Kelet-Magyarország, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-18 / 168. szám

1358, JŰLÍTTS 18. PÉNTEK KELFTMAGTAR0E«Z4G Tanulság a korai burgonyatermelők számára A megyében igen sokan ter­melnek csíráztatott korai bur­gonyát. Jó jövedelmet biztosit ez a gazdáknak, mert úgy a bel­földi piac, mint az exportigény kielégítésére felvásárolt burgo­nyát magas áron veszi át a ke­reskedelem. Ez rendben is lenne, de minden évben elkövetkezik egy időszak és ez pontosan július közepe, amikor a felvásárlási árak lezuhannak és emellett még az a bosszantó dolog is közbelép, hogy egyáltalán sehogyse keli a megtermelt korai burgonya. Annak, hogy lecsökken a bur­gonya iránti kereslet, meg van az oka, s hogy a bosszúság ne következzen be, arra van orvos­ság. Miért zuhan le július közepén a felvásárlási ár? Nézzük előbb az elsőt. A korai burgonyának 80—85 százalékát külföldi exportra vásárolják. Amikor ez a szezon van, vásá­rolnának többet is korlátlanul, azonban csak annyit vehetnek, amennyit a termelők piacra ad­nak. Abban az időben — június elejétől július közepéig — azok­ban az országokban, ahová mi exportálunk, még nincs új bur­gonya. Ebből érthető, hogy min­den mennyiséget megvesznek. Ilyenkor van az, hogy Szabolcs- Szatmárban naponta 80—100 va­gon burgonyát is beraknak a ko­csikba. De amikor megjelenik az említett országokban a saját ter­mésű burgonya, akkor már nem kell nekik a miénk. Ilyenkor kö­vetkezik aztán be, hogy az eddi­gi mennyiségnek alig 10 száza­lékát vásárolja fel a belföldi igények kielégítésére a kereske­delem. íme ez a magyarázat arra, hogy miért csökken le egyik napról a másikra a burgonya szállítása, noha a termelők még legalább annyit el tudnának ad­ni koraiból, mint amit már meg­vettek tőlük. A kereskedelem sem jár jól, de az sem tehet semmit, mert ha nem kell, hát nem vásárolhatja fel a gyenge burgonyát azért, hogy a raktá­rakban menjen tönkre. Mi a baj orvossága? Vegyük szemügyre azt, hogy mit tehetünk a bosszúság elkerü­lése végett és annak érdekében, hogy minél nagyobb jövedelme származzon a termelőnek a korai burgonyából. Előszöris: minél több csiráztatott burgonyát kell ültetni, mert a kereskedelmi ta­pasztalat azt mutatja, hogy ezt maradék nélkül sikerül idejében exportálni. A nem csiráztatott korai burgonyát is igyekezzenek a termelők olyan korán ültetni, hogy annak a zöme június végén már felszedhető legyen, mert ez is — a vágott, sértett és apró kivételével — mind exportra ke­rül. A később ültetett korai bur­gonya sorsa már igen bizonyta­lan. S az idén is azt kell tenni, hogy várja ki a termelő türel­mesen, míg a gumók őszig a földben megérnek, mert ez az egyedüli értékesítési, illetve tá­rolási lehetőségük. 49-45.000 ezer bokor kell egy holdra! Azt mondják a gazdák, hogy „nem szedem még ki a burgo­nyát egy hétig, hadd nőjön, mert amúgy igen keveset vihetek el­adni”. Így, ahogy mondják, iga­zat kell nekik adnunk. De kü­lönben nincs igazuk! Miért? — Erre is van magyarázat. — A Vencsellő-környéki tapasztalt termelők korai burgonyája azért híres, mert okosan gazdálkod­nak. Náluk nem fordul elő, hogy „Hadd érjen még egy hátig”, mert ha eljön az ideje a szedés­nek, akkor sajnálkozás nélkül ki is szedik. Mert van miből! Ugyanis a kisvárdai és még né­hány északi községben gazdál­kodó korai burgonyatermelők úgy ültetnek, hogy az a legke­vésbé sem gazdaságos. Akkora tőközöket hagynak, amekkora- I kát lépnek vetés közben úgy, hogy egy hold földbe alig megy 10 ezer bokor. Tudvalevő, hogy a j hosszú tenyészidejű burgonyá­nak is bőségesen elég 35- -40 j centiméter tőtávolság. Mennyi-1 vei jobban elég ez a korai lilte- tésű burgonyának? Ügyannyira \ elég, hogy nyugodtan lehet ültet- * ni 60-as sor- és 20 centis tőtá­volságra. Ez pedig holdanként ! 