Kelet-Magyarország, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-03 / 182. szám

Puska és kereszt A z amerikai hadsereghez úgy hozzátartozik ma is a tábori lelkész, mint a rágógumi vagy a coca-cola. Hogy aztán a három közül melyik örvend nagyobb népszerűségnek, azt nem nehéz kitalálni, merthisz szállítási statisztikák mutatják, hogy több ital fogy el, mint biblia. A tábori papok azonban mégsem mutatnak sértődést, nem lázadoznak még akkor sem, ha az elkeseredett katonák „nem éppen illendően” nyilatkoznak a Libanonban betöltendő papi szereplésről. A tábori lelkészek rá se hederítenek erre, annyira szorgosak, hogy már számtalan nyugati újság közölt képeket és számolt be arról, hogy gyakran csak áldozatok árán, lőszeres ládák felhasználásával tudnak oltárt rögtö­nözni. De bármilyen legyen a nehézség, az oltárokon ott vannak a kellékek: a szertartáskönyv és a kereszt. Az ame­rikai uralkodó körök elismeréssel nézik a tábori lelkészek munkáját, mert látják, hogy a repülőgépekből kilépő harcos így vigasztalást nyer otthona, felesége, gyermeke elhagyása feletti bánatában és serkentő bíztatást a „keresztény világért“ való libanoni harcra. Mi nem tudjuk, de a tábori lelkészek bizonyosan tudják, hogyan fér össze a puska és a kereszt. Az egyháztörténelem­ben volt már „egy-két” hasonló példa és kínálkozó alkalom a két jelvény viszonyának tanulmányozására. Bizonyosan már jó érveket is találtak a puska és a-kereszt libanoni sors- közösségének magyarázásához. Ez egy csöppet sem meglepő. Utóvégre egy lépéssel sem tértek el a már korábban járt út­ról: néhány századdal ezelőtt már jártak arrafelé a kereszt jegyében hadseregek. Igaz, hogy nem valami fényes dicsőség­gel, de ugyan ki emlékszik már arra. És ha abban az időben nem volt nehéz érveket találni a pápai'ösztönzés magyaráza­tához, akkor ma csak lelnek érveket a papi segédlet igazolá­sára?! Ennyit már csak tudnak, ha papok. Abban az időben a „szent sírért” és a „Szentföld felszabadításáért“ harcolva védelmezték a „keresztény Európát" a „pogány veszedelem“ ellen. Ma pedig — istenem, hogy ismétli magát az idő — az amerikai tengerészgyalogosok a „keresztény Amerikát védel­mezik” egy állítólagos „kommunista veszélytől“ Libanonban. Ha lenne legalább egy gyára az embernek, még el is hinné ezt. A tengerésznek is naponta elmondják, hogy fokozódjon a harci kedve. S neki muszáj egyetérteni vele. Hogy az egyetértés teljes legyen, arról nem beszélnek neki, hogy a lelkes papi fáradozásnak mi az igazi oka. Bizony erről nem lenne „előnyös” nyilatkozni. Mi azonban, — akik tudjuk, hogy nem árthatunk őszinteséggel a tengerészgyalogság „harci szel­lemének“ — elmondjuk, hogy az egyik ok az: az amerikai tőkéseknek sok, sok olyan részvénye van, ami Libanonban termi az aranyat. Nem szabad tehát lemondani róla. Más­részt egy néhány részvény erejéig a Vatikán is érdekelt a li­banoni olajban. Ha ezt tudjuk, akkor mindjárt érthetőbb, miért van oly nagy papi serénykedés a libanoni beavatkozók oldalán. Mindezt csak úgy, magunk közt szólva mondottuk el, mert az amerikai tengerészgyalogosnak „kár volna” azzal hűteni a harci kedvét, hogy miközben az olajrészvényeket „védelmezi”, egyben „visszasegít“ a pápának is azért a sok jószolgálatáért, amit a hazájabeli urak kaptak a főpásztortól. A legnehezebb talán mégis azt megmagyarázni az egy­szerű jenky katonának, egyáltalán mi az agresszió bibliai mottója? Csak nem az, hogy miközben nappal sütteti magát, harcol a „lázadók" ellen, azt a bibliai elvet követi, hogy sze­resd felebarátodat, mint tennen magadat? Vagy talán az, hogy aki fegyverrel támad, fegyver által vész el? Gondolkozhat azon is, hogy illik össze fegyvere — amit a tőkésektől kapott — azzal a kereszttel, amit a tábori lelkész nyomott a mar­kába, amikor Libanonban földreszállt. S ha harcol, melyik nevében cselekszik? Tűnődhet