Kelet-Magyarország, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-22 / 171. szám

4 EEirTMAf!'' iRnjcí lr, 1358. JÉ LIUS n, KEDÍ» Nagy Béla cikke megjelent. Sok asszonynak tetszik, soknak nem, hogy közlésre került. — A legtöbb helyesli a vitát, mert éppen ideje napirendre tűzni a kérdést. A legtöbb férj úgy van ezzel, hogy elismeri a nők egyenjogúságát, mert törvény van rá és nem akar szembe ke­rülni azokkal, akiktől függ, mert azok is elismerik, A gyakorlat­ban mégis más történik: az asz- szony nem egyenjogú. A nők ne áltassák magukat, lássák be, hogy a törvény a családon belül még senkit sem tett közülünk egyenjogúvá. És éppen ez teszi indokolttá a vitát. Én párttag vagyok és nem is­merek arra példát, hogy egyet­len taggyűlésen arról beszél­tünk volna, hogy mennyire egyenjogú a nő vagy nem. Elég V11 A. a női egyenfegúságrói volt azt elmondani, hogy a nő­ből orvos, miniszter lehet, stb. Ez még nem minden! Emellett még otthon lehetnek bajok. Sok családot ismerek, ahol elvben minden rendben van, de a gya­korlat mást mutat. Egyik helyen a férfi, máshol a nő parancsol. A törvények be nem tartása a kommunista erkölcsbe ütközik. Miért nem kerül hát ez taggyű­lés ele? Ilyesmire is gondolni kellene! M. Gyuláné Nyíregyháza. Kint egyenjogúság Tan, de a csatádban még nincs Én csak köszönetét tudok mondani azért, hogy írtak az egyenjogúságról. így legalább . sióba került ez is a családban, mért eddig nem bizgattuk a dolgot, még ha szóba is jött, ha­mar elintéztük. A legtöbbször tréfával. Én látom, hogy kint egyenjo­gúság. van, de az „üvegben” mégsincs, mert ott a dugó: a fér­fiak esze, előítélete és ezt ne­héz kihúzni. Én szavazhatok, hon etekintetben baj van, akkor a hivatalban a nagy dolgokat sem tudjuk úgy végezni, ahogy kellene. Könyvelő vagyok, gyerme­kem van. Én azt mondom, hogy a jelenben a nő még nem egyenrangú, hanem csak egyen­jogú. Ezt is inkább a társadalmi életre értem, mint a magán­életre. Az egyenjogúság még nem biztosítja az egyenrangú­ságot a családban. Ha például „hiúságát” azzal altatom él, hogy „rábízom a keresztemet”, a,magam „öntudatát” pedig az­zal tagadom meg, hogy előre várom, hogy megkérdezzen. Va­rom? Nemcsak várom! Ha vala­mit nem úgy csinál, mint ahogy azt jóváhagytam, akkor szemre­hányásokat teszek, de közben ki­hangsúlyozom, hogy „rád bíz­tam a fizetésemet, többet nem adhatok, ha az nem elég ... Ügy gondolom, hogy sok embertár­sam bevallhatná ezt. Ügy hiszem, ez sem egyenjo­gúság, de a törvény ebbe nem szólhat bele, mert minden ka­kas ur a maga portáján. De nézzünk csak egy „kényes” dolgot is. Ha az utcán megyek, én bátran megnézhetek egy csi­nos nőt és senki sem fog rám rosszat mondani. Az emberek megszokták már az ilyet. De próbálná a feleségem megtenni, merne ő rábámulni a férfiakra! Még az a nőtárs is, aki az egyenjogúságért harcol itt ve­lem, azt is megszólná. Na per­sze — annak ellenére, hogy én az egyenjogúság híve vagyok — én sem hagynám szó nélkül. Én nem akarom azt mondani, hogy egyforma joggal mustrálja egy­mást a férfi és a nő. Nem! Az viszont nem helyes, hogy amit észre sem vesznek a férfinak, azt felróják a nőnek. Őszintén mondom, ha holnap a feleségem az egyenjogúság alapján mindenben úgy élne, úgy cselekedne, mint például én — bár semmi kirívót nem teszek — nem is tudom, mi lenne. Talán válás lenne a vége. Sziráki Károly Nyíregyháza. még tanácstag is lehetek, talán képviselő is, ha okosabb vagyok, de sajnos, otthon, ha a munká­ból hazatérek, másként van minden. Ha azt mondom az uramnak, hogy „segits moso­gatni”, akkor azt feleli: „Min­dent, csak azt nem, mert az nem férfinak való!” Ha kérem, hogy „vedd a kosarat és menj a boltba”, azt mondja, nem megy. Ha mégis elmegy, a világért sem vinne kosarat. Inkább tízszer jár, nehogy azt higyjék, hogy ót bevásárolni küldte a felesége. Ha velem van és bemegyek a boltba, ő nem jön be. Kint áll az ajtóban, hogy azt lássák: ő csak várakozik és nem vásárol. Ügy fél a munkásaitól, hogy azok azt fogják majd mondani, ha a kosarat meglátnák a kar­ján, hogy papucs-kormány alatt van. Pedig az én uram egy nagy vállalatnak az igazgatója és mégis ilyen, hát akkor má­sok milyenek lehetnek, ha még ő sem elég öntudatos.. Ha már írok, leírom azt is, hogy én csak olyan cipőt, ru­hát, kabátot, kesztyűt, kendőt hordhatok, amit ő jóváhagy, az ő beleegyezése nélkül isten én hazaviszem a fizetésemet, azt mondom a feleségemnek: Nesze fiam, tégy . vele amit akarsz! Ö megkérdezi, hogy mi­re mennyit költsön. És őszintén szólva én azért merem rábízni a keresetemet, mert tudom, hogy majd megkérdez, a beleegyezé­semet fogja kérni. Valójában tehát mégis az fog történni, amit én akarok. A feleségem Nagy Béla először is felveti azt a kérdést, hogy ki legyen az úr a házban. Ez vitán kívüli, hogy a családnak a feje a férfi. Nem kormányozhatja a családot két fél, csak egy, mert két embernek, az . elve sohasem egyezik mindenben. De azért ne tévesszük össze és ne legyünk elfogultak a férfival szemben, mert ilyen nagy különbség nincs férfi és nő között (mint a mester és a tanuló). Ez teljesen elfogadhatatlan, mert a férfi a nőnek nagyon sok esetben még inasa sem lehet. A férfi munká­ját — bánni néven nevezendő legyen az — ma már legrosz- szabb esetben a nő is el tudja végezni. De a férfi még bele sem tud kukkantani a nő mun­kájába. A férfi legnagyobb hi­vatása az, ha a hazáért kell harcolni. De ugyanakkor mérle­gelhetnénk a nők sorsát is. A férfi akkor élet-halál közt van, de Recept: tűz, víz, vihar, villáin, jég, baleset, betörés ellen A recept, amelyről most szó lesz, nem gyógyszertárban vált­ható ki. Nem orvos adja. A re­ceptírók nem mások, mint az Állami Biztosító megbízottai. Miért teszik mindezt? Hogy el­vigyék mindenüvé a társadalom segítő-készségét. Mert való igaz­ság, mély emberi gondolat, a kölcsönös megsegítés gondolata rejlik a biztosítás intézményé­ben. Különben is ki állítaná, hogy váratlan, véletlen gondok­kal, bajokkal, vagy olykor ter­mészeti erőkkel, egymaga ké­pes megbirkózni. E néhány tollvonást azoknak szántuk, akik még nem ismerik vagy nem eléggé ismerik a biz­tosítás „divatos”, időszerű for­máit. Mert a régiek mellett akadnak újak is. De csak sorjá­ban ... szülhet. Bármely percben kopog­hat a kellemetlen vendég. Akkor pedig fuccs a sóstóhegyi rizling- nek. Szerencsére a méltányos di­jakon kívül módot adnak arra is, hogy a biztosítás pillanatában a termelő csak a díj felét, vagy legalább 100 forintot fizessen, a többit pedig ősszel... Futballozzon biztosítással ments felvenni valamit. A pú­dert még csak eltűri, de rúzst csak egy évben egyszer, akkor is morogva azt mondja, hogy véresszájú vagyok. Tudom, hogy az országgyű-. lésben van ipari, pénzügyi, ok­tatási és még sok bizottság, de nőbizottság van-e? Ügye nin­csen olyan, amely azzal foglal­kozna, mennyire hajtják végre a férfiak az egyenjogúság törvé­nyét. Tálán még újabb rendel­kezésre is szükség volna, mert bizony én tudok egynéhány pél­dát arra, hogy csak a szép nőt, a csinos asszonyt veszik fel munkára, s a csúnyát elutasít­ják, vap» férfit vesznek inkább a helyébe. N. N.-né. Az egyenjogúság még nem biztosít egyenrangúságot a családban Bármennyire is ügyel az em­ber magára, gyakorta érheti bal­eset. Ma a balesetbiztosítási díj csak egy töredéke a réginek. Az üzemi dolgozók általában havi 4 forintot fizetnek, s foglalkozá­suk szerint 14 ezer forintig ter­jedő kárpótlásban részesülnek. Több üzem dolgozói kérték: ve­zessék be a havi 8 forintos dí­jat, amelyért természetesen dup­la visszatérítés jár. Itt is van olcsóbb „recept”. Igen népszerű a hat hónapra érvényes baleset- biztosítás, melyet főleg a cséplő­csapatok, a mezőgazdasági dol­gozók kedvelnek. Valószínűleg nem mindenki tudja, hogy sportbaleset-biztosí­tás is létezik. A sportolók, ver­senyzők kisebb-nagyobb sérülé­seket szenvednek, ami múlékony munkaképtelenséget, vagy eset­leg maradandó rokkantságot okoz. Róluk is gondoskodik az Állami Biztosító, ha a sportkö­rök rendezik a díjakat. S milyen lesz a jövő biztosí­tása? Bizonyára az űrhajó -uta­Nagy tolvaj a jégeső Jónak találom, hogy ilyen em­beri dolgokról is írnak, mert bi­zony ezekről keveset írtak, be­széltek eddig. Nekünk szüksé­günk van a szocializmus ép tése mellett ilyen „aprócska” dolgok megbeszélésére is, mert, ha ott­Aki ebben kételkedne, tüstént számokkal „szereljük” le. Tavaly országosan 40 millió forintot vert ki a zsebünkből a jég, amiből megyénkre majdnem 5 millió ju­tott. Mint tapasztaltuk, helyen­ként az idén is voltak jégveré­sek. A meteorológia , biztatá­sa” szerint az erős napfolt-tevé­kenység még sok bonyadalmat sok is felsorakoznak majd a biz­tosítottak népes táborába. De úgy gondoljuk: az említett bizto­sítások talán még akkor is „di­vatosak” maradnak. (Páll O.) a nő is a gyerekszüléskor. Va­laki azt hangoztatta, hogy ha egy férfi gyereket szül, megnye­ri a Nóbel-díjat. De egy nőnek nem mernénk azt kijelentehi, hogyha végigharcolt egy hábo­rút a férfi oldalán, Nobel-dijat kap. Megnyerné! Tehát szerin­tem minden férfi meghajolhat a nő előtt és tisztelettel ■ tartozik neki. Bariba Sándorcé Tiszakóród, „Lgryik ember nem alázhatja meg a másikai., Nagy. Béla nyíltan azt állítja, hogy nem ismeri el a nők egyen­jogúságát, és e nézetét alapta­lan tényekkel próbálja alátá­masztani. ön nem látja, hogy a lejátszódó események össze­függnek egymással, Az ön néze­te azt bizonyítja, hogy elzárkó­zik a reális élettől ne;p látia a szemünk előtt lejátszódó esemé­nyeket, azokat a rendkívül nagy változásokat, fejlődést, amelyek a felszabadulásunk 'óta mun­kánk eredményeként bekövet­keztek. E munkából a nők is a férfiakkal együtt kivették a ré­szüket. Az ön álláspontja a maradi- ság álláspontja. A kapitalizmus­ból örökölt és még sok ember­ben meglévő káros nézet. Nem látja azokat a körülményeket, amelyekbe az átkos kapitaliz­mus kényszerítette a nőket. Nem ismeri a kapitalizmusban a nők kettős elnyomalottságát. Az ön nézete mélységesen meg­alázó a nőkre nézve. A mi vi­lágnézetünk pedig az emberek kifosztása és egymás általi el­nyomása elleni világnézet. A kommunista erkölcs alapja az a mélységes igazság: nincs joga egyik embernek 'kifosztani, és megalázni a másikat. Véle­ményem szerint az ember fogal­mába a nők is a férfiak js egya­ránt beletartoznak. Szorosan egymás mellett kell állnunk és nincs társadalmi alá és föléren­deltség, A nők közt is épp úgy, mint a férfiak közt, nagy tehet­ségek vannak. A nők közül is kerültek ki nagy feltalálók, mérnökök, orvosok, tudósok, írók, vezetők és kiválóan meg­állják a helyüket. ön azt állítja még, hogy as alkoholizmus elleni harcot a nők indították el, hogy a férjek több pénzt vigyenek haza rúzsra, pú­derra. Ezt állítani helytelen. Nem látja azt a mélységes nagy kárt, amely az alkoholizmus kö­vetkeztében a társadalomban és az emberi szervezetben áll eló? Az alkoholfogyasztás következ­tében évente hazánkban sok, sok forint értékű társadalmi tulaj­don pusztul cl, az ital halálozá­sokat, sok csa.ád szűkös é.et- körülményeit hozza magával. Valószínű, ön is ismer olyan családapákat, akiknek fizetésük kézhezvétele után első útja nem haza, a családjukhoz, hanem a kocsmába vezet és amíg tart a fizetésből, nem is térnek hazai Ismerhet olyanokat is, akik le-' részegedve összetörik a társada­lom értékes gépeit, vagy embe­reket, családanyákat, gyermeke­ket gázolnak halálra. Vélemé­nyem szerint az Ön álláspontjával szemben az alkoholizmus elleni harc nemcsak a nők ügye, ha­nem az egész szocializmust épí­tő társadalom ügye. Tóth Sándor Nyíregyháza, Dózsa György u. 21, (A vitát a holnapi lapunkban folytatja.) „ . . minden férfi meghajolhat a nő előtt és tisztelettel tartozik neki . . Betörés elleni „orvosság“ A másik igen időszerű bizto­sítási fajta a lakások úgyneve­zett egyesített tűz- és betöréses lopás elleni biztosítása. Ki nem készül távolabbra nyaralni, ro­konokat látogatni? Ä gazda el­utazása mindig fokozza a tűz, vagy betörés lehetőségét. Mint a példa mutatja, megyénkben egy­re többen gondolnak ilyesmire, s elővigvázatból pár forint miatt nem teszik kockára otthonukat. A díj igen olcsó; ha az épület­ben legalább két lakás van, minden ezer forint érték után 2 forint. Ha valaki 50 ezer forint értékben biztosít, egész évre 100 forintot fizet. Aki pe­dig sokalná ezt, van olcsóbb „orvosság” is. Nemrég bevezet­ték a 30 napra szóló biztosítást, ami 30 forint ellenében 80 ezer forint kártérítési összegig érvé­nyes. lakóházért — a terület besoro­lásától függően — 43—50 forin­tot kell fizetni. Egy öt holdas gazdaságért — ideértve ter­ményt, házingóságot — a tarifa 53 forint. Nem felejtendő el, hogy a villám-okozta károkat is megtérítik, ha nem is okoz a villám tüzet. Mi több, az új biz­tosítási szabályok szerint a szél­vihar által okozott károkat is megfizetik, ha a kár meghaladja a 200 forintot. Az egyik legmakacsabb ellen­ségünk a tűzvész, amely nem kímél lakóházat, irodát, üzemet, gazdasági udvart, sőt nem egy esetben az embert sem. A múlt évben több mint 2 ezer helyen lobbant fel a láng. Bár a tűzol­tók megtették a magukét, a kár mégis csak úgy térült meg, ha a gazda előzőleg lerótta a néhány forint tűzbiztosítást. Bennünket ez esetben az érde­kel, mennyibe kerül a tűzbizto­sítás? A kétszobás, cseréptetős Leselkedő tűskakasok

Next

/
Thumbnails
Contents