Kelet-Magyarország, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-15 / 140. szám

6 keletmagvarorszAg 155SÍ. JCNIE'S 15, VASÁRNAP , HIRE K 1958. június 15, vasárnap, Jolán 53 CSAPAT A MEGYEI ELSŐ­SÉGÉRT Ma délelőtt Nagykállóban ren­dezik meg a megye legkiválóbb önkéntes tűzoltócsapatainak verse­nyét. Az ünnepség koszorúzással kezdődik, majd a tűzoltó csapatok gyakorlatai következnek. A ver­senyen az állami tűzoltóság is be­mutatja gyakorlatait. Majd ebéd* és délután kultúrműsorral egybe­kötött táncmulatság következik. A versenyt nagy érdeklődés előzi meg, hiszen az első helyezett részt vesz a* országos versenyen is. A járdaépítés mesterei Jánkmajtis község dolgozói tár­sadalmi munkával építenek be­tonjárdát. A munkálatokat Suba Lajos cs Páskuly László jánkmaj- tisi mesterek vezetik, s abban szinte az egész falu résztvesz. A járdaépítés mestereinek Pető László, Gyulai István, Szilágyi Lajos és Hajdú István a leghűsé­gesebb segítőtársai. ÖTVEN ÉVE VÉGZETT TANÍTÓK TALÁLKOZÓJA Nagyszerű jubileumi találkozó lesz július 5-én Nyíregyházán a Sóstógyógyfürdőn. Az ungvári ta­nítóképzőben 1008-ban képesítő­zött tanítók találkoznak itt. A ta­lálkozón az idősebb és fiatalabb kollégákat is szívesen látják. uzsgorodiak útlevéllel jönnek át. Szállást levelező-lapon lehet igé­nyelni Ivancsó Jenő tanítónál, Nyíregyháza, Liliom utca. AZ EGYÉNIEK IS SZERETIK A GÉPET Az egyénileg dolgozó parasztok egyre inkább megkedvelték a gépállomások munkáját. Me­gyénkben eddig 16.900 normál­hold talajmunkára kötöttek szer­ződést a földművesszövetkezetek segítségével. — Ebből mint­egy kétszázötven normáiholdat növényápolásra. A kisvárdai já­rásban 80 hold növényápolási munkára kötöttek szerződést az egyénileg dolgozó parasztok. aaa><aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa A kakas nem fizetett tartásdíjat . . . A hongkongi bíróságon komoly problémát jelentett egy 53 éves kínai asszony lartásdíj-pere. Az asszony állítólagos férjétől 25 évre visszamenőleg tartásdíjat követel. A kínai nő szerint ugyanis akkor kötött táv-házasságot férjével. Régi kínai szokás szerint a vőlegény a nászéjszakán egy kakassal „képviseltette magát“. A férfi azonban sohasem kereste fel „feleségét". Az asszony beismerte a bíróság előtt, hogy életé­ben most látja először a férfit, a „férj’* tagadja, hogy valaha is házasságot kötött a tartásdíjat követelő asszonnyal. JÜLIUS 6-AN INDUL A TTIT NYÁRI SZABADEGYETEME PÉCSETT A TTIT Baranya megyei szer­vezetének szabadegyeteme az Ide­genforgalmi Hivatal közreműkö- désével az idén is megrendezi nyári tagozatát, két csoportban. Az első csoport július 6—19-ig, a második csoport július 21-töl augusztus 3-ig tart. Az előadások napi két órában Pécs és Baranya történelmével, irodalmával, művé­szeiével, néprajzával ismertetik meg a hallgatókat. A hivatalos programon kívül gazdag szóra­kozási lehetőségek is állnak a hallgatók rendelkezésére. MESEDÉLUTAN — NAGYMA­MÁKNAK ÉS UNOKÁKNAK Sok szép rendezvénnyel örven­deztették meg már a nyíregyházi gyermekeket a II. kerületi nőta­nács vezetői. Most elhatározták, hogy június 23-án mesedélutánt rendeznek a nagymamák és uno­kák részére a Szabadság-téri Párt­oktatók Háza nagytermében. Az ünnepséget délután 5 órai kezdet­tel rendezik, s oda a nagymamák és unokák mellett természetesen minden érdeklődőt szívesen