azon is eleget, hogyan eshet­nek ennyire egybe a washingtoni részvényesek és Krisztus érdekei? Ha mindezekre sikerült igaz választ adni, akkor mi legyen: jó keresztény, vagy bátor katona? No, persze, nem olyan kényes a jenky tengerész lelkiis­merete, hogy el ne férne benne e furcsa kettősség. Es le­gyünk őszinték, ki látja kárát ha nem fér meg; a puska, a kereszt vagy a katona? Mindenképpen bele kell hát törődnie. De ha mégis háborogna, megereszt egy légi-pcsta levelet munkanélküli apjának, testvérének vagy kedvesének és mel­lékel a levélhez a zsoídjából egy dollárt: végeztessenek érte odahaza misét vagy vegyenek bűnbocsátó cédulát, mert pénzért még a lelkiüdvösséget is utána küldhetik szeretlei Ha már a hadvezetőség figyelmetlen volt, és az egyenruha, a bakancs, a puska, a tölténytáska és a rozsdamentes kereszí- szerelékekhez nem csomagoltatott üdvösséget is, megveszi a zsoídjából ő maga. Győré elrtárs mond ünnepi beszédet — Ejtőernyős ugrás - Lovas bemutató — Tűzijáték ­a győrteleki Honvédelmi Napon Augusztus elsején befelezte a cséplést a Nagyecsedi Állami Gazdaság A Nagyecsedi Állami Gazdaság augusztus 1-én befejezte a ke­nyérgabona cséplését. A cséplő­csapatok jó munkájának köszön­hető az eredmény. Például az 1070-es cséplő napi teljesítménye 167 mázsa termény volt átlago­san. Kombájnnal 243 holdat vág­tak, 2397 mázsa terményt takarí­tottak be. A legjobb cséplő mun­káscsapat Lakatos József brigád­ja volt, míg a legjobb kombájnos- nak Kovács János bizonyult. Kislakások épülnek Tiszavasváriban A Tiszavasvári Állami Gazű.i ság Bázom-pusztai a Dankó-pusz- tai üzemegységei dolgozóik ré­szére kislakásokat építtetnek 700 ezer forintos költséggel a nyíregy­házi 6. sz. Mélyépítő Vállalattal. Az építkezést már megkezdték és még ebben az évben átadják a négy kétszobás kislakást a Rá- zom-pusztai és négy egyszobást a Dankó-pusztai üzemegység dolgo­zóinak. 9 Uj iskolát építenek Kótajban Holnap, augusztus 4-én új két- t an termes iskola építését kezdik meg Kótajban. Az iskolában a tantermeken kívül még nevelői szobát és szertárhelyiséget is be­rendeznek. Az alap lerakásánál es a falak felhúzásánál 18—20 kőmű­ves kezdi meg a munkát. Koráb­ban a község dolgozói társadalmi munkával 609 mázsa követ fuva­roztak az állomásról az építkezés színhelyére. A községiejlesztésből folyósított összeg, az állami hitel és a társa­dalmi munka értéke összesen 240 ezer forint lesz. Az iskola megnyitását az új tanév kezdeté­re tervezik. A Magyar Honvédelmi Sport- szövetség megyei elnöksége, a mátészalkai, fehérgyarmati és csengeri járási elnökségekkel kö­zösen augusztus 10-én vasárnap Honvédelmi Napot rendez Győr­teleken. Délelőtt 11 órakor ünnepi be­szédet mond Győré József elv­társ, országgyűlési képviselő. A műsort reggel 5 órakor zenés ébresztővel kezdik, 9 órakor mo­torkerékpáros verseny, íjászbemu­tató, repiilőmodell-bernutató, mű­repülés, ejtőernyős ugrás követ­kezik. A környékbeli községek szocialista szektorai és az egyéni­leg dolgozó parasztok lovasbemu­Záhony is készül... Mé egy hét és elérkezik Záhony legnagyobb ünnepe. A .vasutas falu” minden évben méltóan megünnepli a mozdonyvezetők, fűtők, kalauzok nagy napját. Különösképp a fia­talok körében nagy a készülődés. Móré Imre, az ifjúsági szervezet titkára írja a következő sorokat: „ígéretet tettünk az anyagtaka­rékosság fokozására, a vonatok menetrendszerinti közlekedésének biztosítására, az áruk pontos szál­lítására. ígéretet tettünk és álljuk is szavunkat. Augusztus 4-től 9-ig ünnepi műszakot indítunk, ahol a fiatal vasutabrigádok a korábbi évekhez hasonlóan bebizonyíthat­ják, hogy egy szálig szem előtt tartják az állomás érdekeit. — A forgalmi és fűtőházi fiatalok kez­deményezésére 150 tengelyes „bé­kevonatot” indítunk Záhony állo­másról Miskolcig. Ez egyébként tatót rendeznek. Honvédelmi ver­senyek, tréfás