Kelet-Magyarország, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-03 / 155. szám
Világ proletariat ^egyesüljetek A magkészítő XV. ÉVFOLYAM, 155. S,ZÁM Ära 50 fillér 1958. ItLIUS 3, CSÜTÖRTÖK A barátság nagy erő F ent a Kaukázusban van egy csendes kis hely, Likani. Erdős magaslatain fenyő- és fükkfák lombjai alatt szanatóriumok állanak. A harmincas években é szanatóriumok egyikében pihent egy magas, egyszerű feherruhás féríi. Szálláshelye mellett sietett lefelé a söbes- folyású és tiszta vizű Kúra folyó, partján szép pai'k, tágas sétányok hívogatták a pihenőket. A magas férfi nagyon szerette ezt a helyet, sokat sétált és közben hazájára, a Marica vizére, a Rila, a Pirin és a Rodope erdős hegyeire, az ott élő emberekre gondolt. Amint egyszer sétára indult, vidám gyerekek állították meg. — Georgi Dimitrov, mit üzen a felnövekvő nemzedéknek? — kérdezték. Dimitrov elgondolkozott. Azelőtt nem régen folyt le a nagy per, amelyben a Reichstag felgyújtásával vádolták, a német fasizmus már erősen készült világuralmi tervei megvalósítására, a német vezetők sűrűn kacsintgattak a Balkán- félszigetre. — Tanuljatok és nőjetek erős internacionalistákká! — felelte. Azok a gyermekek azóta felnőttek, közben elzúgott a véres második világháború, vereséget szenvedett a fasiszta Németország, de az üzenet a ma embereinek is szól. Legközvetlenebbül most talán mi, magyarok emlékezünk rá, hiszen éppen az elmúlt napokban járt Dimitrov népénél a magyar párt- és kormányküldöttség és az internacionalizmus szellemében megpecsételte népeink barátságát. A küldöttség minden tapasztalatából levonva a következtetéseket, arra a megállapításra jutott, hogy „... a Magyar Népköztársaságnak ma sok tekintetben utói kell érnie a bolgár népet és a Bolgár Népköztársaságot.” Kifejezése ez annak a mély, testvéri érzésnek, amelytől idegen az a magyarkodó fajgőg, amit egykori uraink tápláltak, élesztgettek, miközben éhes szemekkel pillogtak a Balkánra. Sok-sok régi könyvben olvashatunk még ilyesmit: „Voltak idők, amikor a magyar nemzeti politika diadalmaskodott a Balkán-félszigeten. Reméljük is, hogy ezt a hivatást teljesíteni fogjuk még.” Mi nem táplálunk ilyen „hivatást”, nem adunk helyt érzéseink közt ilyen „hivatásérzetnek”. Mi Dimitrov üzenetét váltjuk és a felnövekvő nemzedékkel váltatjuk valóra: erős internacionalisták vagyunk és azzá akarjuk nevelni gyermekeinket is. Sok és nehéz esztendő zúgott el azóta a föld felett, hogy a fent idézett nacionalista sorokat leírták, hirdették. Azóta a bolgár nép, amit leigázni szerettek volna a magyar urak, megváltozott, nagy lépést tett előre a haladás és a szocializmus útján. Olyan sikeresen halad előre, hogy a magyar népnek is okulást és tanulságokat ad. Egykor ezt írták Bulgáriáról az ott megfordult emberek: „A mezei munkásnak künn a földeken s a baromhajcsárnak zöld paprika, fekete kenyér, s néha egy darab juhsajt, vagy szalonna a déli ebédje, melyre vizet iszik.” S ma Kádár elvtárs azt mondta a bolgár népről: ,.A bolgár nép megízlelte, mi az: szocializmusban élni és dolgozni. A bolgárokon is úgy láttam, hogy ez nein lehet rossz dolog, mert jó a hangulatuk, gyönyörűen dolgoznak és rendesen élnek.” Hatalmas utat tett meg ez a tes'tvéri nép, amelyről ez a megállapítás elhangzott. Mező- gazdasága egykor kezdetleges, elmaradt gazdaság volt. Egy útirajzban ezt írták róla: „A legrégibb szerszám, a régi bul- gár eke fából, ekevassal, eketaliga nélkül... látható. Tirnovó, Sztárá-Zágóra, Szófia és Sumen körül van a legtöbb használatban. A bolgár iparról pedig így írtak: „Mivel a lakosság túlnyomó része paraszt, ez meg a háztartását és egyéb szükségletét saját készítményeiből látja el, nagyobbszabású ipari piacról... szó sem leh'etett...” 1945-ig a bolgár vas- és fémfémipar valóban a következő üzemekből állt: három öntöde, mely ócskavasat dolgozott fel, két üzem, mely cink, ólom és rézárut kovácsolt. Az öt műhely összesen nyolcszáz tonna árut termelt évente. S 1958-ban mit hallunk a bolgárokról: „Iparuk van! Szinte leírhatatlan, hogy a bolgár ipar az utolsó 12—13 esztendő alatt mit fejlődött. A mezőgazdaságukat öröm* nézni.” Tanulhatunk-e Bulgáriától? Tanulhatunk! Keil-e ezt szégyelleni? Butaság volna minden ilyen szégyen, a testvértől tanulni, a jót meglátni, követni, alkalmazni bölcsesség és emberség dolga is. A magyar történelemben többször találkozunk a bolgárokkal, mint szövetségesekkel, harcostársakkal. Hunyadi hadai Várnánál és sok más ütközetben együtt verekedtek a bolgárokkal a törökök ellen. Számos magyar végvárban tanultak bolgár ifjak kardforgatást, s magyar ifjak bolgár vitézektől hősiességet. Ma, amikor szocializmust építünk, a testvériség szellemében, egy úton, egy cél felé haladunk, ismét együtt van a két nép és a bolgár do’gozó okul a magyar példán, a magyar dolgozó tanul a bolgár tapasztalatokból, sikerekből. Ápolnunk kell a bolgár és a magyar nép barátságát, szeretni, becsülni kell egymást és mindig gondoljunk úgy a két nép találkozására, hogy a szocialista tábor egysége és ereje is növekedett a mostani bolgár-magyar találkozó révén.. Ez fontos dolog, mert „a szocializmus ügyének és a béke megőrzésnek jelenleg leghatalmasabb ereje a szocialista tábor egysége.” Végzik a másodvetés! a nyírbátori járásban A bátori járás homokos vidékén már sok helyen „a tarló lyukából fúj a szél”. Jóval meghaladta a 250 holdat az a terület, amiről learatták az őszi árpát úgy a szövetkezetiek, mint az egyéniek. Mostanában, hogy a nap néha-néha hosszabb időre kinéz a felhők mögül, ugyancsak megélénkült a munka, s pár nap alatt az egész járás területén végeznek az őszi takarmánygabona aratásával. A tikkasztó május Igen kedvezőtlen volt a szálastakarmány- félékre. A június pedig olyan bőséges csapadékot adott, hogy a lekaszált fűfélék egy részét nem tudták kellő értékben betakarítani. A hiányosan megtermett szénafélék pótlására — kihasználva a kedvező, csapadékos időt — »' gazdák eddig nem látott szorgalommal vetik a tarlótákarmányo- kat. Nyírbogáton például! ahol már 40—50 holdon földben van a mag, a gazdák levágták az árpát, hazaszállították és azonnal hozzákezdtek a tarló leszántásához, hogy késedelem nélkül vethessék a csalamádét, silókukoricát. A nyírbátori határban is igen sok helyen, — ahol pár napja még az őszi árpa sárgállott, — felszántott parcellák bizonyítják a dolgozó parasztok szorgalmát. A kisvárdai Vulkán vasöntödében két gázolajfűtésű és egy elektoromos kemencét állítottak üzembe, amik segítségével megkezdhették a héjmag készítését. Elérték, hogy az öntvényekhez szükséges héjmag minősége száz százalékos, nincs selejt, mint a kézzel történő magkészitésnél. A képen Dudás Mária, á héjmagkészítésben kitűnt kiváló dolgozó a kész munkát vizsgálja, hogy nincs-e rajta hiba. (Hammel József felvétele.) Jól gazdálkodik a piricsei Uf Élet Termelőszövetkezet A piricsei Űj Élet Termelőszövetkezet a legkisebbek közé tartozik a bátori járásban. 172 hold földön 11 család gazdálkodik. 11 tagot is mondhatnánk, mert csak ennyi tagja van a szövetkezetnek. Ennyi felé osztották szét a megművelendő területet is, és ha* a munka úgy kívánja, akkor a családtagok segítenek a feladatok végrehajtásában; s a munkaegységet minden esetben a „hivatalos” tagnak írják jóvá. De nem is ez az érdekes ennél a szövetkezetnél. Ebben a kis gazdaságban, noha harmincán is ki tudnak állni munkára, ami gépesíthető a növénytermelésben, azt mind le is szerződték a gépállomással. Igv jut munkaerő elegendő a dohány, magkender és egyéb ipari növény gondos ápolására. Másik erősségük a példamutató növénytermelés mellett az állattenyésztés. Az állattenyésztésből származó jövedelem a tervük szerint 221 ezer forint lesz. A tényleges jövedelem azonban jóval túlszárnyalja majd ezt a tervet. Például: a sőrehizlalásnál 50 ezer forint terven felüli tiszta jövedel műk lett. 15 darab fehér hússertés koca-törzset vásároltak saját erőből, s ezek nemsokára megfialnak. 13 tehenük van jelenleg. Ebből négyet kiselejteznek és sörébe állítanak. A megmaradó kilenchez saját erőből vesznek öt darabot, hatot pedig a TEGI-n keresztül vásárolnak, úgy, hogy tehénállományuk húszra emelkedik. Ügy számolják, hogy igazi gazdálkodást csak megfelelő létszámú állattenyésztés esetén alakíthatnak ki és a jó jövedelmezőségnek,Is ez az alapja. Vasárnap tsz-!áíogatás lesz A nyírbátori járásban féléiévé- nedtek az elmúlt években hasz-' nosnak bizonyult szövetkezeti látogatások. Az eddigi példák azt mutatják, hogy ezeknek a látogatásoknak a tartalma mindegyre, elmélyültebb lesz. Ma már nem a mindenáron való hibakeresés az egyéni gazdák célja egy-egy látogatás alkalmával, hanem egyre tüzetesebben érdeklődnek az iránt, hogyan sikerül a szövetkezetieknek eredményeiket elérni. Vasárnap a kislétai Rákóczi Tsz-ben lesz látogatás, s úgy mondják, hogy ebben a szövetkezetben szintén lesz mit tanulni a vendégeknek. Egy-két nap és megyeszerte megkezdődik az általános küzdelem az amerikai burgonyabogár ellen, amely nagyban veszélyezteti a, termést. A MÜNÖSZER raktáraiból kigördültek az utolsó védőanyaggal teli hordók, s végzik a permetezőanyagok eloszlását, amiket az állam ingyenesen juttat a megye termelőinek. A néhánynapos vegyszeres védekezés keretében 50 ezer kilogramm Holló-19, 53 ezer 300 kilogramm, a Szovjetunióból importált 50 százalékos Pernit és 45 ezer kilogramm 50 százalékos DDT permetezőszer fogy el, amik értéke hozzávetőlegesen meghaladja a 3 és fél millió forintot. A fenti permetezőszerek rovarölő hatása több napig tart. Azonban nem ülhetnek a termelők ölhetett' kézzel sem a permetezés előtt, sem utána. Ugyanis a sok eső következtében a burgonya lombozatának növekedése igen fokozott. Permetezés előtt fontos az előbújó bogarak állandó keresése. Permetezés után pár nappal a gyorsan növő burgonyaiombozat kinő a mérgezési zónából és a friss, le nem permetezett hajtásokon és leveleken pusztíthat a bogár anélkül, bogy ezek az idegmérgek megölnék őket. Tehát permetezés után, ugyanúgy kell végezni a bogár keresését, mint eddig, hogy a vegyszeres védekezés után előbúvó és a frissen nőtt, permetezetlen leveleken lak- mározó bogarakat is elpusztítsuk.^ Közel 150 ezer kilogramm permetezőszer a burgonyabogár irtására
