel Dzsa- mali, Tefvik Hadidi és Ali Gav- dat Ajubi volt iraki miniszterel­nökök és más iraki politikusok ügyében folytatnak, feltárta, hogy Nuri Szaid azért akart iraki csa­patokat küldeni Libanonba, illet­ve a már ott lévő iraki csapato­ezer személy hollétéről nem tud­nak. öt kilométeres körzetben többszáz épület rombadőlését je­lentették. A rádióállomások felszó­lították a véradókat, hogy siesse­nek a kórházakba, minden gép­kocsit mozgósítottak a sebesültek szállítására. kát megerősíteni, hogy támadást indítson Szíria ellen. Az iraki fejlesztési tanács ügyében foly­tatott vizsgálatnál kiderült, hogy a tanács költségvetésének 70 szá­zalékát a külföldi tisztviselők és a volt királyi család tagjainak javadalmazására fordították. A vallomásokból kitűnt, hogy Nuri Szaid tanácsolta Edennek Egyiptom megtámadását egy Fej- szal király tiszteletére rendezett fogadáson, amikor a Szuezi-csa- torna államosításának híre meg­érkezett. Azt mondta Edennek, hogy Nasszer fenyegeti Irakot és más arab országokat, tehát meg kell ragadni ezt az alkalmat, hogy azonnal megsemmisítsék. Eisenhower és Macmillan augusztus 12-ére, De Gaulle augusztus 18-ára javasolja a csúcstalálkozó kezdetét elmenni New Yorkba, Genfbe vagy bármely más helyre, amely­ben megállapodnak. Nem kétel­kedik benne — jelentette ki Gaitskell, — hogy ez vonatkozik Moszkvára is. Gaitskell azután hangsúlyoz­ta annak fontosságát, hogy az állandó ENSZ-képviseluk megbeszélései ne jelentsenek szükségtelen késlekedést. Felvetette a kérdést, hogy a csúcs- értekezlet napirendjének és ösz- szetételének eldöntését nem hagy­hatnák-e magára a kormányfői értekezletre. Macmillan a kérdésekre vála­szolva a többi között még a kö­vetkezőket jelentette ki: „Nem szeretném, hogy az érte­kezletnek zűrzavart és késleke­dést okozzunk azáltal, hogy magá­nak az értekezlet megtartásának, továbbá időpontjának és színhe­lyének kérdésén kívül más prob­lémákat is tárgyalunk az előke­De Gaulle Genfben akar tárgyalni Párizsban csütörtök este nyil­vánosságra hozták De Gaulle tá­bornoknak Hruscsov hétfői leve­lére adott válaszát. A francia miniszterelnök vá­laszában javasolja, hogy augusztus I8-án, Genfben ül­jön össze a Közép-Kelet kér­désével foglalkozó kormányfői értekezlet. De Gaulle a többi között eze­ket írja: „Ha a többi érdekelt kormány megállapodik egy ilyen értekezlet összehívásában és ha azt a tár­gyilagosság és a komolyság lég­körében tudják összehívni, akkor kész vagyok bármikor, amikor az szüleiek idején. Ha azonban elő­rehaladást lehet elérni bizonyos kérdésekben, akkor hiba lenne azt megtenni. Bár a három nyugati hatalom nem értett teljesen egyet a csúcs­értekezlet színhelyét és megren­dezésének módszerét illetően, vé­leményem szerint e nézeteltéré­seknek nem kell túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítani.’: Az értekezlet színhelyét ille­tően Dulles azt mondotta, hogy az Egyesült Államok nem különbözteti meg nyo­matékosan New Yorkot és az egyes európai városokat. Ugyanakkor kijelentette, hogy „az Egyesült Államok nem akar csúcs- értekezletet Moszkvában” és ezen álláspontjának alátámasztására ürügyként azt hozta fel, hogy a közelmúltban tüntetések voltak a moszkvai amerikai nagykövetség előtt. a részvevőknek megfelel, Európa bármely városába elmenni. A ma­gam részéről azt javaslom, hogy a kormányfői étrekezlet augusztus 18-án, Genfben üljön össze.” De Gaulle hangoztatja továbbá, az érdekelt kormányoknak a csúcsértekezlet ügyében hozandó döntésétől függően a francia kor­mány nem ellenzi, hogy a Biz­tonsági Tanács újabb ülést tart­son, amint azt az angol és az amerikai kormány javasolta. A francia miniszterelnök végül azt a véleményét hangoztatja, hogy a javasolt csúcsértekezlet vitáit ne korlátozzák csupán az angol és az amerikai csapatok Jor­dániái és libanoni jelenlétéből adódó problémára^ ítéletidő Karinthiában 42 fokos hőség Torinóban Nuri Szaid támadást tervezett Szíria ellen A volt iraki miniszterek vallomásai

Next

/
Thumbnails
Contents