Kelet-Magyarország, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-20 / 170. szám
4 keletmágyarorst*!» 1958. JŰLIUS 29, VASÄRNAP Nyári egészségvédelem a mezőgazdaságban A MUNKAVÉDELEM intézményes megszervezésével, a biztonságos munkakörülmények megteremtésével védjük a dolgozók egészségét és testi épségét. Az állam a cél gyakorlati megvalósítását számos törvényerejű rendeletben szabályozza és biztosítja a szükséges anyagiakat is. Az emberekről való gondoskodást bizonyítja a munkafeltételek javulása, a biztonságosabb munkakörülmények megteremtése. A szakszervezetnek ebben a munkában az a feladata, hogy az állami, gazdasági szerveket segítse a munkavédelmi feladatuk elvégzésében. Határozottan követeljék meg a munkakörülmények állandó javítását és szerezzenek érvényt a munkavédelmi törvényeknek a társadalmi ellenőrzés kiszélesítésével. MEZÖGAZDASÄGI üzemeinkben sok körülmény indokolja, hogy még fokozottabb felelősséggel foglalkozzunk ezekkel a kérdésekkel. Az üzemek nagy kiterjedése, szétszórtsága, a gyakran változó és változatos munkahelyek és munkafolyamatok, a talajviszonyok, a nagyfokú gépesítés, a szakmai felkészültség hiánya és gyakran a fegyelmezetlenség mind olyan tényező, amely nagyarányú körültekintést követel. A nagyüzemek fokozódó gépesítését és az ezzel párhuzamot nem tartó szakmai felkészültséget mutatja az, hogy tavaly a mezőgazdasági üzemek baleseteinek 60 százaléka az erő- és munkagépek üzemeltetésével kapcsolatosan fordult elő. A munkavédelem terén az utóbbi időben értünk el eredményeket. A legfontosabb munkakörben dolgozó szakemberek munkavédelmi vizsgát tettek. Javultak a havi biztonsági szemlék, jelentős fejlődés van a dolgozók oktatásában és a védőfelszerelések használatában. NEM SIKERÜLT még a gazdasági vezetők — igazgatók, brigádvezetők és az üzemi bizottságok — munkájában állandóvá, tervszerűvé tenni a munkavédelemmel való foglalkozást. Ez megmutatkozik abban, hogy még mindig magas a balesetek száma. Ebben az évben a Hodá- szi Állami Gazdaságban két halálos baleset volt. Szerencsése ennél több aztán nincs is a megyében, de ezt is el lehetett volna kerülni, ha az óvórendszabályokat betartják. Ebben a gazdaságban a múlt hónapban 28 munkanap kiesés volt. A nyírteleki gazdaságban 40, a Vencsellői Gépállomáson 53 munkanap veszett el szintén munkavédelmi szervezetlenség miatt. Az Űjfe- hértói Állami Gazdaságban az aratási munka közben egyszerre hat dolgozót ért baleset. A balesetek igen nagy százalékát el lehetne kerüjni, ha a gazdaságvezetők, a szakemberek foglalkoznának ezekkel a kérdésekkel, a szakszervezeti bizottságok pedig megkövetelnék a rendeletek betartását. Az aratás ideje alatt a Csengeri Állami Gazdaságban megállapítottuk, hogy a kombájnnál dolgozók nem részesültek balesetelhárítási oktatásban és védőfelszerelést sem biztosított számukra a gazdaság. Majdnem balesetnek lettünk itt szemtanúi. A Demecseri Gépállomáson is tapasztaltuk, hogy például az aratógép hiányosan volt felszerelve. A LEGNAGYOBB géptömeget aratás és cséplés idején használjuk. A tapasztalatok alapján ebben az időszakban van a legtöbb baleset is. Égetően szükséges tehát, hogy a gazdaságok vezetői, a szakszervezeti bizottságok nagy gondot fordítsanak a balesetek megelőzésére. A baleset igen káros a sérültre, egész családjára és a népgazdaságra egyaránt. A legsürgősebben meg kell szüntetni a hiányosságokat, mert általánosan is megkezdődik a cséplés. Ilyenkor a gépállomások és állami gazdaságok cséplőgépeinél 18—20 ezer ember dolgozik s nagyon sok közülük olyan, akinek alig van fogalma a munka- védelmi szabályokról. Amellett, hogy a cséplőcsapatokat kioktatják, biztosítani kell a védőberendezéseket. MÉG