Kelet-Magyarország, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-18 / 168. szám
4 KEt-FTM Afi V AHORSE A ö 1?BÍ. jrurS 13, PÉNTEK V I TA . szerintem az igazság az, hagy lángész csakis a férfiak agyában születik meg" A „Kalefemagyarország” július 15 -i számában megjelent egy éjiek, amelynek az a címe, hogy „Az asszony a bibliában” és felteszi a kérdést: Ki legyen az úr a házban? Én négy elemi iskolát jártam, abból is 2 évet a krumpliföldön töltöttem, így- hát a magam módján próbálom összefoglalni az ezzel kapcsolatos véleményemet. Ki legyen a úr? A férfi! Mint ahogy az országok vezetésében is 99 százalékig csakis íérfiak képviseltetik magukat, úgy egy családban is játssza a férfi a döntő szerepet. Sok példa van erre. Egyenrangú fél az, aki a másikkal egyformán bír emelni vagy egyformán tud futballozni, egyformán tud dolgozni és még sok más egyéb. Egyforma ésszel bir a nő és a férfi? Hát kik a feltalálók, úgy a mi országunkban, mint más országokban, a nők vagy a férfiak? Ki találta fel a repülőt, a vasutat, a rádiót, az autót, a villany motorvonatot, a tankot, a fegyvereket, és sok más mindent, a nők vagy a férfiak? Egyformán bir a nő és a férfi dolgozni? Hány nő van hazánkban kőművesmester, ácsmester, kazánkovács, hány nő van, aki megfogja a 10 kilós kalapácsot és ráver a vasra, hány női század vett részt a múlt világháborúban? A nő nem harcolt, a nő csak leköpni tudta az eUenforradalmárok álfái lábbal felakasztott Stefkó Jóskát, a szomszédomat! Egy másik cikk foglalkozott azzal, hogy a nő általában hosz- szabb életű, mint a férfi. Hogy is ne volna, mikor a gránát nem viszi el egynek sem a fél lábat, fél karját, nem sebesül meg háromszor, mint én, nem gyalogolnak 6.000 kilométert, mint én 1942-ben hóviharban, amikor sok ezer ember megfagyott. A nők ekkor bent ültek a meleg szobában. Ilyen feltételek mellett nem is csoda, ha a férfi félannyi időt él, mint a nők. Azt hiszem, hogy elmondhatom: a nők elköltenék 3 férfi keresetét is. Kéne nekik 150 pár szanda, de az mind másfajta legyen, kéne nekik, ahány szín ruhát gyárt a gyár, mindből, kabát, ahány fajta vaui, az Isten rúzsa, kölnije, púderja, ridi- külje, kistükör, nagy tükör, kis csat, nagy csat. .. Inkább megveszik a rúzst, mint a fogkrémet, nekünk férfiaknak meg egy öltöny ünneplő és egy öltöny munkaruha, semmi más. A férfinak nem kell 3 dauer egy évben és hatvanszor berakni a haját. Sok volna ezt elmondani. Én nem ismerem el a nőket egyenrangú félnek, és hogy ők az urak a háznál, amíg csak nem iátok egy NB I-es női futballcsapatot, ami együtt játszik a Ferencvárossal, vagy az MTK-val és döntetlen az eredmény. Vagy pedig Papp Lacival beáll a ringbe és kiüti Papp Lacit és akkor női bokszoló megy az olimpiai bajnokságra. Eddig még azonban ilyen nem akadt, a nők csak a cipőt tudták bokszolni. . Én szép házas életet élek, gyerekem van, vöm van, sőt már unokám van, de nem tudom bevenni az agyamba, hogy a nő egyenrangú fél a férfival, vagy pedig, hogy a nő az úr a háznál. Én úgy tudom, hogy a férfi a teremtés koronája és a férfi viseli a nagyobb terhet is. Azt elismerem, hogy a nő ugyanolyan ember, mint a férfi, de a nő nem lehet, csak segítőtársa a férfinak, mint a mesternek a tanuló. A nők indítottak egy alkoholizmus elleni hadjáratot. Tudták, mit csinálnak. így több jut nekik rúzsra, púderra, de a férfinak nem jut egy fogkrémre. A fogkrém az „nagyzolás”, azt mondják. Mossa az ember sóval a fogát. Igen, igen, mert a sónak 1.80 forint kilója és egy kiló só elég egy évig fogat mosni. Ráfogták az italozás elleni harcukra, hogy azért teszik, mert ittasan baleset éri a férfit, vagy pedig kisebb a gondolkozó képessége. S mit látunk? Ha bemegy az ember a vendéglőbe, határozottan állítom, egyszerannyi a nő, mint a férfi. Ne igyon a férfi, hogy több jusson innivalóra az asz- szonynak?! Vagy kisebb gondolkozó tehetségű lesz, ha iszik? Hát a nők találták fel, hogy a hajó terhet szállítson a vizen, vagy a vonat szaladjon a sínen, vagy a trolibusz szállítsa az embereket az utcán? Sokat