Kelet-Magyarország, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-30 / 204. szám
KELETMAGYAKORSZÁG 1958. AUGUSZTUS 30, SZOMBAT MÉG A TAVASZON kezdődött, amikor néhány dolgozó paraszt, Volt termelőszövetkezeti tag rájött: elrontották a dolgot a kilépéssel. Igaz, ezek az emberek nem mondhattak magukénak nagy darab földeket, mert szegényparasztok voltak, de gondolták, hogy majdcsak megtalálják a kibontakozás közös útját. Ezeket az embereket, akiknek a vezetői Papp János és Birgány Pál voltak, az vitte az elhatározás felé, hogy a hajdani szövetkezeti községből megmaradt Dózsa Tsz. eredménye, tagjainak jövedelme jóval az övék fölött volt. Emellett sokszor dugták össze a fejüket a tanács elnökével, Szabó Józseffel és ismét arra a meggyőződésre jutottak, hogy a közös gazdálkodásban jobban megtalálják számításaikat. így indult meg lassacskán Be- regsurányban a szövetkezés gondolata és jutottak él sokan a döntésig. AZT MONDJÁK, egy ország élete-sora nagyon bonyolult, sokrétű. Ez igaz, de az is áll, hogy egy községben is annyi, de annyi szála van az emberek kapcsolatának, a rejtett és felszínen lévő társadalmi ellentétnek, vagy össze- forrottságnak, rokonságnak és barátságnak, hogy abban eligazodni, s esetenként ítéletet mondani egyik, vagy másik jelenségről szinte lehetetlen. Ha valaki mégis vállalkozik rá, annak töviről hegyire kell ismerni a viszonyokat, de még így sem árt az óvatosság. Áll ez úgy is, ha kevés ember szerepel a dologban, de még jobban akkor, amikor egy-egy község sorsába akarunk avatkozni. — Bereg- surányban is úgy nézett ki, hogy a szövetkezés gondolatát — elsősorban a tanácsvezetők — mindig felszínen tartották. Beszélgettek róla s ebben segített a Dózsa Tsz. is eredményeivel, ugyanakkor a szövetkezeti tagok sem zárkóztak el a szomszédok — volt szövetkezeti tagok — elől. A meggyőző szónak, a tényeknek — mint láthattuk — meg is volt a hatása. Azonban az újrasgövetkezők úgy döntöttek, hogy jó eredményei ellenére sem lépnek a Dózsa Tsz- be, mert habár a szervezeti dolgokban nem is eshet részükről kifogás, az elnöknek az emberekhez való magatartása nem megfelelő számukra. AUGUSZTUS ELSŐ hetében aztán a tavasz óta élő előkészítő bizottság tagjai majdnem kivétel nélkül beléptek az új, Békeharcosnak nevezett szövetkezetbe. 14 család 54 hold földdel. Ehhez kaptak 160 hold állami tartalékterületet. A régi Alkotmány Tsz. gazdasági épületei szintén a Békeharcos Tsz-é lettek. Ha erősen gyökeret ver valami az ember fejében, hát az addig motoz, míg teljesen elő nem bukkan. Meggondolta magát a községben néhány középparaszt is. Meg is mondták nyíltan: ha maradnak a közösben, akkor van annyi jövedelmük, mint a Dózsa Tsz. tagjainak és a tartozások törlesztésére sem lett volna gondjuk. Ezek közül a középparasztok közül ketten benne voltak a Békeharcos előkészítő t^zottságában. Azonban az egyiket nem akarták a leendő Békeharcosba felvenni, mert nem nagy kenyere a munka, s ezért a másik is otthagyta őket. — Oláh Bálint aztán — aki egyike volt az előkészítő bizottsági tagoknak — kiszélesedett rokonsági körében terjesztette a szövetkezés gondolatát. S nem eredménytelenül, mert 12 középparaszt család 124 hold földön megalakította a maga közösségét és a szövetkezetnek azüj Élet nevet adták. Két pár fogattal, gazdasági felszerelésekkel kezdtek. Mivel a kibontakozás is úgy mutatja, azt kell mondani, hogy mindenki a valamikor volt szövetkezetéhez húz. Az Űj Élet Tsz. is a volt Kossuth központját kapta meg. Ezek az emberek itt dolgoztak annak idején. Itt építették az istállókat, az ő kezük munkája nyomán alakult ki a központ: nehéz lenne, látni, hogy mások gazdálkodnak azon a helyen. VANNAK MÉG TÖBBEN, akik a látottak, hallottak nyomán és a beszélgetések eredményeként közvetlen az elhatározás előtt állanak. Páran már végleg döntöttek is. A Békeharcos