EGY IGEN LÉNYEGES dolog van, ami hozzájárul a balesetek számához. Ez pedig a munkafegyelem. A fegyelmezetlenség, ittasság sokszor okozója a balesetnek, a balesetet jelentő lapokon azonban ezek sohasem szerepelnek, hanem a megszokni szöveg az, hogy „véletlenül történt.” A szakszervezeti bizalmiaknak a termelés, a munkaverseny szervezése mellett nagy- feladatuk a munkavédelem biztosítása. Egyik feladat e téren a balesetelhárítás, a biztonsági technika alkalmazása, a másik a foglalkozási megbetegedések elleni harc. Bárki legyen az, aki megtagadja az óvórendszabályok és védekező berendezések alkalmazását, az a munkavédelmi törvények ellen vét. A MUNKAVÉDELMI szabály többirányú kötelezettséget von maga után. Egyrészt a vezetők biztosítsák a felszereléseket, másrészt a szakszervezettel ellenőrizzék azok használatát és végül a dolgozók óvják meg, ne rongálják a használatukra kiadott felszerelést. A munkavédelmi rendelet törvény, amit minden vezetőnek be kell tartani. Ez a feladat sok türelmes munkát igényel és egykét ember nem is tudja megfelelően ellátni. A termelő munkát az igazgatótól kezdve a munkacsapatvezetőkig sok szakember irányítja. Ezek a vezetők már a munka szervezésénél küszöböljék ki a baleset lehetőségét és érezzék állandóan a felelősséget a dolgozók egészségéért, testi épségéért. BABOLCSI PÁL, a MEDOSZ megyei elnöke. A gólyához Méltóságos, büszke madár, családtag a gólya. Egész nyáron a láthatár, s házunk hű lakója. Fél lábon a kémény mellől őrzi a világot, s ha a konyha füstje feltör, csendes béke jár ott. Méltóságos libbenéssel szárnyal fel az égig. Azt mondják, hol fészket kémlel, új lakó lesz még itt... Ügy érzem, ha rátekintek — távolság nincs közte — mintha drága fészkünk helyett szívembe költözne. Maradj, ne menj kedves vendég, maradj meg minálunk. Hogyha új kis lakónk lesz, még szebb fészket csinálunk Győri Illés György. Mi lesz a szélesvásznú mozival? Nagy sikerrel nyílt meg a szabadtéri színpadon a régvárt szélesvásznú mozi. Már birtokba is vettük, már természetes, hogy esténként a hatalmas vászon élénk, színes képekkel mozdul meg a nagyszerű levegőben. Azt azonban kevesen tudják, mennyi fáradságba került a megnyitás. A vetítőlencsét például csak az utolsó napokban sikerült megkapni a Moziüzemi Vállalat ügyes dolgozóinak, hogy mást ne említsünk. Több mint 200 ezer forintba került a berendezés és, igen-igen sok vitába ... De végre játszik. Az első vetítések tapasztalatai szerint még tökéletesíteni fogják a vetítést. A vásznat kicserélik, hogy az apró törésvonalak ne látszódja- nak, s majd az egész vásznat is hátrább helyezik a színpadon) Talán már megváltoztatták a nézőtér beosztását is, hogy melyik az első, második stb. hely. Mert ez sem egyszerű, mások a látási viszonyok, mint a közönséges moziban. Szó van arról is,- hogy ha mód kínálkozik, felemelik a vásznat egy-másfél méterrel. Ezek azonban a tényhez képest apróságok. Nagyobb gond, hogy mi lesz, ha beáll az őszi esőzés?! A mozit becsukják! Nyíregyházán. Miért? Mert nincs1 helyisége. Érdemes lenne gon-' dolkozni, akadna-e hely a népszerű szélesvásznú mozinak Nyíregyházán? Amit ha most már megszokunk, nehezen fo-1 gunk nélkülözni a jövő nyá-; rig.;, A Zrínyi-utcai Fényképész Szövetkezetben nagy halom tavalyi fénykép között turkálok. Menyasszonyi, esküvői képek, fiatal párok, boldogságtól megszépült arcok tekintenek reám és én kissé irigykedve mustrálgatom őket Milyen nagyszerű nap is az ember életében az esküvő napja! A boldogító „igen" füzében elhamvad a múlt, összezsugorodnak a gondok, mindennapi küzdelmek — s a holnap csodálatos gazdagsággal lombosodik, . növekszik. Aztán múlik az idő. A hetek, hónapok egyszerűvé, hétköznapivá