lehetne erről írni, de szerintem az az igazság, hogy lángész csakis férfiak agyában születik meg. Elvtársi üdvözlettel: Nagy Béla Nyíregyháza, Körte u. 25/a. A szerkesztőség a fenti írás állításaival nem ért egyet, de a cikknek mégis helyet ad a lapban, mert azzal, hogy őszintén és nyiltan elmondja azokat a régi, ma már idejétmúlt és káros nézeteket, amelyeket évszázadokon át az uralkodó osztályok alakítottak cs tápláltak az emberek fejében, módot nyújt arra, hogy e téves és káros nézeteket vita útján segítsünk kigyomlálni. Ezen írást vitacikknek szánjuk. Kérjük nő és férfi olvasóinkat, írják meg róla a véleményüket. (Szerk.) Aki néhány napot már eltöltött a nyíregyházi kórházban, s nyög- décselésével, különleges kívánságaival „kezelte” orvosainak idegeit, ebben a kis írásban önmagára is bizonyára rátalál. Ha ezért utólag arcát egy pillanatra elfutja a szégyen pírja, nyugodtan szégyellje csak magát még vagy öt percig. A kórház kicseréli az embert. A fölényes, magabiztos férfi itt kesergő öregasszonnyá, a vidáman humorizáló méla- bús halálfélőve, a szerény, csendes kotnyeles- kedő mindentudóvá változik. A kórtermekben külön szekták, típusok alakulnak ki, s mindegyiknek az a célja, hogy próbára tegye kezelőinek türelmet. A legelterjedtebb a kórházban a vacogok szektája. Inkább a női betegek táborából gyűjti félelemre mindig kész tagjait, de az utóbbi időben számos férfit is tartós vacogáson lehetett rajtakapni, ha injekciós tűt fedezett fel orvosa kezében. Ezek a betegek valósággal műélvezettel félnek, szenvedélyesen szeretnek félni minden orvosi beavatkozástól, ami javukat szolgálja. Különösen a halálfé- lők kasztja ér el az orvosok és ápolónők körébe népszerű eredményeket, amikor az első hasfájásra „doktor úr, jaj, meghalok!” felkiáltással vetik magukat a vízite- lőkre, s már zúdítják is panaszaik áradatát. A sebészeten fekszenek a ragaszkodók. Ragaszkodnak ahhoz, hogy őket csak X. doktor operálja, mert egészen biztos, hogy az ő sérvük, vagy vakbelük Y doktor kezére, késére nem reagál. Sok gyönyörűséget okoznak betegtársaiknak a mindentudók. Ök azok, akik az orvosnál is mindent jobban tudnak, tanácsok özönével látják el sorstársaikat, megkapó színekkel ecselelik műtétre készülő ágyszomszédjuknak a kínok részleteit az első feszítéstől a haláltusáig, s még azt is pontosan megmondják, mit kell lennie az agonizáló betegnek. Szívderítő hallgatni a jajgatok muzsikáját, akik már megszokásból is jajgatnak. Külön fejezetet kellene szentelni a cédulás betegnek, aki az orvosnak céduláról olvassa panaszait: „Ha jobbfelé hajlok, a hátam balfele nyilallik, ha balfelé, ég a fülcimpám” és így a végtelenségig. A hitetlenek mindenben hisznek, csak az orvostudományban nem. Az orvos minden szavára hitetlenül ingatják fejüket, s mogorván tűrik, hogy a nővér hasukra rakja a borogatást. A betegek jórésze árgus szemmel figyeli a kórteremben az orvos minden mozdulatát, lesi arckifejezését, s mindezekből messzemenő következtetéseket von le. A vizit után aztán kezdetét veszi a betegszobában az észlelt baljós, vagy kedvező tünetekről a véget nem érő szó- Csata. Sokféle betegtípust lehetne még felsorolni, de a papír nem olyan türelmes, mint az orvosok. Minden esetre még egyet megemlítek. A nyíregyházi kórházban néhány veterán dolgozó még emlékszik egy betegre, aki türelmesen gyógyult, mindennel meg volt elégedve. Még a koszttal is..; Győri Illés György, Csodaaiitók ál emu lakon Most technikai újdonsággal, helyesebben technikai furcsasággal szeretnénk kellemes perceket szerezni olvasóinknak. Sikerült is ilyet „felhajtani” — hála érte az amerikai mérnököknek. akik mindig olyasmivel kísér'•»'.