Kelet-Magyarország, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-18 / 142. szám
-95!?. JÉNIUS 18, SZERDA keletmaovarorszAg s {$ feladat az, hogy biztosítsuk az összes európai népek biztonságát, olyan helyzetet teremtsünk, amelyben Európa nem válhat óiból hadszíntérré Hruscsov elvtárs június ll-i iisenele Eisenhowerhes Moszkva, (TASZSZ): Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke június 11-én Eisenhower amerikai elnökhöz intézett üzeneteben kijelenti, hogy a csúcsértekezlet előkészítésének ügyében „továbbra is egy helyben topogunk, sőt lényegében véve számos kérdésben visszafelé haladunk.” — Ilyen körülmények között — jelenti ki Hruscsov — sokan felteszik a kérdést: vajon a nyugati hatalmaknak a diplomáciai utón folytatandó előzetes tárgyalásokra irányuló javaslata nem azt célozta-e, hogy további nehézségeket gördítsenek a csúcs- értekezlet összehívása elé? A szovjet kormányfő üzenetében kifejezi azt a véleményét, „elérkezett az ideje, hogy maradéktalanul és teljes őszinteséggel tisztázzák a felek álláspontját a í'ő kérdésre vonatkozólag: valóban kívánja-e mindegyik fél a csúcsértekezlet összehívását? Hruscsov megállapítja, bogy a nyugati hatalmaknak- csúcsértekezlet napirendjére vonatkozó javaslatai és más dokumentumok, amelyeket e hatalmak eljuttattak a Szovjetunióhoz, komoly kétségeket keltettek a Szovjetunióban a fenti kérdéssel kapcsolatban. „Nehéz megszabadulni attól a gondolattól — jelenti ki Hruscsov, — hogy az említett dokumentumokban kifejtett javaslatok szerkesztőit nem az az óhaj vezette, hogy minden fél számára a legelfogadhatóbb megoldást keressék meg a kérdésekre, hanem éppen ellenkezőleg, e javaslatok készítői kiválasztottak olyan kérdéseket, amelyeknek megoldására még nem értek meg a feltételek. Ezzel az volt a céljuk, hogy kijelenthessék, igazuk volt, amikor előre megmondják, hogy a kormánytól találkozónak nem lesz sikere.” Hruscsov emlékeztet azokra a kérdésekre, amelyeket a szovjet kormány véleménye szerint a csúcsértekezleten meg kellene vizsgálni és megjegyzi, hogy akadnak olyan emberek, akik tagadni merészelik, hogy a megegyezés ezekben a kérdésekben megfelelne minden ország, minden nép életbevágó érdekeinek. Hruscsov teljes határozottsággal hangsúlyozza, hogy „ha a nyugati hatalmak nem hajlandók ma megoldani mindazokat a kérdéseket, amelyeket a Szovjetunió javasol a csúcsértekezlet napirendjére, akkor ki lehetne választani közülok néhányat, és ezekre vonatkozóan megegyezni. Ez megkönnyítené, hogy tovább haladhassunk előre a béke megszilárdításának útján.” A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke mély sajnálkozással állapítja meg, hogy az Egyesült Államoktól, Nagy- Britanniától és Franciaországtól a szovjet kormány május 5-i .javaslataira válaszként kapott dokumentumokban újból szerepelnek olyan kérdések, amelyek nem közelebb hoznak, hanem távolabb visznek a megegyezés lehetőségétől. Hruscsov felhívja a figyelmet arra, hogy a nyugati hatalmak javaslatai között újból szerepel a kelet-európai helyzet úgynevezett kérdése. A szovjet kormányfő visz- szautasítja azt a kísérletet, hogy kierőszakolják olyan kérdések megvitatását, amelyekre vonatkozólag a felek álláspontja már régóta kimerítő teljességgel tisztázódott. — Itt nincs helye a vitának, — jelentette ki Hruscsov, majd Hangsúlyozza, hogy „ha mindenáron be akarnak avatkozni más államok ügyeibe, ha azt akarják, hogy arra semmiféle felhatalmazással nem rendelkező, kívülálló országok megvitassák a szóban- forgó államok belügyeit, ez azt jelenti, hogy durván