Kelet-Magyarország, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-17 / 167. szám
1838; JÜLfDS 17, CSÜTÖRTÖK KELETMAGYARORSZAG 3 Problémák a Mezőgazdasági Gépjavítóban Miért Tolt alacsony két brigád keresete? Bénke László és Palsák Sándor kéttucatnyi emberből álló brigádja olyan keveset keresett egy hónap alatt, hogy vissza kell fizetniük a felvett előlegből. Otthon a feleségek számítottak a fizetésre. Panaszt tettek, és kérdezik, hogy 210 óra alatt mit csináltak az emberek a vállalatnál? Miért kerestek keveset? Erre több napi vizsgálat alapján meg lehet adni a választ. 1. Kérés rolt a munka és egyéb bádogos-lakatos munkákat kaptak. Belső munkanélküliség volt, de a vállalat felsőbL szerve több és profilba vágóbb munkát ígért, ezért megtartották a régi létszámot. Sajnos, még mindig probléma ez a vállalatnál. 2. Laza rolt a munkafegyelem Elegendő munka híján felütötte fejét a műhelyekben a kényelmeskedés, a munkaidő elfecsérlé- se. Az objektív okok mellett gyűltek a belső hibák, amelyek ellen pedig tehettek volna a vállalat műszaki dolgozói. Kiengedték kezükből az ellenőrzést és a íegyelemtartást. Hiába mentek hozzájuk a dolgozók munkát kérni, hogy megfelelően foglalkoztatva legyenek, nem gondoskodtak rp- luk. A munkások már ekkor tartottak attól, hogy kevés lesz a kereset. 3. Nem biztosították a teljesítménybérezés feltételeit Gyakran beszélünk arról, hogy ahol lehetőség van rá, alkalmazni kell a teljesítménybérezést. Nincs is ez ellen ellenvetés a vállalatnál. De a teljesítménybérezés feltételei nincsenek meg. S emiatt többen is szóltak. A szabályok betartásáért szót kell emelnünk. A két brigád olyan munkát csinált, amit sosem láttak, ami országos viszonylatban is új volt. A műszakiaknak is gondot okozott a baromfi feldolgozásához szükséges véreztető kádak készítése. Ehhez aem voltak meg a jó feltételek. Az első darabot, a prototípust időbérben készítették el 2700 forintért. A további öt darabot ösz- szesen 2030 forintért — már teljesítménybérben. A vasszerkezeti országos normaalap tételeit alkalmazták. Pedig a normaalap bevezetőjében az áll, hogy „az üzemben * normaalap alkalmazása előtt meg kell teremteni a szükséges előfeltételeket melyek: a) jól működő gyártásvezetés, b) a dolgozók folyamatos, lehetőség szerinti állandó jellegű munkájának biztosítása, c) a teljesítmény mennyiségi és minőségi ellenőrzése.” Senki nem állítja a vállalatnál, hogy e feltételek megvoltak. Ragaszkodnak kellett a fix árhoz, hát alkalmazták a nullszérián aluli tételeknél is a teljesítménybérezést. Ügy gondolták, hogy elég egy darabnál begyakorolnia magát a munkásnak. Csakhogy még az ötödiknél is kísérleteztek a helytelen méretezések, s egyebek miatt! a kevés kereset oka elsősorban a fegyelmezetlenség és szervezetlenség volt, de hozzájárult az a körülmény is: a munkára előkalkulált 260 órát 105 órára csök- kenteték, mért úgy csak 45 százalék körül lett volna az egy órára eső termelési érték, — amit a bázisidőszakhoz viszonyítva állapított meg a vállalat felsőbb szerve. Pedig a régi profilt folyamatosa gyártani és prototípusokat készíteni, 4—5 darabokat gyártani, — nem azonos dolog! Ezt az eljárást alkalmazták a csővázas tetőszerkezet készítésénél és egyéb munkáknál is, 4. Belső szervezetlenség volt Igaza van abban a vállalat vezetőségének, hogy ez jórészt a munkahiányból eredt. Mégis felelősek, mert nem foganatosítottak időiben megfelelő intézkedéseket Tudhatták, hogy 