Tsz-be három középparaszt lépett be a megalakulás óta. Hárman 28 holdat vittek a közösbe. Az Új Élet is egy taggal számlál többet soraiban. Hogy menyire fontos ismerni a viszonyokat és milyen lényegbe vágó, hogy azt a bizonyos önkéntességet semmilyen formában se sértsük meg, arra itt, ebben az esetben igen beszédes példa van. A tanács- és pártvezetők korántsem akarták megsérteni az önkéntességet, csupán azt javasolták, néhány középarasztnak, hogy hasznos lenne, mivel elhatározták, hogy termelőszövetkezeti tagok lesznek —, ha kedve szerint k'-ki választana a meglévő három szövetkezet közül egyet és abba lépne be. És felsorolták, hogy mennyi előny származna ebből. — Ezt hallva ugyancsak „begombolkoztak” ezek a középparasztok s már- már úgy látszott, hogy a gondoskodás elveszi az emberek kedvét. OKOSAN GONDOLKODTAK aztán a falu vezetői, amikor elhatározták, hogy felvilágosító szavuk mellett teljesen az érdekelt gazdákra bízzák a döntést. És ezt meg is mondották annak a 10—12 középparasztnak, akiknek szándéka a közös gazdálkodás. A becsületes szónak meg is lett a foganatja. Újra felélénkültek Sárga József, György Elemér, Szervánszki Bertalan, Kovács József és a többiek. Nyolcán már belépési nyilatkozatot is kértek s elhatározták, hogy megalakítják a maguk közösségét. Így döntöttek a saját sorsukról a beregsurányi leendő negyedik termelőszövetkezet alapítói. (Úgy lehet, mire e sorok megjelennek a termelőszövetkezet meg is alakul.) TERMÉSZETES, hogy így szépen elsorjázva úgy néz ki a dolog, mintha Beregsurányban nem is lenne már szükség tovább a felvilágosító szóra, mert az itteni gazdák az elmúlt két évben újra megkóstolva az egyéni gazdálkodást, rájöttek, hogy valóban a nagyüzem üdvözít. Vannak, valóban szép számmal vannak, akik már pl is döntötték rbr.^ukban p kérdést és esetleg csak éppen „arra az egyre” várnak és utána ők is be-? lépnek. (Ilyen például Perpók Bé-; la, volt szövetkezeti elnök.) Mások; azt tartják „igaz, hogy nem olyan; rossz az a szövetkezet, de várjunk; még egy kicsit, nézzük meg, me-; lyik szövetkezet a legjobb és abba; lesz jó belépni,” Ilyen véleménye; van például Bősze Bertalan 15 hol-! das gazdának is, aki szintén két! évig volt már szövetkezeti tag. A Békeharcos Tsz-ben és az Új' Életben is igazi gazdaként kezdik; a tagok az életet. Magukénak ér-; zik a közöst és meg is védik má-' soktól. Nemrég Gálya Sándor, a' Békeharcos Tsz. tagja arra ébred, hogy a szövetkezeti istálló padlása; felől zörejeket hall. Nem mondja,' hogy nem az övé, hadd vigyék, hanem ugrik ki az ágyból és; hívja az embereket. A tolvaj elszalad. de a felkészített két szál; deszkát már nem tudja elvinni. A REMÉNYKEDÉS és bizako-; dás még ezek ismeretében sem; elég. mert vannak jelenségek,^ amelyek figyelmeztetnek: Vigyáz-» zatok, az ellenség nem nyugszik;* bele az eredményekbe! A most; szervezkedő középparasztok kő-; zott Molnár Bertalan — ellenfor-; radalmi tetteivel bebizonyította,; hogy érdemtelenül rehabilitált ku- lák — igyekszik a bizonytalanság: magvát hinteni és gyávának neve-» zi őket, mondván: „csak beléptek j a közösbe, nem bírtok kitartani?”» Igaz, hogy nem szeretik a község-» ben ezt a Molnárt, mert dologke-* rülő, semmirekellő embernek* tartják, de mindig van, valaki, akit megzavarnak az ilyen ellenséges hangok. Nagy szükség van rá, hogy a pártszervezet fellépjen az ilyen hírverések ellen, s maguk a párttagok saját példájukon keresztül is tegyék maradéktalanul szívügyükké a beregsurányi dolgozó parasztok útjának egyengetését. Segítsenek megmutatni a lehetőségeket, hogy aztán mindenki nyugodtan, szabadon választhasson. Samu András. TJ olnap nagyszabású légi- parádé lesz városunkban. Bemutatják tehetségüket városunk, megyénk dolgozóinak az ország legjobb pilótái, ejtőernyősei. A különböző típusú motoros és vitorlázó repülőgépek ma