Kelet-Magyarország, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-20 / 170. szám
KELETMAGVARORS7.AO 1968. JtTLim «I, VASÄRNAF HÍREK 1958. július 20, vasárnap, Illés a^DOiXionnpaaDaaaxnaDaaaoDoaanaaannnnrrririnnr Ügyvéd úr, egy percre! Segítséget keli kérnem egy nagy ügyben .. > Egyik este Puccini „Köpeny” c. operáját hallgattam teljes átérzéssel, — úgyannyira, hogy egészen belefáradtam. — Pedig én is azt tartom, hogy a zene iidítőleg hat az idegekre. De én sajnáltam a nőt és meggyilkolt szerelmesét. És e lelki gyötrelem közepette álomba szenderültem... Álmomban folytatódott a mese, de én játszottam a női főszerepet... Körülöttem zúgott, morajlott a tenger és én reszketve bújtam szerelmemhez. (Lehet, hogy a valóságban is közelebb húzódtam férjemhez, — de hagyjam a prózát, ugye?) Szóval olt hagytam el, hogy remegve, félve;. j Mindaddig, míg szoros ölelése, szenvedélyes csókja fel nem oldotta bennem ezt a reszketést... Csak mi ketten voltunk és körülöttünk víz ... tengernyi víz ... Tündéri álom volt, szebb, mint az előzőleg hallott opera.... És míg az álmok csodás szigetén jártam, a mélytüzű éjszakában még szebben fénylettek a csillagok... Ilyen csodálatos éjszaka, ilyen mély csend kell ahhoz, hogy az álomtündér zavartalanul, bőkezűen szórja gyémántos ajándékát a halandó, gyarló emberiségre... És képzelje el Uram, mi történt!? Egy kései társaság „vonult” el az utcán. Hangsúlyozom, hogy 10 óra után volt, röviddel éjfél előtt. Mikor ablakom alá értek, egy férfi érces hangon elkiáltotta magát: „Vigyázzatok, mert itt egy vizesárok van!“ Erre megszakadt álmom tündérfonala. Keserűen ültem fel ágyamon és kíváncsi bosszúsággal néztem a távolodó vidám társaság után. De mihamar elnyelte őket az éj sötétje... és itt maradt álmatlanságom. Mert mondanom sem kell, ugye, hogy hiába hajtottam bűvös párnámra fejem, az álomtündér nem kötötte össze a megszakadt fonalat. Most azt kérem, ügyvéd úr, segítsen kikeresni, hogy a Corpus Juris milyen ítéletet szab az éjszakai álombontókra? .:, Hír a Túr parijáról Garbolcon, a Túr partján az idén is megrendezték a csengeri járás úttörőinek nyári táborozását. A községbeliek igencsak megkedvelték a gyermekeket, mert az idén társadalmi munkával varázsolták még szebbé, kényelmesebbé a pajtások otthonát. Az üdülés e héten ér véget, s az őrs- és rajvezetők kellemes emlékekkel, gazdag tapasztalatokkal térnek otthonukba. A sóstói teraszon minden este Jól szórakoznak a vendégek. A vállalat vezetősége most újabb meglepetéssel szolgál. A múlt nyáron bemutatkozott Fábián József operett és táncdal- énekes, az egri Gárdonyi Géza Színház tagja újból énekel. — Ugyancsak sokszor megtapsolják a pénteki napokon fellépő Pankotai István népdalénekest is. Fogadóórák E hó 23-án (szerdán) Kocsis László, a Megyei Tanács VB tagja, 26-án (szombaton) Fekszi István, a Megyei Tanács VB. elnöke délelőtt 10—12 óráig a megyei tanács épületében, hivatali helyisegében fogadóórát tart. ★ Jutalomüdülés pedagógusoknak A Pedagógusnap alkalmával kitüntetettek közül többen vesznek részt jutalomüdülésben a nyáron megyénk pedagógusai. A