11 embert olyan munkára állítani, amit 4 is meg tud csinálni, nem fog jóra vezetni. Ismerték a szerszámozási nehézségeket, az egymásra várást, mégsem biztosítottak „időkitöltő:' munkát. Jobb lett volna inkább szabadságolni azokat, akiket nem tudtak megfelelően foglalkoztatni! S. A magas rezsiköltség is letört a keresetből A' Falsák-brigád kezdetben 1.06 forintot, később 1.20-at kapott egy darab betonoszlop vasszerkezeté- ne'- elkészítéséért, (önkiszolgálás mellett!). Másutt, ahol a folyamatos munka biztosítva van, jó szerszámok vannak stb., ennél többet fizetnek a munkásoknak. Erre azt válaszolták, hogy „itt magasabb a rezsi!” Elgondolkoztató választ adott a vállalat igazgatója is. Azt, hogy a vállalatnál Anna-bál9 sóstói kirándulás, előadások a nóíanúcsok heti programjában A '/árősi nőtanács heti programjának gerincét azok az előadások képezik, amelyek ismertetik a dolgozó nőkkel a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség TV. kongresszusával kapcsolatos eseményeket: Madame Cotton elnökasszony beszámolóját és a kongresszusi felhívást a világ asszonyaihoz. Eddig ilyen előadást tartottak: július 13-án a borbányai iskolában, ahol 40 nő jelent meg, július 15-én a rendőrklubban a rendőrségi nőtanács rendezésében; július 17-én délután 7 órai kezdettel a Vajda-bokori ta- nácskirendeltségnel, július 20-án pedig a Rozsrét bokorban hasonló előadást tartanak. ★ Július 17-én a III. kér. Nőtanács a IV. sz. általános iskola napközi otthonos gyermekeinek részvételével rendez kirándulást a Sóstóra. ★ Július 25-án a Hazipari Szövetkezet nőtanácsa Anna-bált' rendez a Széchenyi u. 16. szám alatti helyisegében. SZÍVTELENEK H aldoklik az öreg Csorba. Még néhány pillanat talán, és végleg kialszik élete -gyertyája. A hajdanában daliás és szálfanövésű juhász most már semmi. Szeme akárcsak a belehelt tükör, arca pergament, és mintha csak a görcs rázná, minden testrésze remeg. Keze is hol a párna csücskét markolja, hol a levegőbe lódul, mint mikor a láthatatlan, s félelmetes ellenféllel viaskodik az ember. Nem hoz már néki javulást sem a finom galambleves, sem az utólszor asztalra parancsolt ürücomb, jön a Kaszás, jön feltartóztathatatlanul, egyre közelebb ... Kint a határban éppen most aratnak. Vontató püfög, forog a kombájn cséphadarója, de az öreg Csorbához már semmi sem ér el. Még felesége hangja sem. Pedig az most is ott szöszmötöl, körülötte, járása tétova, arca kialvatlan, szeme meg csordultig tele könnyel. Már hogyisne, mikor kerek ötven évet húzott le az öreggel. Hol jóban, hol rosszban, de inkább az utóbbival pörlekedve. Azonban akárhogy is sanyargatta mindkettőjüket a sors, mindig megértették egymást, harag- vón soha sem perlekedtek. De hogy özvegysége mit igér, azt csak a jó ég tudja! Hiszen a két Kain-fia máris szembefordult vele, még az öreg nek is megtiltották, hogy elkészíthesse a végrendeletet. Pedig az ügyvéd már kéznél volt, de vasvillára kaptak azok, mikor fülükbe ment, hogy az egész dolgot a legfiatalabb vő eszelte ki. Hiába no, megsejtették, hogy Marist, meg az emberét tartja legtöbbre az öreg, márpedig ha a lánynak megy a fél ház, akkor fuccs a közös sus- musnak: még egy félszert sem építhetnek! Maris is ott tiblábol megereszkedett szem- pillákkal az ágy mellett. Fogná az öreg kezét, de az még mindig olyan, mint a rugó: inas és folyton elpattan. A szobára lassan csend telepszik. Csak a fakult öreg falióra tikk-takkol. Da egyszerre ez is