Kelet-Magyarország, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-02 / 154. szám
Kaszavásár XV. ÉVFOLYAM, 154. SZÁM Ara 50 fillér 1S58. JÜLIUS 2, SZERDA □^□□□□□□□□□□□aaaaDannnnrnnnnmnrinnnnnnnnnnp k ^ ^ ^ § Néhány szó a boldogságról § ✓'jF^oldogság! Van-e ember, aki nem kutatta ennek a ( /"» szónak az értelmét? Van földi halandó, aki ne vá- gyott volna megízlelni? Aligha! És hányán érték el? Egyszerű emberek milliói dolgoztak, izzadtak érte, de kevés volt hozzá egy egész élet fáradságos munkája, pedig a boldogság nem jelentett többet számukra, mint: kenyeres-szalonnás megélhetés, békés, nyugodt munka. Ma már abban a helyzetben vagyunk, hogy ha nem is állandó életérzésünk a boldogság, de gyakran be-beköszönt otthonunkba, munkahelyünkre. Ha nem is vagyunk mindig boldogok, de szorgalmas munkával mindig boldogulunk, előbbre jutunk egyéni és országos dolgainkban, biztosan tudjuk, hogy holnap még előbbre haladunk. És ez ha nem is teljes boldogság, de több, mint egyszerű boldogulás. Olyan élet, amiben mindennapos az öröm, a mosoly, a nyugodtság, a bizakodás, a reménykedés. De vajon elmondhatják-e ezt mindenütt a világon? Vessünk csak egy pillantást Amerikára, arra az Amerikára, amelyről 1956. október előtt és októberben annyi szépet és jót mondtak a nyugati életforma hívei. Tegyük nyíltan fel a kérdést: Boldogok-e az amerikaiak? Aligha lehetne merészebbet és nehezebbet kérdezni az amerikai statisztikától. A számok, a statisztikai adatok ködfelhőjébe borítják a feleletet, — félnek kimondani a nem-et! Lehetne szavazást is tartani, mondjuk úgy, hogy a boldog ember fehér, a boldogtalan fekete golyót dobna az urnába, vagy talán még úgyis többet lehetne tudni a statisztikai adatoknál, ha egyszer a boldog emberek fehér, a boldogtalanok fekete kalapot öltenének. Lehetne ilyet csinálni, de bizony mégsem csinálják, mert ez „előnytelen” volna az amerikai propagandára. A szavazás megtörténik, mégis megtörténik! Igaz, nem golyókkal, nem is kalapokkal, hanem gömböcskékkel, de ez nem változtat a lényegen, az eredmény annál ékesszólóbb. Ez az új találmány, afféle amerikai „csoda”, technikai vívmány, a nyugati életforma terméke. Néhány évvel ezelőtt jelent meg először az amerikai piacon. A pirulát gyártó cég „gyors megnyugvásról“, a félelem, az izgalom, az elkeseredés és a nyugtalanság gyors megszűnéséről garantált. A „boldogság", vagy ahogy még nevezik, „a lelki megnyugvás” piruláinak sikere döbbenetes, meghaladta a gyógyszergyár legvéf- mesebb elképzeléseit is. Például 1956-ban — tehát éppen abban az időben, amikor az amerikai életforma nagyszerűségéről a legtöbbet beszéltek nálunk — tíz hónap alatt 100 millió dollár értékű pirula fogyott el. „A pirulák kereslete kolosszális. Mindenki meg akar nyugodni” — írja például a „Life“. A „Woomans day” című folyóirat pedig feltette a kérdést: „Mitől szeretnének megszabadulni az amerikaiak, hogy évente 100 millió dollár értékű «boldogság-pirulát» fogyasztanak?” A folyóirat így adja meg a választ és helyesen: „A valóságtól akarnak megszabadulni... ” Tehát a pirulás szavazás eredménye máris világos és egyértelmű: Az amerikaiak boldogtalanok! Egy szovjet újságíró megkérdezett egy amerikai gyárost: kik fogyasztanak ilyen pirulákat? Azt a feleletet kapta, hogy azok is fogyasztanak ilyen pirulákat, akiket anyagi nehézségek, betegségek, házassággal és temetéssel kapcsolatos családi bajok, vélerr.