Szovjetunióba, a Komán Népköztársaságba. Csehszlovákiába hét-hét vendég. az NDK-ba pedig ketten mennek majd. Az első kitütetet- tek a jövő héten indulnak. Levelezőink jelentik az aratásról Dorka Lajos, Csenger: „A Csengeri Állami Gazdaság dolgozói a kedvezőtlen időjárás ellenére július 16-án befejezték az aratást 329 hold kalászoson. Az aratást két kombájnnal és két aratógéppel, valamint 24 kaszával végeztük. Az aratók többsége fiatal munkás volt. Gazdaságunk az állammal szembeni eladási tervének teljesítését az első vagon termény elküldésével megkezdte.” Péter László, Fehérgyarmat: „A fehérgyarmati Győzhetetlen Brigád tagjai a pénteki nap folyamán befejezték az aratást. 94 hold őszi búzát, 11 hold tavaszi búzát, valamint 25 hold őszi és 22 hold tavaszi árpát vágtak le. Nyolc hold tavaszi búza aratását kombájn végezte, 65 holdon aratógép dolgozott, míg a fennmaradó 79 hold kalászoson 11 pár fáradhatatlan munkája nyomón gyűlt kévébe, keresztbe az idei gabona. A jövő héten már a tarlóhántást is befejezik a szövetkezetiek.” «loooooaflflQflOOflOOflOOflOOflOOfloanonnnnnfinrMjHMj^^^y^gg^fl^ BCOTOTflúOOOO i'eqqel margójára • rostan&ban Majaltovszkij-t i\l olvasgatom. Ezt a csupa tűz, még a nyugvás óráiban is lobogni tudó embert. Szavai, akár a katonák léptei, úgy ropognak itt a hétköznapok kövezetén, vagy szelíden hullnak alá, akárcsak a viz Iván Sztyepanovics fürdőszobájában. Sokan Majakovszkij szemére vetik, hogy az utca és a plakátok költője volt. Én azt hiszem, ez inkább dicséret számára. Dicséret, mert maga is új Auróraként tűnt fel a költészetben, s itt maradt élete végéig a forradalom hajójának tatján; lobogó hajjal és töltött tollal a kezében. Most, hogy vele vagyok tele (akár este, mikor „táskájába teszi ügyeit, gondjait a nap”, akár reggel, mikor „zajos emberfolyam zúdúl”), mindig verseire gondolok. Ezek a versek ma is agitálnak, gyújtanak, hatnak. Ma is mikroszkóp alá veszik a szellemi huligánságot, a beképzeltséget éppúgy, mint butaságot, amelyből sajnos még napjainkban is annyi rossz fakad. Mert ime, most is, ahogy bóbiskolok a vonaton, mintha csak az ő szavai elevenednének meg. Azok a szavak, amelyeket valamikor, 1925-ben vallott meg. Szószerint így: „Lenin elvtárs, sok még a szenny és a buta beszéd." Hát bizony, van még belőle. Mert hallga csak, azt mondja az egyik lobogo hajú, bőingü, olyan vándormadár-féle fiatal a másiknak: — Mondd, komám, mit tudsz a cigarettáról ? A másik kacsint, érti a dolgot, és már „köpi” is: — Hogy mit, hahaha... Annyit feltétlen, hogy leesett a Munkás ára(!) A beszéd látszólag ártatlan, de mögötte mégis gúny és cinizmus húzódik meg. Tiroli kalap ugyan sehol nincs, jéger zokni és díszmagyar sem, de egyszerre önkéntelenül is keserű lesz az ember szája. Mert azt mondja ez a nem is tudom kicsoda, ez a munkás-kinézetű ficsur (vagy legalább az előbbit szeretné elhitetni), hogy a munkást ma sem nézik semmibe. Lám-lám, hogy támad az ellenség, milyen ravaszul, kétszínűén, hogy fuj sok- sok megtévesztett fiatalon át is a mi egyszerű s dolgos munkás embereinkre. Barátom, ez az öntőből lett szakszervezeti