kattan egyet, majd hirtelen elhallgat. — Jesszusom, mi az? Csak fán nem? Hát máris itt van...? Azért rémült el még a vén óra ütője is? A virrasztók dermetten néznek össze. • Mert oh‘ iszonyat, az öreg Csorba tényleg valami félelmetes gurgulázásba kezd, melle akár a fújtató, ijesztően süllyed, emelkedik, nagy, boltozaté* homloka is merő verejték. Ülne, kapaszkodna felfelé, de aztán tehetetlenül, mostmár hangtalanul a párnára zuhan. — Jaj, anyám, vége ..;. Maris elsikoltja magát. Kint dobogás hallik, csizmák klappogása; x két Kain érkezett meg a mezőről. Ügy, ahogy vannak, porosán, izzadt üstökkel betodulnak a szobába. — Na, mi van már! — szúrja a szót a legidősebb Csorba. Még rá sem néz az apjára. Azt se tudja, hogy halott, csak dörmög és úgy folytatja: — Engedtek-e a ház dolgában, vagy nem? Csorbáné elsírja magát. Majd mint akit ütés ért, úgy pattan fel. — Istentelenek! -— szűri a szót a foga között. — Jaj, miért is szültelek benneteket a földre! Miért... miért? — Csak lejjebb a hanggal, anyám! — Még ti gerjedtek? Átkozottak. ., Ki innen! Az öreg Csorba félig nyitvafelejtett szeme rájuk mered. Vádoló ez a tekintet: üveges, és átható. Azok ketten csak nézik egy pillanatig, még hátrahőkölnek tőle, de aztán csak tovább szítják a perlekedést: — Márpedig miénk lesz a fél ház! Ha tetszik, ha nem! — Soha! — Akkor meg lebontjuk! Le, a földig! Mert nekünk gerenda kell, gerenda, ha törik, ha szakad! — Máriám ... Hát nektek már az apátok hajléka sem szent? Jaj, jaj , .. ! Káinok.. . istentelenek. Máris elvennétek tőlem mindent, mikor még a nevemen sincs az élvezeti jog?! Csorbáné hirtelen falfehér lesz, megtántoro- dik, aztán a halott juhász melle zuhan. Maris meg rohan, rohan, mint aki eszet vesztette; zilált, kibomló hajjal, egyenest a tanácshoz, hogy igazságot tétessen ... K. T, Ahol az idén is lesz alma GYÜMÖLCSTERMELÉSI bérsekben, de a kereskedelemben is igen gyakran hallani, hogy bizony, bizony, az idén „kihagyó” év van a téli almafáknál s ezért nem is lesz íelényi termés sem, mint tavaly, vagy az előző években. A spontán termés hívei elégedetten dörzsölik a kezüket és mondják: „íme itt van, egyszer kerék, másszor talp.” Ami a való tényeket illeti, igazán nem lehetünk elragadtatva az ilei kilátásoktól. Azonban a „spontántermés”, a „kihagyó” év nem egészen úgy van, ahogy régen, kellő szakmai ismeret hiányában elképzelték. Nem úgy van, s ezt a sok ellentétes látszattal szemben a gyakorlat is igazolja. Hogy mit bizonyít a gyakorlat ebben a minden gyümölcstermelőt igen érdeklő kérdésben, azt azok a szakemberek igazolják, akik az idén is magasan az országos rekordátlagok fölött termelnek. A NYÍRMADAI Állami Gazdaságban Cséke László főkertész egyenesen tagadja azt, hogy törvényszerűen, a fa élettani tulajdonságából adódóan lenne olyan esztendő, amikor „pihennie” kell az almafának. Nyírmadán, szinte a gazdaság megalakulása óta, nem volt olyan év, amikor 60 kilogramm alatt lett volna a termofa- egységenkénti átlagtermés a téli almából. És ez nagy dolog, mert nem 5—10 holdas területről, hanem többszázról van szó. Volt olyan év, amikor az időjárás is kedvezően alakult, hogy 130 kilogrammra emelkedett az átlaghozam termőfaegységenként. Ebben a gazdaságban tehát voltak rekordtermések, s nem volt egyetlen kihagyó év sem. Nincs az idén sem, mert a termésátlagot most 70 kilogrammra becsülik. AZ ÁLLANDÓ szinten tartott vagy fokozatosan emelkedő termések titka a jó