már előkészítő gyakorlatokat végeznek a repülőtéren. Készülnek, hogy holnap kimagasló eredmények szülessenek egyéni-, kötelék- és mürepülésben egyaránt. A légiparádét zászlókkal ékesített gépek nyitják meg. Tisztelgő repülést végeznek a közönség előtt. Kétszáz méter magasba szállnak, majd néhány iskolakor után ékalakban vonulnak el húsz méter magasan a nézősereg fölött. Ezután a vitorlázó gépeket vonatják mabasba. Hármas Super Futár gépek kötelék-követési gyakorlatokat hajtanak végre. Nagy körben, ezer méter fölé emelkedve sebességet gyűjtenek, s megkezdik mutatványaikat. Majd a „B“ típusú ifjúsági gépek műrepülése következik. A Budapesti Repülőnapon végrehajtott gyakorlatokat is bemutatják. Sok meglepetést, érdekességet ígér a JAK 18-as gépek kötelékrepülése. Már a felszállást is rajkötelékben hajtják végre. Ezután nagy magasságban egymáshoz zárkóznak, s rádióhívásra a repülőtér fölé érkezve raj-ékben, majd, raj-lépcső és raj-oszlop alakzatban száguldanak. Ezután egyesével tisztelgő repülést végeznek. A nap kiemelkedő eseménye lesz Kovács Lajos JAK 18-as repülőgépével bemutatásra kerülő gyakorlata. Ezerötszáz mé- tér magasan érkezik a repülőtér fölé. A gép egyenletesen száll, majd váratlanul zuhanni kezd, s dugóhúzószerű mutatványokkal közeledik a föld felé. Háton repül, bukfencezik, bukófordulókat hajt végre, vízszintes és emelkedő orsókra kényszenti gépét. Ezután JAK 11-es motoros gépek emelkednek egyesével a magasba. A légtérben sorakoznak, felzárkóznak egymás mellé. Várakoznak, egyre magasabbra emelkednek. Kötelékben műrepülést végeznek, majd a kötelékből kiválik Csanádi Norbert pilóta és káprázatos mutatványokkal szórakoztatja a közönséget. Tapasztalt pilóták, díjnyertes ejtőernyősök, bátor sportolók lépnek színre holnap, hogy a legújabb típusú gépmadarakkal különböző bemutatókkal nyerjék el a közönség tetszésnyilvánítását. A gépek háromszáz méterre emelkednek és a légitérben szálló ballonra vetik magukat. Ha megsemmisítik a ballont, szárnyaikat megbillegtetve húznak tovább a gépek. Ez a győzelem jele. Erre viszont csak annak van joga, aki legyőzte a ballont. Városunk dolgozói sem láthattak még közelről helikopter-be mutatót. A légiparádé keretében közvetlen közelről megtekinthetik ezeket az általunk alig ismert gépmadaraidat. Egyhetyböl szállnak fel, függőlegesen ereszkednek le a magasból. Mielőtt elérnék a földet, pár., méter magasan megállnak. Minden eddigi műsort felülmúló mutatványokban gyönyörködhetnek az érdeklődök az érdekesnek ígérkező légiparádén. AÁAÁAAÁAáAMAAAAAÁAAAAAAAAÁAAAAAAAAAA>V\AAA‘V<AAAÁAAA/ ÉG A HÁZ! Túltesz a mesterén Szájler Jancsi februárban tette le a festő-segédvizsgát a Megyei Építőipari Vállalatnál. Már akkor kitűnt ügyességével; A vizsgáztatók mondták, hogy jó szakember lesz. A fiú most a nyíregyházi Árpád utcai bérház építkezésénél dolgozik. Egy tizenhat lakásos szekció utolsó simításait végzi.' — Szépen kifestette a szobákat és jó munkáját dicséri az ajtók és ablakok másolása is. Sós Gábor és Dankó Jani bácsi akik a fiút a szakmára tanították. büszkék lehetnek, mert tanítványuk jó minőségű munkát végez. A szorgalomban viszont túl is tesz rajtuk, amit a fiú keresete is bizonyít. A múlt hónapban 2017 forintot keresett, többet mint a.tan'tomesterei. Ebben a hónapban 2500 forintra számit. — Megmutatja a vele cg/iuoben vizsgázott festő fiúknak, hogy lehet jó minőségű munkát végezve is sokat keresni! SCR.