funkcionárius természetesen nem hagyja a dolgot. Szinte pillanat alatt felméri és megérti, hogy tulajdonképp mi rejtőzködik a szavak mögött. Ránéz a ficsurra és már kezdi is. Először csak nyugodtan, de nem sokkal később már az indulattól sodortatván: — Ügy, szóval leesett a Munkás ára?! A kérdés éles és szúr. A lobogóhajú meglepetten néz rá. Igazán nem ezt várta .Igazán nem, mikor kuncogást és cinkos egyetértést remélt. A vita különben folyik tovább. Egyoldalúan, igaz, de tanulságosan. Valahogy így: — Maga szerint mi/cor voltak leértékelve a munkások? Na, látom, hogy most butának teteti magát ... Akkor inkább felsorolom én: Akkor, mikor őszi reggeleken a szemétládából bújtak elő Csepelen meg Kispesten is az állástalan fiatalok! Akkor, mikor csak a saját ökle volt a kubikos párnája, mikor terhes asszonyokat gázoltak le a csendőr lovak, mikor tízezreket vitt el a TBC, mikor a maga apjának sem volt becsületes nadrágjai — No, érti már? Hosszú, meghökkent csend. A nap épp besüt az ablakon es rátűz az Üjfehértón felszállt lányok nylon blúzára. Egy főhadnagy mellén kitüntetés csillog, könyvet olvas egy munkáskülsejű fiatal és a pakktartó szinte leszakad a ráhelyezett bőröndök súlya alatt. Aztán a vonat átcsattog a rámpákon. Most már mindenki helyesel, de ki tudja, vajon egy másik személyvonaton nem kezdődik-e a „froszli” elölről? Majakovszkij így ír az egyik helyen: „mindenképp szükség van az agitátorokra még a legtökéletesebb rend idején is”. Bizony, szükség van! K. T. GYERMEKEKNEK ÚTTÖRŐKNEK Milyenek toltak a régi fegyverek ? Gyerekek. Ígéretünkhöz híven ma a régi fegyverekről írunk. Bizonyosan érdekel benneteket az, hogyan küzdöttek a régi emberek az állatokkal és olykor egymással, milyen eszközöket használtak küzdelmeikben, mondjuk a mi őseink, a honkereső magyarok. A házi szerszámok, mint fegyverek Az ember sok ezer évvel ezelőtt rájött, hogy sokkal köny- nyebben legyőzheti az állatokat, az erős medvét, az élesfogú farkast és a hatalmas mamutot is, ha nem puszta kézzel megy neki, hanem valamilyen eszközt is használ. Legelőször a házi szerszámait használta fel fegyverként, hogy erejét megsokszorozza, ütése, szorítása hatását növelje általuk. Ebből bizonyosan kitaláljátok, hogy már ezeket az eszközöket is — e legegyszerűbb fegyvereket — két csoportra lehetett osztani. Voltak közelharcban és távolabbról vívott küzdelemben használt fegyverek. A közelhatókhoz tartozott a dorong, a kőbalta, a távolhatókhoz a lándzsa, majd az íj, nyíl. Mi volt az első fegyver? Ezután, ha megkérdeznék tőletek, hogy mi volt az első fegyver, vajon mit válaszolnátok? Azt, hogy a kőbalta? Nem, ez még csak fegyverként is használt házi szerszám volt. Az első, eredetileg is fegyvernek készített eszköz a kard. Roppant nagy dolog volt abban az időben a kard. Aki kitalálta és elkészítette az első kardot, olyan fegyvert alkotott, amely évezredeken át a katona fcfegyverévé lett és napjainkig is fennmaradt. Vajon miből készült az első kard? Talán azt hiszitek, hogy fából? Aki ezt gondolja, van valami igaza, mert vannak Afrikában olyan törzsek, amelyek fakardot