vár­nak. BÉKEBESZÁMOLÖK A MEGYÉ­BEN Megyénket 22 küldött képvi­selte az V. bekekongresszuson. A Hazafias Népfront megyei bizott­ságának tájékoztatása szerint rö­videsen összehívják a küldötteket és megtárgyalják, ki, hol tart majd élményeiről beszámolót. (Folytatás az 5. oldalról.) többet kiszorítani a szegény jó­szágokból. Nem egyszer húsz-hu­szonöt motor „söpör;* végig a deb­receni úton, egymást sűrűn és szabálytalanul előzve, akadályoz­va, elzárva az utat. Elvégre nem kevesebb a tét, mint 50 liter sör, ha a győztes el­sőnek szakítja át a „céiszalagot’*, (természetesen) a Dimitrov utcai Budapest kiskocsma előtt... — De álljunk meg egy percre! — inti le őket a közlekedésrendé­szet az újfehértói vasúti átjárónál. Csikordul a fék, a kerekek sávot rajzolnak a síkos út hátára. A bor­ral felszentelt verseny végetér. A versenyzők, — akik a közutat ösz- szetévesztették a versenypályával, — leróják az elégtételi tarifát. Meg is érdemlik, mert 5 kilomé­teres sebesség helyett 50 kilométe­ressel próbálták átszelni az acél­pályát. Egy kicsit ugyan csodálkoznak, amikor a közlekedési járőr „rá­adásul’1 az ellenőrző lapokat is elveszi tőlük. Egy pirospozsgás ar­cú pocakos kis dohogással még meg is jegyezte: — Ismerjük mi a KRESZ-t, nem kell minket iskolázni... A közlekedési rendőr azonban tűzrőlpattant, jó memóriájú fiatal­ember, nyomban fejére olvassa a szentenciát; — Nem tudom, akkor miért fi­zetett a múlt héten is húsz forint bírságot...? A póruijárt leforrázva, bűntu­dattal megy társaival az orvosi vérvizsgára... „Szórakozott“ emberek Kikkel találkoztak még a város délutáni forgatagában a közleke­dés őrei? Sok-sok kerékpárossal, gyalogossal és kirándulókat szál­lító falusi szekerekkel. De azért mégis a legtöbb borsot ez alka­lommal a kerékpárosok törték az orruk alá. Nemhiába, körülbelül 130 ezer kerékpár fut megyénk­ben. de a leggyakoribb szabály- sértők a „biciklisták’’, közülük is főleg „a tejesek“. A reggel vagy este tejet szállítók karavánja gyakran hozza nehéz helyzetbe a közlekedési ellenőröket. Sokszor szórakozottságból elfelejtik ki­nyújtani karjukat a kanyarban, szabálytalanul előznek, s ki tudja, egy-egy nap hányszor hívják ma­gukra az „ég haragját." Velük együtt igen szórakozottak a lovaskocsik hajtói is, akik rend­szerint elfelejtik felnyújtani ke­züket és jelezni, ha félős a lovuk. De azt a szabályt is mellőzik, hogy a város belterületén csak lépésben hajtsanak. Csak akkor ébrednek rá milyen bálszerencsések, ha ösz- szekoccannak egy hasonlóan’ szó­rakozott kocsival, vagy éppen a szolgála'át teljesítő rendőr kar­jaiba futnak. Ki tudná még felsorolni a sok szabálysértőt; a Csemege Áruház előtt villámgyorsan elhúzó sze­mélykocsi vezetőjét, az úttesten játszadozó gyerekeket, avagy oly­kor a „behunyt’* szemű felnőtte­ket. Egyikük újságjába mélyedt, hivatalnok-külsejű férfi... ten’’ éri, odalép, sapkájához emeli jobbját és figyelmezteti, hogy sza­bálytalanul kelt át az úttesten és fizessen 10 kemény forintot. Rövid szóváltásra is sör kerül, amiből csak annyi érdekel bennünket, hogy szórakozott barátunk tulaj­donképp csak félig-meddig hibás. Miért? Annyi szent, hogy lapjába mélyedve szánta rá magát ilyen merész lépésre. Másrészt már nem, mert hói keljen át a szegény gya­logos, ha nincs kijelölve az átke­lőhely? j No akkor ki ezért a