megsértik az ENSZ-nek az ilyen beavatkozást tiltó alapokmányát, megcsúfolják az ENSZ alapelveit.” Hruscsov a nyugati hatalmaknak e kérdésben vallott álláspontját azon szándékuk bizonyítékának tekinti, hogy már magzati állapotban clhantol- ják a kormányfői értekezletet. Ugyanilyen értékelést ad az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormányának arról a törekvéséről is, hogy kikénysze- rítsék Németország egyesítése kérdésének megvitatását a csúcstalálkozón. Hruscsov leszögezi, hogy ez a kérdés nem tartozik nemzetközi értekezlet illetékességébe. Németország egyesítése csakis a német területen jelenleg fennálló két szuverén állam erőfeszítéseinek eredményeképpen valósulhat meg. Az üzenet szerint a nyugati hatalmak európai biztonsági javaslatainak értelme abban foglalható össze, hogy ezek a hatalmak egész Németországot saját katonai csoportosulásukba akarják vonni és azzal a kijelentéssel próbálják megnyugtatni Európa népeit, hogy „garanciákat” nyújtanak. A Szovjetunió — hangsúlyozza Hruscsov — nem gyenge állam és így nincs szüksége „garanciákra”, minthogy saját maga is meg tudja védeni érdekeit. A Szovjetuniónak nyújtandó „garanciákról” szóló javaslat mesterkéltsége különösen világossá válik, ha figyelembe vesszük, hogy a szavatolok szerepét olyan hatalmak töltenék be, amelyek jelenleg parancsnoki pozíciót foglalnak el az észak-atlanti katonai csoportosulásban. Tudott dolog, hogy a csoportosulás egész tevékenysége kimerül a Szovjetunió és az iránta baráti országok elleni háborús készülődésben. Hruscsov hangsúlyozza: a feladat az, hogy biztosítsuk az összes európai népek biztonságát, olyan helyzetet teremtsünk, amelyben Európa nem válhat újból hadszíntérré. A szovjet kormányfő üzenetében kijelenti, régen megérett a megoldásra az olyan kérdés, mint a meg nem támadási egyezmény megkötése a Varsói Szerződés tagállamai és az Eszakatlanti Szövetséghez tartozó államok között. Ennek az egyezménynek a megkötése a szilárdság és a megnyugvás nélkülözhetetlen elemét vinr.é az egész nemzetközi légkörbe. A népek meglátnák, hogy a katonailag leghatalmasabb államok megegyezésre jutottak és nem akarnak háborút, A nyugati hatalmak leszerelési javaslatait érintve Hruscsov kétségbevonja, hogy ezeket a kérdéseket abban a formában, ahogy most tálalták, azért terjesztik elő, hogy valóban megegyezésen alapuló döntést érjenek el. A Szovjetunió a leszerelési probléma gyökeres megoldásának híve volt és marad. A nyugati hatalmak azonban nem mutattak óhajt olyan átfogó leszerelési program elfogadására, amely magában foglalja a fegyveres erők és a fegyverzet lényeges csökkentését, az atom- és hidrogénfegyver megtiltását és a szükséges nemzetközi ellenőrzési intézkedéseket. A Szovjetunió az egyedüli reális utat javasolja — mégpedig azt, hogy emeljék ki és elsősorban azokat a kérdéseket oldják meg, amelyek már megértek a megoldásra, s azután térjenek majd át a bonyolultabb kérdések rendezésére. „Határozottan szeretnénk tudni — mondja az üzenet — komoly szándékaik vannak-e a nyugati hatalmak kormányainak a csúcs- értekezlet megszervezését és olyan tárgyalások megtartását illetően, amelyeknek eredményeit a szó szoros érelmében az egész emberiség- várja, vagy olyan törekvésről van szó, hogy eltereljék a népek figyelmét, azt a benyomást keltsék, hogy az érintkezést felvették, a tárgyalások folynak, valójában pedig olyan kérdéseket terjesztenek elő, amelyek nemcsak az értekezlet előkészületeit aknázzák alá, hanem oda vezetnek, hogy egyáltalán meghiúsítsák a csúcsértekezletet, s azután