használnak. Az első hatásos kard azonban mégsem fából, hanem bronzból készült. Nem volt hosszú pengéje, mert a bronz könnyen hajlik és a hosszú kard az első csapásra úgy elhajlott volna, mint a papírkard. Ezért hát csak olyan 40—60 centiméteres kardokat csináltak. A hosszú kard csak akkor jött használatba, amikor a kardpengét vasból, és leginkább acélból kezdték készíteni. Hogyan voltak felszerelve a régi harcosok? Ezután azt figyeljük meg, hogyan voltak felszerelve a régi harcosok. Legjobban a görögöknél figyelhetjük meg. A görögöknek kezdetben nem voltak hadseregeik, hivatásos katonáik, hanem az egész felfegyverzett nép képezte a hadsereget. A fő fegyvernem a gyalogság volt, ennek fegyvere a 2 méter hosszú lándzsa és a rövid kard. Védőfegyverzetük a vért, a sisak és a pajzs. Lovasok akkor még nem voltak, később a római légiókban is csak alárendelt szerepet kap a lovasság. Hogyan használták e fegyvereket a magyarok, a mi honfoglaló őseink? A honfoglaló magyaroknál sem volt külön hadsereg. A haderőnek minden fegyverforgatásra képes férfi tagja volt. Fegyverük a rövid, görbe szabja, az íj, a kopja és a bőrlemezekkel borított vérte- zet. Ép állapotban lévő honfoglaláskori szabja nem maradt fenn. Demkóhegyen találtak egyet, ami viszonylag ép. Ennek a pengéje görbe, markolata kicsiny és előrefelé hajló, a keresztvasa 9 centi hosszú. Az ff, mint féleimss fegyver A magyarok legrettenetesebb fegyvere a nyíl volt. Az ősmagyarok mór messziről, vágtázás közben nyílzáport zúdítottak ellenségeikre. Most megkérdezitek biztosan: milyen messzire lehetett lőni a magyar nyíllal? Talán el sem hiszitek, hogy 800 850 méterre is hatásosan lehetett használni. Igaz azonban, hogy nem minden magyar harcosnak volt ilyen nyila, mert az ilyen mestermunkában készített nyíl roppant drága volt. Általában csak a nagyobb vezérek rendelkeztek e félelmes fegyverrel, ők meg tudták venni az íjkészítő mesterektől. Legközelebb (A VIRÁGOK FEGYVEREI) címmel olvashattok cikket a „Gyermekeknek — Úttörőknek” rovatunkból. Miért nem esxi meg a krokodilus a tyúkól? — NÉGER MESE — Egy tyúk minden reggel elment a folyóhoz kapirgálni. Egyszer meglátta egy krokodilus és megfenyegette, hogy megeszi. — Ne tégy ilyent, testvér! — kiáltott fel a tyúk. A krokodilus elhitte, hogy a tyúk valóban testvére, de másnapra mégis úgy döntött, hogy megeszi a tyúkot. A tyúk azonban megint csak azt kiáltotta, amit előző nap. — Atkozott tyúkja — mondta bosszúsan a krokodilus és tovább ment. — Hogy lehetne testvérem az ilyen? Hiszen én a vízben élek. Nem tudott dönteni. Elhatározta, hogy megkérdi Nzam- béht, a bölcs uralkodót. Űtközben azonban találkozott a gyíkkal és tőle kérdezte meg: Valóban testvérem nekem a tyúk? — Hát nem tudod, hogy a kacsák vízben élnek és tojást tojnak, a teknősbékák úgyszintén? Én is tojásokat rakok, a tyúk is! És te is, te is tudatlan krokodilus! Így hát ebben mi valamenyien testvérek vagyunk — felelte a gyík. Ezért nem eszik tyúkot a krokodilus. Találó» kérdés Nyírfa nyilalla, cserfa csattana, ezei madár megindula, egynek szárnya szakada, s mind az ezer megálla. Mi az?