40—45 ezer tövet jelent. Nagyon szerény leszek a számolásiján. Egy tő alatt vegyünk 20 deka kiszedhető korai krumplit. Ez a felsöszabolcsi „lábköztávolsá- gú” 10 ezer bokor alatt 20 má­zsát jelent. Ezzel szemben a 40— 45 ezer tőszámú hold földön 80 — 90 mázsát termelhetnek. Van szükség arra, hogy a különbség­ről beszéljünk? Azt hiszem ma­gamagáért beszél. „Jól van —• mondja az én fel­sőszabolcsi gazdám —, de hon­nan vegyek én négyszeres vető­gumó-mennyiséget?” Ezeknex a gazdáknak a gazdasszonyai lát­ták már, hogy ha a kertben elszórták a krumpli héját, abból bokor lett, és termett. Ezek a gazdák megtették már, hogy ha csak pár kiló híja volt a vetőgumónak, az utolsó fél zsák gumót ott azonnyomban, a föld véginél bicskával elhasogat­ták és úgy pótolták a hiányzó mennyiséget. És ezekből az elha­sogatott gumókból is bokrok és a bokrok alatt új gumók lettek. Hasogassák el hát kétfelé, ha igen nagy, négyfelé a vetőgumót, és úgy ültessék el, s akkor már alig kell valamivel még me’pó­tolni, hegy az a bizonyos 40 ezer tő meglegyen a hold földön. Ha pedig ez megvan, akkor nem kell reszketni, hogy „hadd gyara­podjon a földben vagy 2—3 má­zsát” — ami miatt aztán elesnek a jó áraktól —, hanem eladják mert van miből. Tudni kell bánni a földdé Tovább már nem is érdemes húzni a szót. A korai burgonya­termelés titka a minél korábbi vetés, hogy idejében, exportra és jól értékesüljön; és az, hogy minél többet termeljünk egy hold földön. Hogy ez hogyan le­hetséges, azt elmondottuk. A tápanyagutánpótlás: az istálló­trágyázás és műtrágyázás haszna és nélkülözhetetlensége nyilván­való. Az is külön cikket érde­melne, hogy milyen előnye van az igazi korai termelésnek a ma- sodvetések, sőt fővetések szem­pontjából. Mert a korai burgo­nya * például előveteményként jön számításba és utána fővete- ményként ültethetjük a dohányt. Ez az áldott szabolcsi föld több tízezer forintot képes adni egy évben holdanként. Csak az kell, ■hogy tudjunk vele bánni. Samu András Több millió forintos újítás a gyümölcsíavédelemben A GYÜMÖLCSTERMELŐ nagy­üzemek egyik igen húsbavágó kérdése a növényvédelem megol­dása. A vegyszeres permezlczések évek óta nagyobb teljesítményű motoros gépekkel folynak, s min­den újabb géppel igyekeznek a régebbiek hibáit lefaragni. A per­metezéseknél két fő kérdés vető­dik fel ismételten: kevesebb anyag felhasználása mellett mesz- szemenőkig tökéletes munka. Az anyagfelhasználás kérdésén sokat lendített a légporlaszlásos perme­tező gépiek forgalombahozatala, ugyanakkor a permetlének a mi­nél kisebb részecskékre való sza­kításával, ködszerű bevonat kép­zésével a munka minősége is so­kat javult. Azonban kifogás — amellett, hogy ezekből a gépekből is kevés van — mindig akad jócs­kán. A Rapidtox permetező gépek, mint a .nálunk ismert legideáli­sabb típus, a szántóföldi széles­körű használhatóságuk mellett a téli almásokban nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. — Erős légörvényük szaggatja, tépi a lombozatot, és szórófejkiképzé­sük olyan, hogy nagyobb tömegű permetező anyagot locsolnak egy- egy helyre. A megye állami gaz­daságaiban 30 darab Rapidtox gép közül egyet sem tudtak ered­ményesen használni, ezért a gyü­mölcsösökben nem is jöhettek szá­mításba. ROMAN MIHÁLY, a Nyírma- dai Állami Gazdaság egyetemet végzett kertésze — ismerve a Ra­pidtox alapvető jó tulajdonságait — új szórófejet készített az ere­deti helyett. A Rapidtox eredeti, fordított hegyes kúp alakú szóró­fejének hátrányait igen elmés mó­don, számításba sem jöhető fém­anyag felhasználásával sikerült kiküszöbölnie. A régi szórófej alapjához használt háti permetező gépek rézlemezeiből sugár-törő és vezető lemezeket készített, ame­lyek szabályozhatók, attól fog. gően, hogy a permetezést sűrű-. magas-, ritkalombú, vagy fiatal fákon kell-e