Kelet-Magyarország, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-17 / 167. szám
keletmagvarorszAg 1958. JtLIÜS 17, CSÜTÖRTÖK ómkefiLe-iiíg. A ssöretkeset barátai Mindenkit érhet szerencsét-1 való gondoskodás. És ekkor, a lenség; baj, baleset. Ezek lehetnek kisebbek, nagyobbak, nehezebben és könnyebben átvészelhetek. A súlyosabbnál, mondjuk amikor egy családban az apa és az anya egyszerre lesz beteg, vajon ki segít a családon? Ki nyit rájuk , ajtót, ki mond egy biztató szót, akkor, amikor nincs a közelben rokon, testvér? Történhet és történik ilyen az életben. De jó is ilyenkor, ha segítségünkre sietnek barátaink, az emberek, elvtársaink. Nos, erre szeretnék elmondani egy nemes példát, olyat, amely a kommunisták emberiességének, együttérzésének állít emléket Má- riapócson. Hogy miért beszélem el? Azért, mert — sajnos — van úgy, amikor a munka lázas ütemében néha elfeledkezünk barátainkról, elvtársainkról, azokról, akik betegek lettek, kiestek a sorból. Nem nyitunk rájuk ajtót, nem váltunk velük szót és nem öntünk beléjük reményt, biztatást. Sokszor elmondjuk, hogy a legfőbb érték az ember. De tegyük hozzá mostmár azt is, hogy — az ő gondjávai, bajával együtt. Igen, mert az egyes emberek gondjából tevődik össze az ország gondja. Egy család örömében tükröződhet az ország mosolygása... A Birovecz-család gondja és szerencsétlensége bút és töprengést váltott ki a máriapócsi kommunistákban is. Az évek óta súlyos betegségben szenvedő nyomorék ember családjának elesettsége diktálta együtt dobbanásra a párttagok és a pártonkívüliek szívét. A tizenegy gyermek gondjait viselő családfő, Birovecz László negyvenötös kommunista. Akkor esett ágynak, amikor legidősebb fia, István megzavarodott. S még tetézte a családi szerencsétlenséget az, hogy Biroveczné a fővárosban járva, autószerencsétlenség áldozata lett. Súlyos állapotban szállították kórházba. A tizennégy esztendős Erzsikére nehezedett a család gondja, a főzés, takarítás, a sok kicsinyről legnehezebb időben nyitottak rájuk ajtót az elvtársak. Békés András iskolaigazgató, a máriapócsi kommunisták titkára reménységet gyújtott a bajbajutott család otthonában. A kommunisák segítségét ajánlotta fel, míg felépül az anya és az apa. Igaz, Birovecz elvárs először szabadkozott, de amikor a párttitkár megmagyarázta, hogy ez kommunista kötelesség, emberiesség, beleegyezett a támogatásba. Egy emberként mozdultak meg a pócsi kommunisták. Megtudták a pártonkívüliek is, hogy egy bajbajutott családról van szó. És segítettek. A nőtanács tagjai íveket fektettek fel és sorban felkeresték az asszonyokat. És az egyik vasárnap reggel szekérre ült Tóth Mihályné és Jobbágy Istvánné. Elindultak, hogy ösz- szeszedjék a kommunisták és pártonkívüliek által felajánlott „segítséget”. Egy szekérre való élelmet gyűjtöttek össze. Megmutatták, hogy nemcsak azok a gyermekek majálisoztak ezen a napon, ahol nem történt súlyosabb baj a családban, hanem a szerencsétlenül járt Birovecz-család gyermekei is. A párttitkár személyesen adta át a pócsi állomás mellett lakó tanyán a szeretet ajándékait Biroveczéknak Az összegyűlt pénzből pedig ruhákat, cipőket vásárolnak a gyér. mekek részére. Birovecz László sokgyermekes családapba könnyezett, amikor meglepték. Ott volt a párttitkár, Fucskó Béláné, a járási nőtanács titkára, Oroszi Jánosné, a községi tanács titkára. S ezt a gondoskodást nem tudja elfeledni a betegségből felépült csontos, sovány Biroveczné sem. Ritka eset az ilyen. De az élet mutatja, hogy van, előfordulhat. S bizony jól esik a bajbajutott embertársunknak, ha segítünk. A pócsi példa, a kommunisták segíteni akarása, embertársukkal való együttérzésük, — nemes emSok jó mondható béri tulajdonságokat mutat. — A^ el a