festik a házaséletet. A közös gondok, közös terhek, vagy még jobban összekovácsolják a fiatalokat, vagy... Vagy pedig alattomosan kibújnak az első apró veszekedések, és előrevetik a későbbi nagy nézeteltérések, a válás nyomasztó árnyékát. Kihúzok egyet — találomra — a sek kép közül. Ez is olyan, mint a többiek. Jóképű fiatalember, nevetőszemű, újdonsült asz- szonyka. Megnézem a borítékot. Rajta a név, s a cím: Makrai Sándor, Nyíregyháza, Kert utca 37. Vajon mi lenne, ha meglátogatnám őket? A gondolat, a kíváncsiság nem hagy nyugton. Mi történhetett velük házasságuk égi esztendeje alatt? Esteledik, mikor a régi házikóhoz érek. Félmeztelen, vizes arcú férfi nyitja ki a konyhaajtót, kezében törölközőt lobogtat. Tűzoltóegycn- ruhája szépen összehajtogatva a széken, a lavór mögött. Most érhetett haza szolgálatból, s a nagy melegben, a nehéz munka után jólesik a tisztálkodás. Szabadkozom. Betessékel az aprócska szobácskába, ahol az asz- szony a síró apróságot, a kéthónapos Sanyikát babusgatja. Milyen kis szoba! Szinte mosolyog, ragyog körülöttem minden. Rendje nem merev, tisztasága nem erőltetett, természetes, egyszerű itt minden, mint lakói. A két ruhaszekrény, az ágy, két oldalán a csinos éjjeliszekrénykével. a terített kisasztal, friss virággal, a képek, takaros szőnyeg, csillogó toalett-tükör, a kézimvn- ka-füngöny teljesen megtöltik a szobát. — Nem így nézett ki — mondja az asszony. — Mikor idejöttünk, csupa piszok, csupa svábbogár volt minden. Beszélgetünk, ismerkedünk. Aztán szó kerül a házaséletről. A férj beszél. — Feleségem a szomszéd községben lakott, hátáéból már három éve ismertem, aztán valahogy szóbaclegyedtünk. Fél év alatt megszerettük egymást, ötvenkét áprilisában összeházasodtunk. Bútort mamáéktól kaptunk. Főleg másra vagyok én kíváncsi. Alig várom, hogy megkérdezzem tőlük korán megfogalmazott kérdésemet, csak tartok attól, hogy bosszankodnak majd tapintatlanságom miatt. — Min vesztek össze először? Mindketten csodálkozva néznek össze, majd egyszerre nevetni kezdenek. — Mi még soha nem veszekedtünk. Látni rajtam a hitetlenkedést, mert az asszony folytatja: — Sándor hazajön, segít nekem a nehéz dologban. Súrol, vizet hord, befejezzük a házimunkát, átszaladok a tejért, addig ő peszt- rál. Aztán rendbehozzuk a gyereket, beszélgetünk. A véleményünk is egyforma. Ha a szavaknak nem hinnék, beszél helyettük a szem. — Elég a kereset? — Megélünk belőle. Míg Sanyikét nem volt, jártunk moziba, sétálni, kirándulni, s még akkor is tudtunk félretenni. A férj ölébe veszi, nyugtatja a gyereket. — Mire gyűjtenek? — Lakásra. Már kilencezer forintot be is fizettünk. Kicsi ez a szoba, kell a hely a gyereknek. — Mit vásároltak maguknak az eltelt esztendőben? — Tűzhelyet, kerékpárt, mind a ketten kiöltözködtünk. — Gyerekfelszerelést is idejében vettünk — vág közbe a férj: — Feleségem jól beosztja a pénzt — büszkélkedik. — Legközelebbi terveik? — Hát a lakás. Meg rádiót iS1 veszünk — újságolja Makrainé. Az újszülött már nem nyugtalankodik, derűsen gőgicsél apja karjaiban. — Az én apám szegény ember volt. Én többre vittem, de a fiamból még több lesz. Tanulni fog — jelenti ki határozottan a fiatal családfő. A két felnőttből sugárzik a de tűs szeretet. Ahogy az apa gyerekét fogja, ahogy a feleség a férjét1 nézi — mindez többet mond min-1 den szónál. Szinte sajnálok eíbtt-J csúzni ettől a kedves otthontól,' gazdáitól, néhány perc alatt a szívem is felmelegedett köztük. A civakodó házastársak, a meg- nemértők pedig látogassanak el a Kert utca 37-be, s tanulják meg a kölcsönös alkalmazkodás, a nyugodt, határozott házasélet — a szeretet titkát. Nem utánozhatatlan ... GYŐRI ILLÉS GYÖRGY] Mérlegen: a házasélet