végezni. A terelő le­mezek megtörik a sugárzó szer irányát, ezzel felfokozódik a por­lasztás és a sugárkéve nagysága megnő. Az első szórófejet maga Román Mihály készítette el s ta­vasz óta alkalmazzák — eredmé­nyesen. A gyakorlatban kitútít, hogy igen hasznos ez a különben jelentéktelenek látszó szerkezet SZÁMÍTÁSAIKAT a Rapidtox régi szórófejjel rendelkező típusá­val nem hasonlíthatták össze, mi­vel képtelenek voltak azt hasznost-; tani. összehasonlításként vettek egy modern, szintén légporlasztá- sos gépet a „Fenomen—Futurát” és kiderült, hogy az űj szórófejjel' ellátott Rapidtox esetében a cer- metlé, illetve a permetező anyag fogyasztásánál 50 százalékos a megtakarítás. A munkaráfordítás, szintén jelentékenyen kevesebb, s1 így egy permetezőgép évi megta­karítása anyagban 71 ezer, mun- kadiiban pedig 177.000 ít-ot jelent. A megye állami gazdaságainak mind a 30 gépére felszerelik ezt az új szórófejet, s ez maga anyagban és munkabébren több, mint hét millió forint megtakarítás. Emel­lett, ha pontosak akarunk lenn:, számításba kell vennünk a másik főtényezőt: a munka minőségét, A permetlének ködszerű kiszórá­sával egyenletesebb lesz a bevo­nat s a gyümölcs minősége, első­sorban per zselésment es export minősége tetemesen növekszik. — Ha csak tíz százalék exportmmő- ség-javulást számolunk, ez a ma- dai gazdaságban félmillió forintot jelent. Mennyit jelent ez az újítás al­kalmazás esetén a megyeben? És mennyit az országban? Pedig csak egy igen egyszerű újításról van szó. (—a, —«.I Jövedelmező termeléssel mutassanak példát as állami gazdaságok Az állami gazdaságok mun­kája, vezetése az elmúlt évben sokat javult. Az elmúlt gazda­sági évet jó eredménnyel zár­ták. Az 1957-es év eredménye azonban még nem az idei gaz­dálkodás győzelmének biztosí­téka. Az idei eredményekért meg igen sokat kell tenni az állami gazdaságok szakembereinek, a pártvezetőknek egyaránt. Ej év tavaszán mostoha időjárás kö­szöntött ránk, amely sok ter­ménynél a tervhez viszonyítva kiesést eredményezett. A rossz tavasz, leginkább a gyümölcster­melésben és a tavaszi kalászo­soknál okozott elsősorban vesz­teséget. Ez a terméskiesés ko­rántsem akkora mérvű, mint a dolgozó parasztok gazdálkodásá­ban, mégis több millió forintra tehető az a veszteség, amit az időjárás okozott az állami gaz­daságokban. A tavaszi időjárás által okozott veszteségek leküzdéséért szálltak harcba az állami gazda­ságok. Ehhez a küzdelemhez nagy lendítő erőt adott a MSZMP Politikai Bizottságának március 18-1 határozata. E hatá­rozat feladatul tűzte ki, hogy a gazdaságokat egy szintre kell emelni és biztosítani a jövedel­mező gazdálkodást. Ugyanakkor az állami gazdaságok, mint a nagyüzemi gazdálkodás élharco­sai, tanítsák meg gazdálkodni a körülöttük levő termelőszövetke­zeteket. Nem könnyű feladat tz. Végrehajtása kitartó, komoly munkát kíván. Usy kell ’a d"1- kodniok, hogy a rossz időjárás ellenére eredményeket mutassa­nak fel. Az állami gazdaságok egv része r’-ey '""d’ ettei iv -rtt hoz­zá a feladat megvalósításához. A legtöbb gazdaságban a part­es gazdasági vezetés üzemágan­ként részletes tervet dolgozott ki, amelyben meghatározzák, hogy melyik területen hogyan, mennyit tudnak megtakarítani anélkül, hogy ez a dolgozók és a gazdasag érdekével ellenkezne. Szép példát mutatott a takaré­kosságban a mátészalkai, a bal- kányi és a bodrogközi gazdaság vezetősége. Munkájukhoz nagy segítséget kaptak az üzemi párt- szervezetektől. A Balkányi Álla­mi Gazdaságban a rossz tavasz közel 100 vagon almaterméski­esést okozott. A kalászosoknál is van kiesés. A veszteséget a gaz­daság az exportminőség 20—25 százalékos növelésével és a ga­bona 100 százalékos gépi aratá­sával csökkenti. Értékesíti a gaz­daságban elfekvő készleteket, s a gazdaságban összesen egy mil­lió 