nyíregyházi Ság- máriapócsi párttagok testvérként} var* Termelőszövetsegítették elvtársukat Skezet és 3 MÉK dol‘ segítettek elvtarsukat f gozóinak egyíntműköEbbol az esetből tanú -»dóséról, barátkozásá- hat valamennyi párttag. Nemcsak* ról. Mert a Ságvári- azt szűrheti le tanulságként, hogy* beliek valóban jó baakkor segítsünk, amikor arra a * fátokra, segítőkre ta- legnagyobb szükség van, hanemJ 3 5^ mast is. A kommunista párt tag-£ Hosszú ideje patro- jának kommunista életfelfogású-* nálják a szöveokeze- nak kell lennie. Ez többek közölt ’’tét, amelynek kézzel- azt is jelenti, hogy elvtársi, lgazÍfo§hat° eredményei baráti viszony kialakitasara kel]róI volt szó> hogy törekedni valamenyi elvtársunk-*^ üvegházat épít a sző- nak. Sajnos, vannak arra is pél-2 vetkezet, a MÉK dák, hogy ehelyett alaptalan rá-f pártszervezete, a ve~ gaimak, pártonbelüli egyenetlenke-* zet?.k ,,sfglto kezet ... , „ ,, , , i nyújtottak es nyolcdes tapasztalható elvtársak ko-j kiIenc dolgozó serényzött. Ez viszont nemcsak egyes' kedett az üvegház emberekre káros. Az egész párt-! létrehozásán a ter- szervezetre vet rossz fényt. Elv-Í melőszövetkezetiekkel társainkat necsak akkor segítsük,* együtt. Csáki, Győri amikor a legnagyobb bajban var.-« és Mezei elvtársak nak, hanem előbb is, mindig. Ha' rendszeresen megbe- a kommunista gondolkodásában szélik a Ságvári ve- csakis a párt és a szocializmus zetőivel a problémá- építésnek érdekei és céljai ural- kát, . azt hogy mikor kodnak, ha elfogulatlan és ön- és miben kérnek se- zetlen, akkor lesz képes igazi gítséget. Az esetek kommunista cselekedetekre. Az azt mutatják, hogy jó ilyen elvtárs lesz hűséges, érez barátokra találtak a forró szeretetet elvtársai iránt, és* szövetkezetiek a MÉK segíti a bajbajutottat. A kommu-1 dolgozóiban. Nem volt nista vezető csak akkor cselekszik' még arra példa, hogy helyesen, ha beleéli magát másik« ne siettek volna se- elvtársa, barátja, embertársa gond-j gítségére a téesznek, jába, bajába. Ez sincs mindig így» ha valami előadódott, a vélemények megalkotásánál, aj Ez nemcsak az üvegbajok mérlegelésénél. A kommunistákra jellem-' zővé kell tenni azt, hogy mások problémáit az illető szemszögéből vizsgálják és gondosan járjanak el kis ügyeknek látszó nagy ügyekben, embereket, családokat érintő problémákban is. A kommunista az emberiesség legnagyobb és legnemesebb erényeit egyesítse magában. Szeresse barátait, támogassa problémáinak megoldásában. és mindig olyat tegyen, amely előre viszi a szocializmus, s benne az ember boldogulásának ügyét. Mindez a szocialista humanitás, az emberiesség dolga. Farkas Kálmán. ház építésében volt igy, hanem altkor is, amikor a kertészet számára a MÉK-dol- gozói szerezték be a virágcserepeket, mikor a szövetkezet részére megérkeztek a sertések, és nem volt jármű. A MÉK hazaszállította a szövetkezetnek a 30 darab hússertést. Az igaz barát problémájának tekinti bajtársa gondját. Ez csendült ki a legutóbb tartott osztályvezetői értekezleten is, ahol a MÉK vezetői úgy határoztak, hogy a Ságvári TSZ vezetőivel egy napos tapasztalatcsere-tanácskozást tartanak. Itt különösen az öntözéses zöldségtermelés problémáit, a kertészet bővítésének lehetőségeit beszélik meg. Ennek sikere nemcsak a két szerv közötti barátság gyümölcseit érleli meg, de haszonnal is jár, mert tovább javul majd a város zöldségellátása. A MÉK vezetői és a pártszervezet úgy döntöttek, hogy mindenben alapos szaksegítséget adnak a Ságvári TSZ-nek. Mit jelent ez? Azt, hogy ha történetesen a terményátadásra készülnek, vagy a zöldség termelésben, a könyvelésben stb. adódnak elő problémák, akkor a MÉK illetékes osztályai nyújtanak segítő kezet a szövetkezetieknek. — Most a kommunisták javaslatára a MÉK