hibás? Sem­mi esetre sem a rendőrség, mert a főkapitányság még február 28- án felhívta a városi tanács közle­kedési osztályának figyelmét, hogy sürgősen jelöljék meg a város több pontján, a Beloiannisz téren, a Kossuth téren, a Szabadság té­ren, a Zsdánov utca és Bercsényi utca kereszteződésnél és másutt a gyalogos, átkelő helyeket. De ez a mai napig sincs meg. Még egy má­sik és súlyosabb hiba is a közle­kedési osztály számlájára írandó. Az pedig nem egyéb, mint az egyik legforgalmasabb ütünk, a Dózsa György utca elhanyagolása. Bár a rendőrség itt is elrendelte, hogy a Dózsa.György utcát másod­rendű főútvonallá kell nyilváníta­ni, még a mai napig is hiányoznak a figyelmeztető táblák az úttorko- latoknál. Pedig azóta egy igen sú­lyos kimenetelű baleset is történt e miatt. Vajon ki a felelős ezért? ★ Mindezek ellenére elsősorban nekünk kell vigyázni magunkra, egy percre sem feledve, hogy az úttest nem játéktér és egy meg­gondolásán, vigyázatlan lépés egész" életre .keserűséget okozhat. (Páll Géza) r >i Mackóvilág - gyermekeknek Eljött...! Végre eljött, itt van és ml határtalan lelkesedéssel fogad­juk. A ritkán látott kedves vendég oly sokáig maradt távol, de most ismét bekopogott s megígérte: velünk tölti a nyarat. Ugye, gyerekek, valamenyien gondoljátok, hogy „kiről" van szó? Igaz, a nagymama, vagy a távol élő barát érkezése is örömmel tölti meg szívünket, ám ha nincs szabadidő — mert szólít a könyv meg a füzet — akkor feleannyi az örpm és az együttlét. Hát igen, a várvavárt vakáció most kopogtat és nincs is talán olyan gyermek a megyében, aki oda ne rohan­na az ajtóhoz és ki ne nyitná. Aztán mindnyájan széttárjuk karjainkat és keblünkre öleljük „öt.” De ezúton kell figyelmeztetnünk a túlzottan mt'lókat, ök azok, akik a vakáció érkeztével sarokba dobják a táskát, leseprik az asztalról az íróeszközöket, s már mitsem törődnek szüleik feddésével. A szünidő valóban pihenésre, kikapcso­lódásra szánt két hónap, de gondolkozzatok csak gyere’-ek': mi lenne, ha az ember — ezúttal ti — két hónapra abba­hagynátok az étkezést, a táplálkozást. Nem lenne „kellemes *. Nos, gondolom tanítóitok már sokat elmondták nektek — és magatok is érzitek: a tanulás a ti szellemi táplálkozástok. Nem lehet tehát abbahagyni. Éppen elég ifjúsági, nektek való könyv vár megvételre a könyvesboltokban. A tankönyvek le­tételével vegyétek kézbe azokat. Forgassátok figyelemmel és meglátjátok, nemcsak a kellemes szórakozást, de tudásotok gyarapítását is elősegítitek. Ha jön a nyaralás, a táborozás, a játékok mellől a könyvet se felejtsétek ki hátizsákotokból. Ha Így tesztek, akkor én megígérem, hogy szünidőben is sza­kítok időt és minden vasárnap találkozunk a „Mackóvilág“- ban. Üdvözlettel: MACKÓ MIKI. Ajándék Ezt a kis történetet nem az Öperencián túlra, nem is a Cu­korhegy lábaihoz találta ki va­laki. Igaz, megtörténhetett bár­hol, de mégsem mesélték el az emberek a fonóestéken, meg a kukoricafosztás esti óráiban. Nem mondták, mert fájdalmat okozott nekik. Én is csak úgy hallottam róla, hogy az első vizsgám után, intésre szánta az anyám. Figyelmeztető emléke­zésként..