országunkat vádolják „hajthatatlan- sággal”; A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke hasonló tartalmú üzeneteket intézett Macmillan brit miniszterelnökhöz és De Gaulle francia miniszterelnökhöz. A szovjet kormány napirendi javaslata a csúcsértekezletre MOSZKVA (TASZSZ): A szovjet kormánynak a kormányfői értekezleten megvitatásra indítványozott kérdésekre vonatkozó javaslatait május 5-én eljuttatták a moszkvai nagyköveteken keresztül az Egyesült Államok, Nagy- Britannia és Franciaország kormányához. A szovjet kormány a csúcsértekezletre a következő kérdéseket javasolta: Az atom- és hidrogénfegyver- kísérlctek haladéktalan beszüntetése; az atom-, hidrogén- és rakétafegyverek valamennyi fajtájának alkalmazásáról való lemondás; a közép-európai atom-, hidrogén- és rakétafegyvermentes övezet létrehozása: meg nem támadási szerződés megkötése az államok között; a kozmikus térség katonai célokra való felhasználásának eltiltása,: az idegen területeken lévő külföldi katonai támaszpontok megszüntetése és nemzetközi együttműkiidés a kozmikus térség tanulmánj’ozásában; a Németország és más' európai államok területén állomás ózó idegen csapatok létszámának csökkentése; a német békeszel “ződés megkötése; egyik állam másuk elleni váratlan támadásának m eg- elözése; intézkedések a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok kibővítésére; az országok közötti kapcsolatok és érintkezés fejlesztése; a háborús propaganda, a népek közötti ellenségeskedés és gyűlölködés megszüntetése; a közel- és közép-keleti feszültség enyhítésének útjai. Reoler-ielentés az északafrikai „csúcstalálkozóról“ TUNISZ (REUTER): Az algériai felkelők vezetői kedden „csúcs- értekezleten" találkoztak Tuniszban a tunéziai és marokkói vezetőkkel, hogy megállapítsák: milyen politikát folytasson Észak- Afrika a De Gaulle-rendszer iránt Megfigyelők szerint a tunisziak és a marokkóiak előbb azt akarják elérni, hogy a franciák vonják vissza csapataikat országukból, s csak azután akarják elismerni a felszabadítási kormányt — mivel annak elismerése csaknem minden bizonnyal a Fran- ciaországgal való diplomáciai kap-: csolatok megszakításával járna. fl görög kormány csak módosítással fogadná el a ciprusi kérdés rendezésére szánt angol tervet ATHÉN (REUTER): Athéni görög diplomaták körében kedden kijelentették, Görögország nem lesz hajlandó elfogadni a ciprusi kérdés megoldására kidolgozott angul tervet, csak akkor, ha azt a görög kormány előtt ismeretes formájával szemben módosítva ismertetik kedden Londonban. Averoff görög külügyminiszter kijelentette Roger Allen athéni Az ENSZ megfigyelői Libanonban megkezdték munkájukat BEIRUT (AFP)': A libanoni kormány elhatározta, hogy felszólítja azoknak a városnegyedeknek lakosságát, amelyekbe a felkelők befészkelték magukat: ezentúl minden épületet bombáznak, amelyből tüzelnek a rendfenntartó erőkre. Az ENSZ megfigyelőivel kapcsolatot tartó libanoni kormány- bizottság Mukheiber egészségügyi miniszter elnökletével hétfőn délelőtt a külügyminisztériumban ülést tartott. Az ülésen áttekintették az ENSZ megfigyelőinek első beirutj és vidéki jelentéseit. Mukheiber az összekötő bizottság ülésén kidolgozott jelentést a hétfőn délután tartott Minisztertanács elé terjesztette. A megfigyelők kettes csoportokban végzik munkájukat és első megfigyelő tevékenységükét Tri- poliban, Beirutban, valamint a libanor.i-szíriai határon végezték. Közben állandó rádióösszeköttetést tartanak fenn az ENSZ megfigyelőinek beiruti központjával. A megfigyelők megküldték első napi