Ü, fekete fellegek ereszkedtek alá a magasból. Félelmetesen hömpölyögtek a házak felett. A levegőben avar, szalma, papírdarabok lebegtek. Sűrű porfelhő ereszkedett Gávára. Hatalmas dörrenések rázták meg a környéket, fényes csíkok hasították át meg át az égboltot. Puskás Jánosné egy vakítóan fényes jelenség után egetrázó csattanást hallott. Megrettent. Kezét összekulcsolta, ajka imát rebegett. Segítséget kérőén fohászkodott. Az aprójószág riadtan rebbent az udvaron. Szárnyuk csattogása, vészt- jósló rikácsolásuk hallatára a hetvenhat éves Puskásné kilépett, hogy összeterelje, biztonságos helyre hajtsa a jószágot. Az udvaron különös fényt látott. Az eget kémlelte. Mikor szalmatetős házára nézett, a lélegzete is elállt. Lángokban állt a ház. Villám- csapás érte. Az ijedtségtől kiáltani sem tudott Nézte a terjedő tüzet, a sűrűsödő, egyre gyorsabban száguldó vészterhes felhőket. TÁVOLRÖL a harang vésztjelző kongasa hallatszott. A tűzörség ijedten látott munkához. A lajtok elé lovak kerültek, a fecskendők mellé bátor emberek. Versenyt száguldottak a viharral. A lovak prüszkölve vágtattak. Gyalogosokat, kerékpárosokat hagytak maguk mögött a tűzoltók. Az égő háznál furcsa látvány fogadta őket. Az eső esett, mintha az ég minden csatornája megnyílt volna, s a vihar tombolt. Belekapaszkodott mindenbe. Az egyre alacsonyabbra ereszkedő felhők alatt villámok cikkáztak, szörnyű égiháború kíséretében. És a ház égett. A szomszédban cseréptetős lakások. Szemben azonban, az utca másik oldalán szalmatetős házikók meredeztek ijedten. Mi lesz, ha átcsap a tűz? Villámcsapásból eredt tüzet nehéz oltani! A FECSKENDŐT üzembe helyezték. Az égő ház utcafelőli oldalához támasztott létrán megjelent valaki. Vajon ki, lehet? Kinek volt bátorsága az összedőlt tetőre, a régi, düledező falra lépni? Ügyes mozdulatokkal termett a padlásra omlott-tetőn. A vízsugarat a parászló szalmára irányította. A füst olykor eltakarta. A víz azonban mindig ott csapott le, ahol a legjobban égett. Szemben állva a viharral, nem törődve villámlásokkal, dörgésekkel, igyekezett menteni, amit lehetett. A másik fecskendő vízsugara arcát« csapott. Az eső esett. Egy tenyérnyi száraz hely sem volt már a ruháján. Sárosán, vizesen nézett szembe a veszéllyel. Akik nézték, a lélegzetüket is visszafojtva figyelteic minden mozdulatát. Mi lesz vele, ha beszakad a padlás? Puskásné szomorúan, könnyes szemekkel nézte összeomló otthonát. Szíve hevesen dobogott. A tető már menthetetlen. A bútorra és a ruhadarabokra gondolt. Mennyit fáradt értük! És most semmivé válnak. Vagy megmentik?! Nézte a csuromvizes tűzoltókat, a szomszédokat, a harmadik, negyedik utcából érkezett segítőtársakat, a bajban, veszélyben együttérző em. bereket. A sugárcsővezető ruhája tépett, ázott. Szeme könnyezik a sűrű füstben. Minden erejét megfeszítve dolgozik. A tető már a tűz martaléka. Ai udvaron kiabálják: átcsapott a füst a padláson a szobába! KAMARÄSI Mihály egyetlen ugrással a földön terem. A füstölgő szobába lép. Utána megmozdulnak a bátrabbak. Ki egy asztalt, ki egy ruhadarabot ment ki az égő házból. A füst terjed a szobában. Ha beszakad a padlás...? Hirtelen egy fiatal fiú jelenik meg az égő házban Kamarási mellett. Keres, kutat. Mikor kilép az udvarra, mintha sírna, úgy könnyezik a szeme. Szalatkai Sanyi, nyolcadikos úttörő találta meg az idős asszony megtakarított pénzét. Mikor átadta Puskásnénak, jóleső érzés melengette szívét. Sokan megdicsérték a bátor úttörőt... Már minden bútor és ruhadarab kint volt az udvarén, amikor Kamarási Mihály elhagyta a szobát. Melle zihált, nagyokat sóhajtva szedte a levegőt. Füsttől, perjétől, esőtől és sártól masza- tos arcáról bátorság sugárzott. A tető leégett, de megmentették a szomszédbelieket, és a tűzkárt szenvedett asszony ingóságait. Bátran, hősiesen viselkedve segítették megfékezni a pusztító tüzet. Emberségből, kötelességből tették. Puskás néni szerette volna megszorítani Kamarási Mihály kezét, aki nem törődve a fenyegető veszélv- lyel, önfeláldozóan vett részt a mentésben. Ezt tette Kamarási Mihály kommunista. Ezt diktálta' szíve,- lelkiismerete, emberszeretete. Igen, hisz helytállásra, hősiességre tanítótta a párt Nagy Tib®». Szállnak a gépmadarak 2 3CihsntaUazás ßereá i uránnhau