«'/nek, ami ha nem is hasznos, de furcsaság. Nem hiaba mondta egy jenky veterán mérnök. Egy arizonai repülőtér titka Az elhagyott repülőtér környékén lakók egy ideig kíváncsian figyelték a titokzatos mozgást, de nem tudták megfejteni a titkot: Mi készül a kerítések mögött? A titok egyszer valahogy mégis kiszivárgott és egycsapásra megtudta mindenki: Néhány jó képzettségű mérnök és autószakember meg akarja alkotni a jövő század gépkocsiját és a hozzá való utat. Ha már a titok kiszivárgott, akkor minek titkolózni tovább, így hát a szakemberek nyilatkoztak. Véleményük szerint csupán idő kérdése, Forduljunk rá az álomútra Képzeljük magunkat bele egy ilyen álomútba. Benn ülünk egy turbinahajtású autóban. Szeretnénk egy másod- osztályú műútról ráfordulni erre az álomútra. Mielőtt fordítanánk egyet a kormánykeréken, rádiótelefonunk segítségével felhívjuk a hozzánk leg- közlebb eső „országúti ellenőrző tornyot” és megadjuk a helyünket és úticélunkat. Ezután már könnyű a dolgunk, mert az út hosszában fémből készült vezetősín húzódik, amely elektromos impulzusokat bocsájt ki és azokat a kocsink felfogja. Ugyanakkor radarrendszerrel már be is állították a kocsink kormányát és mivel szinkronban haladunk az irányító impulzussal, Érhet-e baleset? Álmunk nyugodt lehet, mert az elektron-impulzusok azonnal jelzik a megadott iránytól való legcsekélyebb eltérést, s az automata-készülékek azonnal helyesbítik. Az úton haladó kocsik sebessége azonos, egymástól egyforma, biztonságos távolságra vannak és szükség esetén fékrendszerük elektronikus úton működésbe lép. Így a mi kocsink fékjei is. Az ellenőrző tornyok szabályos távolságra és oly sűrűn vannak egymástól az út mentén, hogy valamennyi kocsi irányítása punk Irt ijedünk fel a kormánykerék mellől. De maradjunk csak nyugton, hiszen a radarkészülékek működésbe léptetik az esetben a fékeket. A vezérlő hálózat üzemzavara sem okozhat balesetet? Nem, mert az elektronikus hálózat zavarai ellen tartalék áramkör is van,' amely — ha ■ szüksé-» ges — automatikusan bekapcsolódik. Nincs tehát okunk félni, jól kitalálták ezt a mérnökök! Hogy hagyjuk el as álomutat? Ez nagy kérdés, de a tervezők erre is gondoltak. Egyszerű az egész. A forgalom- irányító torony lassítja a mögöttünk jövő kocsi sebességét és eközben rátérünk valamelyik leágazó útra, visszavesz- szük a kormányt és ezzel be is kapcsolódunk a „normális” közlekedésbe. Hát nem egyszerű az egész? Ugye, igen?! De azért e! fog telni még jónéhány évtized, amíg mindez valóraválik. Különösen, ha arra gondolunk, hogy a turbinameghajtású gépkocsik is még csak kísérleti stádiumban vannak, de egyezer majd csak elkövetkezik az a bizonyos „időpont”. El, el, hacsak azt nem mondja az ember: ,.Távvezérlési! autóút? Hát minek az? Járjunk a levegőben, hiszen gyorsabb és biztonságosabb:“ (Az „ö. Neue Tageszeitung cikkének felhasználásával.) amikor meghallotta az első szovjet szputnyik fellövésének hírét: „Hát már ez is valami? Különb dolgokat is kigondoi- tam már én, csak eddig még nem tudtuk kivitelezni." Az amerikai mérnökök igencsak megszívlelhették idős kollégájuk finom korholását. mert egy arizonai repülőtéren furcsa kísérletekbe kezdtek. hogy mikor válik valósággá az automatikus vezérlésű autóút, amelyet lényegében már megkonstruáltak. Ha ez az idő elkövetkezik, akkor a kocsivezető utassá válik, mert nyugodtan leveheti a kezét a kormányról és olvashatja az újságot. És halljunk csodát: Nem lesznek fáradt vezetők, nem lesz gyorshajtás és nem lesznek balesetek. Az arizonai repülőtéren állítólag bebizonyosodott, hogy igenis megvalósítható a különleges utakon az autók önműködő távirányítása. — Kérem, vizsgálja meg üzemanyagkészletét és a kocsi turbináját! — hangzik vissza a válasz. Ezután gépkocsink televíziós képernyőjén megjelenik egy térkép és erről leolvashatjuk, hogy hol térhetünk rá az álomútra. Ezután megkapjuk az engedélyt arra, hogy valóban rá is térjünk az automatikus vezérlésű útra. Kormánykerék nélkül — távirányítással az előttünk lévő képernyőn egy optikai jel mutatja, hogy elengedhetjük a kormányt, előkerülhet a tízórai, az uzsonna, vagy esetleg az újság, vagy akár jöhet az alvás. Nyugodt, alvás, mert az ellenőrző torony megbízhatóan irányít minden kocsit, amely az úton közlekedik. üzemzavar nélkül lehetséges. S mi lesz, ha defektet kar > TUDOMÁNY ' I _______ÉS TECHNIKA edző-POös térne: beteg, a (aggató ét a többiek