sportversenyek és kultúrműsor gazdagítja a prog- ramot. Este tábortűz ts tűzijáték“ lesz. Az ünnepséget a győrteleki vasútállomás melletti réten ren­dezik. Mátészalkáról egésznapos autó­busz különjárat van. Az egésznapos műsorra belépő­díj felnőtteknek 6, gyermekeknek 3 forint. A környékbeli földmű­vesszövetkezetek hideg és meleg ételekkel, hűsítő italokkal ked­veskednek a vendégeknek. Mindenkit szeretettel vár a ren­dezőség. egyik megnyilvánulása lesz a két­ezer tonnás mozgalomnak A fia­talok kezdeményezésére tisztasági versenyt hirdettünk az egész ál­lomáson július 15-től. Azóta soha nem látott lelkesedéssel szépítik, csinosítják, parkírozák a fiatalok az állómás környékét. Nagy a ké­szülődés az ünnepnapra. A kul- túrcsoport a jutalmak kiosztása után műsor keretében bizonyítja be, hogy nemhiába áldoz rájuk az állomás valamennyi dolgozója. A VIII. Vasutas Napon felkeressük a nyugdíjas vasutas elvtársakat, családtagjaikat, és egy-egy cso­kor virággal fogjuk köszöntem őket. Egyébként a nagy napot ze­nés ébresztővel kezdjük és han­gos híradóban köszöntjük a vasút valamennyi dolgozóját. Délután 14 órától a Tisza-menti sportpályán színvonalas műsorral fogjuk szó­rakoztatni állomásunk dolgozóit.” Ünnepi műszak — Tisztasági verseny — Nagy készülődés Záhonyban a VIIL Vasutas Nap tiszteletere AAAAAAAA lAAÁAAAAMtAAAAÁAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÁAAAAAA Kádár elvtárs Nyíregyházán Kedves vendégei vol­tak pénteken délután megyénknek. EUáio'gaiOtt hozzánk Kádár János elvtárs, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titkára, Biszku Béli elv- társ, a Politikai Bizott­ság tagja, belügyminisz­ter, és Sándor József elv­társ, a Központi Bizott­ság tagja. A vendégeket Benkei András elvára, a megyei pártbizottság első titkára, Fekszi István elvtárs, a megyei tanács elnöke és a megyei párt­bizottság munkatársai fo­gadták, akikkel Kádár elvtárs hosszasan elbe­szélgetett. A szívélyes beszélgetés után Kádár elvtarsék megtekintették városun­kat, többek között a sza­badtéri színpadot is, amiről nagy elismeréssel nyilatkoztak. Kádár elv­társ megjegyezte: — Ha nem látnánk milyen szép és korszerű, el sem hinné az ember. Aztán végigsétáltuk a városon. Amerre men­tek, a járókelők — fel­ismerve Kádár tietársat — mosolygós, derűs arc­cal köszöntötték őt. Az emberek egy kissé meg­lepődted hogy Kádár elvtárs a járdán sétálva figyelte a város irgal­mai, lüktető életét, a ki­rakatokat. Amikor a Be­loiannisz térre érkeztek — már valóságos ember­gyűrű kisérte őket. A kiapadón ülő, az r sti hús levegőt élvező embercso­portból az egyik fiatal- asszony hirtelen felug­rott és Kádár elvtársra mutatva ezt mondta: — Ez Kádár, istenbizony Kádár elvtárs! Majd mosolyogva integetett utána. A városnézés után a Sóstóra látogattak el a vendégek. A szokatlan hőség elől hűvöst kereső és a szabadságukat itt töltő dolgozók körében futótűzként terjed el a hír: Itt van Kádár ‘lv. társ. A teraszon ülő ven­dégek, a parkban sétáló emberek szeretettel üd­vözölték Kádár elvtár­sat és a többi vendégei. ök ugyanolyan szeretet- tel és barátsággal viszo­nozták a köszöntést. Majd megtekintették a a fürdőt és a csónakázót. Közben tájékoztatták Kádár elvtársékat a Sós­tót jövőjét illetően. Az­tán váratlan látogatást tettek vendégeink a KISZ továbbképző és az úttö­rőtáborban, ahol a Hato­lok kitörő lelkesedéssel1 fogadták a váratlan ven- dégeket. Itt Kádár elv­társ hosszasan elbeszél-< getett a fiatalokkal, a kis úttörőkkel, majd sok hasznos tanáccsal látta el őket. Búcsúzóul egy­ként mondta mindenki: a mielőbbi viszontlátásra Kádár elvtárs’ 1958 AUGUSZTUS 3, VASÄRNAR Ara 69 fillér XV, ÉVFOLYAM 182. SZÁM Vltág proletárjai egyesüljetek* CSAK EGY ÜT VAN — MONT­REALI LEVÉL SZABOLCSI DISSZIDENSEKRÖL — A TISZ­TELETBELI ELNÖK — MOZAI­KOK ROHOD JÖVŐJÉRŐL

Next

/
Thumbnails
Contents