foto-szakköre fényképeket készít a Ságvári életéről, az emberekről, bemutatják az állatállomány növekedését, és azt népszerűsítik az egyénileg dolgozó parasztok előtt. A közös faliújság pedig, mely a MÉK és a Ságvári TSZ életével foglalkozik majd, a barátság szálainak erősödését szolgálja. Itt megtalálható lesz azoknak a dolgozóknak a fényképe, akik a legtöbb és legjobb segít-’ séget adták és adják a szövetkezetnek. — Mindkét helyen lesz közös faliújság, amely a MÉK és a Ságvári TSZ között meglevő barátság és kölcsönös . segítség ápolására, fejlesztésére hivatott. (F. K.) Jelentős főldgázlelőhelyekre bukkantak Nyugat-Szlorákiában Szlovákia nyugati részében már évek óta kutatnak földgáz- lelőhelyek után. Néhány nappal ezelőtt a michalovcei kutatóüzem ■ dolgozói Secovce mellett jelentős földgázlelőhelyre bukkantak. A Szalai Elemér vezette kollektíva kétéves fáradságos munkáját si-. kér koronázta, mert a szakemberek véleménye szerint az újpnnan feltárt földgázlelőhely igen nagy értéket jelent Szlovákia ipari továbbfejlődése szempontjából. AHÁNY KÉVE, ANNYI CSŐK... — Igaz-e, hogy annyi csókot kapsz, ahány kévét bekötsz? — kérdezte nagykomolyan Pallagi hajós a pironkodó Farkas Miklóstól. Miklós azt sem tudta hirtelen, melyik lábára álljon. A bekötött kévéket kezdte vizsgálgatni, de. hát azok rerAben voltak. A kévékről Ilonkára siklott a tekintete, a magas, vékony, naptól, széltől lebarnult lányra, aki távolabb hajladozott, a marokszedéssel lévén elfoglalva. Miklós nézése vallomás volt, igen, szereti ezt a lányt; este a nevével alszik el, reggel édes mosolyának emlékével ébred. Dehát mit tartozik ez Pallagira? Hirtelen elkapta tekintetét a lányról. A tarlóra fektetett egyforma nagyságú markokra nézett, mintha az egymáshoz simuló érett kalászoktól kérne tanácsot: mit tudjon felelni barátjának? — Szólj már! — biztatta Bandi -is, az első kaszás, aki olyan széles, tömött rendeket vágott, hogy utána volt mit dolgozni a marokszedőjének, meg a kévekötőnek. Miklós nem szólt. Hogy is szólt volna éppen erről a témáról, legbelsőbb titkáról? Meg az án, mintha Ilonka csak sejtette volna, hogy miben sántikálnak ezek a fiúk, jelentőségteljesen Miklósra pillantott. Ebből a pillantásbél Miklós megértette; hallgatnia kell, ha nem akar duzzo- gást. Mert tud ám duzzogni ez az édes Ilonka! A múltkor is olyan lett, mint a jégcsap, amikor Miklós egyre-másra kérte fel a többi lányokat a táncban. Pedig hát az csak puszta illendőségből történt. Hiszen pajtásairól, volt iskolatársairól, a kisz- istákról volt szó, akikhez ők ketten is tartoznak. Persze Ilonka más azért, mint a többi lány. Őérte bekötné akár az egész kislétai határ termését, ha kellene, azokért a csókokért... Az arató fiúk és lányok belátták, hogy nem tudnak mire menni Miklóssal ebben a pillanatnyi szünetben, amíg megfenódtek a kaszapengék, helyreigazítódtak a csapók. Aztán ismét suhogni kezdtek a kaszák és felcsendült az ifjú aratók kedves dala: „Esteledik a faluban, haza kéne menni, Attól félek, a legények meg akarnak verni...’’ Szépen, rezgős hangon szárnyalt először Laza Miklós hangja egyedül, aztán a többiétől kísérve! A dalt felkapta és messze sodorta a könnyű nyári szellő. Aztán Pallagi Mari kezdte el- „Akácos út, ha végig megyek rajtad én ...” A többiek Bélára néztek, mintha ezt a dalt neki címezték volna. És mosolyogtak Szállt a nóta, suhogtak a kaszák, ropogott az érett búzaszár, szaporodtak a bekötött kévék. A fiatal, izmos testek ritmikusan hajladoztak a tarló felett. Az életet adó kenyér betakaritásána c nagy pillanatai voltak ezek. Farkas Miklós szótlanul csavarta a kötelet, homlokáról gyakran törölte le a csípős izzadtságot. Néha úgy adódott, hogy egészen közel került Ilonkához, aki szaporán