tápanyaggazdálkodás, amihez hozzájárul a gyümölcsös helyes metszése, a megfe«1 lelő növényvédelem és talajműve-: lés — szögezi le tömör szakmai* véleményét Cséke László. A táppn> aggázdálkodásban 1 legfontosabb az alaptrágyánakJ minden körülmények között az' évenkénti biztosítása. Ehhez kell* aztán adni a kiegészítő tápanya-! got, amivel magát a terméskialakulást befolyásoljuk. Ahogy járjuk a gazdaság kertjeit, úgy igazolódnak be a fentiek. Van néhány, kisebb terület, ami az ellenforra-i dalmi zavargások idején nem! kapta meg a kellő alaptápanyagot)' s ott bizony a „kihagyás” jelei mutatkoznak. A megfelelő táp-í anyagbiztosítás eredménye a fáko»j szépen fejlődő gyümölcs. Találni! olyan kertet is a gazdaságban, | ahol az alma 30 százalékát le kel-1 lett ritkítani, mert' túlterheltek voltak a fák. A virágzáskor esi kötődéskor is uralkodó rendkívüli időjárás sem fogott ki rajtuk. S0: ezer termőíaegységen 70 kilós át•» lag nem kis dolog! EBBEN A GAZDASÁGBAN1 nem sajnálják „etetni” a fákat, mert csak úgy várhatnak termést. Két mázsa szervestrágyát, 2—31 kiló szuperfoszfátot és kálit kapnak a fák termőfaegységenként) alaptrágyának, amihez még jön. a nitrogénműtrágya, amiből 0-tcI 8 kilóig adnak attól függően, hogy milyen a fa erőnléti allapjia,, Nagyon jó módszernek tartják, hal a szuperfoszfát és l:áli alapmű- trágya felét már július elején kiü szórják, mert ezzel nagyban elő lehet segíteni a termőrügyek kép-i ződését, a tápanyagegyensuiy Ki-' alakítását. Az említett termöía— egységekre évenként kiszórt tápanyagmennyiség biztosítja a fa folyamatom, szükséges r övékedé-: sét, s hozzájárul ahhoz, hogy rend-í szeresen kiegyensúlyozott, magas termést takarítsanak be. (—ti. —s.>! heverő nagymennyiségű készárura" felvett hitel banki kamata 50 szá-t zalékkal megnöveli a rezsit. Ez®, letör a keresetekből. i Kérdezzük: Tehstnek arról ai munkások, hogy még mindig? mintegy 280 darab, egyenkint kb? 10 ezer forint értékű kalapácsost daráló van a vállalat színjeiben.? mert a megrendelő nem gondos-? kodott az elszállításról? Nem a, dolgozók tehetnek erről és nem| igazságos, hogy az FM a vállala-| tot sújtja a banki kamattal! | Vizsgálatot és | intézkedéseket kérünk! | Két brigád kis keresete okánál;? vizsgálata olyan hibákat tárt fel.í amelyek felett nem szabad sze i met hunyni! Problémák sora várj minél előbbi megoldásra a válla-v latnál! ? Halász elvtárs, a MEDOSZ köz-| ponti titkára telefonon megígérte ♦ hogy eljönnek a vállalathoz sj fentiek miatt. Jöjjön el a vállalat? központi szerve is, és teremtsék! meg közösen, — az igazgatónak! segítséget nyújtva — a jó műkö-j dés feltételeit. i Profil és folyamatos munka kell j elsősorban a vállalatnak, s emel-5 lett a belső hibák kijavítása is in-í tézkedéseket sürget. ? Már van javulás a munkával! való ellátottságban, a műszakiak! is megbeszélték a tennivalókat ♦ aminek eredményeképpen javul a} munka, a fegyelem és a keresetek? is kedvezően alakulnak. ? Javasoljuk, hogy a vezetőségi tartson soron kívül termelési meg-« beszélést a dolgozókkal és tárják* fel őszintén a helyzetet, szólítsák? fel a dolgozókat felelősségtelje-! sebb munka végzésére. Csak velük! együtt lehet sikeresen megoldani! a problémákat! ? O. A. 2 Már írtunk arról, hogy az ellen- forradalom káros következmé- nvei miatt a profiltól eltérő munkák készítését jelölték ki a vállalat számára. A kapacitáson aluli mennyiségű mezőgazdasági kisgépet, csövázas tetőszerkezeteket