énykülönbság-okozta kellemetlenségek gyötörnek. Miféle anyagi nehézségek? Hát a nagyon dicsért amerikai életformában „anyagi nehézségekkel” küzdő emberek is élnek? Bizony, bizony, a gyáros szerint gyötrődnek. És miféle nézeteltérésről lehet ott szó? Nem nehéz kitalálni. Az egyszerű jenki véleménye szerint például el kell fogadni a szovjet javaslatokat, Washingtongban viszont másképpen vélekednek stb. És ebből a véleménykülönbségből bizony adódnak „kellemetlenségek”! Ezek után tegyük fel a kérdést, miben rejlik a „boldogság-pirulák” eszméje? Közismert tény, hogy a lét határozza meg a tudatot. Számít is ez! — mondják a csodapirulák készítői. — Minek megváltoztatni a létet? Együnk pirulákat, azok majd elkábítják a szellemet. Nem könnyebb dolog ez, mint a léten változtatni? És nem kényelmesebb? És nem ko- losszálisabb eszme? Nem igazi amerikai ötlet-e? De igen! Hát csak csinálják, ki tudja meddig csinálhatják. De vajon hatásosak-e ezek a pirulák? Vajon fogyasztás után mindig a boldogság életérzése uralkodik el az egyszerű □ jenkin? A „Life” című folyóirat elmondja, hogy a „boldogít ság-pirulákkal” etetett tyúkok kiegyensúlyozottak lettek és □ „nyugodtan elviselték, hogy szűkek a ketrecek“. Az emberek□ kel nyilván rosszabb a helyzet. Nem is szólva arról, hogy '— [=-] amint kiderült — a pirulák fogyasztása kellemetlen utókö□ vetkezményekkel jár és nem pótolja sem a boldogságot, sem [3 a pénzt, sem a lelki nyugalmat. „A boldogságot nem lehet 0 pirulákban bevenni!” — jegyzi meg a már említett „Woo- H mans day” című folyóirat. Ez bizony így van: ha már ki aka□ runk gyógyulni a boldogtalanságból, mégis csak a léttel kell q kezdeni a dolgot, mert pirula ide, pirula oda, ami biztos az 0 biztos. H Hatvannyolc vagon gyapjút nyírtak j a nyírségi juhászok * Az idei csapadékos időjárás kedvezett a Nyírség egyébként silány legelőinek. Dús fű termett még ott is, ahol ezelőtt csak a perje, crsóka, és a szamárszúró borította a vándorhomok felszínét. — A nyírségi juhászok alaposan kihasználták ezt a jó fütermést. — Mintegy 170.000 juhot legeltettek rajta. Ez a különösen jónak tekinthető fűtermés meglátszott a birkák bundáján. Sűrűbbek, vastagabbak lettek a gyapjúszálak mint az elmúlt évek során, — A nyírségi juhászok szinte rekord- gyapjútermést értek el az idei tavasszal. Az Cpályi Tangazdaságban például egyetlen kosról 17 kilogramm gyapjút nyírtak le, s ezzel új orságos csúcsot értek el a fésűs merinói fajták csoportjában. Igen szép, hat kilón felüli gyapjúterméssel dicsekedhetnek a termelőszövetkezetek kitüntetett juhászai is. A nyírségi juhászok összesen 68 vagon gyapjút nyírtak. Folyik a kaszavásár a kisvárdai 39-es Népboltban. Bara István Pátroha, Lencsés-tanyai parasztember kiválasztja a sok közül a neki megfelelő, legjobb méretű és legjobb csengésű kaszát, amivel aztán jól lehet vágni a rehdet. (Hammel József felvétele.) Senkinek sem leket k&somhos 90.000 hold szabolcsi burgonya sorsai R lehetőség szerint minden gépet a védekezéshez! Az állam sokat segít. Megyénk például 60 „Rapitox” gépet kap, amelyből 20 máris megérkezett. A tanácsoknak viszont intézkedniük kell: a lehetőség szerint mindenfajta permetező és porozó gépet a védekezéshez kell állítani! A tanácsok mellett nagy szerepük van itt a KlSZ-szervezetek- nek. Nagyon sok fiatal hazament falujába a közép- és főiskolákból. A KISZ-szervezetek alakítsanak védekezési brigádokat ezeknek a fiataloknak a bevonásával. Az fmsz-ek ismertessék és szervezzék meg