szedte a markot jó rendeket fektető kaszása után. Nem sokat néztek egymásra Miklóssal, de a munkájuk összhangja mutatta, mennyire ügyelnek egymásra. Ha Miklós egy gondolatnyi időt késett a kötél csavarásával, Ilonka előre ölébe szedte a fogást és egyenesen a Miklós leterített kötelébe helyezte azt. Ilyenkor egyszerre hajollak le és közel egymáshoz, még egymás forró leheletét is érezték. Ha egymásra pillantottak, ha egymáshoz ért a karjuk, az még a tűző napnál is nagyobb forrós:l- got jelentett, s Miklós közel volt az elkábuláshoz. Ilonka nagyol ugrott ilyenkor, mint a szöcskék és incselkedve mutatott a fekvő rendre: — Nincs idő az elmaradásra. A kaszás nyomában kell haladni. .. Az kellene még elmaredni: lenne is ugratás! Pedig Miklós nem bánta volna, ha tovább igazgatta volna Ilonka azokat a markokat. Talán, ha a derekát átfogta volna egy-egy pillanatra szabad karjával, az se lett volna éppen baj. Eszébe villantak azok a táncok. Jó is lenne az aratás után egy bál, dehát a Rákóczi Tsz elnöke gondolkodik még; ám ha gyorsan végeznek a fontos munkákkal, ó is másképpen fog vélekedni. Dehát messzi van még ez... Milyen jó, hogy egy csapatban dolgoznak: Ilonka, meg ó. Legalább láthatja, szót válthatnak néha.. Hirtelen Lánczi Bandi szava lepte meg: — Mondjad mán, te Miklós, igaz-e, amit beszélgetnek... ? Miklós felegyenesedett. Ilonka előtte hajlott a rend fölé és alulról fölfelé mosolygott Miklósra, biztatón. Miklós nyelt egyet és nagy elszántsággal rávágta: — Na, és ha igaz lenne? Bandi a szomszéd kaszás volt és neki is fúrta az oldalát az „ahány kéve, annyi csók.’’ története, amit állítólag Miklós és Ilonka kötöttek ki egymás közt. Mivel Miklós pökhendiskedett vele, elhatározta, hogy megugratja egy kicsit. — Csak azért mondom — igy szólt Lánczi —, mert az én kaszám most nagyon belejött a dologba! Ha szélesebb rendet talál vágni, kevesebb csókra lesz kilátásod. No, hát csak igyekezzetek! Bandi tényleg „beleeresztette’' a kaszáját. A keskenyedő tábla szélén emiatt a ig jutott a szomszédjának félméter szélességű rend. Ezen a sávon haladtak Miklósék, s bizony csak imitt- amott lett egy-egy kéve. Miklis ielfortyant. Saját kaszásához, Pallagi Lajoshoz szaladt: — Szólj, kérlek Bandinak: hagyjon nekünk is becsületes rendnek valót! Pallagi tudta hogy heccről van szó, maga is részese volt annak. — Halljátok csak, ml a kívánsága Miklósnak — fordult szembe Pallagi a csapattal. — Szóval mégis csak van valami abban az „ahány kivé, annyi csók" mozgalomban — adta fel a szót az első kaszás jó hangosan. A csapat tagjai komolyságot erőltetve közelebb húzódtak Pallagi Lajoshoz és Farkas Miklóshoz, csak Ilonka maradt a posztján. Felmarkolta az utolsó öl ■ búzát is és azzal lépett közel Miklóshoz, aki Tlonka közeledtére gyorsan Xeterítette a tarlóra az idegességében túlcsavart kötelet. Az még tekergőzött egyet- kettőt, s Ilonka ráfektette a kiadós markot. — Na, ezzel is több van egy kévével. A lányok, látva Tlonka komolyságát és Miklós megszeppenését, mosolyogva szólították munkára a kaszásokat: — Gyerünk! Nem látjiok, hogy csak a kévék száma fontos nekik? — Na, azért a nagysága se kutya! Akárcsak egy jó kiadós puszi... Nagy nevetés és újra indult a munka. A kévék gyorsan szaporodtak a táblán. Aratás végén Miklósnak ugyancsak kell számolgatnia: öt és fél nap alatt negyvenháromezer ölet aratott le a kilenctagú munkacsapat.. Hány kereszt és hány kéve lett azon és hány kévét kötött be abból Miklós Ilonkával? Lehet, hogy egy-két kévét elvétenek. h% együtt számolgatják. Lehet, hog / nem 3219 kéve, hanem 3215, vagy 3239 kéve esik rájuk. Az már nem Igen szoroz és nem oszt. Mert ugyebár ennyi csókot megszámolni még a számtantudósok se igen tudnának ... NAGY TIBOR 2