800 ezer forint érték meg­mentését mutatja a takarékossá­gi számla. A legtöbb gazdaságban a pártvezetés, szakvezetés által előkészített takarékossági tervet párttaggyűlésen, majd szakszer­vezeti gyűlésen vitatták meg. Amellett a dolgozó« körében a r-árts’ervezet i vilá-vsít > reu ­kát végez. Ennek következmé­nye, hogy a nagyecsedi és a nvírtassi gazdaságban a dolgo­zók kiközösítették maguk közül a múr’-aíe.iye'cm lazít -it. Az állami gazdaságok ered­mény-alakulása aránytalan. E: az aránytalanság egyes üzem­egységek között is élesen jelent­kezik. Nem minden üzemág fej­lődik megfelelően. A Nyírlugosi Állami Gazdaság a Politikai Bi­zottság határozata alapján ilyen vonatkozásban is megvizsgálta a gazdaság szerkezetét és a megfe­lelő arányok kialakítására tö­rekszik, amely nagyban hozzá­járul a jövedelmező gazdálkodás­hoz. Nyírlugoson azok a gyü­mölcsösök, amelyek az idén nem hoztak termést, csak lombvédel­mi permetezést kapnak. Ezzel sok munkát és anyagot taka­rítanak meg. Minden üzemág­ban ott van a szakvezető mellet: a kommunisták mozgósító, ne­velő ereje is. A felmérés alapján a Nyírlugosi Állami Gazdaság 860 ezer forintos megtakarítást tud elérni. Azonban a jövedelmező, ol­csó termelésnek sok gazdaságban van még akadálya. Néhány he­lyen nem szabadultak meg a munka régi, rossz módszerétől. Általánosságok hangoztatásával készítették takarékossági tervei­ket a csahoici, dombrádi és nyírbogdányi gazdaságok veze­tői. A nyírbogdányi tervezetben például ilyesmit olvashatunk: „Anyagvonalon kerülni kell a felesleges beszerzéseket, a tavas-, rossz időjárás miatt komoly erő­feszítést kell tenni az éves terv teljesítése érdekében, munkabér- vonalon szigorúan béralapon be­lül kell gazdálkodni stb.” — Va­jon ebből a tervből megértet­ték-e a dolgozók, hogy hol, hány forintot, és milyen módon lehet és kell megtakarítani? Az ilyen terveknek, n’nes vonzó, magaval ragadó hatásuk. Az egész lagy­matag „terv a tervért”.. Az Üj- fehértói Állami Gazdaság azon­ban túllicitálja az általánossá­gokat is. mert annyira nem tö­rődtek itt a takarékosság kérdé­sével. hogy még ..általános” ter­vet sem készítettek. Pedig en­nek a gazdaságnak ugyancsak talpára kellene állni, hogy meg­térítse az állammal szembeni adósságát. — Az ilyen gazdasá­gokban még fokozottabb párt­munkára van szükeég, mini tz eddigi. A pártszervezet, a párt- vezetőség ezekben a gazdasa­gokban kényelmes, nem mozgó, sít a feladatok minél jobb vég­rehajtása érdekében. Amellett, hogy számonkérik a tennivalók elvégzését, a kommunisták ma­guk legyenek élharcosai a Poli­tikai Bizottság határozata végre- hajtásának. Az állami gazdaságok párt- szervezetei, szakvezetői továbbra is küzdjenek a Politikai Bizott­ság határozatának maradék nél­küli végrehajtásáért. Csak így lesznek tanítói a környező ter­melőszövetkezeteknek, s csak így képesek valóban eleget tenni annak a feladatuknak is, ami* a Párt vár tőlük a 3004-es rendelet megvalósítása terén. A nagyüze­mi gazdálkodás megteremtésé­nek példáját ismertessék tapasz­talatcseréken. n szövetkezetek­nek adott közvetlen szakmai, szervezési segítséggel. Az allami gazdaságok az állattenyésztés­ben sokat segítenek a szövetke­zeteknek: a szakmai tanácsokon túl törzsállatokat is adnak a tsz- eknek. (A megyében 155 szarvas- marhát, 52 tenyészsertés apaál­latot, 70 kocát, 2300 juhot adnak át tenyésztésre a gazdaságok.) A termelőszövetkeze­tek legyenek igényesek az álla­mi gazdaságokkal szemben, Olyan segítséget kérjenek, ame­lyik alapvetően hozzájárul a nagyüzemi szövetkezeti gazdál­kodás kialakításához. Az állami gazdaságok pedig fokozzák a se­gítségadást, s minél több olyan példa legyen, mint a tiszavas- vári, az újfehértói kísérleti gaz­daság és a környező tsz-ek kapcsolata­Papp Júlia *

Next

/
Thumbnails
Contents