tagságukkal a közös védekezést. A szövetkezeti agro- nómusok is sokat tehetnek — természetesen néhány napra ne adjanak nekik más, feladatot. R vasárnapi „nagy kirándulások“ Az asszonyok ■— elsősorban az ajakiak — már szép példát mutattak a védekezésben. Arra kéri a megyei tanács vb. a notanácso- kat, mindenütt dolgozzanak hasonló lelkesedéssel, mert a szabolcsi burgonya sorsa nemcsak a dolgozó parasztasszonyok ügye, hanem országos ügy is immár. — Sokat járják a,határt — rendezzenek úgynevezett vasárnapi „nagy kirándulásokat” — ahol a falu lakossága közösen vegyen részt a védekezésben. A felelősség elsősorban a tanácsoké. Minden községbe felelőst neveztek ki, akik irányítják, ellenőrzik a nagy csata folyását, Az időjárás befolyásolt bennünket. Ezért a kapások hiányt szen-j védték. De a megyei tanács vb. utasítást adott ki: egyetlen termelőszövetkezet se legyen, ahol nem kapálják meg háromszor a kukoricát! Egyik cél ezzel, hogy magasabb) legyen a termés, de az sem mindegy, milyen földbe kerül az őszj kalászos. Mindenre számítani kell tehát. És mivel úgy látszik,! a rozs és a búza egyszerre érik be, a főerőt az aratásra kell össz-i pontosítani. Ezért a kapások művelésére lehetőleg minden! családtagot vonjanak be a tsz-ekt Nagyon keli a másodvetés Az időjárás kedvező, a hőnap közepéig minél több silókukoricát kell vetni. Csak így biztosíthatjuk az állatok téli takarmányát, a szabolcsi termelőszövetkezeti törzstenyészetek kialakítását, a kétezerliteres tejhozamot. De a csillagfürt vetése is nagyon fontos a homoki területek javítása céljából, j A megye néhány termelőszövetkezete nem szerződte le árugabonáját, inkább kiosztja tagjainak. És nem egy helyen 7—10 kilót is adnak egy-egy munkaegységre! —■ Nem helyes ez, mert a népgazdaság nem kapja meg a tervezett terménymennyiséget. Ugyanakkor a termelőszövetkezetek egyrészt — és főképpen ezek — nem bír hitelfedezettel, tehát nem oszthat pénzt tagjainak. A végrehajtó bizottság e tekintetben is úgy határozott: a tanácsok egy héten be-j lül vizsgálják felül az értékesítés' helyzetét. K. J. Világ proletárjai^egyesüljetek 1 R Szovjetunió, Olaszország, az NDK és Csehszlovákia a legnagyobb megrendelők És természetesen élénk figyelemmel kísérik, hogyan védekezünk az amerikai burgonyabogát ellen. Burgonyánk hírneve, nemzetközi kötelezettségeink teljesítése függ a közeli napok munkájától. Emellett természetesen nem lehet közömbös számunkra a belföldi árak alakulása sem. a termes jodd, mint az etniuu évben, vagy tavalyelőtt' volt. A: utóbbi hetek esőzései is jót tettek. Naponta 70—103 vagon megj exportra és csökkennek az árak £ hazai piacokon is. így például £ hét végére két forintért, aztár pedig állandóan csökkenő áror vásárolhatunk újburgonyát. i di«megrendelésekre való szállítá- , sok zöme. Örömmel hallottuk, hogy a szabolcsi szövetkezetek és az egyénileg dolgozó parasztok gondja ma már nem az, ami a harmincas évek nagy problémája volt: hogyan helyezzék cl a belföldi és a világpiacon a megtermelt bur- , ' genyát. Elhelyezési lehetőség ugyanis ■ iócskán akad. Néhány napja látott napvilágot a Minisztertanács ismeretes határozata, amely a burgonyabogár elleni védekezés fokozására hívta fel a figyelmet és szervezett intézkedést követelt. Ha va'.ahcl, úgy megyénkben is igen nagy szükség van a határozat ismertetésére, betartására. Szabolcs- Szatmárban ugyanis jelenleg 90 ezer katasztrális holdon terem burgonya. Tőlünk megy a külfól-