* Azon o huszonegynéhány év elöli júniuson korán érkezett a nyár. A mezők szépszínű szar- kaláboktól tarkállottak, s a kis pipacserdők olyanoknak tűntek, mint kis pirosterítős asztalkák A kis tanyasi iskola udvará­ról gyermekzsivaly hallatszott. Dél jelé járt az idő s a. távoli legelő tetején táncot járt a dé­libáb. Laci, a kis líbapásztor, a kerülő legkisebb fia lábujj­hegyre ágaskodva tekintett az iskolaépület felé. — Ma van a vizsga... Már... talán be Is fejeződött — töp­rengett, és szemében könny, cseppek verték vissza a letűző nap sugarait. Az jutott eszébe, hogy ö — bár otthon tanulta az anyjától az írást, -meg az ol­vasást — nem vizsgázhat a többivel. Szerette volna egyen­ként fejbeverni a báró kisli­báit, miért tudtak kikelni ép­pen a vizsga idejére. Így töp­rengett néhány percig, aztán gondolt egyet, majd a legelő közepére hajtota be a libákat és uccu, elillant clz iskola irá­nyába. Az ajtón szinte beron­tott s kérte, hogy ő is levizs- gázhasson. A tanítónéni megsi­mogatta Laci fejét és zsebken­dőjével letörölte arcáról a könnyeket. Félóra múlva pedig még meg is csókolta — az osz­tály legjobb tanulóját. L>aci, mint a madár, úgy rebbent ki a kapun és sietett vissza a bá­ró libáihoz. örömében észre sem vette, hogy a legelőszéli veteményes mellett áll a báró hintája. Csak a nagy kiabálást hallotta ős nagyon megijedt. Hogy a báró meglátta, előkapta korbácsát a csizmaszárból. —1 Jóságos báró úr... csak vizsgázni szaladtam el. ín tud­tam a legjobban... — De a libák — ordította az — mind a vetésen vannak... Lead megpróbált mentegetőz­ni, de a báró letorkolta: — Nahát, ha jól vizsgáztál, most megkapod az ajándékot... És verni kezdte a vézna kis gyereket, a kerülő legkisebb fiát. Laci fel-felordított az üt­legelés alatt, aztán ájultan, arccal a földre rogyott. Kicsi szájából vér patakzott a kerék­vágásba, s ahogy a báró hintá­ra ült és elhajtott, a négy szür­ke beletaposta a piros vért a szomjas földbe... —0— Ezúttal ti emlékezzetek gye­rekek: ilyen volt egykor és le­gyetek boldogok, hogy ti ma már misként vizsgázhattak... Kik nyertek mesésköny vet ? Múlt heti keresztrejtvényünk­ben az iskolák államosításáról volt szó. Ezúttal még több meg­fejtés érkezett be, mint az előb­bi héten. Főleg a vidékiek vol­tak ügyesek, mert az első na­pon beküld ték megfejtésüket. Nagy gond volt ám Mackóvi­lágban: kik kapják most a könyveket? Végül úgy döntöt­tünk, hogy kisorsoljuk a három nyertest, E héten Figyelem gyerekek ! Most egy újdonsággal próbálkozzatok meg. Ezen a héten ugyan nem lesz keresztrejtvény, de a meséskönyvet kedve­lők ne búslakodjanak. Igaz, befejeződik már mindenütt a ta­nítás és félreteszitek a tollat, meg a ceruzát: most mégis írásra kérlek meg benneteket. Gondolom már mindannyian tervezgetitek: hogy lesz, mint lesz a szünidőben? Ne sajnál­játok az időt: írjátok meg nekem is. Aki tehát szép mesés­könyvet akar kapni, az írja meg szépen „Ilyen lesz az én vakációm“ című dolgozatát, mert nagyon várja azt: MIKI. Együd Mária (Kétérköz, u. p. Érhát), F. Nagy László (Rafeamaz, Ady Endre út 9.) és Turcsán Sándor (Nyíregyhá­za, Békeház, I. szekció 3.) volt a szerencsés. Szóbeli dicséretet kapnak: Halmágyi János Kó- taj, Leszkoven Magdolna, Su- hajda Erzsiké (Nyíregyháza) és Szalonna Jolán Nyírtass. A há­rom szép könyvet holnap mér postára tesszük. Ki a felelős ezért ? Kossuth Lajos utca túlsó oldalára. A közlekedés őre persze őt is „tet­Ismerősünk újságot olvasva pró- j Pált átkelni a Beloiannisz téren, a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents