Kelet-Magyarország, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-20 / 170. szám
1958. JtLlUS Ml, VASÁRNAP KELETMAGfARORSZAG 5 VITA ____ a női egyenjogúságról Most, amikor elolvastam a Nagy Béla által irt sorokat, látom, hogy érdemes és kell is nekünk vitázni ezekről a dolgokról, kell, hogy megcáfoljuk az ilyen és ehhez hasonló állásfoglalásokat. A nők, az asszonyok túlnyomó többsége elvégzi azokat a feladatokat, amelyeket korábban a férfiak végeztek. Ennél a kérdésnél, azt hiszem, azt kell világosan látnunk, hogy a proletár- és parasztasszonyok sohasem henyéltek és ma sem henyélnek, általában nem jellemző rájuk a meleg szobában való üldögélés. Ha a mai helyzetet akarjuk boncolgatni, elég csak arra hivatkozni, hogy családos anyák nagy százaléka végez fizikai munkát, s munka után várja őket az éjszakába nyúló második műszak, míg a férjük esetleg söröz, újságot olvas, vagy az igazak álmát alussza. Ami a nők értelmi képességét illeti: a múltban — ez mindenki előtt világos — hazánkban szó sem lehetett arról, hogy a nők magasabb tanulmányokat kívánó foglalkozást űzhettek volna. El volt zárva előlük a tudomány számos területe, a közigazgatás, és még sokáig lehetne sorolni tovább. Ha a felszabadulás óta eltelt 13 esztendőt tekintjük, számos neves orvos, mérnök, női miniszter, ügyész, bíró, vagy tanácselnöknő példájával tudjuk bizonyítani, hogy igenis megállják úgy a helyüket, mint a férfiak. Néhány esetben pedig jóban. Nagy Béla tételesen felsorolja « nők ruházkodásával és a kozmetikával kapcsolatos érveit. Engedje meg, hogy csak egy-két példával bizonyítsam be érveinek tarthatatlanságát: kb. 10—12 forintba kerül egy rúd rúzs, ami a szokásos használat mellett közel egy évig eltart. A púder talán még ennél Is olcsóbb. Nos, állítsuk ezt szembe 3—4 korsó sör árával, próbáljuk kiszámítani, hány korsó sört fogyaszt egy év alatt, aki csak azért iszik, hogy a nagy melegben szomjúságát oltsa. Nálunk a férfiak legalább 50 százalékának nagyobb az igénye„ mint 1—2 öltöny ruha. S egy elfogadható férfi ünneplő öltöny árából hány női ruhát, vagy szandált lehetne venni? stb. Ami az alkoholizmus elleni mozgalmat illeti, itt sem helytállóak a Nagy Béla által leirt tények. Az tény, hogy a nők közül is szedi áldozatait az alkoholizmus, de azt állítani, hogy kétszer annyi a nők száma az italboltokban, mint a Rét járás - két takarékossági hír Hamarosan elkészül a megye fiataljainak takarékossági munkáját kimutató jelentés. Az eddig beérkezett jelentések jó munkára engednek következtetni. Hogy csak kettőt említsünk: A nyíregyházi járás kiszesei az első félév alatt 61.365 forintot mentettek mag népgazdaságunknak. Legszorgalmasabbak a nagyhalászi üzem fiataljai voltak, ahol közel 20 ezer forintot takarítottak meg. A fehérgyarmati járás fiataljai is szép eredményt értek el egy félév alatt, összesen 31.075 forint a megtakarításuk. Különösen a téglagyáriak tettek ki magukért. Száz forint híjával hatezer forint a megtakarításuk. Nem gyakorlat, hogy lapunkban olyan hangú levelet közlünk, mint amilyen Nagy Béla levele volt. Még kivételes esetekben sem szoktunk helyt adni hasonló hangú írásoknak, ez esetben mégis megtettük, mert felháborító, hogy emberek élnek még napjainkban is hasonló gondolatokkal. Nem kellett volna meghagyni a levél minden részletét, de az vezetett, hogy olvasóink nyitott szemmel lássák; ilyen gondolkozással, — ha elvétve is, — számolni kell. Számtalan levél, és személyes megkeresés továbbította azt a hatalmas felháborodást. Ilyen csendben múltak a napok és este, ahogy fekvésre került a sor, Bencs mindig becsengetett. Szétterpeszkedett a széken s én már tudtam a kötelcsamely megyeszerte támadt erre a nyilvánosságra hozott levélre — ha ugyan annak lehet nevezni. Ez a nagy és őszinte megbotránkozás, amely méltósággal visszautasítja a rágalmakat, azoknak a férfiaknak szól, akik bekötött szemmel élnek a mi társadalmunkban, s a múlt koncain rágcsálva bizonyosan minden vonalon akadályozzák, vagy legalább is nem értik meg társadalmunk új világot teremtő nagyszerű munkáját. Hogy a levél mennyire alaptalan rágalmakat foglalt össze, arra felelnek a válaszlevelek. Szerkesztőségünk eleve ilyen fenntartással adta közre Nagy ségemet. Olyan volt kérem, mint egy „nycszolyó lány”, öltöztetni, vetkőztetni kellett. Azt mondta, hogy fáj a karja, azért kell „így élnie”, de volt szerencsém lelepBéla levelét. Sok vád érkezett be, amely hibáztatja lapunkat, hogy egyáltalán ezt a levelet — Nagy Béla levelét — leközölte. Nem mentségképp, hanem csupán az igazság kedvéért kell megjegyeznünk, hogy a fennálló hibákat azzal, ha szemet hunyunk felettük, kijavítani nem lehet. Hisszük, hogy a nők egyenjogságának tárgyában megjelent és megjelenő további levelek hozzájárulnak ahhoz, hogy ez az egyenjogúság nem csak elméletben, hanem a valóságban is érvényre jusson, mindazokon a helyeken, munkahelyeken és családokban, ahol még csak beszélnek róla. férfi tette már teljesen tönkre, sőt földönfutóvá is sokgyermekes családját. Ügy látszik, ön még nem tapasztalt eleget. Tudnia kéne, hogy ma már m jogászok, tanárok, orvosok és egyebek nemcsak a férfiak köréből kerülnek ki, hanem száz és ezer nő szerzett doktorátust, sőt a parlamentben is nagy számban képviseltetik magukat. Tehát nemcsak tanuló lehet egy feleség a férje mellett. Népi demokratikus államrendünk elismerte és megadta az egyenjogúságot a nőknek és ennek alapján élünk úgy jogainkkal, mint kötelességeinkkel, A Kisvárdai Ruházati Kisipari Termelőszövetkezet összes női dolgozója. lezni a szimulálást Olyankor aztán a guta ütögetett... Végtelenül kiszolgáltatta magát és szerette a kényelmet. Hát még a pezsgös poharak koccantását...! „Sose halunk meg..!4* Ezt csak úgy mondom el, ne jegyezzen semmit: „nagylábon” élt a polgármester. Bencsnél hetenként többször is rendeztek estélyeket, a sóstói villa halijában. Általában 30—40 vendég volt, Hogy hányfajta ételt szolgáltunk fel... már magam sem tudom. De annyira azért emlékszem, hogy amikor nevesebb ember is volt a társaságban, akkor csak fehér kesztyűben volt szabad bevinni az italos tálcát, öthat borkülönlegesség került az asztalra és amikor a társaság kedve a tetőfokára ért, Bencs úr oldalba bökött: —Hozz fel egy láda pezsgőt, te nyavalyás... Húsz üveg pezsgő egy este — általános volt. Hanem volt az emeleten egy kis szoba, ahova csak ilyen alkalmakkor mentek be. A falon körbe csupa külföldről hozatott pipák lógtak és a férfinép itt füstölt át sokszor több órát is. Az öreg vitte legtöbbször a szót. Ha végeztek és ismét a poharak körül legyes- kedtek, a nótázás hevében bebekiáltotta Bencs a szokott szövege tt: „Gyerekek, sose halunk meg...!” Hogy nem így történt, azt mindenki tudja... (angyal) Mi, az iparági laboratórium dolgozói is megvitattuk Nagy Béla cikkét és mély felháborodással vettük tudomásul, hogy milyen elfogult néhány férfi: a teremtés1 koronájának képzeli magát. Egyetértünk azzal, hogy a fér* fiák nagyon sokat szenvedtek a háborúban és a legnagyobb embertelenségből vették ki részüket,1 De addig, amíg nagy Béla és a többi férfi a háborúban harcolt, itthon ki nevelte gyermekeit? Ki didergett a bunkerben, vagy a pincében álmatlanul, ha nem a nő, az asszony, az édesanya? De voltak a háborúban is nők, sót hősök is. Nem hallott Nagy Béla sohasem a szovjet komszomolis- tákról, Zójáról és az Ifjú Gárdáról? Azt ajánljuk, hogy nézzen jobban körül. Megfelejtkezik arról is, hogy amikor megsebesült, ki ápolta? Egészen biztosak vagyunk abban, hogy ápolónők gondozták. Ezzel a kérdéssel többe* nem foglalkozunk, bár igen sokat lehetne arról írni. Nagy Béla azt állítja, hogy « nőtanács azért kezdte az alkoholizmus elleni küzdelmet, hogy a nők többet költhessenek piperecikkekre, szépítőszerekre. Ezzel kapcsolatban nekünk egész más a tapasztalatunk. Hány családi ment tönkre, mert az asszony, szép és elegáns volt és hány azért, mert a férj minden fizetését elitta, sőt sok esetben még a felesége keresetét is, ha dolgozott?! A vége az lett, hogy a család szét- züllött, an gyerekek csavargók, be-’ török lettek és szaporították a bűnözők számát. Ami pedig az ivást illeti: nem lehet olyan nagy mennyiségű az az ital, amit egy-egy nőmegiszne, mert ha így lenne, akkor több részeg nő volna, mint férfi. Ez pedig fordítva van. Szerintünk egy két pohár sört, vagy bármilyen italt a nő is elfogyaszhat, ha a férjével szórakozni megy; úgy, tudjuk ebben is áll az egyenjogúság. Mi azt akarjuk, hegy Nagy Béla és más hozzá hasonló gondolkozásé ember is ébredjen fej és ne nézze ellenséges szemmel a társadalmi fejlődést, hanem őrüljön annak, hogy ma már a nép gyermeke, a dolgozó nő is kiveheti a szépből és a jóból- -is' a részét. A Dohányfermentáló Vállalat dolgozóinak hozzászólása. Javult a tíize’oejlátás A háziasszonyok örömére aa idén javult a szén minősége. Bányászaink áldozatos munkája következtében hetven százalék magas és harminc százalék alacsonyabb kalóriaértékű szén jut a háztartásokba. A gyengébb mi-j nőségű szén kalóriaértéke is meg-; haladja a 2000 kalóriát. A TÜZÉPi szabolcsi telepein 1600 vagon jó- minőségű szén vár a vásárlókö-j zönségre. Tűzifából egyelőre még csak tizenöt százalékos aránybarv* lehet vásárolni. Július 16-ig már 9154 SZOT; utalványt váltottak be a telepe-* ken, s még további 4000 utalvány, beváltható. Ilyen kedvezmény tavaly egész évben mindössze 10.000' esetben volt. férfiaké, enyhénszólva túlzás. Azt hiszem, azt sem igen lehet gyakran látni, hogy férfiak hívnák hazafelé a kocsmákból részeg feHozisássólás Kisvárdáról Szeretnénk egynéhány szóval a Keletmagyarország-ban megjelent (1958. július 18.) — „Az asszony a bibliában” — című vitával kapcsolatosan észrevételünket megtenni. Nekünk az a véleményünk: Próbáljon egy férfi felnevelni anya nélkül 4—5 gyermeket! Tehát egy nő legyen: — anya, feleség és dolgozó, — és maga szerint Igen tisztelt Nagy Béla, a nő csak cipőt tud pucolni? Határozottan kételkedünk abban, hogy aaaaaaaa/aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa A polgármester hajdúja a fehér kesztyűről, a pipatórmmról, meg a pezsgő* palackról... Itt ülnénk hát szemtől szembe s a fürge tekintetű, gyorsszavú ember azzal kezdi: — Nézze, én egyszerű ember voltam világéletemben, most is becsülnek a vállalatnál a munkám után, és ha lehet, a nevemet mellőzzük. Maga felkért engem, beszéljek „akkori” életemről s én készséggel állok rendelkezésére. Csak az igazat mondom el, ezért bárki előtt kezeskedem. A füstkarikák „Még manapság sem tudom, hogy miért is neveztek minket hajdúnak. Szolgák voltunk mi, kérem szépen, mi tagadás. Tán a piros karimájú sapkánk, meg a zsinóros kimenő ruhánk miatt ragadt ránk a név. Na, de kár ezen vitázni, hanem ami a dologból érdekes: az inkább a „méltóságos” merengése volt. Akkoriban történt ez, ahogy egy éjszaka valaki levakarta a sóstói villa homlokzatáról az „Irén” szót, és „Lopta-lakra” igazította ki a „helyesírási hibát”. Amikor az öreg Bencs lehiggadt, a mindenki által ismert szenzáció lázában, rákapott, hogy miután hazagördült kocsiján a „városról” kiült villa udvarára, az árPolgármester — mint „nyoszolyólány44 leségeiket, de az ellenkezője, sajnos, annál inkább igaz. P1VARNYIK JÁNOS, Nyíregyháza, Egyház utcai lakos. Öu zavartalan házaséletet él. Az On fiatal korában még lehet, hogy szolga volt a nő, de ezt a szocialista társadalomban nem ismerjük cl. Ha felesége mindég a meleg szobába ült volna, nem tudjuk, a gyermekeit ki nevelte volna fel? Ügy látszik. Nagy Béla úgy akarja, és úgy szeretné, hogy a nő tartsa el a férjét?! Hát igen. igazuk van a nőknek, amikor mozgalmat indítottak az iszákos ság ellen, mert bizony nagyon sok £s Bencs Kálmán, egykori polgármester hajdúi közül emlékezni kezd az egyik. Valóban igaza van: a név mellékes, csak a történetek sodrában hányódó szobainas, ajtónálló és kifutó ember emlékezése a fontos. Mert az ilyen észre nem vett," „kezit- csókolomozó” és agyonszidott szolgák ajkáról sokszor nagy igazságok hullanak az életbe. A feledésbe tartó múltról, a jelen tanulságaként— nyékos részre, pipázni. Én először csak a teraszról figyeltem az öreget meg a csutoráját és szorgalmasan vártam. De Bencs úr hagyta, hadd szaladjon az idő és eregette a karikákat. A legtöbb este így gondolkodott, míg úgy tizenegy felé megszólítottam : — Fekhetnénk már méltósá... Ette a fene az adóssá... — Hallgass te hülye — ordított rám paprikásán. — Hisz én csak sejtette... — Mit „sejtettem,” Jegyezd meg, te semmit sem sejthetsz. Semmit, érted? Mert különben —■ és ekkor mindig ütésre emelte a kezét — mert különben megismered a tenyeremet!