jelentésüket az ENSZ new- yorki székházába. angol nagykövetnek, hogy az az elgondolás, amely a ciprusi görögöknek angol—görög, a törököknek pedig angol—török kettős állampolgárságot kíván biztosítani, a sziget kettéosztása felé tett elsőj lépés. A görög kormány ezenkívül kifogásolja az angol tervnek azt az| elgondolását is, hogy „különítsék! el" a Mprusi görög és török kö-1 zösségek közéletét. Nicosia polgármesterének sajtóértekezlete NICOSIA (REUTER): T. Der- visz, Nicosia polgármestere hétfőn este sajtóértekezletet tartott a június 12-én Günyeli faluban le-, játszódott véres incidensekről. Dervisz elmondotta, hogy június 12-én egy tiszt vezetésével angol katonák kísértek egy görögökből álló csoportot Günyeli felé. A falu közelében azt az utasítást adták, hogy a görögök a mezőn át egyedül • folytassák útjusat a faluhoz. A görögöket ezután minden oldalról lőfegyverekké!, késekkel és dorongokkal ielfegyver- zett törökök támadták meg. Nyolc görög életét veszítette és hat! megsebesült. ítélet Nagy Imre és társai bűnperéhen (Folytatás a 3. oldalró.) Az összeesküvők elvetemültségére jellemző, hogy ellenforradalmi tevékenységüket, még ak- .lor is vanozai.auui továborov látták, amikor a magyar nép a forradalmi munkás-paraszt kormány irányításával már megkezdte a törvényes rend helyreállítását, a néo békés életének biztosítását, s az ellenforradaimárok által okozott súlyos károk helyrehozatalát. Kéthly Anna, Király Béla, Kővágó József és társaik Nyugatról, Nagy Imre, Losonczy Géza es mások pedig a budapesti jugo- sz’áv nagykövetség épületéből küldték utasításaikat a fegyveres ellenállás további folytatására, az életet bénító sztrájkok szervezésére, a földalatti aknamunka újjászervezésére. Nagy és Losonczy például a jugoszláv nagykövetség épületéből Gimes Miklós és más bűntársaik útján kapcsolatot létesítettek a „Központi Budapesti Munkástanács'’-csal, a „Szabad Európa” rádióval és még új, illegális lapot is jelentettek meg Október Huszonharmadika címen. Mindezt a később levezetett vizsgálat és a most lefolytatott bírósági eljárás kétségbevonhatatlan tényekkel bizonyította be. A bírósági eljárás peranyaga is megmutatta és bebizonyította, hogy Nagy Imre és társai korábbi revizionista, burzsoá nacionalista politikai beállítottságuknak megfelelően törvényszerűen jutottak el a burzsoázia legreakciósabb, imperialista erőivel való szövetséghez, a munkáshatalom, a népi demokratikus rendszer, a dolgozó magyar nép és a szocialista haza elárulásához. A bírósági tárgyaláson a vádlottak közül Donáth Ferenc, Gi- mes Miklós, Tildy Zoltán, Kopácsi Sándor, Jánosi Ferenc, Vásárhelyi Miklós megbánást mutatva teljes egészében elismerték bűnösségüket. Nagy Imre, Szilágyi József és Katéter Pál bűnösségüket tagadták, azonban a lefolytatott eljárás során bűntársaik ts a tanúk terhelő vallomásai, valamint a tárgyi bizonyítékok nyomán lelepleződtek és bűncselekményeik • tényeire vonatkozóan részleges beismerő vallomást tettek. A Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa mérlegelve a büncse. lekmányek súlyát, a súlyosbító és enyhítő körülményeket, a lefolytatott tárgyalás alapján a vád tárgyává tett cselekményekben a vádlottakat bűnösnek mondta ki és ezért Inagy Imrét halálra, Donáth Ferencet 12 évi börtönre, ^Gimes Miklóst halálra, Tildy Zoltánt 6 évi börtönre. yMaléter Pált halálra, Kopácsi Sándort élétfogy- tiglani börtönre, ^dr. Szilágyi Józsefet halálra, Jánosi-Ferencet 8 évi börtönre, Vásárhelyi Miklóst 5 évi börtönre ítélte. Az ítélet jogerős. A halálos déleteket végrehajtották,
