Kelet-Magyarország, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-30 / 204. szám
1555. AUGUSZTUS 30, SZOMBAT RELETÄ1AG VARORSZAG 3 FEIFEDEZZÜK NYÍREGYHÁZÁT Külön auíóimszjáratok a yasái'uapi nagvgTülésre Induló cikksorozatunkban visz- szapiliantást adunk a „Tekintetes Város" egykori urainak városfejlesztési politikájáról, s arról: mit adott Nyíregyháza lakóinak a néphatalom alig másfél évtizede. L Eredményekben és sikerekben gazda’ esztendők múltak el lejünk felett. A történelem zúgó \ihara elsöpörte az uiak országának maradványait is. Megérdemelt helyükre kerültek azok, akik a néptől idegen hatalmat gyakorolták. A Kállaiak, Ben- csek és Szohorok letűntek közéletünk polcairól. Magukkal vittek a sók-sok jajt, Keserűsedet, . a zálogházat. árverési csarnokot, . ami városfejlesztési politikájukat árnyként kísérte. Nem lenne érdemes sok szót vesztegetni rájuk, mielőtt megismertetjük olvasóinkat a fel- szabadulás utáni Nyíregyháza életévei, új utcáival, tereivel, létesítményeivel, amelyek előnyét és áldásait naponta élvezzük. De, mert az ellenségeink tudatos suttogása itt-ott még becsületes dolgozókat is félrevezet, mert hallani még ma is olyanokat, hogy , Bezzeg a múltban, bezzeg Bencs Kálmán és Szohor Pál idejében...” — szükség van ezért a visszapillantásra. Nincsenek már sokan a múlt ilyen istenitői. De emlékeztetni szeretnénk őket is arra, hogy nemcsak a szegény munkásembernek, hanem a kis- és középparasztoknak és az Iparosnak, kistisztviselőnek sem volt akkoriban arany az élete. Engedje meg tehát Tisztelt Multatdicsőitő Publikum, hogy néhány hivatalos és félhivatalos dolgot ismertessünk azokból a szép bencskálmóni időkből. meg egy „cseké.y” anyagit is mellé.. t Mcltóságos lesz-e a polgármester? A cím és a rang sem volt „kutya”, Évekig lovagoltak a város csatornázásán, bedobták a köz- tudatba, hogy gyermekosztály kellene a kórháznak és felférne az iskolák állapotának javítása is. Hogy ebből semmi sem lett, az nem rajtuk múlott egészen. Sem a képviselőtestületen, meri ők nem gondolták azt komolyan. Az urakat elfoglalta az évtized legnagyobb problémája: törvényhatósági jogú várost csinálni Nyíregyházából! Na, nem a város lakói érdekében, hisz egyetlen munkás tagja sem volt a testületnek. Akkor ugyanis a hivatalnokok feljebb ugranak egy fizetési osztállyal és méltó- ságosnak kell szólítani a polgármestert. Ez vo't a főtéma az újévi jókívánságoknál is. Minden esztendő elején megismételték: „Remélem, kérlek, hogy ez az esztendő meghozza gyümölcsét, hisz most Rakovszky belügyminiszter a város képviselője és Kállai Miklós Is miniszter!” Csakhát Szohor volt már a polgármester és Kállai nem szívlelte őt. Egyszer ugyanis a következőképpen zárult az úri' vita: „Tovább leszek én polgármester, mint ön főispán !” — kiáltotta Szohor. Jóllehet igaza volt, de Kállai még miniszterelnök is lett. És bár derék polgármesterünk igyekezett elfelejteni ezt a kis incidenst, Kállai nem felejtett egykönnyen, így nem lett méltóságos a pol- eármester és így nem. vált valóra 220 elöljárónk legmerészebb álma. A „városfejlesztés” korábbi , „bevált” módszerei is maradtak ' egészen 1944 októberének végéig. Kon ka János. I A közterhek és a kispolgárság; Először talán a közterhekről, amelyek nem kis mértékben kapcsolódtak a kispolgárság zsebeihez. Szabolcs megye 1939-ben kiadott monográfiája, de az ugyanakkor megjelenő nyíregyházi monográfia is sokat beszél a néo nvorroráról. Mondom: nem 1933-ban, hanem 1939-ben, tehát a gazdasági fellendülés idején! Dr. Szentiványi Ferenc miniszteri tanácsos, m. kir. pénzügyigazgató így ír: A kivetett városi „... pótadó az 50 százalékot is meghaladhatja. Sajnos, a költségvetés o±yan nagyarányú kiadási tételek*! fostál magában, hogy a legtöbb helyen élni kellett a törvény felhatalmazásával, s épp azért nem is közlöm a kivetés -összeeszsrűságét.. ” Több, mint 30 különféle adó biztosította a város „háztartásának egyensúlyát”. Később meglátjuk, mennyire került egyensúlyba » Tekintetes Város! Akiktől szedték, azokról íey beszél Szentiványi úr: „Igen nagy megterhelést jelent a fizetésre kötelezettek szempontjából, de az elmúlt hónapok igazolták (?), mily nagy szükség volt rá.” És, hogy mi volt az „elmúlt hónapokban?” Erre Imre István bácsi, a városi tanács levéltárosa, az egykori kistisztviselő emlékezik: — Amikor már semmi sem fedezte a horibilis költségeket, még a kamatjait «em: csődbs- jutott a Tekintetes Város. Dcbra- verték a Moszkva utcai kislakások helyén lévő vásárteret, s a Zsdánov utcán két emeletes házat. A szó nehezen buggyan, hisz nem kellemes az emlékezés. — Nyíregyháza város adóssága 7—8 miliő pengőre is felment. Mit mondjak? Magam is úgy voltam már vele, ha megláttam, hogy új utcát építenek, szidtam az utat is, meg az építőjét is. Pedig nagyon elkelt különben a kövezés ... De, ha ar-> ra gondoltam, hogy ezután mi következik, szinte a hideg rázott. résztvevőket Nyíregyházára, míg a helyi járatok a szükségletnek megfelelően sűrített menetrend szerint fognak közlekedni nagy feröhelyű koesikkal. A reggeli és esti külön vonalokhoz a MÁV állomásról a Beloiannisz térre autó-' busz-járatok indulnak. A helyi járattal nem rendelkező környékbeli útvonalakról az alábbi menetrend szerint közlekednek a nagy férőhelyü autóbuszok: Tiszalöki útelágazás: indul 7 08 perckor, visszaindul: 19.30 perc. kor. Kálmánházáról: indul 7.45 perckor, visszaindul 19.30 perekor. Mindkét vona'on nagy férőheJyú kocsik közlekednek. A nagygyűlés után a helyi jára. tokkal a szükséglet szerint közlekednek. A sétarepüléshez megfelelő jelentkezés eseten különjáratot biztosít az AKÖV. A repülönapra a járatok a De- loiannisz térről indulnak. Javítson munkáján a nyíregyházi faipari ktsz Sok szép faipari munkát láttunk a kisipari szövetkezetek nyíregyházi kiállításán. Különösen a vidéki asztalosok, ktsz-ek bútorai nyerték meg a kiállítást nézők tetszését. Sajnv, a nyíregyházi faipari ktsz nincsen a legjobbak között. Nála sokkal „fiatalabbak” szebb bútorokat készítenek, ilyen például a nyírbátori, vagy akár a fehérgyarmati ktsz is. A ktsz vezetésével problémák voltak, s ez rontott a munkán. A KISZÖV vezetősége a ktsz dolgozóinak kívánsága szerint lehetővé tette, hogy új elnököt válasszanak, mert a régiben megrendült a bizalmuk. Egyhangúlag választották meg Bogár Istvánt elnöknek, aki több éve a ktsz tagja, s ért is az irányításhoz. Bizakodó a hangulat. Ügy látszik, hogy Bogár elvtárs vezetésével javítani fog munkáján a ktsz és a legjobbak közé kerül majd. A harmadik negyedév!* n a kereskedelem részére húsz darab „Erzsébet“-hálót, továbbá háromszáz darab öltözőszekrényt és száz darab fényezett ágyat készítenek. A lakosságnak tizenhat fényezett hálót, hat festett hálót és többek között négy konyhabútort gyártanak. Tehát van munkájuk az asztalosoknak, csak az kell, hogy jobban vigyázzanak a minőségre, a bútorok szépségére. A „tekintetes város” nem fizet Különös emberek, érdekes Joglalkosások AZ ÍIJSÁGÁRUS — A városnak a harmincas évek elején annyi volt az adóssága, hogy Wirtschafter, a vas- kereskedő már drótszeget sem akart adni, ha kellett valamihez. Persze, sok volt mái- nála is a hitel. S ezt az egész városfejlesztést a lakosság mellett mi éreztük meg a legjobban. Az érverések-szorongatta Nyíregyháza akkori feje: Bencs Kálmán királyi kormányfőtanácsos pedig nagy nyugalommal állta a sarat: — „Ne ijedjünk meg Uraim, hisz várost még sohasem árvereztek el” — mondotta. Ez igaz is volt. De megtörtént, hogy 3—4 hónapig nem kaptunk fizetést. A boltosom nem akarta elhinni, hogy a város nem fizet, a feleségem napokig sírt, mert még kenyérre sem tellett A megyei mezőgazdasági és i [épállomási igazgatóságok mező- azdászai a Földművelésügyi Misztérium vezető szakembereinek észvételével megvitatták a nyári íezőgazdasági munkák végrvhaj- ísának tapasztalatait és az őszi sladatok eredményes elvégzéseik feltételeit. Beszámolót Soós tábor, a Földművelésügyi Mffizetés nélkül. Lehúztam a gyűrűmet, levettem a feleségem nyakáról a láncot és beadtuk a zálogházba. Akkoriban épült a Bencs-vil- la, amelyet találóan neveztek el az emberek „Loptak-lak”-nak. így már érthetőbb, hogy olyan nagyon igyekezett a város fejlesztésével a po'gármester úr! Az egyenes adóra a kormány akkor még 50 százalékban pótadó kivetését engedélyezte. Bsncsezt megtoldotta 20—30 százaléktól, amit lehetetlen volt kifizetni a szegényebbeknek. Csőstől jött rá a kamat, majd ingatlan és ingó vagyonok mentek rá. Megkérdezhetnénk: ha ilyen óriási terhekkel járt, miért vállalták mégis? A válasz ma már egyszerű: Érdemeket akartak szerezni, nisztérium növénytermelési fő- igazgatóságának vezetője mondott. Az onszág termelőszövetkezetei 80—85, az állami gazdaságok ps- i dig összes gabonaterületük 90 — 95 százalékát géppel vágták le. Az 1957. évi 92 ho’ddal szemben ebben az évben 143 hold volt egy-egy kombájn átlagos ■teljesítménye, Azt mondják, hogy az első -1 újság közönséges levél volt. Egy hölgy írta meg benne barátnőjének a friss pletykákat. Valami ilyesfélét: Drágám, Cer- vante fűszeres megint bekötött kézzel jár, mert — ahogy ő mondja — „valami részeg diszmó letaposta“. Az igazság azonban az, hogy részegen versenytársának nézte a tükörképét és ököllel belevágott a tükörbe. Képzeld, Lizának egy vékonydon- gájú ficsur udvarol. Azt mondják, hogy nagy jövő előtt áll, mert sokat tud a helytartó titkos nőügyeiről és a rendházfö- nöknőnek is udvarol. Talán idő. vei még államtitkár is lehet. Ma már egy kis jóindulattal állíthatjuk, hogy kevesen olvasnák el az olyan újságot, amely pletykákat közöl. Nemcsak azért, mert fontosabb dolgok után érdeklődnek az emberek, hanem azért is, mert a pletyka terjesztésének kiforrottabb, céltudatosabb és gyorsabb terjesztési módjai vannak: szájról szájra száll, és olcsóbb is, mert nem kellenek a terjesztéshez fizetett- emberek, mondjuk postások cs hírlapárusok. A hírlapárusok csak hírlapterjesztéssel foglalkoznak. Ez a foglalkozás azonban semmivel sem unalmasabb, sőt szórakozta- tóbb cs jövedelmezőbb foglalkozás, mint egykor a pletyka-levelek solcszorositása és kézhez- juttatása volt. És ami a legfontosabb — megbecsült hivatás, mert az újságárus kapcsolja össze az olvasót az újsággal és az újságot az ország távoli vidékeivel, a világ különféle országaival. Ha az újságárus körül ma pletyka keletkezik, az legfeljebb arról szól, hogy ez, vagy az az újságárus „pult alól“ szolgálja ki néhány vevőjét és a „hiánycikk“-számba menő lapokat csak az ismerősöknek adja. Duzsik Ilona, a Beloiannisz téri újságbódé árusa például elmondja, hogy az újságra „vigyázni“ kell, mert roppant kapós. Az emberek régen elfeledték azt az időt, amikor két-há- rom, legfeljebb négy lapot küldtek a nyomdák ennek a városnak. Ma már tömegével érkeznek — és naponta — a szebbnél szebb lapok, és annyiféle, hogy nevüket meg kell tanulni. És mégis kevés ez is. — Az emberek imádják az újságot — mondja Duzsik Ilona. — Néha oda adnák elsőszülött- ségi jogú Icát egy Ludas Matyiért. Kevés példányszámban kapok Népszabadságot, Népszavát, Kelct-Magyarországot, Esti Hírlapot, Nők Lapját. Különösen a képes újságok kapósak. Ügy látszik, hogy az emberek szeretik látni azt, amiről olvasnak. Nem tudnának eleget nyomni a műszaki lapokból, mert az embereket rendkívül foglalkoztatja a technika gyors fejlődése. Vannak az újságárusok előtt közismert lapimádók, akiknek úgyszólván szenvedélye az újságolvasás és a képeslapok képein keresztüli világ bolyongás. Ezek az olvasók olyan hévvel szerzik be a lapokat, mint a bé* lyeggyűjtők a bélyeget. A különbség csak annyi, hogy az egyik az újságosbódé előtt otthonos, a másik az új bélyegsorozatot árusító postahivatal előtt: Az ilyen olvasóknak öröm a kedvét teljesíteni. Nem lehet tehát unalmas és egyhangú foglalkozásnak tekinteni az újságárus hivatását. Szórakoztató már csak azért is, mert sok és sokfélé emberrel van kapcsolatban; mert az árus maga is olvashat, mert kis bódéjában ülve sok mindent megfigyelhet, hiszen a kis ablak előtt viharzik az élet. Most például, miközben az újságárulásról az újságárussal beszélgetünk, egy kislány áll meg a bódé előtt. Vajon kire várhat? Vár, vár, aztán vesz egy képeslapot, bele-belenéz, vet egy pillantást a járdára is. Az ellenkező oldalról egy szürkeruhás fiú közeledik. Megkerüli a bódét, lábujjhegycn a lány mögé lopakodik, aztán hirtelen befogja a szemét. Nevetés csendül. Lánynev tés. Az őröm gyöngyözik a hangban. — Engedj, úgyis tudom, hogy Te vagy! A fiú is jót nevet, elengedi a lányt, majd elveszi az újságot cs ezt böngészve megindul a lányka mellett az őszbesárguló akácok alatt. Az újságárus utánuk néz cs nevet. Igen, ezek már az ő vásárlói, cs a ■ kis bódé, a találkahely is bevonul két szív történetébe. 5 íme, az újság is ir róluk. C—4» — Megyék főmezőgazdászainak értekezlete a Földmüve les ügyi Minisztériumban \ A nagy érdeklődésre való tekintettel az IBUSZ külön auió- ] buszjáratot indít egyes községekből Nyíregyházára vasárnap reggel. Tiszakanyárrói reggel félhet, Dombrádról félnyolc és Nagyhalászból nyolc órakor indul a különjárat. Tiszakanyárrói és Dombrádról huszonnyolc. Nagyhalászból tizennégy forintba kerül -az útiköltség. Az autóbusz a nagygyűlés színhelyére szállítja reggel utasait, majd a nagygyűlés befejezése után a repülőtérre. A repülőparádé befejezése után a repülőtérről indul vissza a községekbe utasaival. Az 53. sz. Autóközelekedési Vállalat a Hazafias Népfront vasárnapi nagygyűlése alkalmával m:n- den autóbuszát mozgósította a nagygyűlés résztvevőinek és a repülőnap látogatóinak kényelmes, gyors szállítása érdekében. A nyíregyházi és kisvárdai járásokból különjáratok szállítják a
