Kelet-Magyarország, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-04 / 156. szám
2 KEMTTMAGTARORSZAO 1058. JÜUUS 4, PÉNTEK 1. Pártunk politikája, mely a tudományos szocializmus talaján áll, az életre alapozott. Ez azt jelenti, hogy a pártmunka gyakorlatában, az irányítás módszereiben és stílusában állandó kapcsolatot tartunk az élettel, az eseményekkel. Vizsgáljuk a társadalom jelenségeit és azok összességéből elemezve szaojuk meg — a párt határozatai alapján — a közeli és távoli feladatokat. Pártszervezeteink vezetői, a kommunisták szinte a nap minden órájában kapcsoiatoan vannak az emberekkel. Érintkeznek velük, kicserélik tapasztalataikat, véleményüket. Ez a szellemi kapcsolat olyan erőforrása a marxista—leninista pártnak, a kommunistáknak, amelyből mindenkor erőt lehet és kell meríteni a partmunkához. Pártunk kiegyensúlyozott, egyenes irányvonala, vezetése módot és lehetőséget adott és ad párt alapszervezeteink vezetőinek, valamennyi kommunistának ahhoz, hogy r.e sematikusan, sablonosán rányitsák a munkát. Az életre alapozva, a körű'ményeket íigye- lembevéve, a jelenségek, a hibák és az eredmények okait elemezve határozzák meg a tennivalókat. A vezetés csak épben az esetben lehet színvonalas, Tudományos. Nos, az utóbbi másfél esztendőben komoly sikereket értek el ezen a téren megyénk pártszervezeteinél. Javult a vezetőségi ülések, a taggyűlések, a különböző tanácskozások színvonala. Persze ez korántsem általános. Nem lehet azt mondani, hogy minden pártszervezetünk sikeresen harcol a sablonosság ellen. Minden esetre, az eredmények, amelyek a sablonosság elleni harcban születtek, mutatnak valamit. — Azt, hogy sikeres harcot folytattak és folytatnak a kommunisták a revizio- rnzmus különböző megnyilvánulásai ellen, erősödött a pártszervezetek szervezeti, ideológiai, és cselekvési egysége és több idő jut arra, hogy tudományosabban foglalkozzanak a pártélet és a társadalmi élet jelenségeivel. Ma már a szektásság is csak itt-ott üti fel a fejét. Ez jó, helyes és azt mutatja, hogy egyenes vonalon, a marxi—lenini ideológia talaján végzik munkájukat a pártszervezetek. Ka általánossá kívánjuk tenni a helyes mukastilust — már pedig azt akarjuk — akkor pártmunkánk gyakorlatában szakítani kell a sablonossággal. Akár tetszik, akár nem, szükséges megtennünk, mert a sabloncsság melegágya a szubjektivizmusnak, a szektásságnak. 2. A sablonosság ellentétes a marxizmus—leninizmus szellemével. A sablonokra nincs szüksége a proletariátusnak. Csak ártanak az ügynek, béklyói az előrehaladásnak. Vizsgáljuk meg a sablonok rossz, káros oldaiait. Itt van íoél- dául a végnéiküli, üres fecsegés, és a tartalmatlan szószátyárkodás. Vannak ilyen jelenségek? Igen. Megtalálhatók a párt- és az állami munkában, a tömeg- szervezeteknéi az emberekkel való érintkezés fői-májában, a sokcélú tanácskozásokon. Vannak, akik terjengősen, úgymond „nagyvonalúan” szeretnek beszélni. És mondják a magukét a végkimerülésig. Csak legyen, ak' hallgassa. Mon- tíókájukban semmi kézzelfogható nincs, hisz’ ilyen szavakat használnak: „Meg kell szervezni a munkát.” Vagy „keményen keil harcolni az ellenség ellen.” „Emelni kell a munka termelékenységét.'” „Meg kell javítani a pártmunkát a tömegek között.” Ezeknek a beszédeknek nincs alapjuk, a felszínen mozognak és tulajdonosaik értekezletről-ér:e- kezletre egyet hajtanak, mint a pereces. Mondanivalójukból csavarni lehet az üres szavakat, mint a ruhából a vizet. Az emberek már iól ismerik az ilyen „nagyot”, de lényegében semmit, mondókat és előre tudják, miről fognak beszélni. Ünják az ilyen előadó, vagy felszólaló szócséplését, mert lényegeset nem mond, csak általában beszél. Arról egy szót sem szól, hogyan is kellene hát megjavítani a munkát stb. Az ilyen párttagok, vagy pártonkívüliek azt hiszik, eleget tettek kötelességüknek, de arra nem gondolnak, hogy ártottak beA SABLONOSSÁG VESZÉLYÉRŐL szédükkel, mert egy makulányit sem segítették a problémák megoldását. Az .ilyen fecsegök, szószátyárok rendszeresen komoly, szigorú képet vágnák mondanivalójukhoz, hogy félelmetessé tegyék azt. Tűrhetetlen az ilyen, és nem szabad megengedni. 3. Ha beszédeinkben, taggyűlésen és a különböző tanácskozásokon elmondott beszámolóinkban ugyanazokat a kifejezéseket, meghatározásokat használjuk egy-egy dologgal kapcsolatban, unalmassá válik a beszéd. Nyelvünk elszürkül, nem hallgat meg bennünket senki. Mao Ce-tung a következőket tanítja: „Mi ..; forradalmárok vagyunk, mi a néptömegekért dolgozunk; s nem birkózhatunk meg munkánkkal, ha nem fogjuk a néptől megtanulni a nyelvet.” És ez teljes mértékben így van. Az emberekkel való érintkezés nagyon fontos eszköze a nép nyelve, szólás-mondásainak, példabeszédeinek ismerete. Közelebb kerülhetünk általa a dolgozó szántó-vető emberhez, a gyári munkáshoz, a néphez. Párt- szervezeteink vezetői, a kommunisták csak úgy válnak igazán a nép hűséges szolgáivá, a marxizmus—leninizmus lelkes tolmácsolóivá, ha ápolják a nyelvet és a vezetőségi üléseken, taggyűléseken stb. elhangzott beszédek, felszólalások is érthetően, a nép nyelvén hangzanak el. Sajnos, ezen a téren sok hiba van még. Hiszen a beszámolók többsége élettelen, száraz, nincs bennük találó, eleven, erőteljes kifejezés, hiányoznak a hasonlatok. Pedig a magyar ny elv bővelkedik ezekben. Számtalan példa szolgálhatna illusztrálásul — ha a hely engedné — ennek bizonyítására. Vannak, akik talán azt gondolják, hogy ezek hiánya csak szépséghiba beszédeikben. Nem igaz, mert a gondosságot, az alapos munkát mutatják és azt, hogy nem „hübelebalázs” módjára foglalkoznak a falu problémáival az illetékesek. Jelenleg — a kenyércsata mellett — a párt falusi munkájáról szóló határozat aprópénzre váltása foglalkoztatja a falu kommunistáit. Van, ahol jól, van ahol sablonosán, csak úgy, tessék-lássék módra, felszínesen vitatták meg e határozat végrehajtását. Mondanak nagy szavakat, hogy „tenni kell”, „harcolni kell”, „meg kell nyerni a tömegeket”. Ezek ugy ancsak várhatják a sült galambot, nem fog az a szájukba repülni. Pailmunkát tudatosan, céllal végzünk, tehát tudományosan kell foglalkoznunk veie. Csak így várhatunk eredményt A tudományos párttnunka végzése azt jelenti, hogy megvizsgáljuk a társadalmi élet jelenségeit, kutatjuk az eredmények, a hibák okait és az adott helyzetnek és körülményeknek megfelelően határozzuk meg minden kommunista számára a párt határozata és a jelenségek ellemzése alapján a feladatokat. Tehát nem általában, nem sablonosán, hanem konkrétan, az életre alapozva, — Ha nem így tesszük, akkor a sablonosság útján eljutunk a szubjektivizmusig, a szektásságig. Ez pedig karos. Tehát nem mindegy', hogyan, milyen módon dolgozunk, hogyan, minek az alapjan érintkezünk az emberekkel. Mit mond Mao Ce-tung? Azt, hogy propagandista minden káderünk, akiknek beszélgetniük keii az emberekkel. „Ha az ember vaia- kivel beszélget — tanítja — ezzel már propaganda-munkát végez; márpedig mindenkinek, hacsak nem néma, mindig akad valami mondanivalója a másik számára. Elvtársainknak ezért kell okvetlenül tanulniok a nyelvet.” Tehát nem mindegy az, hogy miről beszélünk, de az sem, hogyan. És ez nagyon megszívlelendő a beszámolók készítésénél. 4. Vannak elvtársak, akik beszédeiket, a beszámolókat a tárgyaknak és jelensé„(Vagyak aLy.au Lzyíny mini te" P oór János a harmonikázó nevelő előtt táncolt. Vigyázott, nzhogy Ilonka lábára lépjen. Gyengéden fogta táncosa derekát. Mikor abbahagyta a titkár a harmónikázást, a fiúk ismét az aratásra terelték a szót. A tanító is ott volt az egyik csoportban. Kíváncsi volt: hány kaszás jelentkezik.. Tudta, hogy marokszedők, kévekötők lesznek bőven. Kaszások nélkül azonban semmit sem érnek. Nem is húzta sokáig az időt. Megkérdezte: kikre lehet számítani a kaszálásban? Jancsi mellett ott volt táncosa is. Arra gondolt, ha nem ö jelentkezik elsőnek, még szemére veti majd Ilonka. Szólt, hogy ö elmegy kaszásnak. S mikor ezt kimondta, kíváncsian nézett a kislányra: vajon tetszik-e a jelentkezése? Ilonka azzal válaszolt, hogy ő meg felszedi v*ána, a markot. Ezután ismét táncraperdültek. A beszélgetést nem hallotta minden fiatal. Többen tánc közben tudták meg, hogy az a kis csoport, ahol a titkár állt, miről beszélt, llosvai Tibor is így szerzett tudomást a dologról, ő sem akart szégyent vallani, ö is ott lesz. Tartja olyan legények magát, mint Poor meg a többiek, akik kaszások lesznek. Azt is tudja, nem olyan aratás lesz özvegy Vasas Balázsné idős asszony földjén. mint amikor szüleivel ara'ott. Lehet majd szórakozni is, mert a titkár bizonyára magával viszi a harmonikát is. Nótaszóval aratnak má d. Eszébe jutott az a nő4a, hogy ..Vagyok olyan legény mint te, vágok olyan rendet, mint te." Aratáskor illő ezt dalolni. Olyankor, mikor a legények coum^st követve vágják a rendet, és a lányok szedőik, kévékbe kötözik a termést. Ilyenkor X látszik meg, ki milyen széles rendet vág, X ki milyen legény. M ikor Tóth János és Kaszás Pá megtudták, hogy kik lesznek a kaszások, elhatározták, ők is ott lesznek velük. Újra felcsendült a harmónikaszó. Táncoltak. Forgony Hova, Szilágyi Mária, Juhász Vera és c többi kiszista lány mind ügyeskezű. Értenek a kévekötéshez. Ha a legnéyek ott lesznek, ők sem maradnak távol. A KISZ-titkár és néhány fiatal a napokban ismét összeült. Azt vették számba: kik szorulnak aratáskor segítségre a faluban. Még ezen a héten taggyűlésen ismertetik: mikor és hol kezdik az aratást. Közben érdeklődnek azoktól, akiknek segítenek: mikor érik kasza alá termé tűk. S ha megérett, kaszát fognak segítenek. Ott lesz Farkas László is. S ha jól haladnak, felcsendül a tarlón is a har. mónikaszó, felzendülnek a fiatalok kedvelt dalai. Messze viszi majd a nyárt szellő a „vagyok olyan legény, mint te" dallamát. S zaporán vágják majd a rendet, kötözik a kévéket, formálják a kereszteket. Megmutatják a nyírtéti fiatalok: mr.csak futballozni, táncolni tudnak, hanem aratni is. Segíteni az özvegyeknek, idős e nbereknek. Magasztos érzés, nagyszerű tett, ha a fiatalok segítenek, ahol szükséges. Gyarapszik becsületük, idejében, biztos helyié kerül a gabona és munkálkodva, közösen szórakoznak is. Ugratják majd egymást: hogy „Te kisebb rendet vágsz gyengén kötöd a kévét, nem jól rakoá keresztbe a terményt”. S ha pihenni ül nek le a húst adó fák alatt, nótájuktól lesz hangos a n’lirtéti hc'ár hnrmónikaszó csendül fel a búzatáblák között. N. T geknek csupán külső ismérvei alapján, egy halom, egymással semmilyen belső összefüggésben nem lévő fogalomból szerkesztik meg. Ezekre mondja Mao Ce- tung, hogy az anyagot gépiesen beskatulyázzák a régi kínai patika mintájára) Ezek a fogalmak nincsenek egymással összefüggésben, s így az emberek nem törik rajta a fejüket. Az ilyen munkastílus felületes, mert nem hatol a dolgok mélyére, nem elemzi a problémákat. Az ilyen munkának pedig semmi haszna. — Az ilyen előadók gondoljanak arra, hogy beszédüknek hatnia kell az emberekre,' gondolataikra, telteikre. De hogyan hasson az olyan felületes fecsegés, aminek nincs mondanivalója? Akik a kérdések előzetes tanulmányozása nélkül fele-1 lótlenül tartanak tanácskozást, beszedet, csak ártanak. Az ilyen emberek csak szajkóznak, utánoznak, másolnak, mindent csinálnak, csak azt nem, amuré szükség volna. A sablonosság a pártélet-! ben, a pártmunka gyakorlatában igenj veszélyes. A sablonosság nem segíti elő! a forradalmi szellem megnyilvánulását,! A sablonosán dolgozó ember betűt rag. a dogmákhoz ragaszkodik es elmegy mellette az élet. Az ilyen ember nem forradalmi jellem, mert fél attól, hogy hibát követ el, ha az élet sokrétű problémái alapján veti fel a marxizmus—leniniz- mus kérdéseit és így próoálja megoldani azokat. Arra gondol: „jó veit, ahogy eddig csináltam, hát jó lesz ezután is. Legalább nem követek el hibát. Azt meg nem mondhatják, hogy nem dolgozom.” Az ilyenfajta gondolkodást el kell vennünk, és eleven, friss, erőteljes, marxista —leninista stílust kei] meghonosítanunk munkánkban 5. Manapság sokat beszélünk a párt- munka helyres, „új'” stílusáról. Igaz, az utóbbi időben értünk el ezen a területen eredményeket. Sokat tanácskozunk, értekezünk. Ez rendjén is volna, módja-, val. De vajon nem sabtonosak-e eseten-! ként ezek az értekezletek? Bizony, gyűléseink gyakorlatában is megtalálható a1 sablonosság. És ez nem jó. A helyes kommunista munkastílus egyik legfontosabb jellemvonása az újszerűség. Ngs, ezt hogyan használjuk ki? Sajnos, vannak beszámolók, felszólalások, amelyek távol állnak az élettől és legalább úgy, beszélnek egyesek különböző kérdésekről, mint egy, vagy két évvel ezelőtt. És ezen lehetne változtatni. Helyes volna,! ha járási pártbizottságaink egy-egy: fontosabb, az illető községet érintő j problémát a helyszínen vizsgálnának meg, itt a kommunistákkal együtt beszélnék meg a tennivalókat. Sőt, az sem ártana, ha egy-egy ilyen megbeszélésre néhány jól dolgozó pártonkívülit is meghívnának. Mikor egy gyűlésen, tanácskozáson elhangzik a beszámoló, a szerkezete leggyakrabban a következő: először a nemzetközi helyzet, aztán a belpolitikai kérdések, a megyei problémák es( csak aztán a helyi viszonyok tárgyalása.. Vajon ez nem sablon? Az bizony. Miből! adódik ez? Abból, hogy a sab.onosság hívei egy gyűlés, előadás keretében mindennel szeretnének foglalkozni. Ügy gondolják, ha nem beszélnek a nemzetközi helyzetről, vagy történetesen az ellenség elleni harcról, akkor görbe szemmel néznek rájuk rosszaiásukat fejezik ki, s talán úgy vélik, erről elfeledkezett az előadó. Hasonlóan gondolkodnak a felszólalók is, akik felszólalnak és azt mondják, hogy kiegészítik a beszámolót, figyelmeztetve, hosszan fecsegnek általában erről is, arról 'S. A sablonosságnak csupán néhány vonását említettük. De ezek is mutatják veszélyességét. Nem könnyű feladat kiirtani a párt-, állami éé társadalmi munka gyakorlatából ezeket a káros jelenségeket, az ilyen helytelen munkastílust. De szükséges megtennünk, mert ha a szubjektivizmus és a szektás nézetek ellen harcolva nem számolunk le egyúttal a sablonokkal is, akkor a szektásság és a szubjektivizmus talál benne menedéket. Ezt pedig nem) akarj úk! Farkas Kálmánj
